Új hozzászólás Aktív témák

• Sk8erPeter nagyúr

  #1420

  #1414 Karma

  2009-11-14 00:33:55

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Sk8erPeter

  nagyúr

  #1414 Karma

  #1414 Karma

  "A double *ujtomb; sorban tehát deklarálunk egy pointerváltozót ujtomb néven, aminek csak később foglaljuk le a szükséges memóriát, először még csak meghatározzuk, hogy "lesz ilyen"."

  Igen. Bár ha nagyon szőrözni akarnék, ahogy egyszer már tettem, a megfogalmazás nem tökéletes: magát a pointert sikeresen definiáltuk, 4 byte-ot kapott a stacken (vagy globálisan), mint egy átlagos változó. De ezt most felejtsük el egy pillanatra, mert irreleváns.

  "Amikor megtudtuk az eredeti tömb számunkra szükséges elemeit megszámolva, mekkora új tömbre van szükségünk, azután lefoglaltuk neki a számára szükséges memóriát. Ezután tömbként és egyben pointerként használtuk fel a későbbiekben, rakosgattunk bele elemeket, és itt ez most kicsit zavaros számomra, hogy akkor most melyik fogalmat is használjuk, ami helytálló. Mert tömbnek foglalunk helyet, de pointertömb... "

  Nem, mi csak és kizárólag pointerként használtuk, nincs külön olyan, hogy "tömbként" használni. Ez a szép a C-ben (konkrét és ironikus értelemben is), hogy ilyen egyszerű Mint írtam korábban, a p[n] subscript operátor az ekvivalens a *(p+n) művelettel.

  A pointertömb egy teljesen más fogalom. Pl. int **valami; egy int pointerre mutató pointer, amivel (hasonlóan a második példakódhoz) tömbök tömbjét lehet megvalósítani. Ugyanezt lehet fix méretben is: int valami[5][2];.

  "Ráadásul - bocsi az értetlenkedésért, csak vannak ilyen homályos pontok - akkor a memóriafoglalással ezek szerint nem "méretezünk", hanem nem tudom, mit csinálunk "

  A memóriafoglalással memóriát foglalunk

  "És még egy pluszkérdés: a main()-ben free-vel felszabadítjuk a memóriát, de ekkor nem "szabadulunk meg" egyben az adatszerkezet már korábban eltárolt értékeitől is?"

  Dehogynem. Amire meghívod a free-t, az felszabadul, az értékei érvénytelenné és elérhetetlenné válnak. (Legalábbis így kell bánni vele, ha nem akarsz bugzani.)

  Fontos megjegyezni, hogy egy dinamikus pointertömbnél az alstruktúrákat egyesével fel kell szabadítani, a fordító nem fogja kibogozni!

  Köszi a válaszokat, Karma és shev7, azt hiszem, már nagyjából értem.

  "magát a pointert sikeresen definiáltuk, 4 byte-ot kapott a stacken (vagy globálisan), mint egy átlagos változó. De ezt most felejtsük el egy pillanatra, mert irreleváns." És hogy is van tovább?

  "Dehogynem. Amire meghívod a free-t, az felszabadul, az értékei érvénytelenné és elérhetetlenné válnak."
  Mondjuk jelen esetben a példaprogramnál ez nem volt világos, hogy minek foglaltunk akkor helyet az adatoknak, ha utána rögtön az eltárolás után meg is szabadultunk tőle. Igaz, erre lehetne azt mondani, hogy mivel nem volt része a feladatnak az, hogy tovább tárolgassuk, és még csináljunk vele valamit, csak a szavakra darabolás.

  (#1413) shev7: "Ott a kovetkezo egyenloseg igaz: p[5] = *(p+sizeof(int)*5)" Ettől egy kicsit megijedtem, mivel pont nem ezt tanultuk, hanem azt, hogy azzal egyenlő, hogy *(p+5). De látom később megbeszéltétek, hogy valóban az utóbbi a jó.
  Itt viszont nem értettem az összefüggést: "ja es ezert indexeljuk 0-tol a tomboket C-ben" azzal, amit ezelőtt írtál.
  Egyébként számomra az is újdonság volt, hogy lehet deklarálni úgy egy változót, hogy byte *p; . Ez mire jó ebben a formában? Még konkrét programban kevésszer láttam így deklarálva egy változót, de valamilyen szempontból nyilván hasznos lehet.

  Köszi nektek a türelmes válaszokat!

Új hozzászólás Aktív témák