Új hozzászólás Aktív témák

• #1989 DarkByte addikt ati2 #1978

  Új Válasz 2008-12-26 09:09:06 #1989

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DarkByte

  addikt

  válasz ati2 #1978 üzenetére

  Egy kis kiegészítés, mert az audió kódolás a másik kedvenc területem:

  Az LC-AAC (Low Complexity Advanced Audio Coding) számít az AAC alapjának. Ebből is létezik MPEG-2 -es és MPEG-4 -es AAC kódolás, nyilvánvalóan az újabb modernebb. Az AAC ősét leginkább az MP3 jelenti, ennek tervezési hiányosságait javítja, mint pl. az MP3 esetében a Joint stereo kódolás csak a teljes keretbe kódolt átvitt frekvencia tartományra használható, ez által eléggé pazarló; AAC esetén már az egyes frekvencia térbeli részinformációkra külön-külön is alkalmazható. Az AAC esetében a keretek hosszai sem olyan ridegen kötöttek mint MP3 esetében; csatornákból is kódolhat többet így akár 5.1 -es hanghoz is használható; mintavételezési frekvenciákat pedig egészen 96Khz -ig támogatja. [link] Az AAC nagyjából 128kbps -on úgy szól mint egy 192kbps MP3. 96kbps -en pedig kb. 128kbps -es MP3 -al van egy szinten.

  A HE-AAC (High Efficiency Advanced Audio Coding) lényegében az SBR -el való kiegészítést jelenti. A HE-AAC -nál (amit többféleképpen is jelölnek: AAC+, aacPlus) az SBR egy eléggé agresszív közelítő eszköz. Az aacPlus stream alsó tartománya a hagyományos AAC kodekkel van tömörítve de felezett mintavételezéssel (tehát 44Khz -es végjel esetén 22.05Khz -el és bitsűrűségtől függően más-más alul áteresztő szűréssel, 64kbps -nál pl. ez többnyire 9.5Khz -nél van). Az SBR kódolás során a kódoló megpróbálja az alsó tartományban az alapkodekkel kódolt jel alapján közelíteni a felső tartományt kb. olyan módon mint ahogyan egy sinus függvényt leírunk paramétereivel. Ehhez több lehetősége is van: másolhat az alsó tartományból, hozzá vehet generált zajt, stb.
  
  Ez a tömörítés nyilván nagyon jól működik olyan bemeneti jelnél ahol számos felharmonikus található és ezekből az alsó tartományba is jut (pl. jazz zenében egy trombita); de nagyon rossz eredmény keletkezik olyan esetben ha a magas tartományban olyan jellel találkozik a kódoló amelyhez hasonló nincs az alsóban. (rock zenéknél az alsó tartományban pl. eléggé a gitár domináns amiből nehéz bármit is közelíteni) Ekkor azt egy durva közelítő rész és zaj keverékével próbálja előállítani, ami nyilvánvalóan nem fog értékelhető eredményt adni. Cserébe ez a parametrikus információ nagyon kis helyen elfér. Az SBR -t egyébként nem az AAC -hoz csatolták először, hanem az MP3 -hoz, ez az mp3PRO tömörítés ami nem lett túl népszerű. Az SBR csatolható továbbá régebbi kodekekhez is, mint pl. az mp2 amivel pl. a régi DAB területeken csökkenthetik egy-egy rádió adó sávszélességét úgy hogy a régebbi vevők is fogni tudják valamennyire a műsort a továbbiakban is (igaz kb. olyan minőségben mint most a 128kbps MP2 esetében).

  A HE-AAC -n egyébként létezik v1 -es és v2 -es tömörítés is. A v1 a fent vázolt alap eset, a v2 -es az SBR (Spectral Bandwith Replication) -t megfejeli egy PS (Parametric Stereo) eszközzel amely lényegében összevon egy-vagy több csatornát kisebb helyre összemixeléssel (stereo -t pl. mono -ra) és egy néhány kbps -es további mellék információt kódol a fájlban amely alapján az eredeti stereo jel az összevont jelből megközelíthetővé válik. A PS-t hivatalosan 48kbps és ez alá javasolja a Coding Technologies, vagy 5.1 -es jel esetén 128kbps -hoz. A v2 -t megint csak sokféleképpen jelölik: AAC++, eAAC+, Enhanced aacPlus
  A PS előnye megint az hogy nagyon minimális plusz információt igényel, hátránya hogy csak akkor tud jól működni ha a stereo kép nem komplex. Ennek megfelelően az FM hangzás egyik kulcselemét adó wide stereo -t lehetetlenség vele átvinni, mert totál lerombolja az egész hangzásképet.
  

  Ahogyan ki lehet venni szavaimból, az AAC+ nem győzött meg, mert nagyon eltérően viselkedik zenei anyagtól és hangrendszertől függően; közel sem annyira transzparens mint az alap AAC-LC vagy az MP3. A saját hangfal szetemen pl. iszonyatosan kijönnek az SBR hibái, itthon tesóm Genius 5.1 -én pedig alig feltűnő. Mindehhez jön az hogy bár skálázható a kodek, 128kbps -en ugyanúgy ott vannak az SBR hibái elég dominánsan mint kisebb bitsűrűségen. Arra a területre viszont amire az aacPlus -t kitalálták elfogadható: streaming és mobil műsorterjesztési körülmények, illetve a középfrekvenciás digitális rádiózás (DRM). Transzparens audió átvitelhez viszont sokkal jobb az LC-AAC, amelynek mellesleg szerintem már régen le kellett volna váltania az MP3 -at mert jóval modernebb. Még azt sem lehet mondani hogy nem támogatott; a Sony Ericsson telefonok pl. mind ismerik, a mobilomra én is ebbe kódolok lossless -ből. Én csak azt remélem hogy a kiépülő DAB+ -on nem nagyon fogják erőltetni, mert a mostani FM rádiók hangminőségét csak az LC-AAC -vel lehet jól közelteni; de sajnos szerintem 48kbps -es AAC+ -al lesz tele az egész.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák