- Honor 200 Pro - mobilportré
- Xperia 1 VII csereprogramot hirdetett a Sony
- Samsung Galaxy A53 5G - kevesebbet többért
- Xiaomi 15 - kicsi telefon nagy energiával
- Sony Xperia 1 V - kizárólag igényeseknek
- Samsung Galaxy S25 - végre van kicsi!
- Nothing Phone 2a - semmi nem drága
- Poco F3 - a mindenes, de nem mindenkinek
- Igazi csúcskészülék lett a Poco F7 Ultra
- MIUI / HyperOS topik
Aktív témák
-
Eastman
addikt
válasz
kavalkád #516 üzenetére
...tudom, tudom, te jobban tudod mire gondoltam, meg azt is hogy nekem mi segített, úgyhogy kussoljak a saját tapasztalatommal/véleményemmel ...
Összeomlottál, ráittál és jobb lett?
Nem elnémulnod kell itt, hanem gondolkodni ezen a kérdésen. Számomra már a bejegyzés címe is érzékeny megközelítésért üzen. Honnan tudhatod biztosan azt, hogy az írója éppen szed-e valamilyen antipszichotikumot? Több tíz kilométer távolságból sehonnan. Nem játek ez.
-
kavalkád
senior tag
válasz
cskamacska #515 üzenetére
igyon sok sört <> alkoholista.
ezt az egyenlőséget már csak te képzeled bele valamiért.
úgy szeretem amikor kiforgatják az ember mondanivalóját és kitöltik fiktív tényekkel. tudom, tudom, te jobban tudod mire gondoltam, meg azt is hogy nekem mi segített, úgyhogy kussoljak a saját tapasztalatommal/véleményemmel ... -
cskamacska
addikt
válasz
kavalkád #512 üzenetére
"igyál sok sört, elmúlik"
Magyarországi ~1 millió alkoholista egyszerre: És sikerült?
...
"Az alkoholisták egy része elvonul a társasági élettől, és egyedül, csendben izolálódva éli önpusztító életformáját."
-
kavalkád
senior tag
igyál sok sört, elmúlik
-
cskamacska
addikt
-
Ugyan nem vagyok pszichológus, csak velem is megesett hasonló, nagyszüleim halála után. Lehet, hogy itt is ez a helyzet, az ember azt hiszi, hogy megbirkózott a felmenője halálával, de nem. Ezek után minden szakítást én is visszafordíthatatlan, végleges elveszítésnek - halálnak - éltem meg jó ideig. Na, ezt kell valahogy kikapcsolni.
-
Chaser
legenda
ez ilyenkor igen bonyolult, hasonlóba léptem én is nemrég szerencsére ( : - pénteken költöztem el tőle -
nagyvonalakban hasonló csak, de elég hitványul éreztem magam
nálam is ott van hogy nem olyan amilyennek sokáig mutatta magát, illetve sok dolgot láttam de nem akartam tudomást venni róla, de ez leginkább segít feldolgozni, nem akadályoz benne
aztán környezetváltozás is volt egyben, pesti faluból egy kisebbe, nem volt egyszerű feldolgozni ezt összességében
ráadásként volt egy kiskutyája amit imádtam - és ő is engem -, ő is repült az életemből egyelőre, lehet végleg - nagyrészt én gondoskodtam róla -
és még van egy másik dolog is ami eleve megoldandó volt de így még nehezebb lesz
szóval osztom itt az észt, aztán tényleg nem könnyű
tegyem hozzá pár nap távlatából már sokkal jobban vagyok, de rendesen "kiütöttem" magam
de én mondogatom is magamnak hogy jobb lesz napról napra, elmúlt x év és elszórt pénz kuka, kár rajta rágódni, drága tanulópénz volt
nem szeretnék én is blogot írni az összeomlásomról ha nem muszáj ( :
ilyenkor mindig bevillan hogy sokan éheznek, nincs hova menniük sem, szóval nyugodtan befoghatom a pofámat -
bkercso
nagyúr
válasz
nevemfel #504 üzenetére
De ha egyszer szerette azt a problémás egyént, akkor egyértelmű, hogy miért van most maga alatt.
Oké, le lehet írni neki kétszázezredszerre is, hogy ne foglalkozzon vele, hanem élje az életét, csak nem látom sok értelmét.
Attól szenved, hogy a nő nem olyan, amilyennek szeretné és amilyennek hitte (és amit megjátszott egy ideig). Igen, vannak is "hamis" emberek, akik eljátszák, aztán mégsem olyanok. De a szenvedést szerintem a csalódás és a bitroklási vágy okozza ilyenkor (a konkrét esetben nem tudom, és egyébként is véleményem).
-
bkercso
nagyúr
válasz
nevemfel #502 üzenetére
Szóval a lelki problémák szerinted nem problémák? Ha meghal valakid, az nem probléma?
Az eseményeket feldolgozzuk belül, halálkor - és szakításkor is egyfajta - gyászt él át az ember. De pl. a gyász nem probléma normál esetben, nem akadályozza az életvitelt.
Én a saját gerjesztésű pszichés problémákról írtam, hogy bár érzésre ezek is fenyegetőek, de nincs külső alapjuk. -
nevemfel
senior tag
De ha egyszer szerette azt a problémás egyént, akkor egyértelmű, hogy miért van most maga alatt.
Oké, le lehet írni neki kétszázezredszerre is, hogy ne foglalkozzon vele, hanem élje az életét, csak nem látom sok értelmét.
Ez a lelki helyzet olyan, mint a gyász. Mondhatod a másiknak, hogy idővel jobb lesz, de aki épp benne van, azon ez legtöbbször nem segít.
El kell fogadni, hogy másoknak ez elképesztően szar érzés, és el kell fogadni, hogy ezen nem tudsz változtatni. Eldarálod a szokásosat, hogy majd idővel jobb lesz, sportoljon, satöbbi, de 500 hsz-en keresztül hajtogatni ugyanazt, ennek nem látom sok értelmét. Ha nincs közvetlen veszélye az öngyilkosságnak, akkor ennyi, a pszichológus sem tud mit kezdeni vele.
Az meg, hogy a probléma csak a fejében létezik, hát izé. A sorozatgyilkosnak is csak ott van problémája, meg a skizofrénnek is, és mégis éppen elég nagy probléma tud lenni.
-
nevemfel
senior tag
Megoldani csak olyan problémát lehet, ami létezik. Annyi történt, hogy vége szakadt egy manipulatív kapcsolatnak, mert már nem voltál pszichés tápláléka a csajnak. A többi a fejedben van, ezért nincs mit megoldani rajta.
Szóval a lelki problémák szerinted nem problémák? Ha meghal valakid, az nem probléma?
-
arelim
tag
lehet, hogy közhelyes, de most, hogy padlóra küldtek/küldted magadat, szedegeted össze mindazt a tapasztalatot, amit csak később fogsz realizálni, hogy milyen hasznos volt.
tudod, hindsight is always 20/20. ezért írok én is ilyeneket. -
bkercso
nagyúr
válasz
RubbishBin #487 üzenetére
Jelenleg sajnos mással nem tudok foglalkozni csak a kiúttal és az elmélkedéssel
Megoldani csak olyan problémát lehet, ami létezik. Annyi történt, hogy vége szakadt egy manipulatív kapcsolatnak, mert már nem voltál pszichés tápláléka a csajnak. A többi a fejedben van, ezért nincs mit megoldani rajta. Az élettel foglalkozz (életmód: sport, kaja, alvás: ezek legyenek rendben és legyen rendszeresség bennük; munka, érdeklődésed, emberi kapcsolataid), ezt meg hagyjad elpárologni végre! Idővel el fog, mivel a fejeden / érzelmeiden kívül nincsen valós gond.Fel kéne fogni (nem csak fogalmi szinten), hogy ha a megoldást keresve elzárod magad minden mástól az életben, akkor még mélyebbre kerülsz csak.
-
-
válasz
ForRedGlory #495 üzenetére
"Sajnálom, mert tényleg van olyan élethelyzet, amiben az ember nem tud racionálisan viselkedni/gondolkodni."
Te voltál az, aki bemásolta az F1 topikba ezt a posztot és így próbáltad meg lejáratni őt miután azt írta Rubbishbin kötekedő Hamilton-os kommentedre hogy "nyomd már el magad" ezért jelentett le téged pár felhasználó és még többen le is osztottak ott a fórumban, hogy mennyire övön aluli amit csinálsz, most meg idejössz sajnálkozni?
Öreg, a pokol bármelyik bugyrában is végzem, te mindig szintekkel alattam leszel. Inkább maradtál volna csendben.
-
ForRedGlory
félisten
válasz
Graphics #491 üzenetére
Én konkértan többek között az Ő "munkássága" miatta kértem(!) végleges kitiltást magamra az F1-es topicból (vicces, mert elsőre nem is akartak adni, de megoldottam). Sokszor annyira elgurult a gyógyszerem miatta (is), hogy féltem, hogy nem bírom ki és olyat fogok írni, ami után én kapok tiltást. Pedig vannak itt páran akik ismernek, és biztos nem olyannak, aki direkt szórakozik másokkal.
Amikor az ember hibáa kéri, hogy hanyagolja a másik, de aztán csak folytatja, az eléggé gáz. Na mindegy, nem lepődtem meg a legkevésbé sem, hogy kipenderítették. Sajnálom, mert tényleg van olyan élethelyzet, amiben az ember nem tud racionálisan viselkedni/gondolkodni.
-
válasz
Astroboy #492 üzenetére
Ezeket elolvasva például.. Hát nem tudom, érdekes...
-
-
válasz
RubbishBin #485 üzenetére
lehet, hogy meg tudom kérdezni, de most hogy így felfüggesztették a fiókot...
-
válasz
RubbishBin #487 üzenetére
Persze, mert vagánykodni akartam 10 évesen
.
Mindegy, majd a héten keresek egy olyat a neten
.
Akkor lehet helyre kerül a gyerek-zen
-
RubbishBin
senior tag
válasz
Graphics #486 üzenetére
Nem tudom, ezt majd egy szakember biztosan megmondja. Jelenleg sajnos mással nem tudok foglalkozni csak a kiúttal és az elmélkedéssel, szóval simán lehetséges hogy throttlingol az agyam. De ha túl is elemzem magam, most akkor sem vagyok jól. Sőt, egyre rosszabbul.
Hja, nekem is a homokozóban lopták el a kazikat, mert levittem őket megmutatni.
-
válasz
RubbishBin #485 üzenetére
Nem elemzed kicsit túl magad?
Nekem is ellopták a kedvenc matchboxom a homokozóban, de nem okozott maradandó károkat.
Ezeken túl kell lépnunk
-
RubbishBin
senior tag
Esetleg a SOTE 4 hetes pszichoterápiájáról tud valaki valamit, akár másodkézből? Ha nagyon rosszat nem hallok, szerintem kipróbálom. A neten csak 2-3 véleményt találtam, azok nem voltak rosszak. Művészetterápia, csoportos terápia, meg ilyesmik vannak.
Igazából annyi volt az önreflekció az elmúlt közel 2 hónapban, hogy rájöttem hogy már kicsi, 4-5 éves gyerekként is szorongtam. Egyszer ellopták a Nintendo kazettáimat és évekig okozott néha álmatlan éjszakákat, csak nem ismertem fel az érzést eddig. -
Kroni1
veterán
Csak most olvastam a bejegyzést, remélem jól alakulnak a dolgok azóta. A felismerés már egy jó jel, kitartást a lelki megerősödéshez! Írták az edzést ami jó menekülőút lehet, a másik amit nem láttam, de lehet említette más ezt is: az alvás. Nagyon fontos szerintem a minőségi és elegendő mennyiségű alvás a lelki problémák lekűzdéséhez..
-
BiP
nagyúr
Szerintem arra gondolt, hogy amikor besokallt, és a futásba menekült, akkor hogyan kezelte a család, hogyan nélkülözte őt a család?
Egyik oldalról: ugye egy jól működő családban ezt meg lehet oldani. Azoknak a gyerekeknek van apjuk is + ha 7 gyerek van, akkor nem mind baba, egy részük már önjáró lehetett akkoriban is már.
Mert ha anya összeomlik, az rosszabb, mintha anyának új hobbija van. Így a család mérlegel, és azt mondja, anya elmegy futni, és az mindenkinek jobb.
Másik oldalról: a futás, főleg a hosszútáv (maraton, ultra) iszonyatos időt igényel. És ezt valahonnan el kell venni. -
Eastman
addikt
Tedd fel másképpen a kérdést, mert így múltidőben nem értem, azt, hogy valaki "mit kezdett a családjával".
Családanya, hét már valszeg jócskán felnövő (-nőtt) "gyerekkel". Ahogy' az értékrendjét megismertem az alapján nyilván segítik egymást. 2000-2005 közötti a sztori. Fontos része az életének a sport, ahogyan a hivatása és a családja is.
-
Eastman
addikt
Egy volt osztálytársamnak hét saját gyermeke van. Úgy lett maratoni futó, hogy egy napon a teendők súlyai alatt összeomlott a konyha közepén, kirohant a házukból, bevágta maga mögött a kertkaput és addig rohant amíg össze nem esett valahol. Ez annyira bejött neki, hogy aztán vett frankó futócipőket és egy pár hét múlva már kisebb versenyeken is elindult.
Mára többszörös maratonfutó.
-
BiP
nagyúr
válasz
// Chaka // #472 üzenetére
Feleségem mondja mindig: aki fut, annak valami baja van
És valóban, aki nem a fittség miatt fut, edzésként (hogy ne tunyuljon el ülőmeló mellett), hanem terápiaként, azok azok, akik nem is bírnak megállni, hanem mondhatni a megszállottjává válnak. Emelik a tétet, versenyek, hosszútáv, stb. -
// Chaka //
tag
Érdekes volt átszaladni a hozzászólásokon. Az ötletek között az ész nélkül futás teljesen elterjedt ilyen élethelyzetben. A parkban vagy városban futók döntő többsége valami krízis miatt kezdte el, aztán nem tudta abbahagyni
Ha most kezded el, akkor eleinte gyorsan fogsz fejlődni, és a siker nagyon kell az önbecsülésednek. Ha lehet, olyan helyen csapasd, ahol hölgyek is vannak. Futás közben is lehet agyalni, és így van valami, ami kizökkent valamelyest. Zenehallgatás full hangerővel, lehetőleg a dinamikusabb fajtából. Semmi lírai
Persze a nyomorúság sokáig megmarad még, és mikor már azt hiszed, minden ok, meglepetésszerűen előeszi a fene. Talán meg kellene tanulni felismerni azt a pillanatot, mikor sötét irányba fordul a gondolat, például egy bizonyos dal hatására a rádióban. És kizökkenteni magadat a rusnyává váló állapotból, mint mikor Caesar Milan rutinosan oldalba böki a kutyát a kutyadokiban. Pl. kimész a konyhába egy picike csokiért. Ici-pici. És igen, írj. Hetekig leveleztem magammal. Az egyik felem kb. mindennel tisztában volt, mindent is tudott, és ott szívatta a másik felemet, ahol csak tudta. Az a széplelkű meg csak várta a csodát. Érdekes lesz egyszer visszaolvasni? Fittyfenét.
-
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #465 üzenetére
Szia!
Én is ajánlok egy könyvet; Füst Milán: A feleségem története. (Nem a film!!!) Kb. hét éven keresztül írta, irodalmi Nobel díjra jelölték érte.
"Szerelmes és gyilkos indulatok fűtik a kapitányt, aki a regény címével ellentétben alapvetően nem is a felesége, hanem a saját történetét meséli el, miközben megszállottan bolyong a világ nagyvárosaiban. De ez csak a regény egyik síkja a sok közül, hiszen egy pokoli alászállásnak is szemtanúi lehetünk, melynek során Störr kapitány az emberi létezés és a tudatos észlelés kérdéseivel is szembesít, megtapasztalva közben az egyéni és közösségi elmagányosodás kínzó stációit.
A feleségem története a füsti életmű egyik legfontosabb darabja. 1942-es megjelenésekor Az Ujság recenzense a következőt írta a regényről: 》Hogy korszakalkotó mű-e, nem tudom, nem is lényeges. De az életemet teszem rá, hogy remekmű《, hozzátéve azt is, hogy A feleségem története 》ugyanabból az anyagból készült, mint a világirodalom alig néhány – valóban nagy regénye《. Ungvári Tamás ugyanakkor 1959-ben azt írta az Ország-Világban, hogy a megjelenésekor csak két kritika foglalkozott a könyvvel, 》lustán, kelletlenül, fanyaron《. Miután azonban a Magvető 1957-ben újra kiadta, napok alatt elfogyott a könyv, és ekkor már 》a kritika is hódolt a mesternek《. Nagyjából abban az időben adta ki a francia Gallimard is a regényt, a francia lapok pedig ódákat zengtek a könyvről, amelynek már a keletkezése is legendás. Füst több helyen is elmondta, hogy hét évig napi tíz óra munkával írta a regényt. 1942-ben a Film Színház Irodalomnak nyilatkozva így fogalmazott:
》Szerzetesi életet éltem a hét év alatt, egyetlen egyszer sem voltam színházban, moziban, nem olvastam ujságot, s nem hallgattam rádiót《. 1967-ben a Magyar Szónak is azt mondta, hogy ez idő alatt nem volt ünnepnapja vagy vasárnapja: 》S e hét év alatt negyvenezer oldalnyi vázlatom halmozódott fel... (...) Arról, amit éjjel írtam, reggel már meg tudtam mondani, hogy elégedett vagyok-e vele vagy sem. S ennek köszönhetem, hogy hét évig sikerült az érdeklődésemet fenntartanom《. Később több helyen elmondta azt is, hogy a negyvenezer oldalnyi vázlattal és jegyzettel hat hétig fűtötte otthon a 110 literes fürdőkályháját." Nyilván már a megjelenés után.
-
fenyes
csendes tag
válasz
RubbishBin #465 üzenetére
Szia, egy könyvet szeretnék javasolni. Fikciós regény, valós szereplőkkel, ami az emberi tudatokba ragadt kapcsolatok mechanizmusát boncolgatja, akár megtörtént is lehetne.
Irvin D. Yalom: Amikor Nietsche sírt
https://moly.hu/konyvek/irvin-d-yalom-amikor-nietzsche-sirt -
válasz
RubbishBin #465 üzenetére
Bármennyire is ciki a bejegyzés, aki egy témában logikus érvelés helyett a személyedet támadja, azzal nem érdemes foglalkozni.
-
carl18
addikt
válasz
RubbishBin #463 üzenetére
"hátha visszajönne egyszer"
Zárd le és menj tovább, ne pazarold a döglött kutyára az időtt.
Ez a saját érdekedben is írom, biztos voltak szép régi emlékek vele kapcsolatban. Menj tovább és éld az életed, őt meg tiltsd le ha mérghető hatással van rá.
Általában azt a tényezőt ami rontja az állapotod jobb kízárni. -
bkercso
nagyúr
válasz
RubbishBin #465 üzenetére
Tizedszerre már igen. Elsőre nyilván nem.
-
RubbishBin
senior tag
Ma begyűjtöttem a harmadik támadást a bejegyzésem miatt más topikokban, érvként egy teljesen eltérő témában. Tényleg ennyire gáz ez? Nem tudom, lehet velem van a baj, de nem érzem cikinek.
-
BiP
nagyúr
válasz
RubbishBin #463 üzenetére
"Méltó" lezárása ennek a fura kapcsolatnak.
Többet felé se nézek.
Úgy legyen, sok erőt hozzá. -
RubbishBin
senior tag
Leírtam neki egy hosszú üzenetben az összes bántalmat amit okozott a kapcsolatban és azóta. Az összes képtelen hülyeségét. Szerettem volna ha tudja, hogy nekem nem tudja beadni az áldozat szerepét, mert én végig ott voltam. Nagyon nyomta a lelkem, mert elhallgattam az összes sérelmet nehogy megbántsam, magamra vállaltam sok bűnt, hátha visszajönne egyszer. Ki kellett adnom. Nem akartam palimadárként eltűnni, akire minden ráfogható. És szégyellem, de fájdalmat is akartam okozni. Többet felé se nézek.
-
RubbishBin
senior tag
Tudom. Csak soha nem néztem volna ezt ki belőle.
A legkedvesebb nőnek ismertem meg, akivel valaha is találkoztam. Nehéz elengedni azt az illúziót. Állandóan triggerel valami random dolog, ami visszatolja a gondolataimba. Elég csak ott sétálnom ahol együtt sétáltunk, de elég hozzá egy Franciaországból leselejtezett busz is, a rajta hagyott francia feliratokkal, vagy munkában egy doboz amin francia cím van. Remélem ezek eltűnnek minél hamarabb a tudatomból.
-
BiP
nagyúr
Nem mennék el odáig, hogy az a frankó srác aki nem néz tévét, vagy nem fb-ozik.
Nem is kell. Szerintem a frankó az, aki megválogatja, hogy mit néz, nem csak ész nélkül vagy kontroll nélkül kattintgat meg zombi módra néz bármit, hanem tudatosan. Mind témában, mind ráfordított időben.
Csak sajnos mind a tévé, mind a facebook baromira alkalmas arra, hogy passzív módon órákat csesszünk el előtte. Ez a nem frankó. -
Eastman
addikt
Nem mennék el odáig, hogy az a frankó srác aki nem néz tévét, vagy nem fb-ozik. Erős mágnes mindkettő és bármelyikünket behúzza a maga érdeklődési területén.
Egy ideje azt próbálom, hogy yt
vidikettartalmakat csak háttérben hallgatok, kb. 90%-ban soha nem is látom a mozgóképeket. Aztán hangból eldöntöm azt, hogy hozzám szól-e a tartalomközlő, vagy semennyire sem tudunk egymásra hangolódni. Mára már túl lettek ingerelve a látóidegek és receptorok. Szeretném maximálisan eldönteni azt, hogy mit engedek be a vizuális kapuimon....vö. fb hívfolyam, ahol pörgeted, kapod és kapod...
Az eredeti témához; mily' fontos például egy nő hangja. Optikailag ő a végletekig tuningolható. De a hangszíne a maga kellemességében? A szabadon összeválogatott szavai? Ugye, hogy ugye?
-
bkercso
nagyúr
válasz
WhrlpoolMind #453 üzenetére
A gyerekek pszichéjét különösen érzékenyen érinti, mert nekik még nincsenek kialakult szociális mintáik. A FB-ról pedig még nincsen annyi tapasztalat, hogyan kellene használni úgy, hogy az emberközeli maradjon. Az egész napos nyomogatás biztosan ártalmas.
Sok ökör ember pedig felnőtt korára is annyira érett pszichésen, mint egy gyerek - nekik szintén nagy károkat okoz.
Az AI-t nem lenne szabad ember ellen használni! Persze a nagy profit miatt kevés szó esik erről komolyan.
TV-t mi is vettünk 10 év után, de előfizu nincsen; minek. Van rajta youtube meg van benne egy pendrive.
-
BiP
nagyúr
válasz
WhrlpoolMind #454 üzenetére
Mi néhány hónapja levettük a nem okos tévét is a falról, hogy értelmesebben tudjunk kötődni egymáshoz a családban.
Nagyon helyes.
Én 2011-ben megvettem életem első tévéjét, életem első lcd tévéjét, amit -amíg még ketten voltunk asszonykával- még azért néztük. Aztán amikor gyerek lett, már nem néztük. Időnk se nagyon volt, meg gyerek mellett nem is akartuk, ne bombázzuk az agyunkat hülyeséggel, az övét meg pláne nem. Aztán '15 környékén tönkrement, és nem is pótoltuk azóta se. Korábban se háttérzajként ment, csak akkor ment, amikor néztük is, el sem tudom képzelni, ha valakinél úgy megy. Gyerek mellett meg károsnak is tartom.
Ugyanezen okból (másért sem) híradót sem nézünk/hallgatunk. Ez egyszerűen nem tartozik a gyerekre. Meg csak ideges meg depressziós lesz az ember a hírektől, meg a tálalás gyatraságától.
Ami érdekel, számítógépen elolvassuk ad-hoc jelleggel. A gyerekek (5és7éves) meg 2 naponta néznek fél óra válogatott mesét sz.gépen.
Mi (felnőttek) filmezni is a monitoron filmezünk, és bár mindig mozgatja a fantáziámat egy nagy tévé (nem tévéadás, kijelzőnek), mindig le tudom beszélni magam könnyen.Szóval védjük a gyerekeket a képernyőfüggéstől, tévét nem néznek, mesét korlátozottan, tablet nincs, mobilunkat nem kapják meg. Talán lesz hatása. Eddig nem tűnnek függőnek. (már magunkat kéne jobban korlátozni
)
-
válasz
WhrlpoolMind #453 üzenetére
Most olvasom a banner szlogenjét: "Okostévé, a háztartás alapfelszerelése." Eszembe jutott, hogy miért is kell annyira a háztartásba? Persze, a híradó miatt, oké. Csak a legtöbben sokkal több mindent néznek rajta, mint a híradó, stimuláltatják vele a függőségi központjukat, miközben nem kell a valódi kapcsolatokkal foglalkozni, Hú, mennyi gaslighting...
Mi néhány hónapja levettük a nem okos tévét is a falról, hogy értelmesebben tudjunk kötődni egymáshoz a családban. A híradót pedig meghallgatjuk, kép nélkül, így a gyorsan váltakozó képek és a villódzások nem állítanak elő hipnotikus hatást.
-
Ezzel egyet értek. Függőséget alakít ki, elhiteti, hogy nélküle nincs élet, és közben (mint minden addiktív dolog) elvonja az embert a valódi kapcsolatoktól. Eközben azt hangoztatja, hogy segíti a kapcsolatok épírését. 100% gaslighting.
Szerintem különösen segíti a függőség kialakulását a traumás kötődés, és ez kifejezetten belehajtja az embereket a Facebook-ba. Van néhány hasznos szolgáltatása, és azt mondja, hogy ezért megalapozott az ő létjogosultsága, miközben a néhány hasznos szolgáltatásával pont azokat vakítja el, akik a traumás kötődés miatt nem látják a gaslighting-ot.
-
Babetta-X
senior tag
-
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #447 üzenetére
Tíznél több olyan párkapcsolatot tudok felsorolni amit fb "félreértések" vagy msngr-en sziázó "exek" repesztettek meg.
Lényeges kérdés lenne az, hogy a fb vajon mennyire segíti a szilárd, stabil, hosszútávú kapcsolatokat.
-
BiP
nagyúr
válasz
RubbishBin #447 üzenetére
"Néha persze kapok egy-egy morzsát hogy ne felejtsem el és keressem"
Ennek elkerülésére javasoltuk a letiltást, minden kapcsolat megszakítását."Nagyon nagyon nagyon megakar tartani a fiókban. "
Hogy bármikor előrángasson, és megcibálja a lelkedet, amikor épp olyanja van.Most már eleget tudsz arról, amit kell, hagyd magad mögött az egészet.
-
RubbishBin
senior tag
Szerencsére most már ő is tesz róla, hogy elfelejtsem. A "jó lenne ha itt lennél" üzenete óta akkora ignorálást kapok, hogy kezd inkább dühbe átcsapni bennem minden. Néha persze kapok egy-egy morzsát hogy ne felejtsem el és keressem, de amikor valaki napok óta nem reagál, de azokon a napokon amikor kerested direkt posztol egyet facebookon hogy milyen boldog, az bizony -mindegy, nem írok jelzőt-. Nem tudom mert nem próbálkoztam még "visszahódítással" eddig másnál, de valahogy úgy képzelném el egy 37 éves nőtől, hogy elmondja ne keressem és nem szeretne már rólam hallani. Nagyon nagyon nagyon megakar tartani a fiókban.
-
Bobó_20
aktív tag
Magam sem foglalhattam volna össze jobban.
Tanácsot nem akarok adni kedves író, de kitartást őszintén kívánok ehhez, kemény dolgok ezek. A pozitív része: felismerted, hogy baj van, megoldást keresel rá.
-
bkercso
nagyúr
válasz
RubbishBin #443 üzenetére
Látod, még abban is számíthat rád, hogy csalódhat benned, amekkorát akar anélkül, hogy akár kellemetlenséget okoztál volna neki!
Majd olvasod még a szakirodalmat: jól le van írva, milyen torzult módokon érzékelik a mentálisan sérült emberek a valóságot, szitukat, kapcsolatokat. Én is ismerek "extrém" embereket. Nyakateker, köti az ebet a karóhoz a végtelenségig, kétségbeesetten, nehogy szembe kelljen néznie magával vagy a valós szitukkal maga körül... Ez sajnálatra méltó és nagy szenvedésről árulkodik.
Attól még amúgy szeretheted a csajt, hogy képtelenség vele élni. Viszont, ha az, akkor ezt csak tudomásul venni lehet. A gond az, hogy ő nem olyan, amilyennek vártad. Most már ezt is tudod, vagyis magadon annyit kell korrigálni, hogy el kell fogadni a valóságot: ezzel a lánnyal nem működik a párkapcsolat. Ettől még az érzést nem kell magadban elnyomni mesterkélten, csupán a "birtoklási vágyat" kell leválasztani a szerelmedről. (= felejtsd el!
)
Amúgy szerintem nem vagy már nyakig benne ebben a dologban. Szép lassan kiemelkedsz a hatása alól és elkezded majd könnyebben látni.
-
RubbishBin
senior tag
Tudom! Dolgozni kell ezen, a traumás kötődés más mint egy egészséges kapcsolat utáni egészséges gyászfolyamat. Ahogy ma fogalmaztam meg privátban itt valakinek: attól hogy egy heroinfüggő ismeri a heroin előállításának képletét, meg az agyra gyakorolt kémiai hatását, még heroinfüggő.
-
RubbishBin
senior tag
Sajnos ezzel is tudok azonosulni.
Az az egyik legfrissebb ürügy 3 hete, hogy nem lehetett rám számítani, pedig ő azt hitte lehet rám támaszkodni és csalódnia kellett. Mostam, főztem, teregettem, takarítottam, angolul intéztem autószerelőt Franciaországban(lol), kottákat nyomtattam ki neki, a csomagjaiért rohangáltam, szúnyoghálókat szereltem fel az első füttyentésre mire hazaért, etc..
Ő meg az "aspergere" miatt 3 munkaügyis tolmácsolás után, meg online és telefonos ügyintézésektől lefáradt és elzavart, pedig megígérte hogy mindenben segíteni fog ha kiköltözök hozzá.
Én meg hetek óta azon pörgök, hogy miben nem lehetett rám számítani...
Miután kidobott, pár nappal kèsőbb vendégei voltak, és utána volt egy megjegyzése nekem, hogy "nem érdekel ha senki nem ért meg a környezetemben." Gondolom lecseszték, hogy valami hülyeség miatt vetett véget a dolognak. Szóval görbíteni kell a teret.A hozzászólásod egy "AHA" pillanatot idézett elő nálam, amiből millió van amióta foglalkozok a személyiségzavaros témával.
-
Goose-T
veterán
válasz
RubbishBin #439 üzenetére
Ha egy elmebeteg hátbaszúr egy késsel, akkor utána leülnél vele beszélgetni, hogy miért tette? Vannak dolgok, amiket fölösleges megérteni. Elmondtál az elején sokmindent, amiből annyi mindenképpen világossá vált, hogy a csaj nem százas. Tovább kell lépni.
-
athomi
veterán
válasz
RubbishBin #435 üzenetére
Nézd, egy barátom egy ilyen személyiségzavaros csajjal jött össze. Ráadásul régóta ismertük a csajt, mint havercsaj tök oké volt, de tudtuk, hogy vannak problémái. Mégis összejöttek. Született egy gyerek.
A csaj mindig dicsérte a párját: dolgos, házias, igazi apa.Aztán egyik napról a másikra jött a 180°-os fordulat, szó nélkül összepakolt a csaj, hazaköltözött a gyerekkel a szüleihez és a srácot okolta mindenért: lusta, nem foglalkozik a gyerekkel, stb. Pont azt mesélte mindenkinek a srácról, ami amúgy pont az ő problémái voltak.
Na egy ilyen után lehetsz csak igazán magad alatt. Csak ott meg ott a gyerek, úgyhogy még össze sem omolhatsz.Ha tényleg ilyen problémás volt az exed, akkor igazából örülni kell, hogy idejében elváltak útjaitok.
-
RubbishBin
senior tag
Utólag szerintem még jó is, hogy nem tettem így. Ha elfogadtam volna az első hülye dumáját, talán soha nem jövök rá mi történt, és miért érzem magam rosszul. Úgy meg nem lehet feldolgozni egy ilyen sérülést. Az írásomban még az áll, hogy olyan rosszul vagyok, mint a 8 éves kapcsolatom után. Hát, bárcsak úgy lennék!
-
Goose-T
veterán
válasz
RubbishBin #435 üzenetére
Mintha tanácsoltuk volna, hogy minden kapcsolatot szakíts meg vele.
Ha nem lett volna egyértelmű, aktív megszakításra gondoltunk: tiltsd le a telefonszámát, tiltsd le Messengeren és a többi üzenetküldőn, blokkold az emailcímét stb.
-
RubbishBin
senior tag
Nem csodálom. Mivel ugye sokáig naponta kontaktoltunk, állandóan instant megoldásokat ajánlottam az összes problémára, ami akkor éppen szerinte idáig vezetett. Mivel nem érzelmi, vagy bánásmódbeli problémákról volt szó kezdetben, ezért mindenre megoldást találtam mint egy férfi. Aztán ahogy jöttek az újabb megoldásaim, egyre jobban hajlott a valóság. Egészen addig, hogy VELEM nem lehet élni. Egyébként tényleg ügyes, ma reggel esett le ez.
Saját magát menti a tudalattija. Hiszen ő jó, nem csinál rosszat, szóval rajta kivülálló a probléma. Ha nem az asperger, akkor én. De mivel már ezeket az indokokat is szétrobbantottam érvekkel, inkább ignorál. -
bkercso
nagyúr
válasz
RubbishBin #435 üzenetére
A saját szenvedését vetíti ki rád. Magának próbál egy számára elfogadható alternatív valóságot bemesélni kettőtökről.
-
RubbishBin
senior tag
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat. Sokat segítenek, mert nem tudom nagyon hol kibeszélni, véleményeket meghallgatni. Így név nélkül más, a környezetemnek nem akarok beszélni erről, mert tisztelem az exemet ennyire. Túl sok magánügyét kellene kiteregetnem, hogy értsék miről van szó. Van amúgy vele néha kontaktom, de egyer szarba sem vesz(nem ír vissza), máskor meg meditációkat küld hogy segítsen. Nem is nagyon téma már. Bár én még néha próbálkozok nála a kötődés miatt, de ennek reszeltek. Tök fura, ma munkába menet olvastam az üzeneteket amiket akkor küldött amikor jöttem haza szakítás után tőle, és átszálláskor vártam a második gépemre Londonban. Elfelejtettem ezeket az üzeneteket. Ott még nagyon szeret, és sajnálja hogy az "aspergere" miatt nem képes kapcsolatra. Egy rossz szó sincs rólam. Mára meg én lettem a hibás, aki mindenről tehet. Észre sem vettem az átmenetet. Szépen lassan teremtődtek az új érvek ellenem, az ő felelőssége pedig 100 százalékban eltűnt. Sőt, ő sérült, ő az áldozat.
Remélem egy nap majd beírhatom ide, hogy minden oké. Mindenkit meghívok majd egy jó sörre, aki szeretné.
-
Egy dolog állandó az életben, mégpedig az hogy minden változik.
A problémákkal való küzdelem az, ami elválaszt a gyermekkortól.
Drukkolok, hogy feltudd dolgozni a jelenlegi krízist, és túl tudj rajta lépni.
A te problémád, valamiféle gyász és ennek vannak periódusai amik mindig ugyanazon séma alapján zajlanak le, de mindig egyre mélyebbre kerülsz, mert lehet, hogy még a 2-vel ezelőttit sem heverted ki és sokszor eszedbe jut.
És ez így jó.
De ne az jusson eszedbe, hogy esetlegesen te mit rontottál el...hanem csak mint emlék pillanatok szükségesek számodra.
A múltad részei és nem lehet rajtuk változtatni.
Te tipikusan az az ember lehetsz aki ha a múltra gondol, teljes beleéléssel teszi és fel tud hozni olyan érzéseket amik akár el is tudnak rajta uralkodni.
Egy egy csodálatos dolog és egyben a legszörnyűbb átok is!
Kiratás!! -
carl18
addikt
Szerintem az életben az a gond hogy semmi se biztos, egy kapcsolat amire azt hiszed örökké tart valójában lehet csak 2-3 évig. Az ember bízik a másik félbe, és kiderül hogy csak egy bizonyos dolog vagy megszokás miatt van a másikkal. Szerintem pont az a baj ha egy embert sokszor vernek átt többet nem tud megbízni teljesen az emberekkel.
Én is estem már jó párszor poffára, ezért tartom fent a gyanum minden emberrel kapcsolatban.
Nálam a szorongást a bizonytalanság tartotta fent, annyira undorítónak tartottam mikor azt se mondta igen azt se hogy nem. Inkább hagyták hogy szenvedj, és hogy agyalj.Szerintem fel a fejjel mindenki életében vannak rossz szakaszok, a lényeg hogy beálljon a gyógyszer és feldolgozd a Traumát. Aki azt írta hogy dolgozz mert a munka majd meggyógyitja a betegséget... Ez soha nem lesz így. Én 2009 óta vagyok "depressziós" edzettem dolgoztam, de sose lettem a régi.
Ha az agy bonyolult kémiájam megváltozik "Trauma" Hatására az esetek nagy részében nem áll helyre.
Nálam a szorongás jött elsőnek, 2004-től mikor apám öngyilkos lett és felvágta az ereit stb. Sőtét idők voltak, évekig csak néha rám tört a szorongás. 11 évesen az ember még nem tudja kezelni az ilyen eseteket.Azt nem tagadom bizonyos szintig jó a edzés, de sajnos komoly lelkibetegség esetén egy kis edzés olyan mint halottnak a csók. Gyakorlatilag minen megoldás kipróbáltam már az évek folyamán, Orbáncfű 3X300 mg per nap, Omega 3, Citromfű,macskagyőkér,komló sb. Multi vitaminokat, "Mega Daily One Plus" ásványi anyag, magnézium/Kálcium. A depresszió megmaradt, max a súlyos depresszióból tudtam közepeset csinálni.
De ez még mindig messze van a normális állapotól.Minden esetre fel a fejjel, próbáld elfogadni a dolgokat és szép lassan tovább lépni. Ez minden embernél más, valaki 2 hónap alatt tovább lép valakinek évekbe telik a gyógyulás.
Remélem helyre jönnek a dolgok, idővel biztos javul a helyzeted.
Ha vannak "megbízható" ismerőseid logj néha velűk hogy ne punyadj be egyedül. -
bkercso
nagyúr
válasz
RubbishBin #425 üzenetére
Az jó, ha tanulsz róla sokat! Így megtanulod korán felismerni a defekteket a későbbiekben.
Gyógyulást! És nem pörögjél túl sokat ezen fejben, mert a te világlátásod és önértékelésed annyira más, mint az övé, hogy úgyse tudod szerintem teljesen összerakni, mi lehet benne!
-
válasz
RubbishBin #418 üzenetére
Nagyon örülök, hogy kitaláltátok, mi volt a háttérben. Óriási pszichés terhelésed volt, és van most is. Szorítok Neked!
-
Chaser
legenda
válasz
RubbishBin #421 üzenetére
na végre! ha mi nem is, d a doki felébresztett
egyébként igen, segít, átrakod objektívbe az egészet, anélkül hogy az érzések befolyásoljanak, egy idő után már csak kívülállóként látod az egészet
tanítani az ilyet hát passz, aki ezzel akar foglalkozni nyilván, másképp nem tudom elképzelni
érzi azt az ember ha valami sántít a másik oldalon ( : max nem akar tudomást venni róla
egyébként van hogy külső nyoma is van egy-egy "jelenségnek", az infantilisoknál pl nem ritka hogy az arcuk a testük többi részéhez képest fiatal marad
tehát egy nagyon szép arcú nőnél a továbbiakban óvatosan ha nagyon fiatalnak néz ki a korához képest ( : lehet hogy csak jó génjei vannak, de szimplán lehet infantilis
talán babyfacenek hívja a szakirodalom, xy hatásra gyerekkorban durván lelassul az arc öregedése - és persze pszichésen is lesznek nyomai -
ha komoly dolgokat röhögve ad elő poén szinten és feltűnően szép akkor 99% infantilis - ami pedig egy rakat egyéb dolgot hozhat magával -
ha borderlineos volt az exed sok mindent megmagyaráz hogy csinált így ki, pláne ha még kombinálva van egyebekkel
na de, el kezdtél kimászni a gödörből, ez a lényeg -
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #428 üzenetére
Ha a jövőben mégis elbizonytalanodnál, ajánlom ennek a hozzászólásnak az utolsó mondatát...
-
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #425 üzenetére
Hajrá!
A csuklóheges barátnő nekem is megvolt. Asz'ittem meg tudom menteni. Szerintem idejében felismertem azt a pontot amikor ki kell szállni. Végül egy jó szakembert javasoltam Neki, akihez eljár, nyugodtabb is most. Mondjuk, ő tényleg boldog (és ahogyan ő fogalmaz; „normális”) szeretne lenni.
Az ember nem szabványos alkotás. (!) Egy kivétellel.
-
válasz
RubbishBin #424 üzenetére
Úgy gondolom könnyebb lesz elengedni így, az ő problémáit ne is akard megoldani.
Arra neki kell rádöbbenie majd.
Te lapozz,, biztatni tudlak csak így ismeretlenül is.
-
RubbishBin
senior tag
Én örültem volna a tudásnak, mert akkor nem mentem volna bele. Viszont igazad van, de megoldható lenne ez másképpen is, hogy ne stigmákat nyomjunk minden gyanús emberre: nem a betegek alapvető viselkedését kéne tanítani, hanem mondjuk a kapcsolaton belüli viselkedésüket. Így most utólag fogom a fejem, ha például egy borderline podcastben elhangzott rejtett abúzus szóról-szóra megtörtént velem is. A nagyrészük megtörtént, állandóan olyan mintha az én történetem mesélnék. Ha nem ismeri az ember ezeket a dolgokat akkor észre sem veszi, én is egyre feszültebb voltam de azt hittem hogy a munkakereséstől. A jövőben viszont feltudom majd ismerni.
-
RubbishBin
senior tag
válasz
Graphics #420 üzenetére
Nekem a rejtett emocionális abúzus miatti önképvesztés miatt kéne öngyilkosnak lennem, meg a traumás kötődés miatt, ami ezt a durva, fizikailag is érezhető elvonást gerjeszti bennem. De nincs az az isten, hogy bármit is csináljak magammal. Inkább élek így.
Neki van is, bár már 20 éve nem volt kísérlete. Előtte több is, és nem azok a tinis figyelemfelhívó karcolásai vannak. Az a baj, hogy gőzöm sem volt róla hogy van ilyen. Azt tudtam hogy a gyerek és fiatalkora miatt most is lehetnek depressziós időszakai, de nem gondoltam személyiségzavarokra meg ilyen nyomorult dolgokra. A 30 centis ütőér hegre csak annyi villant be, hogy "jajj szegény, na majd én megmutatom neki mi a szeretet". Mert hát olyan kedves és figyelmes volt, meg nem ma volt 20 évvel ezelőtt.
-
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #421 üzenetére
[OFF]Mire lenne az jó, ha (az eddigieken felül méginkább) stigmatizálnák egymást az emberek?
[/OFF]
-
bLaCkDoGoNe
veterán
válasz
RubbishBin #418 üzenetére
"Azóta nem keresnek pedig minden szombaton összefutunk alapvetően. Kicsit magányos vagyok de nem oszt, nem szoroz. Megértem őket."
Furcsa helyzet ez, amikor én jártam hasonló cipőben, akkor eleinte én is elmentem ilyen közös programokra barátokkal, de nem éreztem jól magam. Általában vagy túl görcsösen fel akartak vidítani, vagy túl görcsösen próbálták elkerülni annak a helyzetnek a taglalását, amiben voltam. Emiatt ezek az összejövetelek a legtöbbször túl mesterkéltek, túl megjátszottak voltak, és ehhez nekem nem volt hangulatom. (Ebben részükről semmi szándékosság nem volt, egyszerűen annyira sokkoló volt az esemény nekik is, hogy nem igazán tudták, hogyan viszonyuljanak hozzá, meg hozzám. Nagyon próbáltak segíteni, de nem tudták a módját, és ez egyikünknek sem volt jó.) Aztán elkezdtem lemondani a programokat, és egy idő után a megkeresések is elmaradtak. Az baromi fura volt, mert egyrészt egyedül akartam lenni a bajaimmal, másrészt viszont rosszul esett, hogy nem kerestek, még akkor is, ha belül tudtam, hogy úgyis visszautasítanám őket. Szenvedtem az egyedülléttől, ugyanakkor nem vágytam senkinek a társaságára: nem csak nagyobb összejövetelekre, one-on-one találkozásokra sem. Nem is emlékszem már, hogy hány hónap telt így el, amíg ez csökkenni kezdett.
-
RubbishBin
senior tag
Sokat foglalkozok most a borderline témával, terápiás javaslatra. Elvileg segít, ha megértem hogy nem csesztem el semmit. Eddig nem nagyon foglalkoztam ilyen személyiségzavaros témákkal. Nagyon szürreális. Gyakrolatilag egy világon belüli világ kezd kirajzolódni bennem róla, amivel ha kapcsolatba kerül az ember akkor szétbontja az eddigi elképzeléseit a dolgok működéséről, és egy hideg ismeretlen helyen találja magát.
Azon filóztam ma hazafele, hogy ezeket az ismereteket kötelezően tanítani kellene, mondjuk középiskolától. Egyrészt könnyebben elkerülhető lenne egy ilyen kapcsolat, másrészt talán többen vennék észre magukban ha velük nem oké valami, és több self-aware beteg lenne terápián. Semmivel nem veszélytelenebb ez a szarság, mintha drogozni kezdtem volna.@Eastman: köszönöm!
-
válasz
RubbishBin #418 üzenetére
Nem is nagyon értem, ha ő a borderline, miért neked kellene öngyilkos hajlamodnak lenni?
-
Eastman
addikt
válasz
RubbishBin #418 üzenetére
Türelmet, kitartást, jobbulást!
-
RubbishBin
senior tag
Kis update, posztot még mindig nem ér meg, ameddig javulásról és annak módjairól nem tudok írni.
Megvolt az első pár alkalom a pszichológusnál. Neki nem mondtam semmit a tippjeimről. Beszélgettünk a kapcsolatról, mit hogyan éltem meg, mit hogyan mondtak nekem, stb. Feldobta a pszich az elméletét, hogy szerinte borderline az exem. Távdiagnosztizálni nem akar, de minden a borderline nagykönyv szerint történt és én is borderline-áldozat állapotban vagyok, ez viszont biztos. Nem sokban különbözik a bánásmód a nárcisztikusoktól, szóval nagyon nem lőttek mellé akik erre tippeltek. Buta cucc, sokan öngyilkosok lettek emiatt, de én nem leszek.
Az állapotom egyelőre csak rosszabb a blog megírása óta. Minden változatlan, csak elvonási tünetekhez hasonló érzés is jött mellé. Erős fejfájás, végtagremegés, szédülés, l és zsibbad az arcom egész nap. Anno teletoltak gyógyszerekkel, amiket túl gyorsan raktam le, szóval tudom milyen az elvonás. Hát ilyen.
Az éjszakai felriadások után nem tudok visszaaludni, szóval elég rozzant vagyok munkában, de egészséges esetben kiemelkedő teljesítményem van, így most meg átlagos. Szóval ott nem lesz gond, csak nehéz fókuszban tartani az agyam. De megy. 3 hete egy szűk baráti összejövetelről eljöttem nagyon korán, mert felerősödött a szorongásom. Nem akartam partybaszó lenni, és leléptem. Azóta nem keresnek pedig minden szombaton összefutunk alapvetően. Kicsit magányos vagyok de nem oszt, nem szoroz. Megértem őket. -
Babetta-X
senior tag
Uhh sorry mindenkitől, két topic volt nyitva külön-külön ablakba
-
-
Babetta-X
senior tag
Sziasztok! Legutóbb pár hete volt egy kérdésem egy silvercrest melegítővel kapcsolatban, de további adatok hiányában megakadt a folyamat.
Tehát a kapcsoló megadta magát benne, ez biztos. Beletettem egy másik kapcsolót, de a visszajelző lámpa folyamatosan világít viszont a gép nem kapcsol be. Ez egy Silvercrest SED 400 A1 tojásmelegítő cucc. A kapcsoló elvileg úgy lett bekötve, ahogy a régi volt, de persze csodák mindig történhetnek.Ha jól néztem a 230 felől a földelés le van kötve fixre, az egyik ág megy direktben a kapcsoló egyik lábára (ami más színű a kapcsolón, tehát gondolom én a világításért felelhet), a másik ág osztva van és az elektronikára, főtőszálra és a kapcsoló egyik lábára jön. A kapcsoló 3. lábán az elektronikáról jövő szál és a főtőszál másik vége van.
Remélem érthetően írtam. Nekem az is jó, ha a kapcsolót kihagyva tudnám bekötni, de nem igazán tudom mit mivel kössek össze hogy biztos ne legyen baj.
-
Ah, igen...
-
rushty
őstag
válasz
WhrlpoolMind #407 üzenetére
Feleségének? Gondolom autocorrect
-
Zsolesz1885
tag
Az idődet adod ennek a nőnek barátom, pont azt az időt, amit soha többet nem kapsz vissza, és ehhez is idő kell hogy felfogd, mire ment el az az idő, amit másra is fordíthattál volna.
Szakmai oldalról nézve, a memóriádat egy kártevő program feleslegesen zabálja, és emiatt, a rendszer számára fontos programok nem tudnak megfelelően futni mivel nincs elég szabad kapacitás nekik, így instabillá válik az egész. Szóval a feladatkezelőben szépen megkeresed a problémát, majd feladat befejezése, és utána letakarítod a bánatba a gépről. Láss csodát, minden jó proginak és a rendszernek is lesz szabad kapacitása.
Tehát amint látod, nem a memóriabővítés a megoldás mert azzal csak nagyobb teret adsz ennek a kártevőnek, hanem az alapos takarítás a gépen.Ha nem teszel semmit, nem változik semmi.
-
válasz
RubbishBin #267 üzenetére
Dr. Ramani Durvasula mellett a következőket is ajánlanám:
Dr. Máté Gábor sokat foglalkozott azzal, hogy miért kerül az ember ilyen gödörbe, mint Te (vagy amilyenben éppen én is voltam). Ő a traumák oldaláról közelíti meg.
Pál Feri szintén, ő a gyerekkorban kialakult viselkedési sémák oldalát vizsgálja és taglalja.
Bihari Viktóriának a Facebookon vannak videói, jó átfedéssel Ramanival és Pál Ferivel, határozottan magyar valóság színezettel.
Nekem és feleségének nagyon sokat segítettek.
-
Chaser
legenda
így van, az is benne van
athomi
nem tudom, nem voltam ott ( :
de az itt elmondottakból már biztos csak pincsiként tekint csak rá
remélem összevakarja magát az úr lassan
az, hogy valaki egy nő kedvében jár még nem feltétlen azt jelenti hogy pincsitildy
hűha, a 150+ iq-s hölgyemény a vicceket nem dekódoltaAgyturbina
nem értettem félre és valahol igazad van
esetemben ennél a nőneműnél egyértelmű volt az ok, illetve az okok tömkelege mért lett olyan amilyen, de ez a lényegen nem változtatott:
ha iszkiri kell akkor iszkiri ( : -
Aktív témák
Hirdetés
- Debrecen és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Honor 200 Pro - mobilportré
- weiss: Pant* rant
- Milyen videókártyát?
- Xperia 1 VII csereprogramot hirdetett a Sony
- Eredeti játékok OFF topik
- Ubiquiti hálózati eszközök
- Lakáshitel, lakásvásárlás
- Nintendo Switch 2
- MILC felhasználók szakmai topikja
- További aktív témák...
- Dell Precision 5540 / i7-9750h / 16gb ram / 512gb SSD / Nvidia 4gb dedikált / Világitó Bill
- Lenovo IdeaPad Flex 5 - Érintőkijelző, ujjlenyomatolvasó, USB-C töltés, és ez még nem minden!
- Új, Gamer - ASRock Z690 PG Riptide + Intel I9 14900K + TeamGroup 2x16GB DDR4 3200MHz CL16
- GamerPC - RTX 3060,Ryzen7,SSD,32GB RAM
- Iphone 13 Pro 128 gb (fehér)
- Bomba ár! Dell Latitude E6440 - i5-4GEN I 8GB I 250GB I 14" HD I HDMI I Cam I W10 I Garancia!
- RAKTÁRSÖPRÉS!!! - Videókártyák, Monitorok, Notebookok, Stb. - Szaküzletből! Számlával!
- Csere-Beszámítás! Playstation 5 Slim Digital edition! OLVASS!
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 7 5700X 16/32/64GB RAM RX 9060 XT 8GB GAMER PC termékbeszámítással
- 1-12 részletre.Új noblechairs EPIC műbőr FEKETE - FEKETE. 2 év garancia!
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest