Utálom/utáltam a mai napot. Már reggel azzal kezdődött, hogy igyekeznünk kellett a reggeli szopival, reggelivel, mert 9-re vártuk a vízvezetékszerelőt. Mivel 8-kor keltünk épp csiszre sikerült is elkészülnünk mindennel, mire megérkezett a Mester. A bojlertisztítással kezdte, aztán 1 óra múlva el is ment, hogy a fűtőszálat kikalapálja meg rendbehozza otthon. Nagylányom is átment játszani a szomszédba. Gondoltam azalatt az egy órácska alatt elkészítem az ebédet, esetleg szusszantok egyet, ha lehet. Réka nagyon tolaráns volt. Fel sem ébredt délután 1-ig. Közben megebédeltünk, a szerelő azonban még mindig nem jött meg. Szopi, aztán játék a nagy gyermekkel. Aztán kezdődött a fel-alá rohángálás. Visszajött a szakember úr, és persze mindenféle kérdése volt. A két csaptelepet is nagy nehézségek árán, de meg tudta javítani. Végülis fél 5 felé ment el, ami azt jelenti, hogy szinte egész nap itt volt.
Na, most a nyugtalanságom, ami a délutáni szaladgálás miatt lett urrá rajtam, Rékán is megmutatkozott. Sosem sírt még ennyit, amennyit ma. A szopizás, ami amúgy is rendszertelen, most még kiszámíthatatlanabb lett. Ráadásul nem volt meleg víz sem estére, így a vízmelegítővel forraltam fel vizet, és abban fürdettem meg a lányokat.
Végre este van, és csend. Réka is elaludt, Borka is pihen. Én meg kicsit kikapcsolódhatok.
