Új hozzászólás Aktív témák

• #20464 kymco veterán mefistofeles #20444

  Új Válasz 2015-11-26 08:16:47 #20464

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kymco

  veterán

  válasz mefistofeles #20444 üzenetére

  Jó egy hónap kiesett a fórumozásból, lakásfelújítás és egyebek miatt, ezért ilyen nagy energiát igénylő fórum beszélgetéseket háttérbe kellett szorítanom. És elképzelhető, hogy a korábbi tempót nem fogom tudom egy darabig produkálni....
  A megtérés alapvetően nem egy racionális meggyőzés, ahol egzakt tények előtt meghajol az ember úgy, mint pld egy matematikai bizonyítás során. Amikor egy matek tételt, vagy egy fizikai törvényszerűségekre épülő szabályt kell befogadnom, elfogadnom, én magam nem vagyok a történetben. Nincs benne semmi személyes, tőlem függetlenül igazak az összefüggések, és bármikor és bárki számára egyértelművé tehetők.
  Amikor a társadalom tudományokat kezdjük figyelni, akkor ezek az egyértelműségek már nincsenek feltétlenül meg, az "emberi tényező" erősebben megjelenik. De még ez is tudomány, ebben sem kell feltétlen benne lennem, de már pld a pszichológia órán tanult gyász fázisait magamon is felismerhetem, ha elvesztek valakit, aki fontos nekem. De ettől még nem válik személyessé, egyedivé. Ettől nem leszek más ember, ettől nem lesz más az értékrendem.
  A megtérés alapvető értékrendváltás. Ez nem mehet a puszta logikán keresztül csupán. Annyi szubjektív, személyes, irracionális dolog van a lelkünk mélyén, amire puszta rációval hatni nem lehet.
  Ha valami változtatott az életemen bármikor is, az szinte soha nem a papírra leírt tudomány volt. Az esetek döntő többségében emberi kapcsolatokra volt visszavezethető. Szülői kapcsolat, barátság, szerelem, ellenfél, ellenség. Még amikor egy-egy vers, regény is megérintett, valójában a mögötte ott lévő költő, író megtapasztalásai, személye, személyisége érintett meg. Már sokszor nem arra emlékszem pld, hogy magyar órán mi érintett meg, de a magyar tanáromra igen, aki példa volt nekem.
  És ott tartunk, hogy az életet formáló dolgoknál az egzaktság csak nyomokban van jelen...Nem azért fogadtam el a magyar tanár értékítéleteit, mert egzaktul meggyőzött, hanem mert hitelesnek találtam és bíztam benne. Nem azért lettem villamosmérnök, mert a matek tanárom egzakt módon meggyőzött, hanem mert amit mondott, azt el tudtam fogadni, mert hiteles volt számomra. Nem azért lett feleségem a párom, mert egzakt módon levezette, hogy a legnagyszerűbb vele lesz az életem, hanem, mert határtalan bizalom volt és van bennem felé.
  A megtérés is ilyen. Nem fog menni személyes kapcsolat nélkül, bizalom nélkül. A puszta tények önmagában kevesek. Amikor Jézus embereket támasztott fel a halálból, leprás betegeket gyógyított visszamaradó hegek nélkül, lecsendesítette a tengert, úgy tanított Isten országáról, mint előtte még senki, az írástudók ezek után is bizonyítékokat vártak tőle, hogy igazolja magát..... Nem volt elég nekik a racionális bizonyíték....
  A megtérés is személyhez köthető, Jézus Krisztus személyéhez. Először a másik emberben fogom észrevenni, és ez sem egzakt dolog, majd az igében, végül az életemben.
  Jól látod, hogy az "akadémikus" vitának hívő és nem hívő között nincs sok értelme. Én is így gondolom. Jézusnak is jelen kell lennie ahhoz, hogy legyen értelme.
  És ennek ellenére én itt dekkolok Miért is? Nem azért, hogy meggyőzzem a "hitetleneket". Hanem azért, hogy megismerjétek a keresztényeket és a kereszténységet sztereotípiák árnyékából kilépve, és hogy én se ragadjak le a "hitetlenek" sztereotípia mocsarában....

  Nincs értelme addig hétköznapi értelemben bűnről beszélni, amíg valaki nem kerül olyan helyzetbe, hogy morális kérdésekben dönthessen. Ezért a bűnös csecsemő kérdést értelmetlennek tartom abban az értelemben, ha a bűnt döntéseink etikai vetületeként értelmezzük. A Biblia a bűnt állapotnak értelmezi, nem etikai vetületnek, az etikai vetület csak következmény... A bűn állapota pedig az Isten nélküliségünk.

  A továbbiakban nem tudom milyen félreértésről beszélsz....
  A félreértésed ott van, hogy én egyértelműen állítom, hogy az igazságtalanság önmagában nem jelenti, hogy ez Isten büntetése. Isten büntetése Krisztus halála által nem minket súlyt életünkben, amíg képesek vagyunk dönteni mellette. Tehát az igazságtalanságot elszenvedő nincs büntetve ezzel Isten által. De szenved az ember bűne miatt....

  Engedd meg, hogy ne értsek egyet! Teljes mértékben elfogadom, ha nem értesz velem egyet

Új hozzászólás Aktív témák