Hirdetés

Aktív témák

  • keopsz

    HÁZIGAZDA

    ''Aztán azon a részleten is fennakadtam, hogy vajon milyen lenyomatot nyújtanak az aktuális események a múzeum működésének okáról és módjáról (ez meg legyen a szerző és az olvasószerkesztő problémája), de legfőképpen az a mélységes utálat gondolkodtatott el, ami Vásárhelyi részéről a Schmidt-intézmény iránt mutatkozik. Még ha bárki igazat is adna neki, és a Terror Háza olyan rossz konglomerátum, amilyennek ő látja, akkor is ott a lényegi kérdés: vajon miért nem csináltak ők - értsd Vásárhelyi Mária és barátai, értelmiségi köre - ennél jobbat? Tizenkét évük volt rá. Hiszen az az eléggé pontosan körülírható, véleményformáló szakértői, politikusi társaság, amihez ő is tartozik, általában sokkal előnyösebb helyzetben van az előző rendszer belső világának ismereteit illetően, mint a rajtuk kívülálló kutatók. Sokan közülük ''von Haus aus'' ismerhetik a Rákosi-korszak hatalmi elitjének titkait, amint a kései Kádár-korszaknak a népre nem tartozó belső mechanizmusát is; a posztkommunisták és a társutas liberálisok nem egy prominensének sokkal könnyebb dolga lett volna odahaza összeszedni egy kiállításra való szocreál műtárgyat és pártállami attribútumot, mint Fábry Sanyinak az Ecseri piacon. De valami miatt ezt mégsem csinálták meg, sem a Pető, sem a Bauer, sem mások a társaságból nem adományoztak e fontos történeti közgyűjteménynek még egy eredeti békekölcsönkötvényt sem, nemhogy egy eredeti, családi ÁVH-s egyenruhát, akármilyen színű parolival.
    Az újságcikk - a ''hazugság'' - fő témája természetesen megint a paroli színe. Vásárhelyi Mária ugyan jó hosszan összehasonlítgatja a különböző hazai múzeumok költségvetését és gazdálkodását a Terror Háza múzeuméval, mintegy a létező legnagyobb bajnak tüntetve fel azt a szerinte hiányzó 120 millió forintot, aminek a bevételi oldalon kellene szerepelnie (szerintem ennél legalább tízszer nagyobb baj volt az országra nézve Princz Gábor bankelnöki működése), de a végén csak kilyukad a Pető papa problémánál.
    Azonban ez az az utca, amibe én nem fogok besétálni. Semmi kedvem a bíróságra járni ilyen gyászos történelmi epizódfigurák miatt. Nekem végül is - szerencsémre - mindegy, hogy Pető Iván apja annak idején, az 1950-es évek elején az igazi ÁVH - Államvédelmi Hatóság - tisztje volt, vagy csak az ÁVH-nak egy időben alárendelt Határőrség kötelékében szolgált, amint az is teljesen mellékes számomra, hogy milyen rendfokozatban és beosztásban szolgálta a néphatalmat. Legyen ez a Pető család belső ügye, századosi, őrnagyi vagy más szinten, nekem tökmindegy, én híradós őrmesterként szereltem le 1974-ben, és 1989 előtt is tudtam, mivel foglalkozott életében az apám, és mi volt az eredeti családi neve. Kéri Edit nyugdíjas színésznőnek tíz éve a bíróság előtt kellett bizonyítania állításait (meg is nyerte végül a pert), és erről az átkozott korszakról sok mindent mesélnek, amit nagyon nehéz ellenőrizni, bizonyítani. (Jellemző, hogy a történész Pető Iván is csak annyit tudott először az apjáról, hogy kárpitos volt; miközben egy volt ávós Ausztráliában öt éve kiadott emlékiratában olyan terhelő részlet olvasható egy Pető nevű egykori kollégájáról, hogy le sem merem írni.)
    Most amúgy sajtószabadság van. Vásárhelyi Mária azt írhat a kormánypárti hetilapban, amit akar. Védje meg magát a lehazugozott intézményigazgató asszony. Persze, a sajtószabadság azért sohasem abszolút fogalom, nagyban befolyásolhatják a mindenkori politikai körülmények. Vásárhelyi Mária apja, Vásárhelyi Miklós például egyszer azt írta a Szabad Nép című kommunista pártlapba, hogy ''Magyarországon teljes a sajtószabadság'', pedig biztosan nem volt az, nem is lehetett, mert amikor ezt papírra vetette, akkor éppen 1948. március 12-t írtak.''

    [L]http://mn.www2.mno.hu/index.mno?cikk=122038&rvt=4&s_text=terror+h%E1za+k%F6lts%E9gvet%E9s+m%E1s+m%FAzeumok&s_texttype=2[/L]

Aktív témák