Samsung Galaxy S8 és S8+ duplateszt

Lemászik a kijelző a jövőből idecsöppent S8 előlapjáról – nincs sok egyéb elem arrafelé, az ujjlenyomat-olvasó hátra költözött. Van viszont íriszleolvasó és egy sor innováció, meg némi kompromisszum.

DeX Állomás (AliceWake)

A Samsung új kiegészítője lényegében asztali gépet csinál a telefonból, amihez asztali szoftverkörnyezetet is biztosít. Egy monitorral, HDMI kábellel, vezeték nélküli billentyűzettel és egérrel kiegészítve. Esetleg plusz hangfal. A koncepció alapvetően nem új, az okostelefonok terjedése, a számítási kapacitás ugrásszerű növekedése már megágyazott annak, hogy megpróbáljuk változatos módon kiaknázni az így elérhető teljesítményt. A csúcskészülékek felszereltsége manapság nem csak meghaladhatja egy átlagos asztali konfiguráció hadveres képességeit, de nagyjából annyiba is kerülnek, mint egy komolyabban összepakolt hordozható számítógép. Alapvető igényként merülhet fel a különösebb speciális elvárásokkal (dedikált videokártya például) nem rendelkező felhasználók részéről, hogy kielégítő all-in-one megoldást keressenek. A szövegszerkesztés, böngészés, e-mailezés, tartalomfogyasztás és közösségi kommunikáció nem feltétlenül igényel célhardvert, azt a mobilon is lehet, csak hosszútávon nem feltétlenül kényelmes, illetve nem mindig praktikus.


[+]

A DeX lényegében roppant egyszerű, lehetővé teszi, hogy a készülék fizikai méretéből és a speciális beviteli módból adódó kényelmetlenségeket áthidalva használhassuk a telefont. Magyarul, ha már úgyis ott van rajta, mondjuk a Microsoft Office csomag, mert ott van, akkor ugyan ne érintésalapon kelljen már szöveget szerkeszteni 5,8 vagy 6,2 hüvelyken, és ne kelljen már hozzá még egy komplett eszköz, amikor mi tényleg csak pont ennyit szeretnénk tenni, közben pedig maximum csacsogni a Facebookon. És ugye már megvettünk egy aránylag irtó drága, cserébe nagyon kompetens készüléket. A DeX annyit tud, hogy adekvát mennyiségű és típusú csatlakozóval köríti az S8-at és S8 Plust, így ráköthetünk mindenféle perifériát. Mondjuk, ha a HDMI kábel hiányát nem is kérjük számon, végül is nem tudhatják, milyen hosszúságra van szükségünk, egy Type-C USB kábelt mellékelhettek volna, esetleg egy plusz töltőfejet. A dokkoló ugyanis a készülék hálózati töltőjén keresztül kapja a naftát, ami nem baj, mert mellesleg tölti is a telefont csatlakoztatott állapotban, viszont kissé macerás az íróasztal mögül minden alkalommal előbányászni a töltőt és a kábelt, amikor éppen nem irodai módban akarunk bármit is csinálni és kevés a kraft.


[+]

A dokkoló alapvetően (mert felbillenthető a teteje) korong alakú, robusztus, de diszkrét valami. A készülék csatlakozófelülete a felső rész adott irányba történő eltolásával szedhető elő, a mozdulatra elbillen a Samsung felirattal ellátott korong, ez fogja támasztani, illetve szükség esetén ventilátorokkal hűteni a készüléket, mert az is jutott bele; alatta pedig szabaddá válik a Type-C csatlakozó. Az mondjuk kérdéses, hogy a csúsztató mechanika hány kört bír ki, mielőtt megadja magát, valamint maga a csatlakozó, de az egész holmi integritása és minőségi kivitele alapján ez a tesztidőszak alatt biztosan nem fog kiderülni.


[+]

A túlméretes jégkorong hátulján két USB csatlakozó nyitja a sort, ide érdemes dugni a billentyűzetet és egeret, vagy e kettő adapterét és akkor marad hely egy pendrivenak, vagy külső meghajtónak. Mellette Ethernet port, normál méretű HDMI csatlakozó és a tápellátáshoz szükséges Type-C csatlakozó. Legalulra egy darab, apró csúszásgátló felületet biggyesztettek, így inkább jobbra-balra lehet löködni a szerkezetet, mintsem az asztalról lendületből lefelé. Annyira azért fogja.


[+]

A perifériák és a készülék összekötése nagyjából olyan komplex, mint egy bölcsődei készségfejlesztő játék, mindent oda kell dugni, ahova lehet. Az eszközök megfelelő áramellátásának biztosítása után már csak be kell kapcsolni a monitort, kiválasztani a forrást és hirtelen minden működik. És így ennyi. Kivéve, amikor ötből háromszor szét van esve a kép. Ezt roppant egyszerűen lehet orvosolni, addig nyomkodjuk a telefont a csatlakozóba, amíg jó nem lesz, vigyázva, hogy ne karistoljuk szét az USB környékét. Aztán nem lökdössük az asztalt, illetve a dokkolót.


[+]

Minimális gyorstalpaló után neki is eshetünk a desktopposított rendszer használatának, ami igen erősen windowsos jelleget mutat, viszont nyomokban sem emlékeztet az Androidra, azzal együtt, hogy borzasztó értelemszerű és ismerős az egész. Minimális teljesítménycsökkenés érezhető a rendszerben, alkalmanként laggol, a felhasználói élményt viszont nem különösebben rombolja. A gyári alkalmazások java fel lett készítve az asztali megjelenítésre, egyébként minden más is működik, csak nem feltétlenül teljes képernyőn.


[+]

A támogatott alkalmazások egy része eleve az asztalon sorakozik, az összes többit, tehát az alkalmazásmenüt a Start menü helyére szerkesztett háromszor három pötty alatt keressük. Mellette Androidos kezelőgombok: alkalmazásváltó és Home, ami ebben az esetben értelemszerűen az asztalra navigál. Az alsó sáv pont olyan, mint egy tálca, balról indulnak az éppen futó alkalmazások ikonjai, ezeket oda is lehet szegezni, a jobb tartományba pedig lényegében az értesítősáv került. Itt az aktuális értesítések ikonja látható, majd a hálózati és akkumulátorinformációk, a gyorskapcsoló panel, a legszélen megjelenített dátum előtt pedig hangerőszabályzó és egyéb készségek sorakoznak.

Az első találkozás Londonban.
Az első találkozás Londonban. [+]

Az DeX lényegében ennyit tud, az alkalmazások megjelenése és a több ablakos kezelés vizuálisan és technikailag is pont ugyanolyan, mint Windows alatt, a jobb felső sarokban lévő alsóvonás, ablakméretező és X értelemszerű, bár ezek csak azokon a felületeken jelennek meg, amelyek gyárilag kaptak asztali megjelenítést. Minden egyéb app úgy fog megjelenni, ahogy a telefon kijelzőjén látnánk, a rendszer tájékoztat is, hogy a DeX nem biztos, hogy minden funkciót támogat, de komolyabb fennakadásba nem futottunk. A hang vagy a készülékből jön (meg kell jegyezni, igen jól, a dokkoló nem takarja teljesen a multimédiás hangszórót), vagy a csatlakoztatott megjelenítő beépített hangszórójából (amennyiben van neki, plusz engedélyezzük is), vagy egy Bluetooth eszközből. A telefonon található jack csatlakozóhoz nem férünk hozzá, a dokkolón pedig nincs. A hanghívás dokkolt állapotban az asztalon tudjuk kezelni. Bluetooth headset hiányában eleve kihangosítva dolgozik a rendszer, ami azzal együtt is kitűnő hangminőséget és -erőt produkált mindkét oldalon, hogy én konkrétan háttal ültem a telefonnak a földön, a multimédiás hangszóró meg ugye a dokkoló alja felé néz.


[+]

Amennyiben rendelkezünk megfelelő hozzáféréssel, az S8 értelemszerűen képes vékony kliensként viselkedni, így saját VDI megoldásunk, mondjuk az Amazon WorkSpace teljes értékű asztali formában futtatható a DeX-en keresztül. Ami mellesleg eleve fel van készítve Androidra és iOS-re is, de a natív megjelenítés és a hagyományos vezérlés azért kényelmesebb. A kütyü egyébként kifejezetten kényelmes, egyszerű, alapvetően hasznos valami, ár-érték arányban sem veszélyes, így ha tényleg nincsenek speciális elvárásaink, akkor kipótolhat egy szövegszerkesztős, böngészős konfigurációt nagyjából 40 ezer forintért. Plusz monitor, és perifériák.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés