Kamerák (Bone123)

Tavalyi kameratesztünket a Galaxy S7 és a Nexus 6P közös pontszámmal, megosztva nyerte, csak más erősségekkel: a Google referenciatelefon képélességben volt az etalon, köszönhetően a nagy szenzorpixeleknek, a jó lencsének és a többelemes HDR+ feldolgozó algoritmusnak – míg a Samsung a most is lenyűgöző Dual Pixel villámfókusszal, remek „sötétben látással”, stabil fehéregyensúllyal és minden igényt kielégítő szoftverrel remekelt. Nem csoda, hogy a koreaiak maradtak a kaptafánál: a 1/2,55”-es, 4:3-as szenzor most is 12,2 megapixelen rögzít, f/1,7-es rekeszértékű lencsével, optikai stabilizálással és egyelemes ledes villanóval.

[+]

Eddig is kétféle, de hasonló paraméterű szenzor volt a Samsung csúcsmobilokban. A Sony IMX260-as most IMX333-ra, a Samsung ISOCELL S5K2L1 pedig (a mi esetünkben is) S5K2L2-re váltott. Lényegi technológiai eltérés se generációsan, se márka szerint nincs, és mivel úgy láttuk, a két S8 tökéletesen megegyező képeket lő, a kisebbikkel álltam neki a nagy galériát megtölteni. Fontosabb változás a multi-frame image processing nevű képfeldolgozás bevezetése, amely elvileg több gyors egymásutánban lőtt képből kiválasztja a legélesebbet, plusz a többi hasznos információját felhasználva gyúr össze egy hagyományosnál részletgazdagabb fotót. Ezzel egyébként lényegében a Nexus 6P és a HDR+ farvizére evezünk, ami ugye nem hangzik rosszul. Alább, a felső sorban a Galaxy S7 négy képe látható, alatta pedig az új phableté, elvileg a friss algoritmussal.

Első blikkre nem sok eltérést látni, középen megegyező a vonalélesség, igaz, az S7 edge mintha picit látványosabban túlélesítene. Tény, hogy a Nexus 6P és a Pixel XL még mindig picivel részletgazdagabban rögzít, ennek a visszafogottabb zajmentesítés is az oka. A szélek felé haladva és a feliratokat böngészve viszont tényleg élesebb az S8 produktuma az S7-nél, főleg a sarkaknál, azaz kiegyensúlyozottabb a részletesség. A dinamika és a fehéregyensúly kitűnő volt és maradt, a fókusz és a kattintás utáni ellövés pedig azonnali és hiba nélküli. Hardveresen inkább elöl változtak a dolgok, hiszen itt 5 megapixelről 8, fixfókuszból pedig automata lett, a lencse maradt f/1,7-es. Itt is van HDR, képernyővaku (560 nit, természetes bőrtónusokkal), szelfipanoráma, arcszépítés, effektek és akár 2K-s videofelvétel. A mindenféle szűrőn és bélyegzőn túl egyébként vicces, állatos és egyéb tematikus képeket és mozgóképeket is lehet lőni, a rendszer felismeri az arcokat, és nyuszifület, mikrofonhajat vagy más képet helyez egy vagy több résztvevő kobakjára. Sőt: mozgókép esetében animáció és hangeffekt is jár. Korunk ellenére meglepően sokan mosolyogták meg a dolgot, nem maradunk adósak ezekből a felvételekből sem.

[+]

A kamera mostantól nem a home, hanem a bekapcsoló dupla lenyomására indul. A főoldalon a menü, a vaku, a HDR, a kameraváltó, az effektválasztó, az arcszépítés, a galéria, az exponáló és a videofelvevő ikonjai érhetők el. Az exponálót jobbra-balra húzva lehet egyébként precízen zoomolni, persze digitálisan – kár, hogy ez a finom nagyítás videózásnál nem elérhető. A Bixby itt is jelen van, és képes szöveget, vonalkódot, tárgyat, helyszínt, nevezetességet vagy akár egy terméket azonosítani, bár az ehhez kapcsolódó funkciólista egyelőre szűkös. A további opciók között találni panorámát, szelektív fókuszt (példa az utólagos élességváltásra itt és itt), ételfotózást és virtuális felvételt. A profi mód lesz a hobbifotósok választéka: itt akad DNG RAW mentés is, az alábbi nyolc kép otthon feldolgozva készült, leleplezve a szenzor és az optika igazi képességeit, a Samsung algoritmusa előtt.

Kézi módban állítható az érzékenység (50-800), a záridő (1/24000-10s), pár filmes tónus, a fókusz (érintő, csúszka, középre igazított, ill. többpontos automata), a fehéregyensúly (4 séma + csúszka), az expozíció és a mérési mód (pont, mátrix). Hiányzik az expozíciósorozat és a magasabb érzékenység választása. A menüből babrálható a mozgáskövető fókusz, a perspektivikus torzítást korrigáló alakjavítás, az időzítő, a rácsvonalak, az elektronikus stabilizálás, a helycímkék, a gyorsindítás és a hangvezérlés. De térjünk vissza az automata módban lőtt JPG képekre! A nappali fotókat fent már megdicsértük, és ki is jár nekik minden elismerés, bár a HDR produktumok némi részletveszteséggel rögzülnek, a jó dinamika miatt mi ezt lényegében kikapcsoltuk. A makrók roppant szűk élességtartománnyal és kellemesen elmosott háttérrel emelik ki a lényegeset a lényegtelenből, egészen közel lehet menni a témához. Itt-ott szükség lehet a kézifókuszra, hogy biztosan ott legyen éles a kép, ahol mi szeretnénk.

Este sem jön zavarba az S8: egyszer sem kívánta meg az automatika, hogy kézzel nekiálljak paraméterezni, persze ezt is megtettem. A remek fényerejű optika jó képeket eredményez, bár én bevállaltam volna némi képzajt a jobb vonalélességért, a Google HDR+ algoritmus itt is előnyösebb. Így is magabiztos a sötétben az S8, DNG RAW-ból meg minden részlet kinyerhető. Amit a mellékelt képek nem adnak vissza, azt nekem kell elhinni: az új Galaxyk talán a legmegbízhatóbb kameramobilok a mai piacon, szituációtól és fényviszonyoktól függetlenül remek hatékonysággal szállítva az albumképeket, ez pedig kompenzál az abszolút vonalélességben mutatott hiányosságért. A 4K-s felvételek rengeteg részlettel rögzülnek (H.264, 48 Mbps) tiszta és jó minőségű sztereó hanggal (AAC LC, 256 Kbps). Nyilván a komolyabb szélfújást nem tudja hatékonyan megszűrni, de például a közlekedés vagy egy koncert élesebb hangjai nem recsegtetik meg a mikrofonokat. 1080p-ben opció a 30 fps-es és a 60 fps-es felvétel alacsonyabb vonalélességgel, plusz lőhető lassított (720p, 240 fps) és gyorsított felvétel. Az optikai képstabilizátor jófajta (1/3 másodperces záridőt meg tudtam tartani kézből) és a videofelvételekhez elektronikus rásegítés is jár (EIS). Kézi videomódban a fókuszcsúszka, az expozíciókorrekció és a fehéregyensúly állítható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!