Új hozzászólás Aktív témák

• #94972 Stauffenberg nagyúr MrChris #94971

  Új Válasz 2020-05-28 20:09:08 #94972

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Stauffenberg

  nagyúr

  válasz MrChris #94971 üzenetére

  Na ez viszont már tényleg a szakdolgozatom témája volt, amiben azért elemeztem a korszakot is, amiben az egyes fotósok dolgoztak.

  Robert Capa kicsit összetett volt ebből a szempontból, mert egyrészt ő már jóval McCurry előtt elsütötte azt, hogy ő inkább csak egy történetmesélő (és nem egy lebukás után hozakodott elő ezzel), akit annyira nem érdekel, hogy tökéletesen a valóságot mutassa be, vagy legalábbis feszegette a sajtóetika határait, de sosem tudtad eldönteni róla, hogy tényleg így gondolkodik-e, mert állandóan ironizált, viccet csinált mindenből. Másrészt pedig abban a korszakban nem jelenhetett meg akármi nyomtatásban, előbb át kellett mennie a hadsereg sajtóirodájának cenzorain, ráadásul akik fotóriporterként voltak jelen a fronton (és nem szolgálatot teljesítő katonaként fotóztak), nekik akkreditálniuk kellett magukat a hadseregnél, ha túl sok kényelmetlen fotó készült, akkor visszavonták az akkreditációt és lehet szépen hazamenni, ami mondjuk Capa esetén a kiutasítást is magával vonhatta volna, hiszen csak fotóriporteri munkája miatt tartózkodhatott ellenséges ország állampolgáraként az USA-ban. Simán lehet, hogy valójában csak rájátszott erre a pökhendi imázsra, akit nem érdekel annyira a valóság, hogy úgy tűnjön mintha neki kontrollja lenne a munkája felett és nem a hadsereg utasításait követi, azok csak véletlenül esnek egybe az ő elképzeléseivel. Ezt a környezete is nehezen tudta eldönteni róla. Harmadrészt pedig híresen rosszul jegyzetelt, sokszor megfeledkezett a fotók rendes dokumentációjáról (hol készült, mikor készült, kik vannak rajta, stb), így a képszerkesztőknek rendesen feladta a leckét. Megosztó alak az biztos, de ő rá is játszott erre, hogy megosztó legyen és amikor a munkája hitelességéről ment a vita, akkor mindig a háttérben röhögött és kortyolt egyet az italából. Viszont igazi szabad háborús fotóriporteri munka nem létezhetett Vietnam előtt, Nick Ut fotója a lebombázott faluból sírva menekülő gyerekekről (Napalm Girl) olyan erővel ütött be egy gyomrost az amerikai társadalomba, hogy többé nem lehetett a háborús fotókon csak a dicsőséges pátoszt ábrázolni és szenvedésből is csak azt, bemutatni amit a "jófiúk" szenvedtek el, ez a háború verte szét azt a cenzori rendszert, ami a második világháborús vagy koreai háborúból tudósítók kezét még megkötötte.

Új hozzászólás Aktív témák