Hirdetés

  2. Fórumok
  3. Társadalom, közélet
  4. Vallás

Új hozzászólás Aktív témák

  • #28280 Miklós315 aktív tag BE4GLE #28277
    Új Válasz #28280
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Miklós315

    aktív tag

    válasz BE4GLE #28277 üzenetére

    1. Hát dehogynem (Bibliai szempontból), hiszen élet-képtelen (az élet teremtésének képtelensége csakis - szükségszerűen - öncélúságot feltételez), nem ez a teremtés rendje. A tetten érhető devianciák minden esetben a 'bűn következményei' (teológiai technikus terminus).
    Szekuláris nyelven ugyanez: igazolt, hogy a homoszexualitás nem genetikai alapú, hanem minimális vele született hajlam mellett döntően környezeti hatásra bekövetkező minőség-állapot (tk. a teljes marketing-lobbi gyakorlata erre épít: érzékenyítő tréningek, kultúrtermékek, kampányok, influenszer-példák, stb.).

    2. A kegyelem, irgalom és az igazságosság együttesen jellemzi Istent.
    Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy szól, tanít, érvel, figyelmeztet, végül ítél.
    Pl. a kánaániták lemészárlására való felszólítás generációkon átívelő előzményekre tett pontot. Gyermekáldozatok, fajtalankodás, mindenféle kegyetlen-irgalmatlan szokás módszeres fenntartása az élettel ment szembe: önsorsrontó és köz-romboló hatású volt.
    Ugyanez volt Szodoma és Gomorra esetében is, ahol a szxuális deviancia tombolását emelte ki a történet. Régóta hírhedt volt az említett terület a bűnről. Nem azonnal, hanem nagysokára végül került sor az ítéletre. Még az is megelőzte az ítéletet, hogy esélyt kapott, aki érdemesnek bizonyult (aki elutasította a bűnt a bűnös városban) a kegyelemre/irgalomra.

    4. A 'szerelmes pár' technikus terminus nincs kibontva az érvelésedben (gyakorlatilag a lehető legtágabbra van tárva: mindent és bármit is tartalmaz).
    A Teremtésben a férfi és a nő lett egymásnak szánva, az Édenbe helyezve. A devianciák későbbiek (bűn).
    Ahogy már írtam: az egymást szerető és bizalmi jellegű, állandó kapcsolatban (rendezett szentségi házasságban) levő, hívő párok számára a szexualitás Isten szentségében (házasság szentsége) való kölcsönös, tiszteletteljes, bensőséges, élet-alapú együttlét.
    Nem az öt perc élvezet, az önzés, hanem a teljes kölcsönös önátadás, és az élet természetessége (a szexből jó eséllyel gyermek foganhat) áll a fókuszban. Az egymást szerető, hívő, szentségi kapcsolatban levő férfi-nő páros az Isteni parancsot követi, amikor társakként sokasodnak és a rendet képviselik a világban (ld. Teremtés könyve).
    A nyitott kapcsolatban levő, azonos nemű, stb. szerelmes párok kívül esnek a renden, tökéletlen viszonyban vannak (a tagok önmagukkal és egymással).
    De mindez teológiai (vallási) dimenzió a 'bűnt' tekintve.

Új hozzászólás Aktív témák