Új hozzászólás Aktív témák

• #5120 kymco veterán 3psilon #5114

  Új Válasz 2009-07-16 10:48:31 #5120

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz 3psilon #5114 üzenetére

  Az első idézeted egy olya perspektívát mutat, ahol csak embereket látsz. Az emberek nem Isten. Azt akarják játszani, de csak parciális igazságokig jutnak, amik más környezetben már nem érvényesek, relatívak. Nincs abszolút igazság, nincs abszolút etikai értékrend, csak az ÉN igazságom és az ÉN jogrenszerem igazi. ÉN ezt megtehetem, mert jogosnak tartom, meg tudom magyarázni, érdekeimet szolgálja, nem veszik észre, el tudom hitetni, hogy nem is azt teszem stb....
  Az már jó, hogy ezt látod, és nem tetszik, de vsz másokban... a következő lépés az, mikor ezeket a mechanizmusokat az ember magában is észreveszi... ez már nehezebb ügy, mert kiderül, hogy én sem vagyok más, és ami nekem másokban szemetszúr, azt magam is viselem. Majd az ember arra is rájön a sok önhazugság után, hogy ezeket nem lehet levetni magunkról. Nem ruha, hogy átöltözzek, nem leszek bíróvá a bírói talárban, nem leszek orvossá az orvosi köpenyben... bár megjátszhatom magam, de az a jó, ha lelepleződik, hogy nem tudok magamtól más lenni...

  Ekkor jó, ha meg tudjuk hallani Istent, aki azt mondja, hogy én el tudlak fogadni olyannak, amilyen vagy. Így is szeretlek, így is fontos vagy Nekem.
  Isten azt mondja: Elég jó vagy ahhoz, hogy megmentselek, ha akarod.
  És ha erre igent tudsz mondani, elkezdődik egy izgalmas élet, ahol már van abszolút igazság, abszolút etikai rend és abszolút szeretet is.... és ez az idő múltával egyre inkább az életed részeét jelentheti... és mindez egy "igen" kimondásával kezdődik.

Új hozzászólás Aktív témák