Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #70869248

    törölt tag

    válasz ollie #28 üzenetére

    Nézd a HoF nem is egy egyszerű nehézségi szint volt. ...nekem azért is emlékezetes mert ott kedveltem meg a d&d monk-t, a ToEE-t már alapból azzal kezdtem.
    De ott fölé lehetett menni a szinthatárnak..még mindig nem igen vágom, hogy miért jó ez ide.

  • #70869248

    törölt tag

    válasz ollie #26 üzenetére

    ezek szerint én a másodikról, hol is van a lényeg?

  • #70869248

    törölt tag

    válasz ollie #23 üzenetére

    hát én igen, játszottam,...és amennyire vissza tudok emlékezni (bár a csaptom el van mentve) az én gyémántestű Monk karakteremnek már tök mindegy volt ki jött. A sárkány legyőzése uaz volt mint az alapjátékban, a Monk-m beállt a sárkány elé, a többiek meg meg elpusztították.

  • #70869248

    törölt tag

    válasz ollie #19 üzenetére

    A szerepjáték felfogás az az hogy nincs nehézségi szint.
    A nehézségi szintet a crpg hozta magával, mivel logikus hogy egy játék nem uazt a kihívást jelenti egy tapasztalt szerepjátékosnak mint egy kezdőnek.
    A tapasztalt szerepjátékos indul a normál nehézségen, aki már összeolvasott mindent és tapasztalt szerepjátékosnak vallja magát az még nehezebb szinten, és vannak azok akik kihívásként tekintenek a legnehezebb fokozatra, vagy egyéb elképzelés miatt játszanak azon a szinten.

    De ennek a dolognak nem kell kompenzálnia a nehézséget, lehet vonzóvá tenni..és ezáltal megpróbálni rábírni a játékosokat hogy igenis mélységében ismerjék meg és alkalmazzák a játék szabályrendszerének lehetőségeit.
    De ez sehol nem logikus hogy nehéz szinten jobb cuccok potyogjanak ki a szörnyekből...nyilvánvaló a probléma, hisz akkor a nehéz szint mégsem olyan nehéz...táposabb cuccokkal a nehéz könnyebb lesz.
    A több xp detto,...pláne egy szintkorlátos játéknál.

    Ha többször is végig vitted a DIO'-t, akkor hol látsz te itt olyan harcot mint a Diablo-nál????!
    A harc teljesen hajaz a Baldur's Gate harcaira (gondolom nem véletlenül), nem d&d, de jól láthatóak a szabályrendszerek müködése...pont ebből ered a dexterity/tőr probléma, amit remélem hamarosan orvosolni fognak.

    A nézetek variációi sztem pozitív dolog, ha nem tetszik ne variáld.

    most hirtelen ennyi, mert még mást is csinálok..

  • Vistaboy

    veterán

    válasz ollie #19 üzenetére

    "Ezek mellett még sok "apróság" van, mely rohadtul zavar. Pl. hogy nem D&D-re épül, de ezt el tudom fogadni. Vagy az, hogy kell hozzá EA account meg online-nak kell lennie a telepítéshez. Az is rohadtul ellenszenves, hogy a DLC-ket csak játékon belül tudod letölteni. És még sorolhatnám..."

    Azt a tényt, hogy a játék nem a D&D-re épül, már a legelső információmorzsákból lehetett tudni, szóval akit ez zavart, már akkor eldönthette, hogy megveszi-e a játékot? :U

    Az EA accountal meg mi a probléma? Ha megvetted a játékot, beregisztrálod, és kész. Nem kerül pénzbe. Telepítéskor nem kell online lenni, csak a DLC-k telepítésénél (Mondjuk a digitális változatoknál elképzelhető, de a dobozosnál nem, ezt tapasztalatból mondom). De még ha így lenne, akkor is mi vele a gond? Még egyszer megvetetik veled a játékot uninstall után, ha újra akarod rakni, vagy mi?

    Bocs, ha hülyeséget kérdezek, de én a dobozos verziónál ilyenekkel nem találkoztam, azért furcsállom.

  • HaaS

    addikt

    válasz ollie #15 üzenetére

    Nem igazából értem ezt a nehézségi fokozatos dolgot. Azt értem, hogy annál több élvezetet ad valami, minél nagyobb kihívás, minél nehezebben gyűrjük le. Ez oké.

    De ollie, éppen te szeretnél egy rpg-t, amibe bele tudod élned magad. Nekem az, hogy a klasszikusokban fel lehetett nyomni a nehézséget, számomra csak azért volt jelentősége, mert mindenképp a lehető legtöbb xp-t akartam összegyűjteni, a lehető legmagasabb szinten befejezni, és a lehető legjobb cuccokat akartam kipréselni a játékból. De van azért hátránya is.

    Kérdezlek én téged - ha már szerepjátszásnál tartunk - mi jogon döntünk mi arról, hogy egy világ milyen nehéz legyen a partinak? Ha őket kérdezed, a hat alaptagból három azt mondaná áh, neem, azért csak legyen némi szórakozás benne, meg az sem baj, ha nem halunk meg a végső küzdelemig úgy négyszázszor. Kettő tartózkodik, mert az egyik nem érti, mit kérdeztél, a másik meg csak mosolyog, behájdolva úgy tűnik el a fenébe, ahogy akar. Marad egy, aki egyetért. Egy törpe, akkora kétkezes kalapáccsal, mint ő maga, vérben forgó szemekkel, mert éppen elcsórták előző este a fogadóban az erszényét.

    Panaszkodni divatos, mindenki csinálja. Én is. Csak az a gondom ollie, hogy van egy játék, amiben ott van az összes pauze, még a körönkénti is, nincs benne ez a okosság, hogy full plate-ben varázsolgathatsz, olyan fejlődési rendszere van, mint az álom, soha nem láttam még jobbat (azonnal elkölthető tapasztalat), zseniális varázslatfelépítés (tudod fókuszálni a manát, a belefeccolt energiát... egy méregfelhő esetében még a terület méretét, illetve időtartamát is szabályozva), szóval egy az egyben megvan benne minden, ami kell.
    Ja. És szakított ezzel a felnyomom a difficulty-t örökséggel. Bizony. Nincs benne nehézségi fokozat!!! Hoppá! Ha nem értesz a játékhoz, béna vagy, hát szenvedj. Egy medve ugyanakkora marad, egy ogre ugyanakkorát üt... legfeljebb a meglehetősen összetett szabályrendszert rosszul alkalmazva sokat szívsz vele.
    És működik a dolog. Egy, azért, mert megmutatja neked a játék szépségét, mert nincs rajtad az állandó nyomás, boldogan gyönyörködsz a tájban, a karakterekben. Kettő, mert _nagyon_ komolyan arra ösztönöz, hogy okosan költsd el a tapasztalatpontokat, hogy jól építs fel egy partit, hogy végigolvasd és megértsd a szabályrendszert, mert e dolgok nélkül bizony, a Drakensang rémálom is lehet.

    Szumma szummárumm: ha nem tetszik a játék ne játssz vele. Ősi igazság. Tovább kéne lépni.

  • #70869248

    törölt tag

    válasz ollie #11 üzenetére

    hát én ebben a hozszólásban egy mondattal tudok egyetérteni, mégpedig azzal hogy nem kell rád hallgatni.
    Lehet véleményt írni, de annak megalapozottsága minősíti a véleményalkotót...és a -A harc teljesen diabloszerű - véleményed az sugallja hogy valamelyik játékkal nem játszottál.
    - A párbeszédeknek term. van szerepe, erre utaló képességek hazsnálatával más és más cselekményhez jutsz...adott esetben harc nélkül oldod meg a feladatot, vagy elbuksz mellékküldetést, illetve lerontod a megítélésedet a csapaton belül.
    - A nehézségi szint növelésével nagyobb loot és xp dolgot nem is értem, mivel azt kifogásoltad hogy ez a játék nem igazi szerepjáték, ennek semmi köze nincs a szerepjáték felfogásához.
    - A stratégiai nézet az egy az egyben hozza a BG érzést, hasonlóan be is tudsz vele nézni a szobákba.
    -Nincs jellem?? ..hát van, ez kiderül a kalandozás közbeni beszélgetésekből, vagy ahogy közbeszólnak egy-egy mozi alatt.

    A csalódás a te dolgod, de a felsorolt kifogásolásaid nem állják meg a helyüket.

  • Vistaboy

    veterán

    válasz ollie #15 üzenetére

    Zoomolj a legtávolabb a karaktertől, az a Top-Down nézet, ami a Baldur's Gate-ekben is volt:

  • Breki's

    tag

    válasz ollie #11 üzenetére

    Nemtom te melyik játékkal játszottál, de a space-el ugyanúgy megállíthatod benne az időt mint a BG-ben. 1 óra játék alatt sztem nem sok derülhet ki a játékból és ahogy előttem említették, nem easyn kell nekiállni.

    Az valóban igaz, hogy a fő szál linearitása miatt kicsit csalódás a játék.

  • Vistaboy

    veterán

    válasz ollie #11 üzenetére

    "A harc teljesen diabloszerű, még csak olyan pause funkciók sincsenek benne, mint a Baldur's Gate-ben."

    PC-n van, pont azért került bele a taktikai nézet is ebbe a verzióba. Akármikor megállíthatod a játékot. Konzolokon mindkettő kimaradt a játékból, ne hasonlítsd össze őket. ;)

    Ja, és a játékot nem könnyű fokozaton kell végigvinni, mert akkor tényleg csak Diablo-szerű a harc. Próbáld Hard-on, de lehet hogy Normal is elég lesz. Pause és taktika nélkül esélytelen. :K

    Idézet a Gamekapocs tesztjéből:

    A harc konzolokon valós időben zajlik, némileg könnyebb, mint PC-n, ahol bármikor megállíthatjuk az időt és oszthatunk ki részletes utasításokat csapatunk számára a következő támadás ürügyén, stratégia érzékünket latba vetve. Kontroller-huszároknak inkább a reflexek és gyors döntések a kenyerük, a bal ravasszal való mikro menedzselés utánzatával, valamint a bevetni kívánt talent az Y, X és B gyorsgombokra hárul, és az auto-fókusz előtérbe helyezésével, itt nincs is átláthatóbb, izometrikus nézet sem, viszonylag kevés számú ellenfelet tarthatunk szemmel, azonban még így is sokáig emlékezetes marad a vérfarkasok erdejének és a sárkányokkal való hadakozás élménye. A nehézségi szintek sincsenek kiegyenlítve konzolokon, a normál még viszonylag sima, egy-két megoldhatatlannak tűnő szituációval, ám az ennél magasabba beletörhet a bicskánk.

  • Viktor77

    titán

    válasz ollie #11 üzenetére

    Én nem láttam még a játékot, de egy tesztben ezt olvastam:

    "Szerencsére azonban nincs szó a taktika teljes mellőzéséről, mert a csatát bármikor megállíthatjuk a space lenyomásával. Ilyenkor egyenként adhatjuk ki a parancsokat, és érdemes a lehető legjobban átgondolni lépéseinket, mert a játék nem tolerálja a hibákat."

  • pajinka

    tag

    válasz ollie #8 üzenetére

    Kedves Ollie!

    Komolyan érdekelne, hogy miért nem tartod szerepjátéknek a Dragon Age-et, én ui meg akarom venni. Nem is tartod jó játéknak? Miért? Kérlek fejtsd ki (akár priviben is) mert őszintén érdekel a véleményed - a marketinghadjárat közepén kevés kemény kritikát lehet hallani, ennyi pénzt meg nem szeretnék feleslegesen kidobni.

    Ugyanitt eredeti Fallout 3 eladó ( ha értitek, hogy mondom).

  • jaksajani

    csendes tag

    válasz ollie #2 üzenetére

    Szerintem nagyon is jó ötlet, legyen! Attól még nem "kell" úgy játszani, csak egy lehetőség, hogy egy vagy több társat mások játszanak, ne az AI.

    Ollie: "Bár a Dragon Age-t nem igazán nevezném igazi RPG-nek..."
    Normális-e vagy? Vagy csak trollkodni szeretnél? Vannak sokan, akik már a Diablo-t is annak hívják. Nyilván az túlzás, de azért baromságokat nem kell írni.

  • janos666

    nagyúr

    válasz ollie #2 üzenetére

    1: Alapesetben: A néhány évvel egymást követő testvérgyermekek.
    2: Köztes esetben: A kolis/albis szobatársad, akivel együtt nem mentek be az egyetemi előadásokra.
    3: Elfajzottabb esetben: Az "élettársad" (értsd akár feleség és férj).
    De biztos van még páraknak tippje.
    A 2. onnan ugrott be, hogy én egyedül akkor koopoztam L4D-t, amikor a szobatársammal együtt nem megyünk be a csürtörtök délutáni unalmas előadásra.

  • cbr688

    senior tag

    válasz ollie #2 üzenetére

    mondjuk az öcséddel, vagy a koleszban haverral,vagy esténként neten haverral...
    vagy hétvégente...össze lehet azt hozni,és nagyobb buli,mellette meg egyedül is végigviheted...

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés