Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Verus

    senior tag

    Tudom nem ide való,de:
    "Mióta készülök, hogy elmondjam neked
    szerelmem rejtett csillagrendszerét;
    egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
    De nyüzsgő, s áradó vagy bennem, mint a lét
    és néha meg olyan, oly biztos és örök,
    mint kőben a megkövesült csigaház.
    A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
    a zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
    S még mindig nem tudom elmondani neked,
    mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
    óvó tekinteted érzem kezem felett.
    Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom,
    mert annyit érek én, amennyit ér a szó
    versemben, s mert ez addig izgat engem,
    míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
    Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
    mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
    a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
    az asztalon, és csöppje hull a méznek
    s mint szivárvány golyó ragyog a terítőn,
    s magától csendül egy üres vizespohár.
    Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm
    hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
    Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
    elszáll, majd visszatér homlokodra,
    álmos szemed búcsúzva még felém int,
    hajad kibomlik, szétterül lobogva,
    s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.
    Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
    de benned alszom én is, nem vagyok más világ
    s idáig hallom én, hogy változik a sok
    rejtelmes, vékony, bölcs vonal
    hűs tenyeredben."
    Ez szép, ennél szebb talán nincs is. :U

    Az angyal olyan, mint a gyémánt. Nem lehet csinálni, csak találni. És nincs két egyforma a világon.

Új hozzászólás Aktív témák