Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • cousin333

    addikt

    válasz sasa311 #320 üzenetére

    ''Persze, hogy teljesen más ma, hiszen jelentősen redukálódott mind a gazdasági, mind a politikai hatalmuk mióta az emberek logikusan próbálnak gondolkodni''

    Úgy gondolod, hogy az emberiség fejlődött szellemi téren? Valóban tapasztalható, hogy az eleve létező világból az ember egyre több mindent ért meg, és a tapasztalt törvényszerűségek alapján képes alakítani bizonyos dolgokat. Azonban amit te ''fejlődésként'', logikusabb gondolkodásként értékelsz, az a szememben jórészt csupán egy újabb Ádám-Éva vs. kígyó történet. Kezdetben az ember harmóniában élt a környezetével De azzal, hogy egyre több mindent fedezett fel, egyre egoistább, öntudatosabb lett. Ez azzal járt, hogy kezdte elhinni: ő a legfontosabb földi elem, aki önállóan, isten(ek) nélkül is nagyszerűen elvan. Pont, mint a bibliai történeteben, Istennek képzeli magát (''Olyan leszel, mint az Isten.''), és nem tetszik neki, hogy el kellene fogadnia egy nála nagyobb, felsőbb hatalmat. Ez pedig nem más, mint az önös érdekek előtérbe helyezése (''L'Oreal - mert megérdemlem!''). Úgy kezdtünk el gondolkodni, hogy minek Isten, én teljesen a magam ura vagyok. Ez pedig nyilvánvalóan együtt jár azzal, hogyha nem kell (=? nincs) Isten, akkor nem kellenek az ő papjai, és egyháza(i) sem. De legkevésbé az előírásai és törvényei (=? megkötései). Már csak azért sem, mert azok folyton emlékeztetik őket arra, hogy nem ők a legfőbb lények.
    Egy ''felvilágosult'' társaságban egyszer a résztvevők hangosan szidták Istent és az ő parancsait. Egy hívő is volt köztük, azt mondta: ''Valljátok be, sokkal könnyebb lenne hinni, ha nem lenne a 7. parancsolat (''Ne paráználkodj!''). Erre nagy csönd lett...).
    Holott mi az , amit ma tudunk? Megismertük a meglévő világot, kiismertük a törvényszerűségeit. Az igaz, hogy tudásunk finoman szólva is töredékes, de ez mellékes, nagylelkűen megelőlegezem azt, hogy egyszer mindent megismerünk világunkból. Sok mindenre képesek vagyunk és lehetünk (klónozás, világűr meghódítása, 200 éves várható életkor...), de akkor sem tudjuk áthágni a világ alapvető törvényszerűségei. Mindig lesznek korlátaink. Az sem véletlen, hogy az általad dicsért ''logikusság'' úttörői közül jó néhány ember mélyen vallásos volt, vagy istenhívő (pl. Newton, Heisenberg, még Einstein is valamelyest). Tették mindezt az új ismereteik birtokában. Én úgy élek meg egy új felfedezést, áttörést, mint Isten csodálatos világa újabb titkának megismerését, és nem mint Isten ''hatalmának'' az újabb csökkenését. Annál is inkább, mert az új ismeretek általában csak még több kérdőjelet szülnek.
    A folyamatok másik mozgatója az pontosan az a tény, hogy az egyház hatalma bizonyos korokban túlzott volt és nem szolgálta a hitéletet. Tulajdonképpen ezen eseteknél is az emberi önzést figyelhetjük meg (pl. minél több pénz gyűjtése -> búcsúcédulák). A kezdeti keresztény közösségek sokkal jobban megélték a hitet, ahogy - úgy vélem - a ma egyháza(i) is jó úton jár(nak). Persze a hívők száma között nagyságrendi eltérés van, ami lehetetlenné teszi az akkori egyházszervezet megtartását.

    ''Mondjuk a józan észben és a materialista világszemléletben, amiben nincs helye csodáknak, varázslatoknak és isteneknek?''

    És ez neked/nekik elég? Mert nekem nagyon kevés. A materialista világkép egyetlen lényeges és alapvető kérdésre sem tud válaszolni. Meg tudja mondani, hogy hogyan hat a gravitáció de azt nem, hogy miért (egy két ok-okozati viszonyt le tud vezetni, de egy ponton elfogy a tudománya). Nem tud arra sem válaszolni, hogy egyáltalán honnan származik maga az anyag (lásd anyagmegmaradás törvénye). Hogyan alakulhatott ki elképesztően komplex világunk pusztán a holt anyagból. Sőt, azt sem, hogy maga az ember egyáltalán miért töpreng el ezeken a kérdéseken. Nem tartod azt sem furcsának, hogy a mai sok ''logikusan gondolkodó'' embertársad, akivel sikerült meggyűlöltetni az egyházakat, miért keres mégis folyton transzcendens irányokat a babonától, szektáktól kezdve a Feng-Shui-n át a lélekvándorlásig (és akkor itt csak a nyugati embert néztem, akitől például az utóbbiak alapvetően messze állnak, és új dolgoknak számítanak).
    Egyszóval a materialista/ateista világképet alapvetően homokba dugott struccfejként látom. Amit látok és meg tudok magyarázni, az létezik. És mindez társul önnön tudásunk istenítésével (példa kicsiben: ''A nyugati ember kineveti a sámánokat, akik dobolással akarják elűzni a gonosz szellemeket, közben pedig dudálással próbálják szétoszlatni a közlekedési dugókat'').

    ''...mióta az emberek logikusan próbálnak gondolkodni (tisztelet a kivételnek).'' <-> micsoda flametopic

    Na vajon miért/ki miatt? ;]

    [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák