Új hozzászólás Aktív témák

• #67457 farkas-j őstag Pro Koryak #67453

  Új Válasz 2022-01-11 13:54:41 #67457

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  farkas-j

  őstag

  válasz Pro Koryak #67453 üzenetére

  Most egy kis "mese" következik az eszközök áramtalanításáról.
  Mivel a nyersanyag árak, különösen a réz és a minőségi trafóvas ára a korábbi időkhöz képest az egekbe szökött, a félvezető gyártás viszont olcsó, ezért az gazdaságosabb. A kisebb méretű és az energiafogyasztás szempontjából kedvezőbb tápellátás felé fordult az ipar. Elindult minden területen a miniatürizálás is, amihez a régi hagyományos tápegységek alkalmatlanok. A mai elektronikai eszközökben, pl. TV-kben "nagyfrekvenciás" kapcsoló üzemű tápegységek vannak. Ezek általános jellemzője, hogy a hagyományos trafós 50-100Hz-es frekvencián működő helyett, már több 10 vagy 100kHz-es esetenként akár több MHz-es frekvencián üzemelnek. Ezzel drasztikusan csökkenthető a tápegységek mérete, súlya, ezekből következően az anyagfelhasználás is. Ezekbe már csak töredéknyi réz és vas szükséges. Emellett pozitív hozadékként megnövekedett a hatásfok a kapcsolóüzemű tápegységek alkalmazásával. Ez mind szép és örömre ad okot, van viszont egy nem reklámozott, általánosságban elmondható hátránya is (ami a gyártó szempontjából nem feltétlenül hátrány). A kapcsolóüzemű tápegységek élettartama a működési módjukból adódóan drasztikusan csökkent a hagyományos 50-100Hz-esekhez képest. (Ez a gyártókra nézve felfogható előnyként, hiszen a fogyasztói társadalom előbb fogja kidobni a hamarabb meghibásodott készülékeket és vesz újat helyettük. Jobban tervezhető "programozható" az avulás is.) Ennek nem egyedüli, de kiemelkedő oka, a szükségesen alkalmazott elektrolit kondenzátorokban keresendő. A magas frekvencia sokkal jobban igénybe veszi a szűrő és csatoló kondenzátorokat. A jó minőségű elektrolit kondenzátorok, amik a bennük kialakult magas hőmérsékletet is jól bírják és hosszútávon képesek a kapacitásukat szinten tartani, igen drágák. (Biztosan sokat láttak már olyan kondenzátort amire 85°vagy 105°volt ráírva. Persze ez csak egy része a minőségi mutatónak.) Ma már lassan ott tartunk (persze egy kis túlzással), hogy egy elektronikus eszköz megbízhatóságát majdhogynem a beleépített elektrolit kondenzátorok minősége határozza meg. A kondenzátorok élettartama (minden kondenzátoré még ha csúcsminőségű is) véges, mert egy úgynevezett öregedési, "kiszáradási folyamat" alakul ki az életciklusuk során. Csökken a kapacitásuk, és el kezd emelkedni az ESR paraméterük. Ezt az elektronika egy bizonyos határig képes kompenzálni vagy eltűrni, ám ez véges. A kiszáradt kondenzátor képes egy láncreakció elindulásával akár irdatlan javítási költségeket is okozni. Egy példa. Én anno a modul TV korszakban javítottam olyan TV-t, aminek a tápegységében egy 10Ft-os 4,7uF-os visszacsatoló kondenzátor kiszáradása olyan lavinát indított el, ami 24eFt-os anyagköltségű javítást eredményezett. A lényeg, hogy nem mindegy, hogy egy kondenzátornak mennyi az adott gyártója által "szavatolt" élettartama. (Ez nem is a legjobb szó rá, mert kevesen szavatolják az élettartamot, hiszen az sok körülménytől függ.) Az élettartam függ az alkalmazott anyagoktól, gyártási technológiától, gyártási precizitástól, működési frekvenciától, működési feszültségtől, terhelő áramtól, környezeti hőmérséklettől és még jó néhány dologtól. A korrekt gyártók ezért adott feszültségre, áramra, hőmérsékletre, frekvenciára stb. Adják meg a kondenzátoraik élettartamát. Két "azonos" általános paraméterű kondenzátor között (feszültség, kapacitás, hőmérséklet, ezeket szokták feltüntetni pl 25V 47uF 105°C) akár nagyságrendbeli minőségi és árkülönbség is lehet. Félreértés ne essék. A minőségi kondenzátorok paraméterei is romlanak az életciklusuk során, ám nem mindegy, hogy ez milyen gyorsan és milyen görbe mentén történik.
  Összegzésül. A kapcsoló üzemű tápegységek élettartama jóval (akár nagyságrendekkel) kisebb, mint a régi 50-100Hz-eseknek. Nem mindegy, hogy a beépített "fáradó" alkatrészek (leginkább kondenzátorok) milyen hosszú ideig vannak használatban. Egy tápegység elindítása ugyan némileg nagyobb "sokkal" jár az alkatrészekre nézve mint a folyamatos járatása, de saját és a szakma tapasztalata szerint jótékonyan hat az élettartamra, ha feleslegesen nem járatjuk elektronikai eszközeinket. Így még energiát és pénzt is spórolhatunk. Minek járatni egy TV vagy mosógép tápegységet a nap 24 órájában, ha csak napi 2-6 órát használjuk? Én speciel a leírt okok miatt áramtalanítom a TV-met és minden egyéb háztartási gépemet ha nem használom őket.
  A közhiedelem a ki-be kapcsolás okozta meghibásodásról vélhetően azért terjedt el, mert az eszközök ebben az új érában általában folyamatosan áram alatt vannak. Egy idő után szép lassan elkezdenek öregedni, „kiszáradni” a kondenzátorok, de még üzemel velük a készülék. Ilyenkor, ha kikapcsolják majd később be, már nem képes elindulni, mert a bekapcsolási áram vagy impulzus igényt már nem tudják kielégíteni. Ebből jön az egyszerű, de téves következtetés, hogy a ki-be kapcsolás tette tönkre az eszközt.
  Én azt javaslom mindenkinek, hogy minden elektronikus eszközt (legyen az TV, mosógép, telefontöltő stb.) ha nincs használatban célszerű áramtalanítani. Így az energiaspórolás mellett az élettartam is növelhető. Pl. a TV távszabályzóval való kikapcsolása nem egyenértékű az áramtalanítással, ugyanis készenlétben ugyanúgy működik a tápegység mint üzem alatt, csak nincs rajta áramterhelés.
  Persze most az OLED TV sajnos kissé borítja a dolgot a pixel tisztítással, így most melyik ujját harapja meg az ember?

Új hozzászólás Aktív témák