Aktív témák

  • ladybug
    őstag

    Fél 7-kor felébredtek a lányok. Aludtam volna még. Csak egy kicsit...

    Közös reggelizés után Párom elment dolgozni, mi pedig a boltba. Az elindulás épp elég kritikus volt - 2x jöttünk vissza -, ezért ettől a naptól nem sok minden jót vártam.
    A lányok egész délelőtt hisztisek, nyűgösek, dekoncentráltak voltak.
    Az ebédet se tudom hogy sikerült elkészítenem -mert ugye ma palacsinta volt -, de fél 12-re már kész lett. Réka el is aludt a karomban, így csak letettem az ágyra, és aludt tovább. 2 óra múlva ébredt fel.
    Borkát megebédeltettem, majd őt is lefektettem. Délutánra várta a kis barátnőjét, és sikerült meggyőznöm, hogy pihenjen. 1,5 órát aludt.

    3 körült érkezett meg a kislány. 3 órát tartózkodott nálunk, és meg voltam velük elégedve, mert okosan játszottak. Réka persze be-bekukkantott a szobába, hogy megnézze őket, de többnyire velem játszott.

    Miután elment a kislány, vacsoráztunk, aztán fürdés. Az elalvás előtti kakaózás pedig majdhogynem katasztrófába fulladt.
    Egy kis előzmény: Réka etetőszékét szétszedtem délután -kis asztalra és kis székre szedhető szét, mert egyáltalán nem használtuk. Nem szeretett benne ülni. Ráadásul velünk eszik az asztalnál, úgy, hogy az ölemben ül. Inni pedig bármikor bármilyen helyzetben tud.
    Ma is sokat gyakorolta a járást, egész ügyesen megy neki. Már 5-6 métert is megtesz. Van, hogy megáll útközben, majd újra elindul. Amióta ezt a járást gyakorolja nem úgy esik, ahogy eddig szokott, a fenekére tottyant, hanem arccal előre esik.

    Szóval beleült a kisszékbe, mert bele tud egyedül ülni, és megitattam vele a kakaóját. Majd a bögrét beletettem a mosogatóba. Hirtelen nagy toccsanást hallottam. Úgy lefejelte szegényem a padlót, hogy azt hittem ott marad. Pillanatok alatt óriási pukli lett a bal szeme felett. Kedvesem kirohant a konyhába, a kezébe nyomtam a gyereket, és gyorsan jeget kerestem. Nem volt, csak fagyasztott hús. Ez is megteszi, gondoltam, és nyomtam is rá a gyerekem hatalmas búbjára. Szerencsére 2-3 perc után elkezdett apadni. Réka meg csak ordított, én majdnem sírtam, de az ijedtség nagyobb volt. Mérlegeltünk, hogy vajon kell-e ügyelet vagy sem. Miután megállapítottuk, hogy se vérzés, se bevérzés nincs, úgy gondoltuk nem kell mennünk, és ebben anyukám is megerősített, aki egészségügyet is végzett.
    Az este folyamán még többször rátettem neki a fagyasztott husit a fejére, és ilyenkor mindig éktelen sírásban tört ki. De a pukli már sokkal kisebb, mint volt. És ez a lényeg. Bele se merek gondolni milyen színpompás lesz nemsokára.

    Nyugtalanul alszik. Fájhat neki, mert ráadásul pont rajta fekszik.

Aktív témák