Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    senior tag

    Europa

    Hát, nem ez lesz az USE himnusza... :B
    Technikailag elbűvölően "virtuóz", amúgy elég lassú, nem magával ragadó, de "alattomosan" mély hatást gyakorló alkotás Triertől egy pőrén boncasztalra pakolt Európáról, mely misztifikált öndefiníciója helyett "megtört áldozat/bűnös tettestárs" mivoltában tárul fel előttünk.

    A romokat el lehet takarítani, a struktúrát újjá lehet építeni, de az elgyötört, átokverten kísértő lelkeket már nem könnyű kezelni.
    Trier Németországba helyezi Európa-tablóját, így a "köztudottan a kontinens motorjával" azonosítja a földrész egész kórképét. Ha Németország beteg, akkor Európa (és még a világ ki tudja mely részei) is beteggé válnak... Márpedig Németország gerinc-törött, bűntudatos, önmagával vívódó, megszállt, béklyóba vert, kómás-katatón roncs, egy lázálom elszenvedő alanya.
    A kezdet, a forrás nem tárgya az ábrázolásnak. A várható jövő talán inkább (nem direkt módon, de a lesújtó, földhözragadt valósággal együtt egy szebb holnap reménye mindig ott motoszkál a lehetséges jövők közt).

    1991-es darab, mely 2022-ben éppolyan elevenen hat az amerikaiak által fegyveres és pénzügyi értelemben is megszállt, identitásában ma is bizonytalanul tévelygő, de nagy hévvel robogó nemzet/nép vonatkozásában, mint készültekor az ábrázolt '45-ös freskó: Németország defektet kapott, és a kontinens is léket, általa. A NATO-nak ( =USA) való kitettsége ("kegyelmes felügyelete"), az ideologikus narratívák, mint kívülről meghatározó irányelvek, s mindezek által az elemi személyközi meg-nem-értettség, búvópatakként csordogáló konfliktusok ma is kitörni kész vulkán figyelmeztető füstjeleiként lebegnek szemünk előtt. De csak robogunk a holnapba, "nincs idő" leülni gondolkodni, ahogy a film hőse is jelenetről jelenetre sodródik az árral, állomásról állomásra, érdekektől érdekekig, a végzet végállomása felé, a vészfék pedig nem feltétlenül üzemel majd, amikor éppen meghúznánk...

    Zseniális a vonat-szimbolika, mint ötlet.
    Egyszerű, illik a kontextusba (újjáépítés, áru- és személyforgalom), a civilizált élet érhálózata (logisztikai alapvetés), kitűnően köti össze a győztes, mindent leendő sikerrel (és ehhez kötődő önbizalommal) vállaló amerikai nemzet - véres - születés-mítoszát (Vasút a vadnyugaton) a végső soron mindig vesztes nagyhatalom, Németország halál-asszociációjával (lágerjáratok), és a végtelen hosszú sínek kontinensre kiterjedő többletjelentésével (EU).
    Ily közel, s mégis oly távol: pár óra alatt elérhető a legtávolabbi zug, immáron ('91-ben) a szögesdrótok, falak is leomlottak, a telekommunikáció telepítése is fellendülőben... de valahogy Trier és pl. Kieslowski (Három szín) sem optimista a hétköznapok Európáját illetően. Talán túl "sok múlt terheli a szomszédokat", talán kényszerű, sorsszerű pályaívként érzékelik az "időt" (Európa és népeinek történetét).
    Akárhogy is, legalább ők megállnak, hogy filózzanak a kérdéseken. Filmjeik erejéig mi is megtehetjük. (A naiv kívülállóság csalfa illúzióját érdemes levetni.)

    #értékelés

Új hozzászólás Aktív témák