Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • BonFire

    veterán

    válasz seredy #4512 üzenetére

    Én két dologra világítanék rá az egész kommentfolyamban.

    1. Egyik természetes nyelv sem logikus. Ha az lenne nem lenne bennük annyi rendhagyó eset, amit külön kell tanulni. Nem lennének benne kettős jelentésű szavak, egyszer mint ige, egyszer mint főnév. Ilyet csak mesterséges nyelvekben lehet elkerülni. Azok lehetnek logikusak, a többi élő nyelv nem az.

    2. A 19. századi latintanítás már akkor is értelmetlen volt, hiszen nem volt összehasonlítási alap, mivel a latin már akkoriban is holt nyelv volt. Tehát csak a legkésőbbi latin irományokból lehetett kiindulni és szabályokat felállítani. A 18 sz-ban a latin volt a tudomány nyelve, tehát muszáj volt ismerni, de senki nem első (anyanyelvként) tanulta. Ha most valaki az óegyiptomi nyelvet szeretné tanulni, csak arra támaszkodhat, amiket már leírtak vele kapcsolatban.

    Az angol élő nyelv, mondhatjuk világnyelv a 21. században, és végtelen forrásból tanulhatunk. Nem fair két nyelvet és 200 év különbséget összehasonlítani egymással.

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4533 üzenetére

    A 1.5 eves gyerek pont nem beszel kozepfokon, azt 16 alatt nehez [magyar szokincsnek is hijaban] spec vizsgaztatoi kivetel nelkul abszolvalni.
    A melleknevragozas nem azert mert a fulemben van, irasbelirol volt szo, hanem mert alkalmazom a szabalyt. Kovetkezteteskepp nem, nem csinaltam meg kismillio gyakorlo feladatot, csak tudom hogy x esetben hogyan kell kombinalni. [Te ezt s fajta tudast zarod ki, en ezt nem ertem.] A nyelvet irni is keell tudni, nem csak beszelni, es amit szoban siman elharapsz meg nincs ra ido, arra irasban nincs lehetoseg illetve mentseg.
    Nem osszefoglalast irtam hanem elmagyarazast a tanar reszerol. Fontos az igekoto is, nem magyarazgatni kell hanem full ertelemmel atadni.
    Tolem befejezhetjuk, talan ha annyit eler h aki hozzam hasonlo az nem a mantrat kapja h gyakorolj hanem [aka'r ujra-]magyarazatot, mar megerte.

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4525 üzenetére

    A masfel evesnek NINCS me'g semmilyen nyelvi kifejezes (sot: ve'ges hangzokeszlet) behuzalozva az agya'ba. Aki ketnyelvu kornyezetben no fel, az mindket nyelvet igy tanulja, de azok meg nem nyelvtanarnal tanulnak nyelvet. A nyelvtanar az bizony ne akarjon 1.5 evesnek nezni, es nem 16 ev alatt akarja kozepfokra megtanitani. Pont ez a kulonbseg es az ervem, koszi hogy felhoztad!!!
    Igen, ezt csak a nyelvTANARokrol mondom, nem a nyelvismerkedo foglalkozast tarto gyereknevelokrol.

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4520 üzenetére

    1. a nemet melleknevragozas pont egy olyan amit semmibe nem tellik odafigyelni, mert hot logikus... evek ota nem hasznaltam a nemetet, a gyerek nemet hazijaban - nem celzottan nyelvtanfeladatban is - tudatosan tudom gyomlalni
    2. az igeidokre mondtam hogy mindig az igevel, volt olyan hogy me'g nem tudta mikor fogja hasznalni - tehat nem egy tombben (ettol fgtl igen hasznos volt az is mikor a nyelvtankonyvbol irtunk dolgozatot IV-ben, ma mar 12.-ben, me'g akkor is ha az az egy szodoga a 20 kozul paraknak sikerult csak "7 pontos 1-esnek", azaz majdnem 2-esnek, ami abbol mar nagy szo volt - elfert a tobbi jegy kozott es tok sok erdekes dolog van benne a nyelvrol amit amugy nem mondanak el)
    3. arrol szo se volt, hogy ropit kell iratni, csak arrol hogy _el_kell_magyarazni_, nem abban bizni hogy majd sokat hallja akkor jobb lesz (lasd a nemet melleknevragozasos peldad, lehet hogy 3 gyereken segitettel mert kevesebb 2-est kapott, masik 3-at meg elastad, mert nem tudva rendesen a magyarazatot csak azt fogja erezni, hogy ha akarja se tudja jol megvalasztani, a tobbinek elhiszem hogy indifferens).

  • philoxenia

    MODERÁTOR

    válasz seredy #4525 üzenetére

    Simán tanulható így az angol is. Csak nincs rá négy-öt éved fizetés nélkül...

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4522 üzenetére

    Bizony! Ez a legeleje az anyagnak, A000 szint. :D Ha ezt nem egy pillanatnyi figyelmetlenség okozza (ami nyilván bármikor, bárkivel előfordulhat), akkor ott nagy a baj, és az ilyesmi többnyire akkor fordul elő, ha olyan tanárai voltak valakinek (talán csak a nyelvi tanulmányai elején, vagy akár végig), akik sosem javították ki a hibáit. Én ezért javítom ki a hibákat. :)

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4519 üzenetére

    Én is ezt mondom, hogy sok dologban egyetértünk. :K

    "de remélhetőleg te se úgy tanítasz angolt, hogy a kezdőket minden mondat után megállítod és javítod."

    Én minden hibára felhívom a figyelmet, mert nem szeretném, hogy rögzüljön. Mert ha már rögzült, akkor véres verítékkel sem mindig sikerül helyretenni. (Példa erre, amikor középfokú nyelvvizsga előtt álló diák olyat leír, hogy "I'm usually go"... Ne írjon le ilyet B2 szinten!!! :((()

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4517 üzenetére

    Azt irtad, hogy tanari magyarazattal nem erti meg, csak ha maga jon ra. Ezt vitatom, nagyon. Azt is, hogy nem kell multidos alakok kulon megtanulasa.
    Az orosz fonevragozast az altalam ismert szavakra siman elmondom, csak nem akartam hogy abba koss bele hogy mondasz egy nehez szot magyarul, azert joparat gyakorlas nelkul is ismerek (Masa i medvegy rulez, volt benne par amig nem az angolra forditott volt fent a youtube-on).

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4512 üzenetére

    Te ebbol a szempontbol lenezed a tanulokat. Azt mondod, hogy nem fogjak megerteni es ezert megtanulni sem a nyelvtant. Ez lehet hogy egyeseknel igy is van, de engedd mar meg hogy van mas tipusu ember is! Nekem a nemetben se kellett a passzivot magyarazni... mi van abban nehezseg? Az orosz fonevragozast 33 ev tavlatabol is elmondom, es tudom (ha a szavakban segitenek) alkalmazni is. A mult ideju igealakokat (itt mar nemet-angol) meg nem kulon hanem az igekkel egyutt egybol irtuk, persze nem <10 ev kisgyerekkent tanulva. Nem fogadom el hogy ez nem mukodik. Akkor sem ha mar 20-30-40 eve is mukodott, amikor en hasznaltam...
    (Gyerekeim 20 ev alattiak, nem szamit az hogy en mar oreg vagyok hozzatok kepest es nem nyelvtanar, mert ok is igenylik a rendszerezest, magyarazatot.)

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4512 üzenetére

    "a diák fejében kell összeállnia az összefüggéseknek"

    Több módon lehet indukálni azt, hogy a diák fejében összeálljanak az összefüggések. Meg lehet várni, amíg sok célnyelvi forrásanyagból magától rájön ezekre (ez mondjuk feltételezi, hogy annyi tudása már legyen, ami alapján megérti egyáltalán, hogy miről van szó összességében), vagy egy tanár rá tudja vezetni erre. Az utóbbi az esetek többségében gyorsabb, ráadásul nincs az a veszély, hogy valami hibásan vagy hiányosan rögzül a diák fejében (ami sajnos nem zárható ki külső, szakmai kontroll nélkül). A tanultakat - még egyszer mondom elismerőleg - természetesen jól meg tudja erősíteni, ha az adott anyaggal a későbbiekben autentikus forrásból, célnyelvi formában és környezetben is találkozik. :K

    "ha kizárólagosan tanári magyarázatra építesz, az hosszú távon totálisan eredménytelen"

    Ez egyrészt szerintem nem igaz, másrészt nem is gondolom célnak, hogy csak erre kellene építeni. Te érvelsz amellett, hogy ne válasszuk el a nyelvtant a többi fejlesztéstől, miközben ilyet nem is javasolt senki. (Én biztosan nem.) :N

    "Nem értem, honnan vesszük azt, hogy van valami alap, amit más módszertannal kell közvetíteni, mint a későbbieket."

    Ezt nem értem. Kérlek, fejtsd ki! :F

    "Ha erre hozol szakirodalmi hivatkozásokat, akkor tudunk róla beszélni."

    Parancsolj! :)

    "DE nem szabad fókuszba állítani a tanítás során, és még kevésbé sem szabad leválasztani a többiről."

    Mint már fentebb írtam: ilyet nem is akar senki csinálni. Én eleve úgy gondolom, hogy nem is lehet mindentől izoláltan nyelvtanozni. Amikor nyelvtanozol, akkor olvasol is, fogalmazol is, a szókincset is használod, kifejezéseket tanulsz mellé (pl. a gyakorlatokon keresztül), stb... ;)

    "Az pl., hogy a 19. századig úgy tanítottak latint, hogy egész nap fordíttatták az irodalmi szövegeket, totálisan idejétmúlt"

    Abban teljesen igazad van, hogy nem szabad ma úgy tanítani az angol nyelvet, mint ahogyan a latint tanították a 19. században. De ilyet nem is csinál ma már senki. :N Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan angoltanár, aki (ezeréves) irodalmi szövegek fordításán keresztül oktatja a diákjait. :D

    "Nem, szerintem a cél az, hogy megértesse magát, és megpróbálja úgy kifejezni a gondolatait, ahogy azt ő szeretné. Árnyaltan, összetetten."

    Ez egyrészt megfoghatatlan, másrészt pedig saját magadnak mondasz most ellent. A "megértetés" nem egy precízen értelmezhető nyelvi szint. Konkrétan az is a magam megértetése, ha mutogatok - de azt ugyebár nem nevezhetjük nyelvtudásnak. :N Az ellentmondás pedig ott van, hogy a gondolatok árnyalt, összetett kifejezéséhez magas szintű nyelvtudásra van szükség, aminek a nyelvtan ugyanolyan szerves része, mint a szókincs.

    "A nyelvtanból viszont kevésbé következik az összetettség meg az árnyaltság, mint a szókincsből."

    Attól függ, konkrétan miről beszélünk. Számos dolgot nyelvtanilag is lehet árnyalni. Abban természetesen igazat adok neked, hogy pl. B2 szint felett már több a szókincsbeli tanulnivaló, mint a nyelvtani, mert rengeteg kifejezést ill. szószerkezetet (avagy lexical chunk-ot) kell tudni. De ezekkel nem lehet az esetleges nyelvtani inkompetenciát ellensúlyozni. 20+ éves tanári pályafutásom alatt még soha nem találkoztam olyannal, hogy valakinek szuper volt a szókincse, de gyenge volt nyelvtanból. Ez a két terület egyszerűen kéz a kézben jár.

    "talán azt tudom például hozni, hogy nem az a jó sofőr, aki ismeri a KRESZ-t, hanem az, aki a forgalmi szituációban magabiztosan helytáll"

    Tetszik ez a példa, mert elég szemléletes (bár nyilván nem tökéletes az analógia). :) Én azt állítom, hogy jó ez így, hogy van KRESZ tanfolyam, meg vezetési órák, mielőtt az ember jogosítványt kap, és valójában persze még akkor sem lesz az autóvezetés mestere, hanem bizony saját magának kell rutint szereznie azáltal, hogy vezet a forgalomban. Te - az én olvasatomban - valami olyasmit állítasz, hogy nem fontos a KRESZ tanfolyam, nem igazán lényegesek a vezetési órák, hanem kezdjen csak el vezetni az ember, és bár néha nekimegy majd ennek-annak, vagy okoz pár balesetet, végül csak megtanul majd magától vezetni... :DDD

    Összegzés: maximálisan azt vallom, hogy végső soron minden a diákon múlik. Neki kell felfognia a nyelvtant (így vagy úgy), neki kell megtanulnia a szavakat, neki kell végigvinnie a folyamatot, amit egy tanár legfeljebb segíteni tud. Ám egy jó tanár a megfelelő módszerekkel hatalmasat tud lendíteni e folyamat felgyorsításában.

    Sokszor az az érzésem, hogy amikor a fentiekhez hasonló viták kialakulnak, akkor annak az az egyik oka, hogy a vitapartnerem azt az ideális helyzetet feltételezi, hogy minden tanuló ugyanolyan képességekkel bír (mint ő), ugyanannyira motivált és eltökélt (mint ő), valamint ugyanannyi időt és energiát hajlandó a tanulásba ölni (mint ő). És valóban, egy ideális nyelvtanuló nagyon kevés tanári segítségre szorul, mert önállóan is jól és gyorsan tud fejlődni. De az átlag nyelvtanuló általában nem ilyen, hanem inkább az ellentéte, és akkor elérkeztünk oda, ahol felértékelődik a tanár szerepe. De ez már egy másik téma, amibe ennél jobban most nem is szeretnék belefolyni.

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4507 üzenetére

    "nem érdemes [...] nyomni orrba-szájba az életidegen, legkevésbé se autentikus, viszont iszonyatosan megkreált mondatokat"

    Ilyeneket hol szoktál látni amúgy? :D

    "A nyelvtani gyakorlatokat is érdemes inkább a "chunk"-ok felől megfogni"

    Valóban nagyon hasznos ilyeneket megtanulni, és a nyelvtan feldolgozása során rengeteg ilyen fel is merül. ;)

    "akkor jó egy nyelvkönyv, ha nem a semmiből rángat elő mindenféle nyelvtani ismeretet, hanem szövegben ismerteti fel azokat a nyelvtanulókkal, rávezeti a szabályra, majd ezután jönnek a drillesebb feladatok"

    Az általam ismert és használt nyelvkönyvek "nem a semmiből szokták előrángatni" a nyelvtant, és autentikus példákon keresztül szemléltetik - majd gyakoroltatják - az anyagot. Tehát ebben is egyetértünk, hogy ilyenek a jó tankönyvek. :)

    "a nyelvtan gyakorlása ne legyen öncélú"

    Ezt próbálom értelmezni. :U Mitől számít a nyelvtan öncélúnak? A nyelvtant azért tanuljuk (mindegy, milyen módszerrel, a végcél elvileg ugyanaz), hogy mi magunk is meg tudjunk formálni gondolatokat a célnyelven, amihez tudnunk kell, hogy mely szavakat (szókincs) hogyan (nyelvtan) rendezzünk mondatba. Ez öncélúnak számít?

    "Abba a tévedésbe se szabad beleesni, hogy "na akkor megoldottam ezeregy ilyen feladatot, akkor ez nekem megy", mert valójában minden csak addig működik, amíg használja az ember."

    Ezzel teljes mértékben egyetértek. :K

    "Én azt vallom, hogy ha az ember nyelvtant akar gyakorolni, elsődlegesen olvasson könyveket, hallgasson zenét, fogyasszon minél több autentikus forrást, igen, ahol bizonytalan, annak nézzen utána, de ne parázzon rá túlzottan."

    Ez szuperül működik akkor, ha mondjuk nem nyelvvizsgára készülsz, hanem "csak" fejlesztgeted a saját kis tempódban a nyelvtudásodat. Akkor nincs mitől paráznod. És igen, valóban nagyon hasznos, ha olvasol, hallgatsz, nézel, stb., autentikus forrásból ismerkedsz a nyelvvel, de ezt nem hogy nem hátráltatja, hanem nagy mértékben elősegíti, ha mellette nyelvtanozol is a "klasszikus" értelemben.

    "legjobban az borít ki, amikor valaki az angol rendhagyó igék táblázatát magolja"

    Én erre azt mondanám, hogy tanulótól függően változó, hogy kinek mi, hogyan és milyen hatásfokkal ragad meg a fejében. Én magam szintén nem vagyok a magolás híve, de emlékeim szerint én is anno - egyéb lehetőség híján - a "magolós" módszerrel álltam neki a rendhagyó igék tanulgatásának, amit természetesen rengeteg gyakorlás követett. A jó ég tudja, hogy melyiktől ragadtak meg végül, de azt gyanítom, hogy mindkét módszer hozzájárult. (Amúgy a legújabb kutatások szerint a kvíz-szerű tanulás a leghatékonyabb.)

    Amúgy meg nem érdemes kiborulni azon, hogy mások másképpen tanulnak, mint te. :D

    "nem is szabad a magyar logikára hagyatkozni. a cél az, hogy ne magyarul gondolkodj, hanem angolul. mert nem lehet nagyon sok mindent megfeleltetni a két nyelv között."

    Ezzel részben egyetértek (a célkitűzés az, hogy az ember angolul gondolkodjon), részben viszont nem. A célnyelvi gondolkodást ugyanis nem lehet erőltetni. Ez egy folyamat, mire az ember eljut odáig. És ez a folyamat - tetszik vagy sem - onnan indul, hogy mindent végiggondolsz az anyanyelveden, mert egyszerűen nincs más, amihez köthetnéd az új infókat. Az átmenet a célnyelvi gondolkodásra folyamatos, fokozatos és észrevétlen. Minél többet gyakorolsz, minél magasabb szintű a tudásod, annál természetesebb, hogy egyre kevésbé kell magyarul végiggondolnod, amit angolul szeretnél mondani. Attól, hogy ezt a mechanizmust letagadjuk, még nem fog indulásból kialakulni a célnyelvi gondolkodás. :N

    Nem mellesleg pedig de igen, rengeteg dolgot, a nyelvtan nagy részét is pontosan meg lehet feleltetni a két nyelv között, amit én igen hasznosnak tartok, ezért élek is ezzel az eszközzel, amikor tanítok; többek között visszaellenőrzésre használom, aminek nagy hasznát veszem, mert rengetegszer kiderül, hogy a diák valójában félreértett valamit, ami ellenőrzés nélkül nem derülne ki. (És az a veszély ilyenkor, hogy megjegyez valamit a diák, ami valójában nincs úgy, de sosem lett kimondva, ezért egy hamis hitbe ringatja magát...)

    "Nekem az állításom a következő: a nyelvtani ismeretek beágyazódása nem a gyakorló feladatok folyamatos megoldásával fog megtörténni, hanem azáltal, hogy befogadod és használod a nyelvet."

    Én pedig azt állítom, hogy mindkettő szükséges. ;)

    "A nyelvismeret nem egyenlő a nyelvtan ismeretével"

    Ez így van. Ugyanakkor nyelvtan nélkül nincs nyelvtudás. Ahogyan szókincs nélkül sincs.

    "a hétköznapi nyelvhasználathoz én nem tulajdonítanék neki túlzott jelentőséget"

    Emberéletek múlhatnak rajta, hogy mennyire precízen tudod kifejezni magad. :U De természetesen tiszteletben tartom a véleményedet, hogy szerinted nincs túlzott jelentősége az ilyesminek. :DDD

    "elengedhetetlen a rengeteg olvasás, rádiózás, tévézés, de még akár a számítógépes játékok pörgetése is. Fogyaszd a nyelvet, és özönleni fog rád minden."

    Így van! Fogyaszd nagykanállal! De ne a nyelvtanozás kárára! ;)

    "megcsinálhat az ember több száz ilyesféle feladatot, egy idő után ezeket úgyis elfelejti"

    Ha alaposan begyakorolsz egy témakört, akkor azt nem felejted el egyhamar. Ha mégis hamar elfelejted, akkor egyszerűen nem gyakoroltad be eléggé. Persze itt is igaz az, hogy a "sima" gyakorlásokon felül az autentikus forrásból történő megerősítés nagyon hasznos. :K

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4509 üzenetére

    "sokkal erősebben ragad meg az új ismeret, mintha bemenne a tanár, felhányná a táblára a melléknévragozási táblázatot, másnap meg íratna belőle egy röpit"

    Ez tény. Ugyanakkor sokkal lassabb folyamat, mire a diák magától rádöbben fontos szabályszerűségekre. Éppen ezért hasznos a PPP módszer, amit aztán meg lehet (sőt, kell is!) erősíteni az autentikus forrásokat feldolgozó gyakorlatokkal illetve gyakorlással.
    "teljesen idejétmúlt nyelvtan elsőbbségét hangsúlyozni"

    Már évtizedek óta az a modern nyelvoktatás egyik alappillére, hogy a nyelvtan jelentőségét próbálja kicsinyíteni, aztán valahogyan mégis mindig kiderül, hogy ez egy hibás elgondolás, mert igenis szükség van a nyelvtanra, csak nem úgy. Én személy szerint azt gondolom, hogy a különböző módszerek nagyon jól kiegészítik egymást, de ha szembeállítjuk őket egymással, és egyiket a másik kárára próbáljuk erőltetni, az rossz eredményre vezet. (Ugyanígy nem lenne szabad pl. a beszéd fontosságát a nyelvhelyességgel szembeállítani.)

    Nem mellesleg az, hogy valami csak azért rossz, mert idejétmúlt(nak nevezik egyesek), egy teljesen invalid érvelés.
    "nincs olyan, hogy "megcsináljuk az alapozást", aztán majd minden menni fog"

    Nem is állított ilyet senki. Én például azt állítom, hogy ha nincsenek meg a kellő alapok, akkor az adott tanuló képtelen lesz egy bizonyos szintnél magasabb nyelvtudás elérésére. Magától semmi nem fog menni. :N
    "ne állítsuk be az egészet úgy, hogy akinek vannak nyelvtani hiányosságai, annak az egész nyelvtudása kuka"

    Ez az előző állítás megfordítása, de ugyanúgy nem tett senki ilyen kijelentést. Ugyanakkor magas szintű nyelvtudásról csak akkor beszélhetünk, ha a tanuló a lehető legkevesebbet hibázik, tehát annak kell(ene) lenni a célkitűzésnek, hogy a tökéletességre törekedjünk. Én legalábbis ezt így gondolom nyelvtanárként. (És véletlenül sem nézek le senkit azért, mert hibázik, és nem gondolom a nyelvtudását kukának.)
    "a tökéletes nyelvtudás meg nem egyenlő a nyelvtanilag hibátlan mondatok alkotásával"

    Te magad írtad, hogy nem létezik tökéletes nyelvtudás. :D De ha létezne, akkor szerintem ahhoz hozzátartozna az, hogy az azzal rendelkező személy csak és kizárólag hibátlan mondatokat alkotna. :K
    Azt gondolom, hogy jelen pillanatban már többen is nyitott ajtókat döngetünk ebben a témakörben. Mindannyian fontosnak tartjuk a nyelvtant, de más megközelítésből, más módszerrel gondoljuk üdvösnek a nyelvtani kompetencia elérését. Tehát végső soron egyet értünk a célban, csak az odáig vezető útban nem. ;)

    Én azt gondolom, hogy a nyelvtan pont annyira fontos, mint a nyelvtudás többi összetevője, valamint azt is, hogy a különféle nyelvtani kompetenciát fejlesztő módszert párhuzamosan (a pontos arányát tekintve mindig aktuálisan az adott tanulótól és az ő aktuális tudásszintjétől függően alkalmazva) célszerű használni.

    Azt is gondolom továbbá, hogy a (klasszikus) nyelvtan(ozás) ostorozása sokszor abból fakad, hogy valóban léteznek erre nagyon rossz módszerek, amelyek évtizedekkel ezelőtt igen elterjedtek voltak, és ez a "rossz PR" váltja ki az ellenérzéseket, miközben ugyanezt (jelesül mondjuk a PPP módszert) jól is lehet csinálni. :K Például az "összefüggéstelen példamondatokkal" történő gyakorlás egyáltalán nem haszontalan, talán csak akkor, ha mesterséges, a való életben valóban soha elő nem forduló mondatokat kap a tanuló (lásd a Dohár könyv cukiskodónak szánt agymenéseit).

  • axioma

    veterán

    válasz seredy #4507 üzenetére

    Mar bocs, de az ilyen tanarok rontjak el azokat a tanulokat, akik meg ertik a nyelvtant, de nem kapjak meg a preciz definiciot es lehetoseget hogy logika + szavak alkossanak mondatot, nem pedig papagajmodszerrel. Kulon erdekes kerdes ez hasonlo nyelvek kozott, pl. nemet felsofok mellett pl. a passziv nem egy nagy wasistdas... mondjuk egy befejezett melleknevi igenev definicioval amugy se lenne, de az hiaba egy trivialis osszefugges, sokaknak derogal :(
    Mar kettovel ezelotti hozzaszolasodra is nyilt a bicska a zsebemben, mert a csaladunkban konkretan megtortent. A gyerek tud angolul, de nem a sulibol ahol a sajat szojegyzeken kivul komplett mondatokat volt csak szabad(!) forditani pl. mi a feladat, hanem kesobb internetrol-filmekbol, es a rengeteg hallott szoveg ellenere ha o alkot mondatot akkor random randa hibak maradnak benne, teljesen kioltek belole a tudatossagot, es sziv a nemettel. Pedig ennek nem kene igy lennie, ha egy normalis alapozast kap, es nem egymas kozott(!) gyartanak a gyerekek tablazatot (hibasan) es terjesztik, hogy mikor mit kell hasznalni, hanem a tanar osszefoglalja.

  • b0bcat

    addikt

    válasz seredy #4501 üzenetére

    "A nyelvtan meg olyan, h igen, gyakorolni kell, de nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni rá. Szókincset bővítse az ember, a szavakat használja, csináljon belőle szövegeket, foglalja össze az olvasott vagy hallott szöveg tartalmat, menet közben a nyelvtan belemászik a fejedbe."

    Én a kiemelt részekkel vitatkoznék. :DDD A nyelvtan elengedhetetlen része a nyelvtudásnak, tehát igenis nagy hangsúlyt kell fektetni rá, különben komolyan tudja gátolni a fejlődést. Természetesen nem csak nyelvtanozni kell (bár a nyelvtanozás a többi készséget is fejleszti, tehát valójában nem tekinthető egyoldalúnak), és az olvasás ill. hallgatás is valóban fejleszti implicit módon a nyelvtani kompetenciát, ám professzionális segítség nélkül egyszerűen nem tud minden fontos nyelvtani tudnivaló magától "bemászni" a tanuló fejébe. :N

    Ráadásul ez az implicit fejlesztés is csak akkor működik jól, ha már a szükséges alapokkal rendelkezik az ember. Több olyan nyelvtani témakör van, amit magyar logikával igen nehéz felfogni, és sokaknak még tanári segítséggel is nagyon nehezen megy a megértésük. Ezzel persze nem azt állítom, hogy önállóan nem lehet ilyen módon fejlődni (én magam is rengeteg szabályszerűségre magam jöttem rá, ám az angol nyelv iránti érdeklődésem, valamint a nyelv tanulásával eltöltött időmennyiség részemről messze túlmutatott egy átlagos nyelvtanulón), hanem azt, hogy nehezebb, mint segítséggel, és nem is mindenki tud így hatékonyan tanulni.

    Az is igaz továbbá, hogy középfok (B2 szint) felett egyre inkább elkanyarodik a nyelvtan a szókincs irányába, és egyre több idiomatikus kifejezést illetve szerkezetet kell megtanulni, de ezeknek is van valamiféle nyelvtani struktúra alapjuk, amit ha valaki nem tanult meg soha, akkor jó eséllyel ezeket a kifejezéseket sem fogja tudni magában megbízhatóan eltárolni. :N

    Én tehát mindenkit arra biztatok, hogy bizony nyelvtanozzon, de mellé nyilván másféle (ön)fejlesztéssel is foglalkozzon, főként olvasással, mert abból lehet arányaiban a legtöbbet tanulni és fejlődni, és bátran vesse össze az olvasottakat a tanultakkal (a nyelvtannal), illetve kérjen (tanári) segítséget, ha valamit nem sikerült egészen megértenie, nehogy úgynevezett "nyelvsejtés" alakuljon ki nála a valóban magas szintű nyelvtudás helyett. :)

  • jkrisztian

    aktív tag

    válasz seredy #4499 üzenetére

    Nagyon szépen köszönöm a tanácsaidat. Egy ideje már elő vagyok fizetve a New York Times online részére, de néhol borzalmasan nehéz megértenem, hogy pontosan mit írnak. A nyelvtan számomra az, ami nagyon nehéz, úgyhogy ezen próbálok most javítani. Sok-sok feladatot kinyomtattam, ezekkel igyekszem gyakorolni, illetve megvettem tegnap a PONS cég, Nyelvtan 3 lépésben A1-B2 könyvét, hogy az alapoktól újra felfrissítsem a tudásomat. Köszönöm tényleg! :R

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés