Aktív témák

  • ladybug
    őstag

    A tegnapi nap szépen nyugodtan telt délelőtt. Lányok is jól aludtak az éjjel, emiatt szépen, csendben játszadoztak.

    Aztán dél körül Borka már kezdett zsongani a fellépés miatt. 2-re mentünk mi ketten, mert még egyszer elpróbálták a műsort. Nagyon szépen csinálta Borcsi is a többiekkel. Az első sorból néztem, és ez megnyugvást adott neki.

    Aztán elkezdődött a műsor. Felgyúltak a fényke, és Borcsi rögötn kereseni kezdett a szemével. Az első sorok már telítve voltak, mire a nézőtérre értem, emiatt csak hátul volt hely. Teljes pánikba esett. Maga elé nézett és sírt. Odamentem a színpadhoz, ő lejött, és bátorítottam, felmentem vele én is. Akkor beállt ő is a többiekhez, de olykor-olykor kiszaladt hozzám.
    Megmondom őszintén kicsit csalódtam. Egyik gyerek sem sírt, nyafogott és hisztizett (mert műsor után hisztizett), csak ő. Mindegyik végig tudta csinálni. Büszke vagyok rá, hogy ennyit is megtett, de szomorú is vagyok, mert nem teljes erőbedobással dolgozott. Többre is képes lenne, tudom. De a makacssága, hogy ő márpedig nem teljesíti a feladatot, erősebb. Ebből pedig faragni fogunk, mert ebből csak egyre több és töbször lesz problémája.

    Hazaérve mindent megbeszéltünk, és nagyon remélem megértette.

Aktív témák