Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz ddekany #32 üzenetére

    Számít ez a végeredmény szempontjából, hogy a professzor képzésében önmaga szerezte be a forrásokat vagy egy szponzor biztosította számára?

    Amúgy megértem a példádat a könyveddel kapcsolatban. Engem sem hagyna nyugodni, ha bizonyíthatóan én lennék az értelmi szerzője annak a konkrét információnak. De milyen várható bevételtől esnék el? Ezt hogy bizonyítom? De ez ugye egy akadémikus területen kényes, ahol tudományosan megalapozott tudás cserél gazdát és visszakövethető az első tanulmányokig kitől származik egy publikáció ötlete. De azért egy fikciós történetnél ez nem annyira egyértelmű szerintem. Vagy én nem írhatnék könyvet egy varázsló iskoláról, csak mert más már írt egyet? :)

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz Gargouille #21 üzenetére

    Igen, én abszolút úgy tekintek erre a problémára, hogy nekem mindegy egy ember követ-e el jogsértést vagy egy AI. Az alapkérdés szempontjából irreleváns, hogy természetes személy vagy AI alkot vmit a korábbi ismeretei alapján. Szóval egy ember lexikális tudása kit illet? Azt aki megtanulta és az már az övé? Vagy azokat illeti ez a tudás, akiknek a könyveiből tanult? Miért tekintünk másképp egy neurális hálóra? Ugyan nincsenek emberi jogai, de a szerzői jog felhasználását illetően szerintem nincs különbség ember és AI között.
    Egy AI még fizetést sem kap egy egyetemi tanárral szemben. Mindkét példában a cég és az intézmény teszi zsebre az előfizetők/tanulók pénzét.
    Illetve tovább megyek egy szintet: ha egy tanuló vmi innovatívat alkot az egyetem berkein belül és ebből egy szaftos szabadalom készül, akkor kit illet a jövedelem? A tanulót? A professzort, aki segített neki? A professzor tudásának forrásaként szolgáló alkotókat? Esetleg az intézményt? Felteszem erre lesz vmi megállapodás a valós életben, nem?

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz Teasüti #28 üzenetére

    A szerelvény megállíthatatlan.
    Ha nem választasz, akkor 5 ember hal meg fixen.
    De át lehet vinni másik példába is: autóban az öt utast ölje meg a gép egy frontális ütközéssel, vagy az egyetlen menekülő útvonalon lévő gyalogost csapja el inkább? Ismervén a rendszer prioritásait egyáltalán ki venne olyan autót, ami az utasait lejjebb teszi a fontossági sorrendben egy vészhelyzetben, ahol a biztonságos megállás nem opció a fizikai korlátok miatt?

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz Vesa #25 üzenetére

    Szóval te a vonat utasainak életét kockáztatnád harmadik opcióként? :)
    Vagyis egy életszerű példában az önvezető autó inkább az utasait csapja falhoz, mint hogy átmenjen az útra lelépő gyalogoson, vagy belehajtson a szembejövőbe?

    A kép egy Móricka rajz az ún. Trolley Problémáról, ami egy morális és etikai dilemma. A probléma szerint két választás lehetséges: választani egyet a sínek átkapcsolásával. A szerelvény megállíthatatlan.
    Ha nem választasz, akkor 5 ember hal meg fixen.

    Ezek azért fontos kérdések, mert amíg az ember reakciója nem teszi lehetővé a legoptimálisabb döntést egy vészhelyzetben, az a fél másodperc egy számítógép számára egy örökkévalóság. Így ki tudja elemezni a helyzetet és tud választani "tudatosan", hogy merre tekeri a kormányt.
    Ezek okozta kimenetelekre nincs felkészülve a joggyakorlat, szóval még ha büntetőjogilag nem is vonják felelősségre a sofőrt vagy a gyártót, de ha az áldozat családja perel, esetleg vmi csoportos keresetet nyújtanak be sokan, akkor megint vihar van a biliben.

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz ddekany #19 üzenetére

    Vajon jó ötlet lenne-e bekategorizálni az AI-generált tartalmakat a szerzői jog alá külön az emberi szerzőktől? Esetleg egyenest Public Domain-be tenni mindent, amit egy LLM generál? Vagy esetleg egy GNU-hoz hasonló licenc?
    Ha mondjuk egy OpenAI-t nézünk ahol a jogsértés kérdése merült fel, akkor esetleg megoldás lehet-e a sértettek számára vmi olyasmi, mint anno az üres adathordozókra kivetett sarc a zeneipar jóvoltából?

    Filozófiai/érzelmi alapon már csak ezért sem fog ez menni, mert a legtöbb embernek csődöt mondanak az ilyen ösztönei, amikor ilyen újszerű dologról van szó.
    Erről jut eszembe. Önvezető autók kapcsán hogy állnak a filozófusaink az olyan etikai vitákban, mint hogy két végzetes lehetőség közül melyiket válassza a gép? Ha jól emlékszem már vagy 10-15 éves kérdések ezek:
    Mert hogy a feltételezés szerint egy AI-nak lesz ideje mérlegelni. Míg ugye egy emberi vezetőnél ez nem probléma abból a szempontból, hogy ott ösztönös választ kapunk abban a három tizedmásodpercben és lesz ami lesz alapon zajlik a dolog. Majd utána a bíróság eldönti egy másfél éves jogszolgáltatás keretében, amit a géptől elvárunk majd még a tragédia előtt.
    Én valahogy úgy tudom elképzelni, mint az Én A Robot c. filmben, ahol azt húzták ki a tóból, akinek több volt a túlélési esélye.

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz nuke7 #14 üzenetére

    A linkelt wiki oldalon van egy paragrafus a szöveg és adatbányászatra vonatkozóan és a forrásul szolgáló precedensek 2013 és 2015-ös bírósági ügyekből lettek felállítva. Ezen ítéletek szerint a könyvek bedigitalizálása a fair használat elvének védelme alá esik, indexeléssel és adatbányászattal együtt.
    Ez nem azt jelenti, hogy akkor az AI tréning is ebbe a kategóriába esik? :F

    A fenti fikciós kalandregény kérdésemet arra alapoztam, hogy azt írtad feljebb a jogvédett művekből való tartalom generálással van a probléma, nem a tartalom fogyasztással.

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz nuke7 #10 üzenetére

    Ez azt jelenti, ha én írok egy kitalált világban egy kitalált történetet egy varázsló iskolában három főszereplő kalandjairól (hasonló, de mégis más) és véletlenül dollár milliós sikerem lenne, akkor JK Rowling jöhet tartani a markát?
    Szerzői jog az ismeri a plágium fogalmát az akadémikus területeken kívül, mint mondjuk a fikció?
    Illetve hol van a határa a fair használatnak?

    Fair use is a doctrine in United States law that permits limited use of copyrighted material without having to first acquire permission from the copyright holder. Fair use is one of the limitations to copyright intended to balance the interests of copyright holders with the public interest in the wider distribution and use of creative works by allowing as a defense to copyright infringement claims certain limited uses that might otherwise be considered infringement.

    Hol van a határa a limitált, részben történő felhasználásnak? Amíg nincs dollár milliós hasznom belőle, addig még fair? :)

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz Gargouille #8 üzenetére

    Nehogy kiderüljön a kreatív foglalkozásokról, hogy nem is kell hozzá olyan sok kreativitás! :)
    Mit gondoltok az alapjövedelem ötletéről?

  • Teasüti

    nagyúr

    válasz ddekany #2 üzenetére

    Tehát akkor a példád szerint egy fizetős oktatás keretében előadó tanárok és professzorok lexikális tudása nem őket illeti, hanem az ő saját képzésük forrásainak szerzőit? Az egyetemet perelhetik azon kutatók és szakértők, akiknek az alkotásaiból specializált tudással felvértezve a professzor egy fizető tanulónak oktatást tart és kérdésekre válaszol?

    Nem vagyok szakértője a szerzői jognak a tengeren túl, de nem erről szólna a fair használat elve? Amíg egy jogvédett tartalmat csak részben idéznek be egy önálló gondolat* alátámasztására, addig fair használatról beszélünk. A sajtó is például szabadon felhasználhat szerzői jogvédett tartalmat hírközlési céllal. Ez is fair használat. YouTuber-ek reakció videóiban bevágott szintén szerzői jogvédett tartalmat ugyancsak fair használat.

    *Manapság létezik még egyáltalán eredeti/önálló gondolat?

  • Teasüti

    nagyúr

    Szóval ha én veszek egy példányt egy jogvédett műből, elolvasom, majd emlékezetből idézek belőle másoknak, esetleg egy zöngésített összefoglalót is írok róla, akkor engem is be akarnak perelni majd?

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés