Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vérboci
    addikt

    Ahogy a malac is írja, a szervezet nem tudja megkülönböztetni az éhséget a szomjúságtól. Amikor azt érzed, hogy hú, de bekapnál valamit (sic), akkor simán lehet, hogy szerencsétlen egy pohár vízért könyörög éppen. Nem célozgatni akarok, de lehet, hogy az a 110 kg is valahogy így jött össze, vagy legalábbis jó része van benne. Megintcsak ahogy malac is írta az imént.

    Az a gond ezzel amúgy, hogy életed első 20-30, talán 40 évében könnnyű keménynek lenni, aztán 50 évesen van egy totálisan leépült izomzatod, és keringési rendszered, itt-ott pár érszűkületed, érfalvastagodásod, kezdődő cukorbetegséged, az életükért küzdő veséd-májad-epéd, egy haldokló szíved, meg úgy általában egy ideális terep bármilyen tumor kialakulásának. Alkohollal tetszőlegesen tovább rontható még a helyzet természetesen. Ha még dohányzik is a delikvens, akkor tegyél hozzá még egy félig elhalt tüdőt is. Ja, és megkaptad az átlagos magyar ötvenes kórképét.

    p

    de én enni sem eszek szomjúság helyett.
    2 éve egyáltalán nem is reggelizek, ebéd az üzemi étkezdében (jó ideje már sütit is max 1x egy héten), a vacsora sem kirívóan sok, bár a gyerekek maradéka általában nálam landol.
    mindig pufi voltam, a jelenlegi súlyom több mint 10 éve változatlan. Mondjuk amikor még a zasszony után koslattam, akkor voltam 100 alatt, de akkor még amúgy is eljártunk a kollégákkal néha futni, úszni, meg kondizni.
    Szóval nálam inkább a mozgásszegénység a fő ok. De jelen élethelyzetben sportot beiktatni - nagyobb lemondás nélkül - nem nagyon tudnék. Reggel 4 előtt meg este 9 után inkább alszok.
    A melóban kellene többet sétálnom, arra lehetőség is volna (5-6 kilométetereket), szinte munkaköri kötelesség lenne, de jobb ülni és dumálni a haverokkal ;)

Új hozzászólás Aktív témák