„Most komolyan, te egy államberendezkedésre vagy kíváncsi?
Bocs de erre nincs kompetenciám. Az etikai alapokról vitatkozzunk, hogy mi alapján kerüljön valami törvénybe!
Nem arról, hogy hogyan zajlik a törvényalkotás vagy az érvényesítés.”
Pontosan. Hogy miért?
1. Mert a vallásos (elsősorban - általunk itt taglalt - keresztény) világnézet meghatározott távlati céllal rendelkezik az egyén életének leélése kapcsán (üdvtörténet – üdvözülés reménye – erkölcsi keret – viselkedési kódex), melyhez az egyén (ti. az ember) is definiálva, jellemezve van (erkölcsi lény; teremtmény). Ebből pedig közösségileg is továbbgondolható. Ergo rendelkezik egy vázolható társadalom képével.
2. Az ateista / szekuláris világnézet viszont ezzel nem rendelkezik. Ellenben támadja a vallásokat (hitrendszereket és hívőket), mint a „jobb világ elérésének gátlóit”.
Node, milyen is lehetne a ("jobb") világ ateista, szekularizált (hit nélküli) megközelítésben?
Levezetem a problémámat:
A „humanista, észalapú (nem vallásos) rendszerek” hiányossága: az „ember” (mint ismeretlen tényező)
1. A mai (közös) világunk - melyben élünk - a vallásos és nem vallásos elődök közös alkotása. Ma azonban a szekularisták megtagadják a (vallásos) gyökereket, és csak önmagában a „tiszta észre” alapoznák a társadalmi berendezkedést.
2. Az etikus naturalizmusból azonban hiányzik az általános, fix (erkölcsi) vonatkoztatási pont (az egyénre nézve).
3. Tehát nincs definiálva, jellemezve a "racionális rendszer" (itt: társadalom) főszereplője, az ember (motivációs mezők).
4. Ebből fakadóan teljes a bizonytalanság, mert az egész a mindenkori relativizmusra irányul és épül (újra- és újradefiniálni az esetleges célokat).
Hogyan építhető fel egy társadalom, ha az alkotóit és azok mozgatóit nem ismerjük, és így nem tudjuk megismerni, megérteni, hogy mi hajtja, mire irányul, és hogyan viselkedik az egyén és az általa alkotott közösség adott körülmények között?
Hogyan működtethető egy ismeretlenségre, relativizmusra építő társadalom, ha a szabályainak megalkotásához szükséges alapismeretek nem biztosítottak?
Ki működtetheti, ha mindenki ismeretlen tényező? Hol a bizalom, a megfelelőség (egyáltalán mi lesz a „megfelelő” definíciója?) az egyes szerepek (milyen szerepekről lehet szó egyáltalán a fentiek függvényében?) szempontjából, ami szavatolja a(z) (együtt)működést?
Emberi értékek – (az ember definíciója, jellemzői nélkül) mik az emberi értékek?
Jólét – nincs alapja (ti. az alany ismeretlen), nincs definiálva (esetleges), így tehát nem értelmezhető / biztosítható általánosan.
Igazság megismerése ész által (hit nélkül) – hogyan, ha a megismerőt (ember) sem ismerjük? Mi számít igazságnak? Hogyan ellenőrzöd a kapott adatokat? Egyáltalán hogyan szerzed meg az adatokat? Mindez annak függvényében, hogy az ateista világnézet legfőbb kritikája a vallásos világnézettel szemben az objektív, ellenőrizhető megismerhetőség?
Haszonelvűség – mi a hasznos? Ki dönti el, hogy mi a hasznos? Kinek hasznos? Mi alapján és hogyan lehet eldönteni, hogy valakinek valami tényleg hasznos-e? Mik a határok (totális önzés? teljes szolidaritás? hogyan határozod meg, és érvényesíted a társadalom élhetősége, működése szempontjából?) Kik válnak feleslegessé a hasznosság mentén? Velük mit kezdesz?
Progresszió – nem ismerjük az embert, nincs működő társadalom, nincs meghatározva a progresszió definíciója és célja sem, mégis hogyan érnéd el a (meg nem határozott) célt?
Hit (fix erkölcsi pontok) nélküli „fejlett társadalom” – minden ember meghatározatlan ismeretlen. Mindegyik azt tesz, amit akar. Egyének kerülgetik egymást – ez nem társadalom, hanem teljes anarchia. Hogyan szabsz gátat neki (egyáltalán kívánsz-e ellene fellépni?) – addig ölsz mindenkit, amíg az utolsó megadja magát? Ilyet már láttunk a történelemben: adott ember által esetlegesen és önkényesen meghatározott fix pont kihirdetése után mindenki, aki nem felelt meg a kritériumoknak, likvidálandó ellenséggé vált (szocialista kommunizmus, nemzetiszocializmus, fasizmus).
ÖSSZEFOGLALVA:
Amíg egyetlen alap alkotóelem sincs definiálva (és jellemezve), addig a viszonyaik (és a külső-belső motivációs mezők) sem meghatározhatók, vagyis pusztán bemondásra kéne elhinnünk, hogy „működni fog” a rendszer (társadalom), sőt „jobban fog működni”. Egy hiányos-esetleges rendszer nem alternatívája a keresztény - erkölcsileg megalapozott emberre épülő - tanításának (rendszerének).
Ellenben a - már történelmi léptékű időtávlatban - szekularizált világ-berendezkedés rendelkezik néhány visszássággal:
A „felvilágosult, szekuláris világrend” pro érvei önmagáról és a hit / vallás elleni vádjai, avagy a „meghaladott babonákkal” szemben „felsőbbrendű ateizmus” visszásságai
1. irigység: Egyház(ak) elleni gazda(g)sági vádak,
2. lustaság: „könnyű út” követelése; ismerethiányra (megismerés elutasítása) építő hit / vallás elleni vádak,
3. kevélység: megalapozás nélküli felsőbbrendűség ("jobb világ") érve vs. „a hit a hülyéké” vád,
4. kapzsiság: prosperitás érve vs. „vallási béklyó” vád
5. bujaság: progresszivitás (melegjogok, általános abortusz, válás mint pénzforrás) érve vs. „elavult vallási dogmák” vád
6. torkosság / mohóság: progresszivitás (többletjogok korlátlan halmozása) és prosperitás (gazdasági-ökológiai kizsákmányolás) érve vs. „elavult vallási dogmák” vád
7. harag: toleranciának hazudott megvető félelem a kiismerhetetlen hittel szemben
„Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”
1. A keresztény hit / vallás alapvetően számol a laikus világgal, mint (tökéletlen) valósággal, és abban, azon belül tekinti magát valóságnak. Nem eltörölni, hanem javítani szándékozik a materiális világot, melyben él. Tolerancia.
2. A felvilágosodott / szekuláris / „ateista” világ száműzné a hitet / vallást, mint szűkítő keresztmetszetet, melyet a progresszió és a prosperitás gátjának tart. Intolerancia.
Az „Egyház gazdagsága” (mint vád) és az „élet értéke” (mint progresszív jogalapú érv), avagy az „ember értéktelensége” a „hit nélküli, fejlett társadalomban”
1.„tized” (adó) – Kötelező egyházadó már nincs, de vádolni még szokás miatta.
2. felhalmozott kincsek (művészeti tárgyak/épületek) – A megrendelések munkát biztosítottak az alkotóknak (foglalkoztatás), fizetett érte a megrendelő Egyház (tizedből, hitelből – visszaosztás, gazdaság pörgetése).
3. a művészeti tárgy értéke – Miért ér anyagilag sokat egy szobor/festmény/kehely/stb.? Mert egyedi, közel megismételhetetlen alkotás!
4. az ember tárgyiasítása – Az élet szentségét megkérdőjelezve (a hit/vallási alap elvetésével) a „felbecsülhetetlen érték” megszűnik, és a műtárgyakkal kerül egy szintre: piaci alapú árcímke kerül az egyes egyedekre (egészségügy, biztosítás, abortusz, stb.). Ez az emberi nem lealjasítása holmi piaci áruvá a „tiszta, kizárólagos ratio” részéről.
5. erkölcs, morál és törvények – Amennyiben a világon minden meghatározható értékkel bír, akkor ezek az értékek szubjektív vagy objektív értékek-e? Mi a forrása az objektív/szubjektív mértéknek, mely az értékeket meghatározza (törvények, szankciók, jutalmak, stb.)? Ki, milyen elv, mérték mentén határozza meg az értékeket? Állandóak-e vagy esetlegesek-e az értékek?
