Új hozzászólás Aktív témák

• #8599 Synthwave HÁZIGAZDA Crystalheart #8575

  Új Válasz 2011-11-16 00:52:32 #8599

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Synthwave

  HÁZIGAZDA

  LOGOUT blog

  válasz Crystalheart #8575 üzenetére

  Te elhatározod, hogy mit szeretsz és mit nem? LoL. Ez nekem baromi mesterkéltnek tűnik. Meg az asztráltest elnyomásának - amire hosszútávon keményen ráfaraghatsz.
  Én úgy élem meg, hogy ami alapból tetszik, az tetszik, ami nem, az nem - és nem "erőszakolom" meg magamat azzal, hogy ezen változtassak (amit nem is tudnék, mert az csak demagógia lenne részemről, ami egy szép nagy űrt hagy maga után - ha a felszínen ezt nem is annyira erőteljesen éled meg, de amikor mélyen magadba nézel, akkor kivájja a szemedet - úgy meg aztán tényleg esélytelen, hogy TÉNYLEG élvezzem azt, ami IGAZÁN örömöt szerez).

  Stabil egyéniséggel bebiztosítani magadat? Az vagy van, vagy nincs. Valamilyen szinten persze fejleszthető.

  "Erre reagálok a magam esetében: szerintem fontosabb a társadalmi szerepvállalásom, mint hogy barátnőm legyen."

  No offense, de szerintem ez szomorú. Mármint az életedre nézve, ha a jövőbe tekintünk. Vagy a mindenféle fóbiákból, fíliákból és lelki törésekből kilábalandó túl "jól" sikerült az önprogramozás.
  Én úgy vagyok vele, hogy legyek boldog, a társadalomra, meg mások elvárásaira pedig geostacionárius pályáról kakkantok. ^^

  "Ha valakit egyedül látok, sőt, magányosnak, az nem biztos, hogy hátrányára is lesz. Lásd pl. az írókat, költőket, akik munkásságára kifejezetten jó hatással van a magány."

  Hosszútávon csak az esetek 99%-ban. Az ember alapvetően társas lény (legalább még egy embertársa irányában).
  Lehet, hogy azok a nagy költők sokkal jobban örültek volna, ha egy valamivel középszerűbb, de szeretetteljes és boldog életet élhettek volna - és művészetükkel nem az elhagyatottságukat kellett volna placeboként kezelgetni.

  Vagy vannak a szociopaták, antropo- és gynofóbok.

  Amit Ijk írt ("És soha nem is hiányzott hogy legyen barátnőd?
  Mondjuk ehhez képest amikor írsz a szerelemről, kicsit arra emlékeztet amikor a papok prédikálnak a jó házasságról.") --> ezzel egyetértek (ha katolikus papokra gondolt ).

  Erre te:
  "Miért, szerelmes ezek mellett nem is lehetek?"

  Lehetsz, csak ha ezt nem éled meg egy kapcsolatban, akkor nem túl hitelesek a leírt dolgok; ezt szerintem te is belátod. Mondjuk úgy, hogy a felét ismered, a másik feléről pedig fogalmad sincs - és nem tudod, hogy mit áldozol fel a "társadalmi hasznosság" oltárán. Érzéseket meg nem lehet könyvből, filmből tanulni.

  "Nem burkolózom be. Ha azt tenném, nem kellett volna visszautasítanom egy lány közeledését sem, mert nem is közeledtek volna."

  De az is lehet, hogy legbelül félsz / féltél valamitől (akár érzelmi kizsákmányolás, akár valami más), amit a túlzott önprogramozásnak köszönhetően már magadnak sem tudsz / akarsz beismerni és egy fals önkép árnyékába húzódsz. Érdekes dolog a humán psziché.

  "Sokkal inkább diadal ez, diadal az ösztönök felett: nem sok ember, van, aki kibírná, nekem pedig meg sem kottyan. "

  Diadal elnyomni a legbensőbb késztetéseket? Szerintem ezzel az emberségünket tagadjuk meg. Ez az önámítás egy formája, ami később csúnyán visszaüthet.
  Személy szerint igyekszem arra törekedni, hogy MINDEN lebensőbb késztetésemet kiéljem (majd). Mert jó dolog az. (És eleddig ismeretlen fokú megelégedést / kielégülést / nevezd, aminek csak akarod fog nyújtani.)

  ---------------------------------------

  Archanon: "Ha egyedül is maradok, még mindig van számítógép meg egy rakat könyv. "

  Lehet, hogy ezt most még viccesnek fogod fel, de garantálom, hogy később nem fogod.
  Igen sanyarú kockulás lesz az.

  Dluinet: Ha lányod lenne, akkor most irigy lennék.

  Móci: Nem baj az, ha megy a közösségépítés meg eszmecsere. Valamikor össze lehet röffenni.

Új hozzászólás Aktív témák