Új hozzászólás Aktív témák

• #149373 Miklós315 senior tag

  Új Válasz 2022-01-29 22:48:34 #149373

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  senior tag

  Europa

  Hát, nem ez lesz az USE himnusza...
  Technikailag elbűvölően "virtuóz", amúgy elég lassú, nem magával ragadó, de "alattomosan" mély hatást gyakorló alkotás Triertől egy pőrén boncasztalra pakolt Európáról, mely misztifikált öndefiníciója helyett "megtört áldozat/bűnös tettestárs" mivoltában tárul fel előttünk.

  A romokat el lehet takarítani, a struktúrát újjá lehet építeni, de az elgyötört, átokverten kísértő lelkeket már nem könnyű kezelni.
  Trier Németországba helyezi Európa-tablóját, így a "köztudottan a kontinens motorjával" azonosítja a földrész egész kórképét. Ha Németország beteg, akkor Európa (és még a világ ki tudja mely részei) is beteggé válnak... Márpedig Németország gerinc-törött, bűntudatos, önmagával vívódó, megszállt, béklyóba vert, kómás-katatón roncs, egy lázálom elszenvedő alanya.
  A kezdet, a forrás nem tárgya az ábrázolásnak. A várható jövő talán inkább (nem direkt módon, de a lesújtó, földhözragadt valósággal együtt egy szebb holnap reménye mindig ott motoszkál a lehetséges jövők közt).

  1991-es darab, mely 2022-ben éppolyan elevenen hat az amerikaiak által fegyveres és pénzügyi értelemben is megszállt, identitásában ma is bizonytalanul tévelygő, de nagy hévvel robogó nemzet/nép vonatkozásában, mint készültekor az ábrázolt '45-ös freskó: Németország defektet kapott, és a kontinens is léket, általa. A NATO-nak ( =USA) való kitettsége ("kegyelmes felügyelete"), az ideologikus narratívák, mint kívülről meghatározó irányelvek, s mindezek által az elemi személyközi meg-nem-értettség, búvópatakként csordogáló konfliktusok ma is kitörni kész vulkán figyelmeztető füstjeleiként lebegnek szemünk előtt. De csak robogunk a holnapba, "nincs idő" leülni gondolkodni, ahogy a film hőse is jelenetről jelenetre sodródik az árral, állomásról állomásra, érdekektől érdekekig, a végzet végállomása felé, a vészfék pedig nem feltétlenül üzemel majd, amikor éppen meghúznánk...

  Zseniális a vonat-szimbolika, mint ötlet.
  Egyszerű, illik a kontextusba (újjáépítés, áru- és személyforgalom), a civilizált élet érhálózata (logisztikai alapvetés), kitűnően köti össze a győztes, mindent leendő sikerrel (és ehhez kötődő önbizalommal) vállaló amerikai nemzet - véres - születés-mítoszát (Vasút a vadnyugaton) a végső soron mindig vesztes nagyhatalom, Németország halál-asszociációjával (lágerjáratok), és a végtelen hosszú sínek kontinensre kiterjedő többletjelentésével (EU).
  Ily közel, s mégis oly távol: pár óra alatt elérhető a legtávolabbi zug, immáron ('91-ben) a szögesdrótok, falak is leomlottak, a telekommunikáció telepítése is fellendülőben... de valahogy Trier és pl. Kieslowski (Három szín) sem optimista a hétköznapok Európáját illetően. Talán túl "sok múlt terheli a szomszédokat", talán kényszerű, sorsszerű pályaívként érzékelik az "időt" (Európa és népeinek történetét).
  Akárhogy is, legalább ők megállnak, hogy filózzanak a kérdéseken. Filmjeik erejéig mi is megtehetjük. (A naiv kívülállóság csalfa illúzióját érdemes levetni.)

  #értékelés

Új hozzászólás Aktív témák