Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • b0bcat

    addikt

    válasz #69326592 #3288 üzenetére

    Az az egyik probléma, hogy amikor nyelvtanról illetve annak a tanulásáról beszélünk, akkor az nem mindenki számára jelenti ugyanazt.

    A legfontosabb az, hogy nyelvtan címszó alatt nem a szabályokról beszélünk alapvetően, hanem a nyelvhelyességről, amit el kell(ene) érnie a diáknak. Értsd: soha senki nem fog (nyelvvizsgán sem) szabályokat számon kérni a diákon, de azt igen, hogy helyesen fejezze ki magát, ami amúgy szabályokkal leírható. (És ami nagyon lényeges: a nyelvtani szabályok nem mesterségesek, hanem ezek a többség által beszélt nyelv szabályszerűségei összefoglalva. Ergo lehetetlen állítás az, hogy az anyanyelviek nem beszélnek nyelvtanilag helyesen.)

    Vagyis a szabályok nem azért vannak megfogalmazva, majd a tanár által a diákok elé tárva a tanárok által, mert ez nekik kéjes örömet okoz (legkésőbb valami számonkérés idején), hanem azért, mert szeretnének a lehető legegyszerűbben megértetni a diákkal valami olyan konkrét dolgot, mint pl. a kettős tagadás "tilalma".

    Az igaz ugyanakkor, hogy a bizonyos szabályszerűségeket el lehet tapasztalati úton, kimondatlanul is sajátítani, de ez többnyire többszörös mennyiségű gyakorlás illetve anyagfeldolgozás után következik csak be, és akkor sem feltétlenül. Lásd pl. a kettős tagadás tilalma: attól, hogy sehol nem látsz kettős tagadást leírva, még nem fogod tudni, hogy ez amúgy kerülendő. Cserébe a tanár kb. két mondattal és pár jól irányzott példával át tudja adni neked ezt az információt. ;)

    Nekem az a tapasztalatom, hogy a félreértéseken felül sokan azért fáznak a nyelvtantól, mert nem jók belőle, ami viszont nem ritkán azért van, mert nem kaptak rendes nyelvtani képzést. És ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy a) nincs nyelvérzékem, vagy b) a haverom szerint az anyanyelviek sem beszélnek helyesen, vagy valami hasonló bullshit... :D

Új hozzászólás Aktív témák