Külső és kijelző (AliceWake)

Az idei csúcskészülékek ismét kiemelkedő kialakítással, anyagminőséggel és formatervvel bírnak. A kijelződominancia azonnal szembetűnő, a méret viszont döbbenetesen megtévesztő. Szentkuti11-gyel legalábbis halálosan biztosak voltunk benne, hogy a dobozból kivett készülék csakis a kisebb lehet. Pedig nem. Számszakilag az 5,8 és 6,2 hüvelyk nagy. A két készülék viszont irgalmatlanul jó arányokkal bír, a kisebb pedig egyenesen kicsi. Mármint összességében. A kijelző ott is veszett nagy. Az S8 148,9 x 68,1 x 8 milliméter és 155 gramm, míg az S8+ 159,5 x 73,4 x 8,1 milliméterrel 173 grammot nyom. Az tény, hogy a készülékek vertikálisan tovább tartanak, mint a többi, de széltében képesek voltak kézkompatibilisek maradni. Összevetésképpen az Galaxy S7 edge az 5,5 hüvelykes képátló mellett mindössze 0,8 milliméterrel keskenyebb, cserébe az S8+ 8,6 milliméterrel magasabb.

A Samsung Galaxy S7 edge, balján az S8-cal, jobbján pedig az S8+-szal [+]

Az nyilvánvaló, hogy az értesítősávot fogásváltás nélkül nagyjából teljesen esélytelen elérni, az egykezes gépelés viszont nem okoz problémát. Még nekem (AliceWake) és az S8+-on sem. (Mondjuk, az S7 edge-n sem okozott, ami tokkal ugyanekkora.) A kijelző alsó fele (és hangsúlyozottan nem csak az alsó harmada) gond nélkül, stabilan elérhető, még igen apró kezekkel is, az S8 esetében pedig lazán. A remek statikai és mérnöki összképbe maximum az anyaghasználat rondít bele (mármint nem a küllembe), az üveg hátlap ugyanis csúszik. És a fekete verzió esetében pont addig mutat lélegzetelállítóan, amíg hozzá nem érünk. Utána bármelyik óvodás leveszi róla az összes ujjlenyomatunkat ránézésre. De, ha megtöröljük, ismét lélegzetelállító lesz. Mindkét színvariáció.

A Galaxy S8 (felül) láthatóan keskenyebb az S7 edge-nél, pedig nagyobb képátlóval rendelkezik [+]

Az anyaghasználatot tehát idén is a fém és az üveg dominálja, mindkét oldalon Gorilla Glass 5 borítja a készülékeket. A lekerekített sarkok felé kiszélesedő fém keret viszont kevésbé nyújt fémes érzetet. A fekete színű S8+ esetében pedig látványt sem, lényegében teljesen egybeolvad az enyhén ívelt elő- és hátlappal. A fényes felületkezelésnek és a teljesen fekete színezetnek köszönhetően a fizikai kezelőgombok is ninja módban vannak, alig láthatóak a készülék oldalán, holott több is került belőlük a bal oldalra, mint eddig. A hangerőszabályzók alatt a Bixby gyorsindítója kissé lejjebb helyezkedik el, mint a jobb oldali bekapcsológomb, de még így is viszonylag magasan van. Legalább nem akadunk bele feleslegesen, a bekapcsológomb, ami viszont a fizikai Home gomb hiányában a kamera gyorsindítója is, szerintünk túl magasra került. Mindkét modell esetében.

A Galaxy S8 fényes és mutatós, viszont roppant csúszós [+]

Az antennakilépések szintén alig észrevehetők, az alsó és a felső él két szélén, szimmetrikusan kerültek kialakításra. Alul a derék módon megtartott jack csatlakozót, a C típusú USB portot, az egyik beszédmikrofont és az öt, ovális furatból álló multimédiás hangszórót fogják közre, míg felül, a tavalyi modellekhez hasonlóan a SIM tálca és a másodlagos mikrofon látható (alig). A fedetlen csatlakozók ellenére az S8 és az S8+ is IP68-as védelmet kapott, amit a gyártó maximum 30 percben és 1,5 méteres mélységben pontosított. Fürdőkádban is használhatjuk, a termékoldal külön kiemeli. A SIM tálcába errefelé kizárólag egy nanoSIM-et és egy opcionálisan egy, maximum 256 GB-os microSD kártyát tolhatunk, duál SIM-es régiókban ez ugye mérlegelés tárgyát fogja képezni.

Mint egy patakban finomra csiszolt kavics: sehol egy él, a fém és az üveg találkozását sem érezni [+]

A tükörfényes, mélyfekete hátlapon szintén igen egybeolvadnak a készségek, az akkumulátorinformáció csak akkor látszik, ha őszinte érdeklődéssel próbáljuk felfedezni, a Samsung felirat az üveg burkolat alá került, minden más pedig a felső harmadba. A szimpla LED villanó alá pulzus- és véroxigén mérő szenzor került, amivel mellesleg exponálni is lehet az előlapi kamera használatakor. Középen a hátlap síkjába simuló 12 megapixeles főkamerát csak egy vékony szegély határolja el az asztallaptól és a mellé helyezett ujjlenyomat-olvasótól. Ez utóbbi tökéletesen elérhetetlen az S8+ esetében, ráadásul a készüléket rendeltetésszerűen fogva a bal oldalra esik, így még messzebb kerül a mutatóujjtól, ami nyilvánvalóan a kamerát fogja minden áldott alkalommal összetapogatni. Az S8 esetében már elérhető, ám ebben az esetben is jó esély van a kamera összemaszatolására – minden egyes alakalommal, amikor a szenzorért nyúlunk.

Az S8 ujjlenyomat-olvasója (a képen) még nagyjából elérhető, az S8+-é viszont logikátlanul magasan van [+]

Az ujjlenyomat-olvasó elhelyezkedése annyiban nem tragédia, hogy a maradék előlapi kávákból a felsőre került egy írisz-szkenner, amivel nagyjából bármilyen körülmények között fel tudjuk oldani a készüléket. Annyiban viszont továbbra is iszonyú szerencsétlen, hogy a képaránynak köszönhetően igen magas készülékek értesítősávját sem lehet egyszerűen előszedni. Erre ki is találták a biometrikus azonosítófelülethez rendelt gesztusvezérlést, csak az ujjlenyomat-olvasót ugye legalább olyan nehéz elérni, mint a kijelző tetejét. Plusz csúszik. A gyári tok ezen mondjuk segít valamennyit, akkor viszont a tok minimális vastagsága lehet útban a simogatás során.

Ez bizony a Galaxy S8+, a hatalmas készüléket könnyű átfogni [+]

Az előlapon lényegében a kijelző van. És slussz. Leszámítva a felső kávát, amire az eddigi gyakorlattól eltérően márkajelzés már nem fért, de a hagyományos előlapi kamera, értesítési LED és beszédhangszóró triászán kívül az íriszazonosító rendszer is ide került. A fény- és közelségérzékelőkön kívül a szelfikamera mellett, enyhén kékes árnyalatú szenzor regisztrálja az íriszmintázatot, a bal oldalon pedig az infravörös segédfény lesz feltűnő, amint működésbe lép. Mind a technológia, mind az elrendezés megegyezik a Note7-nél alkalmazott megoldással.

Az S8 összességében tényleg kicsi, az 5,8 hüvelykes kijelző ellenére konkrétan kompakt, míg a 6,2 hüvelykes S8+ a kijelző képátlójának viszonylatában roppant kényelmes és visszafogott méretű. A készülékek kialakítása és részletei, az anyagok megmunkálása kifogástalan, megjelenésük végletekig kifinomult, a kijelződominancia látványa pedig tekintélyt parancsoló, és ahhoz képest is futurisztikus, hogy a kávák általánosan is egyre visszafogottabbak. Részemről mindössze az ujjlenyomat-olvasó elhelyezése totálisan érthetetlen, azon felül ritka kényelmetlen is, azzal együtt, hogy az írisz alapú feloldás tényleg kiválóan működik. Lehetne még egy-két dologra használni, ha már van, ez valószínűleg a mérnöknek is feltűnt a minimális gesztusvezérlés integrálásának alapján feltételezve, de ebben a formában nem sok értelme látszik.

A két Galaxy S8 gyémántalakú, RG BG szubpixel elrendezést használ

Ha már annyiszor említettük az Infinity Display kijelzőt, vegyük mikroszkóp alá! A két phablet egyaránt 1440 x 2960 pixeles megjelenítővel dolgozik, azok meg RG BG, kételemes subpixeles elrendezéssel és Super AMOLED technológiával, lefényképeztük. A panel tűéles, bár alapból 1080 x 2220 pixeles, azaz FHD+ felbontás van beállítva, amit a menüben készséggel QHD+-ra varázsoltunk, mert hát az a natív, nem is értjük a gyártót, miért nem ez az alapvető. (Sem üzemidőben, sem sebességben nem tapasztaltunk változást.) Az egyik fontos megállapítás, hogy látványosabb a négy sarokív (ami itt-ott elvesz a tartalmakból, de hamar megszokható), mint a tényleg enyhe edge lekanyarodás a hosszanti széleken. A másik: már megint odacsapott a Samsung a konkurenciának, hiszen napfény alatt is kitűnően látható a panel, kis fehér négyzet felett mi 900 nitet meghaladó, a DisplayMate pontszerű felületen pedig 1000 nit feletti fénysűrűséget regisztrált. A teljes képernyős fehér tartalom plafonja 555 nit.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Mindez a tökéletes feketékkel, az alacsony fényvisszaveréssel és a roppant sötét minimális fénysűrűséggel azt jelenti, hogy mindig kényelmes az S8-at olvasni, amibe este kékfényszűrő is besegít. A színek adaptív képernyőmódban túlszaturáltak és némileg hűvösek, a többiben viszont pontosan kalibráltak. A mozi a DCI-P3 szabvány, az AMOLED-fénykép az Adobe RGB, az alapvető pedig az sRGB/Rec.709 szerint beállított gyárilag, kézzel még lehet tologatni az egyensúlyon, akinek ez sem jó. Az egyedüli kifogás az extrém betekintési szögeknél megfigyelhető, kissé zöldes elszíneződést illeti. Az érintési érzékenység remek, a rezgés pedig erélyes.

A Samsung Galaxy S8 képernyője szinte teljes leér a készülék aljáig [+]

Eltűnt a home nyomógomb, illetve az érintésalapú vissza és alkalmazásváltó, plusz ugye hátrasorolták az ujjlenyomat-olvasót. A helyükre virtuális gombok kerültek, melyekből a középső eltanult egy trükköt: erősen lenyomva taptikus, gombszerű visszajelzést ad (akár az iPhone 7), és a képernyőzáron is túl lehet jutni a határozott lenyomásával. Ehhez a már említett arc- vagy íriszalapú azonosítás hozzádobható. Az új home kulcsa az alatta megbújó, csak itt operáló nyomásérzékelő, amiben az a jó, hogy teljes képernyős (azaz a kezelősávot is elrejtő) alkalmazásokban és játékokban is elég a helyére határozottan rányomni, és a főoldalra kerül a felhasználó. Persze a játékoknál ezt le lehet tiltani. A rossz hír az, hogy a másik két gomb alatt viszont nincs ilyen érzékelő, és nem opció ezen sáv állandó elrejtése, pedig ez szuper opció volt a Huawei P9 Plus esetében a képernyőtartalom maximalizálására.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!