Új hozzászólás Aktív témák

• #91 P.H. senior tag whiteman0524 #86

  Új Válasz 2011-05-02 18:17:56 #91

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  P.H.

  senior tag

  válasz whiteman0524 #86 üzenetére

  A dolog lényege, hogy ha (mondjuk Feladatkezelő szerint) 100%-on is megy egy mag, akkor is van különbség mondjuk az elméleti maximum IPC és a valós között, fogyasztásban is; vagy az L3/memóriavezérlő elméleti maximális kihasználtsága és a valós között.
  Kicsit gyakorlatiasabb példával élve pl. ugyanúgy 100% kihasználtságot fogsz látni, ha random módon vagy szekvenciálisan olvasod a memóriát, mégis ilyen esetekben a CPU más-más (fogyasztású) részei vannak leterhelve jobban (mivel már minden ehhez szükséges bennük van).

  Bizonyos optimális esetekben úgy tudod etetni az integer- vagy az FPU végrehajtókat, hogy azok nagyon pörögnek (és fogyasztanak is rendesen); más esetekben a végrehajtó egységek alig csinálnak valamit, csak várnak arra, hogy megérkezzen a memóriából az adat (ilyenkor csak a northbridge szenved pl.)
  Ugyanúgy 100% kihasználtságot látsz a magon, ezek az esetek csak mélyebb mérési/programprofilozási módszerekkel megkülönböztethetők a felhasználó által, viszont ezek között nagy fogyasztásbeli (és a felhasználó által közvetlenül látható sebességbeli) eltérések mutatkoz(hat)nak. Ilyenektől függően lehet a magok órajeleit növelni, akár egyformán.

  Pl. nagyon nem mindegy, hogy egy 8 szálat kezelő rendszerben 0.5 vagy 2.5 IPC-s programot futtatsz, elég nagy különbség van fogyasztásban. És ezt jobban észre tudja venni a CPU - valós időben -, mint akárki.
  És ugye az AMD a TDP-értéket pl. maximum IPC-re adja meg.

Új hozzászólás Aktív témák