Bevezető

Akadnak filléres telefonok alaptudással, középkategóriásak jó pár minőségi előrelépéssel, csúcskategóriásak minden földi jóval megáldva, és ahogy szentkuti11 a minap említette, hamarosan elkezdhetünk a szupertelefonokról beszélni, amelyek az előző csoportra is rálicitálnak. Akad itt a termékfotókon kávamentes, a valóságban határozottabb kerettel rendelkező óriásmobil (Xiaomi Mi Mix), vastag kávás, dupla kamerás, vízálló almafelfújt (iPhone 7 Plus) és dupla kijelzős, ütésálló, remek audioképességekkel megáldott phablet (LG V20).

[+]

Ha van a méretes, extrafunkciókkal felszerelt szupermobiloknak szellemi atyja, az nyilván a Galaxy Note széria, csak épp a Samsungnál füstbe ment az idei terv, így megnyílt az út sok gyártónak, hogy a legeslegjobb phabletre vágyó közönség szétnézzen a piacon, és talán az ő portékájukat válassza. A Mate sorozat egyébként a középosztályból küzdötte fel magát az elitbe, és ha a telefon táblagépes akkumulátorral szubzsáner archetípusát vizsgáljuk, a „lemeríthetetlen” Ascend Mate a kezdőpont. A Mate7 aztán a P-szériát is beelőzve burkolózott fémházba, a piac leggyorsabb ujjlenyomat-olvasóját a hátára helyezve, a Mate S különkiadása pedig beelőzte az iPhone-okat a nyomásérzékelős kijelzővel, bár széles körben nem vált elérhetővé.

[+]

A Mate 8 Kínában nem egész egy éve, mifelénk meg 2016 elején mutatta be a házilag barkácsolt, villámgyors HiSilicon Kirin 950-et a világnak, hogy aztán P9-től a Honor 8-on át a MediaPad M3-ig csupa ajánlott plecsni repüljön az ilyen hardverrel szerelt termékeknek. Nincs semmi meglepetés a sencseni gyártó remeklésében: tíz év mobilgyártással a hátuk mögött értenek a dologhoz, a Leicával karöltve rámentek a (dupla) kamerára, és mindezt szépen át is váltják gazdasági mutatókra: 2015 után idén is túl vannak 100 millió leszállított okostelefonon. Meg sem várva 2017-et, máris piacra dobták legújabb szupermobiljukat. Egészen pontosan kettőt. Amiből aztán három lett.

[+]

Hazánkban a kezemben lévő, 5,9 hüvelykes Mate 9 lesz elérhető a Cortex-A73-as ARM-magokat és a Mali-G71-es IGP-t először bevető Kirin 960 megtámogatásával, 4/64 gigabájtos RAM/tárhely kombinációval, 8/12/20 megapixeles kamerákkal és minden földi jóval. Csakhogy nem is ez a gyártó abszolút csúcsragadozója: a Galaxy Mate 7 Porsche Design Huawei Mate 9 a két szélén ívelt, QHD-s kijelzőt kapott 6/256 gigabájtos kombinációval és 1395 eurós kezdőárral, ami nem elírás. A felső tízezernek azért nem kell aggódnia: a végösszeg forintosítva bőven megáll félmillió alatt, persze elég nehezen magyarázható ez az árcédula, hiszen az alapváltozat tudásban, az S7 edge meg küllemben nyújt hasonlót, fél áron.

A Porsche Design Huawei Mate 9 bevezetését egyelőre nem tervezik itthon [+]

A Porsche Design csapatával megalkotott Mate 9 persze már egy másik, még exkluzívabb termékkategóriát képvisel: ezek volnának a luxustelefonok, melyek között több millió forintos is akad, és ahol menő színaranyba mártani egy tetszőleges csúcstelefont, mert érted, jól mutat a jachton / Ferrariból kilógatva. A hazai vásárlóerőt felmérve persze nem csoda, hogy ezek általában nem jutnak el hozzánk, a kínaiakra mindenesetre irigykedhetünk, mert ott kapható lesz a Porsche Designt elhagyó, de szintén QHD-s és ívelt kijelzős Mate 9 Pro, jóval alacsonyabb felárral. Azért a „mi” Mate 9-ünknek sem kell szégyenkeznie: megkapta a 2017-et előrevetítő hardvert, a második generációs Leica kamerarendszert és az Android 7.0-n alapuló EMUI 5.0 felületet. Csalódni csak akkor lehet, ha valami a következő oldalakon durván félremegy, ám valljuk be, erre vajmi kevés esély van.

[+]

A személyes találkozóm mégis szomorú pillanattal indult: akár az ősember az erdőből, a Mate 9 is mezítelenül bukkant elő buborékos tasakjából. Ilyen a tesztelői világ: néha a készülék előbb ideér, mint a csomagolása és tartozékai, persze jobb ma egy csupasz mobil, mint holnap a teljes pakk, mi is igyekszünk hamar publikálni bemutatóinkat (a Porsche Design esetében viszont ragaszkodnánk a sportkocsi mellékeléséhez is). A doboz egyébként négyzet alakú és matt fekete festésű, a fedelét leemelve pedig egy mutatós eszköz és a Huawei Design felirat néz vissza – ha őszinte akarok lenni, ez a modell sokkal tradicionálisan Mate-esebb a Porsche Design galaxys íveinél.

[+]

Feketébe öltözött a leírások, a SIM-tű és a matt hátlapi plasztik védőtok dobozkája is. Nem úgy az earbud típusú mikrofonos füles, az USB Type-C kábel, vagy az apró USB-C - microUSB átalakító, amelyek fehérben tetszelegnek, akárcsak a SuperCharge gyorstöltő. Az utóbbi tesztasztalos hiányát azért sajnálom: kipróbáltam volna a házi fejlesztésű, 5 amperes adapter teljesítményét és az ígért, 58%-os töltést fél óra alatt, ami a 4000 milliamperórás akkumulátor tükrében elég durván hangzik. A gyártó persze hangsúlyozza: a Super Safe 5 fantázianevű védelem óv a túlmelegedéstől és a túlfeszültségtől – egy szupermobilhoz immáron szupertöltő és szupervédelem dukál, kezdhetjük ezt az előtagot megszokni (a LeEco a komplett mobilszériát LeSuperphone-nak hívja).

Külső és kijelző

A Mate 9 küllemben letisztult, mutatós és egyáltalán nem hivalkodó, nem úgy a színvariánsok fantázianevei. Van űr szürke (én már a fényvisszaverős iPhone kozmoszfekete nevét sem értettem), holdfény szürke (ez is elég érdekes), mokka barna, pezsgőarany, kerámia fehér és most figyelj: fekete. A Google ügyesen gúnyolódik az ilyesmin a nagyon ezüst, az igazán kék és az eléggé fekete Pixel színopciókkal. Fontosabb persze, hogy az esztétika rendben van: elöl csak a Huawei felirat töri meg a fekete festés nyugalmát, hátul pedig a tradicionális Leica kamerarendszer, az ujjlenyomat-olvasó, némi olvasnivaló és egy-egy keskeny, színben tökéletesen harmonizáló műanyag sáv különbözteti meg magát az oldalakra is ráhajló, elegánsan csillogó alumíniumburkolat egységességétől.

A Mate 9 (felül) a OnePlus 3 társaságában [+]

Elöl a szélein ívesre csiszolt védőüveg (típusa nincs megadva), oldalt a csapott élek, hátul pedig a némileg lekanyarodó kivitel teszi komfortossá a Mate 9 fogását. Már amennyire egy 157,9 x 78,9 x 7,9 milliméteres és 190 grammos masina annak nevezhető, a méretes ketyere jókora parcellát igényel a zsebben, és biztosabb egy kézzel tartani, a másikkal meg kezelni, még ha remek is a szoftveres egykezes mód. A 4000 milliamperórás telephez viszont kéz nem férhet: a unibody fémházon belül lapul, egyébként a méretéhez passzoló üzemidőt biztosítva. A SIM-tálca balról húzható elő és két hely van rajta: az MHA-L09-es kiszerelés egy nanoSIM-et és egy microSD-t, az MHA-L29 pedig vagy két nanoSIM-et vagy egyet és egy microSD-t fogad be.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Noha a hardver elbírná és az 5,5 hüvelykes Porsche Design meg is kapta a QHD-s felbontást, az 5,9-es Mate 9 maradt 1080 x 1920 pixelnél és 373 ppi-s képpontsűrűségnél. Ez alapvetően rendben van, bár a versenyautós társat vagy egy másik 500+ ppi-s mobilt mellérakva az edzettebb szem kiszúrja a különbséget. A karakterek rajzolata ennek ellenére megfelelő, és tulajdonképpen lényegtelen, hogy ugyanazt a tartalmat, Full HD-n egy öt- vagy hathüvelykes okostelefonon nézi az ember, az utóbbit egyszerűen nem kell olyan közel emelni. A hátrány VR-kiegészítővel mutatkozhat meg – a Porsche Design megkapta a Daydream támogatást, a sima Mate 9 viszont nem, ennek amúgy az IPS panel is az oka. A kalibráció sajnos megcsúszott: eléggé kékes egy 6504 K-s standardhoz igazított vetélytárshoz képest, a meleg színhőmérséklet mód és a kézi kalibráció is csak szépségtapasz, az igazi egy sRGB mód volna.

[+]

Süssön viszont a nagy sárga égitest akár a tengerparton, a kiemelkedően magas maximális fényerő mindig kényelmes tartalomfogyasztást garantál. Kit ne zavart volna a fényképezés alig látható kijelzővel, ilyen gondok itt nincsenek. Az éjszakai minimum elég sötét, és még sárgás szemkímélő mód is akad. A betekintési szögek kiválóak, csak a legjobb AMOLED panelek múlják felül, a színek telítettsége is megfelelő. Az 5,9 hüvelykes képátló ráadásul dominálja az előlapot: döbbenetesen vékonyak az oldalkávák (65 féle szoftverséma figyel az akaratlan érintések kiküszöbölésére) felül is alig van valami (fénymérő, közelségérzékelő, értesítési led, 8 megapixeles kamera és beszélgetési hangszóró), alul meg ugye kell valamennyi hely a támasztéknak. Így aztán a Mate 9 lényegében a kisebb kijelzős iPhone 7 Plus méreteit hozza. Az érintési visszajelzés pontos, a rezgőmotor elég erélyes.

[+]

A hátlapon egy mikrofonfurat nyitja a látnivalók sorát (ezen kívül még három rejtőzködik valahol), alatta következik a Leica 12 + 20 megapixeles kamerarendszere, a kéttónusú ledes villanópár, a lézeres fókuszsegéd majd az érintésalapú ujjlenyomat-olvasó. Ez kerülhetett alacsonyabbra, egy Bone123 ujjhosszúságú férfiú még nagyjából eléri mutatóujjal, AliceWake kolleginának viszont már túlságosan magasan van, a phabletek márpedig a hölgyek körében is népszerűek. Az elvékonyodó oldalszegélyre dobott hangerőszabályzóval és bekapcsolóval hasonló a helyzet: a fém billentyűk nyomáspontja szuper, ám Alice-nek fogást kell változtatni, hogy megtekerje a volumét. Alulra megy a Type-C típusú USB kábel, itt egy-egy rács is megpillantható, bár hang csak jobb oldaliból jön. Zenelejátszáskor viszont a beszélgetési hangszóró is megszólal, fekvő helyzetben egyfajta hibrid sztereó hangzást biztosítva, erről később.

[+]

A 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetet a Huawei szerencsére nem spórolta le, ahogy az infraportot sem, ezekért a Mate 9 tetején érdemes szétnézni. A nyomásérzékelés viszont kimaradt, ami már csak azért is véleményes, mert a phablet nem éppen olcsó, és pont egy Mate vezette be a mobilpiacon. A P9 Plus egyik legjobb tulajdonsága volt a három virtuális gomb elrejtése, funkciójuk előcsalásához csak a helyükre kellett nyomni határozottan, remekül működött a gyakorlatban. Illett volna tehát az aktuális szupertelefonba belepakolni valamit, amit a Huawei már sikeresen prezentált. Komolyabb por- és víz elleni védelem is előfordul a piacon, ez is kimaradt, anyaghasználatban és összeszerelésben azonban példaszerű, tökéletes munkát végeztek Sencsenben.

A HiSilicon Kirin 960

Pár éve különcködésnek tűnt, hogy a Huawei HiSilicon divíziója rendszerchipeket tervez saját mobiljaiba, mára viszont nemcsak felnőttek a feladathoz: a Kirin 960-nal szerelt Mate 9 személyében elsőként kerül a piacra Cortex-A73-as processzormagokat használó eszköz (az SoC-ről teljes részletességében itt írtunk). A friss ARM magok, azon túl, hogy azonos node-on valamivel gyorsabbak és takarékosabbak az elődhöz viszonyítva, a jobb termikus képességeknek köszönhetően jóval hosszabb ideig képesek a maximális órajel környékén pörögni, mielőtt a hőtermelés miatt leszabályozna, erről itt.

Részlet a Mate 9 prezentációjából (forrás: Huawei) [+]

Ez különösen előnyös a passzív hűtéses mobilok körében, ahol a ház teríti szét a hőt, hiába ugyanis a kövér benchmark pontszám egy villámtesztben, ha hosszú idejű, mindennapos igénybevétel mellett szépen fogynak a megahertzek. A Kirin 960 négy, 2,4 gigahertzen maximalizált Cortex-A73 magot vet be négy, 1,8 gigahertzen pörgetett Cortex-A53 mellett, a megszokott big.LITTLE heterogén többmagos dizájnnal. A rendszert a folyamatosan futó, alacsony fogyasztású i6 koprocesszor egészíti ki a szenzorok működtetésére.

[+]

A gyártó az ugyancsak friss, MP8-as konfigurációjú Mali-G71-es IGP-t mellékelte 900 MHz-re skálázva (itt írtunk még róla), amelynek a CoreLink CCI-550-es CPU-összeköttetése igencsak jövőbemutató, erről itt. A Bifrost architektúrán alapuló IGP-től a Huawei 180%-os generációs előrelépést vár, 40%-os takarékosság mellett, a Vulkan API-t kihasználva pedig 400%-os fejlődést. Kellett az ugrás teljesítményben, mert 3D-ben a Kirin SoC-k általában a többiek mögött kullogtak. A Bifrost architektúra előnyeit sem feltétlenül ma fogja érezni a felhasználó, a Kirin 960 viszont már most támogatja a Google Daydream VR platformot (a gyakorlatban viszont csak a QHD-s, amoledes Mate 9-ek). A lapos változat 4 gigabájt, 1800 MHz-re skálázott LPDDR4 RAM-ot kapott 64 gigabájtos, UFS 2.1-es szabványú tárolóval, amiből egész kövér szeletet, 14 gigabájtnyit lenyúl az EMUI. Persze így is marad 50, ami 256 gigabájtos microSD-vel tovább bővíthető, és arra telepíteni is lehet, noha az ilyen kártyák sebességhátránya miatt nem érdemes.

A pontszámok ígéretesek, a gyakorlatban a Mate 9 pedig a piac leggyorsabb készülékeinek egyike, vadászni kell bármilyen apró megakadásért (aki akar, itt is talál), az Apple termékeket idéző reszponzivitással (egyébként ott is előfordul bizonytalanság) és veszettül gyors alkalmazásbetöltéssel. Mobilon ilyen gyorsan nem indult még el a Real Racing 3, és az alkalmazásváltás is pillanatok kérdése. Szerencsére ma már az EMUI nem szórja ki a gyorsítótárból a betöltött programokat, legfeljebb figyelmeztet az energiahasználatukra, így bőségesen marad cache-elt app. A Huawei ráadásul ígéri: az F2FS fájlrendszer, a töredezettség-mentesítő algoritmusok, az alkalmazásfelügyelet és a felhasználói szokásokat figyelő, gépi tanulás kombinációja 18 hónap múlva is fénysebességű működést biztosít, mert ugye ki ne tapasztalta volna az egykor fürge rendszer belassulását.

A Vulkan támogatás is adott (forrás: Huawei) [+]

A nyolc mag minden CPU-intenzív feladatot körberöhög és a böngészést is lazán levezényli, és bár abszolút teljesítményben a Mali gyorsító a GFX Bench szerint a Snapdragon 821, az Exynos 8890 és az Apple A10 Fusion IGP-je mögött végez, a gyakorlatban ez lényegtelen. A Real Racing 3 ugyanis az iPhone 7 után egyedüliként fut tökéletesen hibátlanul, amit még a Galaxy S7 és a OnePlus 3 is megirigyelhet. A hőtermelés kontroll alatt van: sem a 4K-s felvétel, sem a hosszú játék nem hevíti langyosnál melegebbre az alumíniumházat, persze nem júliusban gyötörtem. A PR szöveg ezúttal tényleg pontos: a Mate 9-et a fenntartható teljesítményre fejlesztették, az EMUI 5.0-t pedig ehhez igazították.

EMUI 5.0

A Mate 9 az első Android 7.0-val elstartoló gyártói készülék Magyarországon, az itt részletezett nougatos főverzió számos előnyével. Ilyen a natívan támogatott osztott képernyős mód: egy appon belül elég az alkalmazásváltó gombra hosszan rányomni, és ha támogatja, felugrik alul az alkalmazásváltó, ahonnan egy szintén támogatott appra bökve máris összeáll a dupla nézet. Nagyjából minden második szoftver támogatja a kétablakos elrendezést, a lista pedig folyamatosan bővül. Aki viszont türelmetlen, a fejlesztői beállítások között minden appot osztott képernyős működésre kényszeríthet (a kamerának ez meg se kottyan, a tárcsázónak viszont nem tetszik).

Az elválasztóval az ablakok szabadon méretezhetők, letolva a felső, felhúzva pedig az alsó nyílik teljes képernyőre. A sztereó elrendezés az ujjperc vízszintes végighúzásával is aktiválható – egyébként más ujjperc-vezérlési izé is akad (pl. kopp majd betűrajz alkalmazásindításához), azonban ez megbízhatatlanul működik a gyakorlatban. Praktikus viszont a két legutóbbi app közötti gyorsváltás, ehhez csak kétszer rá kell bökni az alkalmazásváltóra.

[+]

Az egy ujjal lehúzható értesítési függöny az öt kapcsoló és a fényerősáv alatt immáron Android 7.0-s részletességgel mutatja a notifikációk tartalmát, ha viszont sok kártya van egymás alatt, kaotikussá válik az információhalmaz. A beállítások viszont nem részletezik a címszavak tartalmát, az 5.0-s EMUI így is átláthatóbb menüt kínál a korábbiaknál. A kapcsolópanel két ujjal vagy az értesítési függöny felől, eggyel gördíthető le, itt tizennyolc átrendezhető indító akad. A kezdőoldal alapból nélkülözi az alkalmazásmenüt, így minden ikon és widget az oldalak valamelyikén kap helyet 5 x 5, 5 x 4 vagy 4 x 4-es kiosztásban. Aki a fekvő elrendezést preferálja, kérheti, hogy a kezdőoldal is elforduljon. A gyorskereső az ujj lehúzásával érhető el, a két ujj széttolásával korábban előcsalható „rejtett alkalmazásmenü” viszont eltűnt. Mostantól ugyanakkor visszacsalható a klasszikus alkalmazásmenü, hogy ne tülekedjen minden ikon a kezdőoldalakon – az ábécérendes listában függőlegesen lehet görgetni.

[+]

Nekem kifejezetten tetszik az egyszerű animációkkal, letisztult ikonokkal és ízléses elrendezéssel operáló EMUI, ami küllemben még mindig eltér a vegytiszta Androidtól, felépítésében és logikájában viszont már nem. A témázás mellett állítható a betűméret és a DPI is, azaz az ikonok, az elválasztók és minden dizájnelem relatív mérete. Kisebbre véve az androidos kezelősáv is elvékonyodik. Ezen végighúzva az ujjat, továbbra is leugrik a képernyőtartalom a könnyű egykezes használathoz, a három gomb sorrendje pedig felcserélhető. Ezenfelül az értesítési panel ikonja is idedobható, bár ha ez opció, akkor én a sávot elrejtő nyilat és a kamera indítóját is ide helyeztem volna.

[+]

Kevésbé kiforrott a véletlen érintések kiszűrésének algoritmusa: elvileg 65 séma alapján figyel az EMUI, hogy mikor ne reagáljon a szerinte akaratlan bevitelre. Bár nem tudok felidézni olyan esetet, amikor a tenyerem a szélekhez érve csinált volna valami galibát, és fényképezéskor is remekül érzi az EMUI, mikor véletlen a bevitel. Előfordult ugyanakkor, hogy egy-egy sarokban elhelyezett ikonra flegmán, a mutatóujjam oldalával odanyomva nem történt semmi, az egykezes mód bekapcsoló mozdulatát is ignorálta néha a rendszer, és játék közben is előfordult, hogy a Mate 9 egész egyszerűen nem foglalkozott velem, ez utóbbi elvétve. Apró, ettől független kellemetlenség, hogy egynémely ikon és kapcsoló annyira parányi, hogy pontosan kell azokra rábökni, ez nekem nem mindig sikerült elsőre.

[+]

Az alkalmazások értesítései, engedélyei, háttérműködése és internetelérése széles közben paraméterezhető. Van egyszerű nagy ikonos és kesztyűs mód, plusz egy-két vezérlési extra, mint a némítás átfordítással, a magyarul nem tudó hangvezérlés vagy a lebegő gomb. A rendszerfelügyelőként tevékenykedő Telefon-kezelő immáron nem akar fontoskodni, csak néha figyelmeztet, ha egy-egy app rakoncátlankodik. Egyébként odafigyel az erőforrásokra, a rendszerbiztonságra, a kéretlen hívások tiltására, plusz az alkalmazásokat tetszés szerinti védelemhez köti. Viszont semmit nem csinál magától, és nem is jelez túl gyakran, ami jó dolog. Ujjlenyomatos protekció rendelhető a zárképernyőhöz és a fájlszéfhez is, plusz a Huawei bevezette a személyes teret, erről mindjárt.

[+]

A biometrikus szenzor hozza a Huawei szintet: egy pöccintés az olvasóra, és tízből tízszer azonnal felvillan a kezdőképernyő – nagyon pöpec a helyzet, csak a kissé magasra került szenzorért kár. Érintőfunkciók is vannak: az ujjat a panelen lehúzva legördül az értesítési sáv, kétszer megpöccintve eltűnik minden kártya, jobbra-balra simítva a galériában lehet lapozni, továbbá a hívásfogadáshoz, a riasztás némításához és az exponáláshoz is bevethető. A személyes tér, vagyis a PrivacySpace ügyes találmány a munkahelyi/nyitott és a perszonális/otthoni környezet elkülönítésére. Beállításakor a szokásos üdvözlő- és fiókképernyőkön végig kell menni, majd egy olyan ujjmintát megadni, amit a nyitott térben még nem tanítottunk meg. A személyes zónában szabadon lehet telepíteni, fényképezni, telefonálni stb., az adatok titkosítva és szeparálva maradnak. A váltás pofonegyszerű: a zárképernyőn az egyik ujjminta az egyik teret, a másik pedig a másikat dobja fel, gyakorlatilag késedelem nélkül ugorva, úgyhogy aki kétlaki életet él telefonjával, örömködhet. Egyébként a Facebookba és a Whatsappba is be lehet két fiókkal jelentkezni egy-egy téren belül, ezt iker-alkalmazásnak nevezi a Huawei. Vezetékmentes fájlmegosztásból elérhető WiFi Direct szabványú, NFC-s Bluetoothon és a Huawei Share, a Bluetoothnál kétszer gyorsabb átvitellel. A modemek teljesítményét a WiFi+ és a Link+ megoldások növelik.  

Szoftverek

Az EMUI alkalmazásfelhozatala a praktikusság mentén lett összeválogatva, és közülük a Fájlkezelő az egyik leghasznosabb. Listázza az állományokat típus szerint, böngészi a microSD, az OTG és az FTP tartalmakat, elzárja a személyes állományokat a széfbe és tárhelyvizsgálatot, illetve tisztítást végez. Hasonlóan komplex az Egészség, amely számolja a megtett lépéseket, kilométereket és a megmászott emeleteket, követi az edzéseket, a testsúlyt és az elégetett kalóriákat, plusz figyelmeztet a lustaságra.

[+]

A telefonkönyv letisztult, az elválasztók nélküli kontaktlista pedig a SIM-ekről, fájlból, online fiókokból és a telefonról és betölti a névjegyeket, többféle rendezési elvvel. Képezhetők kedvencek, a nemkívánatos számok blokkolhatók, akad névjegykártya-olvasó, a tárcsázóban pedig működik a gyorskeresés és a gyorshívás. Fogadni egyébként hangutasítással és az ujjlenyomat-olvasót megérintve is lehet. Talán csak én maradtam le róla, a szám nélküli tételek elrejtésének az opcióját mindenesetre nem találtam.

[+]

A billentyűzet feladatkörét a testreszabható, témázható, átméretezhető, magyarul is tudó, szinkronizálható szótárral felszerelt, szójavaslatokkal előálló és korrektúrázó SwiftKey tölti be, jobb virtuális klaviatúra nincs nagyon a piacon. A karakterek fölé a számsor dobható, a billentyűzet a képernyőn áthelyezhető és ujjhúzós bevitel is akad. Ekkora képernyőn kényelmes és pontos a bevitel. Az eszközök között van biztonsági mentés, email, óra, időjárás, kézikönyves súgó (HiCare), játékközpont (HiGame), jegyzetelő, eseménynapló (Todoist), hírolvasó (News Republic), témázó, tükör, számológép, iránytű, irodai csomag (WPS Office), zseblámpa és jól felszerelt naptár Google-szinkronizálással. A harmadik féltől a Facebook, a Twitter, a Booking.com és persze a komplett Google-csomag látogatott el.

[+]

A hangrögzítő kihasználja a négy mikrofon nyújtotta, irány szerinti felvétel előnyeit, ami jól jön konferencia rögzítésére és a különböző hangok utólagos elkülönítésére. Hatékony hangszűrés is besegít a zaj kezelésére. A találkozó mód mellett interjú és általános típusú rögzítés is választható. Az Okos vezérlő végzi a távirányítási feladatokat – az adatbázisában a T-s beltérihez és az öreg JVC tévéhez is volt séma, a különc cuccokhoz meg egyéni panelt lehet létrehozni, az infraport ugyanis tanítható. A vezérlőhöz van főképernyős és értesítési paneles widget.

[+]

A böngészési feladatok a Chrome végzi kitűnő gyorsasággal, a honlapok betöltésének a hálózati sávszélesség és nem a Mate 9 a korlátja. Ekkora és ilyen fényes kijelzőn órákig el lehet szörfözgetni, a 4000 milliamperórás telep állja a sarat. Nem gond akár egy tucat lap betöltése, és zseniális nugátos funkció, hogy egy-egy lapot egymás alá lehet dobni osztott képernyős módban. Szinkronizálható a Google-fiók minden könyvjelzővel, jelszóval és keresési előzménnyel, gyorsan lehet váltani asztali elrendezésre, van privát böngészés, megosztás és nyomtatás. Egyedül az egyéni nagyításhoz igazodó sortörés hiányzik, ami 5,9 hüvelyken megbocsátható.

Leica kamerák, multimédia

Íme, mit kezdett a Huawei és a Leica a P9-cel: nagyobb szenzor vagy blendenyílás választása helyett elhelyezett a hátlapi, 12 megapixeles RGB színszűrős normál lapka mellett egy színszűrő nélküli, ezért kétszer annyi fényt befogó monokróm szenzort, szintén 12 megapixelen. A rendszer fényviszonytól (naplemente, este az automatikára bízva) és módtól függően (tág rekesznyílás stb.) egyszerre mindkettővel fényképezett, az RGB színeit és a monokróm részleteit összegyúrta. Így nagy dinamikájú, természetes nappali fotók készültek, plusz este sem volt rossz a helyzet. Kézi módban ugyanakkor, DNG RAW rögzítés mellett csak egy szenzor működött, az meg ugye kevesebb fényt fogott be, így hosszabb záridőket kellett megtartani a jófajta fotóért. Bár a logikus talán az 1/2,9 hüvelykes szenzorméret 1/2,5-ösre növelése és az f/2,2-es rekeszértékű optikák f/1,7-re javítása lett volna a befogott fény megnövelésére, az eddig is elég jó kamerát más irányba fejlesztették tovább.

[+]

A 12 megapixeles RGB szenzor és az f/2,2-es lencse maradt, a monokróm viszont most 20 megapixelesre nőtt apróbb szenzorpixelekkel, ami annyiból nem gond, hogy azokra így is elég fény jut. Ez, a nagyobb felbontású fekete-fehér képek felvételén túl lehetővé teszi, hogy amikor mindkét szenzor dolgozik, a monokróm szenzor nagyobb részletgazdagságú képét a rendszer leskálázza, ily módon nyújtva részletgazdagabb, 12 megapixeles színes fotót. Ráadásképpen bekerült a rendszerbe az optikai képstabilizátor, ami külön jó hír. Az autofókusz a PDAF, a lézeres, a kontraszt- és a mélységalapú élesítési rendszert kombinálja, így villámgyors, bár makrók esetében és naplemente után érezhetően belassul egy S7-féle Dual Pixel rendszerhez képest. A LED vaku kéttónusú hátul és 5,9 hüvelykes elöl, szelfinél ugyanis a képernyő villan fel, egy példa.

Jegyezzük meg, hogy bár lehet 20 megapixeles színes fotót is lőni, nem érdemes, mert az eredmény (szemre legalábbis) a 12 megapixeles szenzor felskálázott változatának tűnik, pluszrészlet nélkül. A varázslat zoomoláskor jön be a dologba (legfeljebb 12 megapixelen): ilyenkor mindkét szenzor rögzít, az összefűzött képet pedig finomabb algoritmus élesíti és zajmentesíti. A Huawei által összehozott, hibrid 2x-es zoomfotók (3. oszlop fent), ha nem is hozzák az iPhone 7 Plus telés képeinek részletgazdagságát, meglepően komoly az előrelépés az egyszerű, 2x-es felskálázáshoz viszonyítva (2. oszlop). Az első oszlopban az alap színes kép látható 12 megapixelen, a negyedikben pedig a 20 megapixeles monokróm lövet. A lényeg: ezzel az ügyes trükkel a távolabbi témákról kicsit részletesebb fotók lőhetők, illetve gyakran előnyösebb egy arcot vagy tárgyat picit távolabbról lekapni a perspektivikus torzítás visszafogása miatt, lásd ezt a képet a gyűjtőládáról ezzel szemben. Ráadásul este nagyítva, amikor az iPhone a gyengébb telés optikáról visszatér a nagylátószögű kamerához és a digitális zoomhoz, a Mate 9 még mindig a két kamerát és a hibrid zoomot használja, így az almásnál jobb esti zoomfotók születnek. Mindez, bár nyakatekerten hangozhat, a lényeg: bátran az automatikára lehet bízni magunkat 12 megapixelen, akár élesek a kontrasztok, akár sötétek a körülmények, akár zoomolni kénytelen az ember, a rendszer mindig az ideális beállításokat veti be a fentiek logikája mentén.

[+]

A kameraszoftver nagy vonalakban maradt a régi. A duplakamera lehetővé teszi a mélységinformáció rögzítését a dedikált képfeldolgozó (ISP) segítségével, így tág rekeszérték módban utólag is megváltoztatható a fókuszpont vagy az elmosódás mértéke, f/0,95 és f/16 között szimulált blendeállítással. Az éles és életlen részek határán azért még mindig nem tökéletes a helyzet, de nem is rossz. A kereső egyik oldalán lehet a vakuval, a szimulált rekeszértékkel, a Leica filmtónusokkal (lágy vagy élénk színek) és az effektekkel babrálni, illetve kamerát váltani. A másikon az exponáló, a videofelvevő és a galéria ikonja érhető el. A kis nyíllal simítható elő a profi mód panelja, ahol a mérési mód, az érzékenység (ISO50 - 3200), a záridő (1/4000 - 30 mp), az expozíció (+- 4 Fé), a fókuszmód (kézi csúszkával) és a fehéregyensúly állítható (sémák + csúszka). Kérhetők még rácsvonalak, vízszintezővonal, hisztogram és önkioldó. Rengeteg mód akad a fénnyel festést, a panorámát, a dokumentumfotózást vagy a monokróm képeket beleértve. Választható arcszépítő fotó és videó, a szelfikamerának pedig az érzékenysége és a fehéregyensúlya is állítható, plusz sötétben felvillan a kijelző. Mivel a nyers DNG fotók árulkodnak leginkább a 12 megapixeles hátlapi szenzor abszolút minőségéről, előbb ezek a fotók következzenek.

A lencserajzolat kifejezetten jó, remek a dinamika és nem jellemzők a komolyabb becsillanások. Este jól jön az optikai képstabilizátor, bár 1/5 másodpercnél hosszabb záridőt nehéz állvány nélkül megtartani. Ha viszont van támaszték, jöhetnek a művészfotók is. A stabilizálás hasznos videózásnál is, és 1080p-n, 30 fpssel elektronikus rásegítés is kérhető, átlagos, nem tökéletesen sima mozgáskiegyenlítéssel (egy példa). A négy mikrofon tiszta hangot rögzít (sztereó AAC, 192 Kbps, 48 KHz), a felvételek képminősége átlag feletti. Picit csökken a részletgazdagság 60 fps-re váltva (újabb példa), viszont nagyot ugrik 4K-ban, 30 fpssel (katt ide). Igen, végre ez is opció, a Kirin 960 ráadásul a helytakarékos H.265/HEVC kodeket használja 30 Mbps-mal, és a végeredmény tömörítési zajtól vagy elmosódástól mentes, csupa részlettel. A modern kódolás miatt ugyanakkor igazi erőforrás kell az ilyen klipek otthoni lejátszására, a telefon nyilván megbirkózik vele. A videofelvételhez is van kézi mód a mérési mód, a fókuszmód, a fehéregyensúly és az expozíció állításával, és kérhető mozgáskövető fókusz. A kis mikrofonikont benyomva irányított hangrögzítés indítható aszerint, hogy az előlapi vagy a hátlapi szenzor rögzít. Lassított felvétel is készíthető 120 (1080p) vagy 240 fpssel (720p, egy példa), ez azonban nincs az iPhone-ok szintjén. Következzenek az automatika által feldolgozott JPG fotók!

Az algoritmus észrevehető zajmentesítéssel és JPG tömörítéssel vesz el a nyersfotók remek minőségéből, bár még így is bőven átlag feletti a részletgazdagság 12 megapixelen, előrelépést érzek a P9-hez viszonyítva. Továbbra sem jellemző a felesleges túlélesítés, a késedelem meg egyáltalán, a fotók kattintásra azonnal elkészülnek és a fehéregyensúly is megbízható, így sok nyomtatásra alkalmas fotó lőhető. Este az automatika a két szenzor fényerejét összegyúrva csökkenti a szükséges záridő hosszát, és teszi egész hatékonyan: sok részlet előkerül a sötétből, bár az algoritmus itt már jelentősebben mos. Valamit valamiért: az automata módban lőtt képek szinte biztos nem fognak bemozdulni, és jó aránnyal készülnek teljesen vállalhatók, a makulátlan éjjeli képekért viszont a kézi móddal kell gépészkedni. Este már előfordulhat, hogy a fókuszon érintéssel kell igazítani, a makrók is megköszönik az efféle segítséget. Tisztában vagyok vele, hogy sok olvasónk az abszolút vonalélességben hisz és ez alapján kritizál vagy ismer el mobilokat, ám én úgy vagyok, hogy egy sokrétű és kiegyensúlyozottan jó kamera jobb egy bizonyos tekintetben kitűnőnél, amely máshol több sebből vérzik (pl. Lumia 950 XL). A Huawei a megbízható minőséget hozza, elég móddal és opcióval, hogy ki-ki megtalálja a maga kedvencét. Innentől viszont a legjobb mobilkamera címére csak szenzorméret és blendenyílás növeléssel lehet lépni, remélhetőleg a harmadik generációs Leica kamerával már ez következik.

[+]

A zenelejátszó előadók, albumok, mappák és ábécérend szerint csoportosítja a helyben tárolt állományokat. Képezhetők listák és kedvencek, valamint megjelennek a hallgatási előzmények. A gyártó nem hisz a hangszínszabályzóban (mi sem), a fülest bedugva csak a DTS mód aktiválható, bár ez is felesleges: nélküle is remek minőségű, dinamikus, részletes hang jut a fejhallgatóra, kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel. Hangerőből átlagos mennyiség meny a fülesre, a dobozban mellékelt sztereó headsetet viszont nem volt módom kipróbálni. Az FM-rádió kimaradt. A zenelejátszó megbirkózik a FLAC és a WMA kiterjesztésekkel, a videolejátszónak pedig a H.265 és a 4K felbontás sem gond. Az AC3 hanghoz és a feliratokhoz viszont egy Play játszóházas alternatívára lesz szükség.

[+]

A gyári szoftver ablakos és osztott képernyős módban is elfut, és az egyik szélen gördítve az ujjat, a fényerőt, a másikon pedig a hangerőt szabályozza. Ha nem is amoledes a kijelző, elég jó a kontrasztarány és a fényerő a mozizáshoz, hát még a képátló – annyira kellemes a Mate 9-en filmezni, hogy a szokásosnál fájóbb az igazi sztereó hangszórópár hiánya, bár a Huawei megpróbálkozik egy hibrid megoldással. Balra fordítva a phabletet a beszélgetési hangszóró sugározza a bal csatorna jelét, az USB port melletti rács pedig a jobbat, lényegesen erélyesebben és tisztábban. Álló helyzetben a beszélgetési hangszóró inkább a magas, az alsó pedig a közép és mélyebb tartományokra gyúr rá, összességében igen erélyes hangzást biztosítva. A kombináció közép- és magas tartományban szól szépen, mélyekből nincs meg a BoomSound szintje, a zúzósabb hangszerek pedig már zörejesebbek, nem árt a hangerőt ilyenkor a maximumról lejjebb venni a korrekt minőségért.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Mate 9-nek van egy (MHA-L09) és két nanoSIM-et befogadó változata (MHA-L29) Cat.12-es LTE sebességekkel (600/100 Mbps), teljes hazai 4G támogatással és 42/5,76 Mbps-os 3G-s plafonnal. A beszélgetési hangminőség remek, működik az aktív zajszűrés és a hangerő is rendben van. Sajnos a két SIM-es nem dual active, ezért, ha az egyik számról hívás folyik, a másik lekapcsolódik a hálózatról. A WiFi kétcsatornás 802.11a/b/g/n/ac szabvánnyal, remek érzékenységgel, gyors váltással, ha elérhető jobb hálózat, Directtel és hotspottal. A Bluetooth 4.2-es A2DP-vel és LE-vel, az USB Type-C típusú MTP-vel és OTG-vel. A navigációs modul pillanatok alatt lokalizál, és stabilan tartja a jelet, az A-GPS mellett a GPS, a GLONASS, a BDS és a Galileo műholdak segítségét is igénybe veszi. Akad iránytű, NFC, infraport, légnyomásmérő, giroszkóp, gyorsulásmérő és mágneses hall szenzor, azaz lényegében minden, mínusz az FM-rádió.

[+]

Ha Mate, akkor táblagépes akkumulátor, és a 4000 milliamperórás telep hozza a kétnapos intenzív használatot, vagy annál is hosszabbat, visszafogottabb nyomkodással. Képernyőórára levetítve 6-7 óra elérése abszolút terítéken van, hiszen az SoC relatíve takarékos, persze a 3D-s játékok, a kamera és a maximális fényerő ekkora akkumulátoron is átrágja magát. Így is ki merem jelenteni: a mai szupertelefonok között a Mate 9 a telepkirály. Sajnos az 5 amperes, 22,5 wattos SuperCharge gyorstöltőt nem tudtam kipróbálni, állítólag fél óra alatt 58%-ot pakol a telepbe, és nem egész másfél óra alatt 0-ról 100%-ra jut. A Huawei ígéri: az akkumulátor, a rendszerchip és a gyorsöltő adapter oldaláról is különféle gátak figyelik a hőtermelést, a feszültséget és az áramerősséget, hogy ne legyen galiba. Akad a háttérfolyamatok és a vizuális effektek körmére ránéző energiatakarékos mód, buta telefonra redukáló ultratakarékosság és felbontás csökkentés, bár a 720p elég rosszul áll az 5,9 hüvelykes panelnek. Emellett figyelmeztetés érkezik, ha egy app sok energiát fogyaszt a háttérben, bár 1) a korábbiakhoz képest az EMUI nem kezdi el a gyorsítótárat ürítgetni, 2) eleve kevesebb értesítést küld és ez is kikapcsolható, és 3) egyébként sem jellemző a háttérbeli rakoncátlankodás vagy a gyors készenléti merülés, az EMUI és a Doze ügyesen összedolgozik. Videózni 16 órán át sikerült egy töltésről közepes fényerőn, netezni pedig 12 órán át.

A Mate 9 kitűnő phablet, jó audioképességekkel, az Audio-Technica füles viszont csak díszítőelem, nem jár mellé [+]

A Mate 9-ek bemutatóján büszkén vallotta Richard Yu vezérigazgató, hogy egy évtizednél járnak a Huawei mobilok, és ezalatt a sencseni telekommunikációs óriás nem csak a Blackberryt, a Nokia-Microsoftot, a HTC-t vagy a Lenovót pipálta le piaci részesedében, állva hagyta a Sony és az LG mobilrészlegét is, plusz visszaverte a feltörekvő Xiaomi, a Meizu, a Vivo és az Oppo hazai támadásait. Nincs azonban megállás, a harmadik hely a Huaweinek nem elég: az Apple és a Samsung babérjaira törnek, és ilyen remek készülékekkel csak örülni tudunk neki, a konkurenciával ellentétben. Elmúltak ugyanakkor az idők, amikor egy Mate árcímkéje egyessel kezdődött: az imént tesztelt variáns 700 eurón nyit, ami a magyar adóterhekkel 230 ezres, vagy annál is kövérebb árat jelenthet (a külföldön piacra kerülő Porsche Design még kétszer drágább lesz) – és mégis ott virít az ajánlott plecsni az oldal végén. Keskeny kávák, fényes (bár kékes) óriáskijelző, mutatós forma, pazar összeszerelés, remek kamerák, szuper üzemidő, villámgyors töltés, kitűnő szoftver, friss Android, jófajta multimédiás csomag és komplett adatkommunikációs paletta. Mi kell még annak, aki a Note7 hiánya miatt füstölög, vagy az iPhone 7 Plust túl drágának tartja? Egy S-Pen. Azt talán legközelebb megkapjuk.

Oké, a Mate 9 nem vízálló, ez a variáns nem QHD-s, nem támogatja a Daydream VR-t, a vétlen érintéseket szűrő algoritmuson és a képfeldolgozáson még finomítani lehet, a P9 Plusban meglévő nyomásérzékelést pedig illett volna nem kispórolni, az ugyanis tök jól kiváltotta a virtuális kezelőgombokat. Ám, ha ezek, plusz a kissé magasra került ujjlenyomat-olvasó és hangerőszabályzó, illetve a méretkategóriából adódó kényelmetlenségek jelentik a legnagyobb hibákat, akkor itt valami nagyon összejött. A Cortex-A73-as magokat bevető Kirin 960 és a jócskán előrelépett Mali-G71-es IGP gyors és előremutató, nem győzöm dicsérni az UFS 2.1-es tároló és az alkalmazáskezelés sebességét, plusz ott vannak a rendszer hosszútávú lassulását kivédő algoritmusok. Ilyen alapokra a Huawei sikeres 2017-et építhet, aki pedig nem bírja ki addig, a Mate 9 személyében megkaparinthatja 2016 egyik legjobb telefonját, ami sok évig hű társ marad. Aki meg sokallja a fenti végösszeget, nyugodt szívvel kivárhatja valamelyik Kirin 960-as Honor érkezését – végeredményben így is, úgyis szorgosak maradnak a sencseni gyártósorok.

Huawei Mate 9

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Huawei Mate 9

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,9 x 78,9 x 7,9 milliméter
	Tömeg	190 gramm
	Színvariációk	világosszürke, sötétszürke, pezsgőarany, barna, fehér, fekete
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,9 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (373 ppi)
	Kijelző típusa	IPS kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 960
	Processzor típusa	4 x 2,4 GHz-es Cortex-A73 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53 + i6 koprocesszor
	Processzor csíkszélessége	16 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-G71MP8
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 GB (kb. 50 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSD (256 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B7/B8/B12/B17/B20/B26/B28/B29
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 600 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, hotspot, Direct
	USB	Type-C (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, GLONASS, BDS, Galileo)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 7.0 (Nougat) + EMUI 5.0
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör, Okos Vezérlő, Egészség, HiCare, HiGame, Hangrögzítő, Todoist, WPS Office, News Republic
	Multimédia
	Fő kamera	12 megapixel (RGB) + 20 megapixel (monokróm), hibrid autófókusz, f/2,2 rekeszérték, kéttónusú ledes villanó
	Másodlagos kamera	8 megapixel
	Videófelvétel	4k (30 fps), 1080p (60 és 30 fps), 720p (240 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	4000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	30 óra (3G)
	Zenelejátszási idő	105 óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres jack kimenet, giroszenzor, gyorsulásmérő, légnyomásmérő, hall szenzor, iránytű, NFC, ujjlenyomat-olvasó, infraport, közelségérzékelő, fényérzékelő, Leica dupla kamera, 5 amperes SuperCharge gyorsöltő