Új hozzászólás Aktív témák

• #6950 Gergosz2 veterán robohw #6941

  Új Válasz 2017-10-19 08:26:05 #6950

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gergosz2

  veterán

  válasz robohw #6941 üzenetére

  A kapcsolási frekvencia megválasztásánál alapvetően két fontos dolgot veszünk figyelembe: mekkora a tranziens időállandója az adott gépnek (legyen szó DC, szinkron aszinkron vagy éppenséggel reluktancia gépről), illetve, hogy várhatóan mi a legnagyobb frekvencia amivel forogni fog.

  A példa kedvéért, egy sima, nem különleges aszinkrongép sztátor ellenállása olyan 1-3 ohm között szokott lenni, a tranziens induktivitása (én itt a négyelemű, fiktív menetszám áttétellel redukált modellt szoktam mindig használni, amiben nincs sztátor szórás), olyan 5-20 mH körül szokott alakulni. Innen nem nehéz meghatározni, hogy a gép tranziens időállandója nagyjából 5ms körül fog mozogni. Itt visszautalva rád, ha simán DC-vel mágnesezném fel a gépet, akkor nagyjából 5 időállandó alatt, kb 25ms múlva beállna a állandósultállapotbeli áram. És itt jön képbe PWM, mert mi szeretnénk szabályozni a gépeinket. Gondolj bele, hogy van egy folyamatod aminek nagyjából ismered az időállandóját. Azt csak akkor tudod kézben tartani, neked megfelelően szabályozni, ha annál gyorsabban avatkozol be.

  Általában legalább egy nagyságrenddel gyorsabban akarunk beavatkozni, ami a fenti példánál olyan 2kHz körüli kapcsolási frekvenciát kívánna meg legalább. Így az pl. az áramot egy kapcsolási periódus alatt nem hagyjuk túlságosan növekedni, csak kis egységekben kvantumokban.

Új hozzászólás Aktív témák