Új hozzászólás Aktív témák

  • BlacKSouL

    addikt

    Tökéletesen látni a társas- vagy panelházak legfelső emeletén lakókon, hogy felettük már nem lakik senki, ezért pont úgy viselkednek, mintha egy tanyán laknának másoktól 20 kilométerre egy egyszintes családi házban. Kirázzák a szőnyeget az alattuk lakókra, lehamuzzák a bagót az alattuk lakókra(ezt mondjuk csak egyszer, mert ezért nagyon agresszív fenyegetéssel reagálok, mindig eredményt hozva), a szőnyegmentes kőpadlón fel-alá járkálnak 25-30 percig magassarkúban vagy holland fapapucsban, a kőpadlón kizárólag sarokcsontról sarokcsontra ugrálva közlekednek a lakás teljes területén, a nap bármely szakában húzogatnak asztalt, széket szintén kőpadlón vagy parkettán lábfilc nélkül, fa a kövön, keresztbe az egész szobán, naponta többször ejtenek a kőpadlóra vagy parkettára bowling golyót vagy fagolyókat, illetve a húzós ajtajú acélsínes szekrény ajtaján minden egyes alkalommal kipróbálják hogy milyen sebességre lehet felgyorsítani mielőtt a szekrénybe csapódik. A mosógéppel szerencsére legfeljebb este 7-8 körül centrifugálnak, de azt maximális intenzitással, el nem oszló ruhamennyiséggel, bontókalapács hanggal, hogy a lakás minden szekrényében remegnek a poharak. Porszívózni csak úgy, izomból nyomva, hogy a kőpadlón parkettán a műanyag kerekek pontosan tudatják mely ponton járnak, sarkokat, bútorok sarkait, széleit iszonyatosan megcsapdosva a fejjel, radiátorcsöveknél hosszasan elidőzve és kolompolva, a porszívót magát minden bútornak nekiverve lendületből.
    Ezeket szinte csak legfelsőktől tapasztaltam, akik maguk a fenti jelenségekkel sosem találkoztak, és ezért teljes értetlenséggel állnak előttük. A családi házból alsóbb emeletre költözők néhány hónapig ugyanígy vannak, csak gyorsan felismerik a helyzetet, míg a legrosszabb a családiból legfelülre beköltöző.
    És ez még egy békés nyugodt ház, ahonnan nem szívesen költöznék.

Új hozzászólás Aktív témák