Új hozzászólás Aktív témák

• Szmeby tag

  #4631

  #4630 Louro

  2020-06-29 23:18:23

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Szmeby

  tag

  #4630 Louro

  #4630 Louro

  Igazán "minőségi" megoldás az lett volna, ha készül egy dictionary arra, hogy táblanév-oszlopnév-oracle táblanév-oracle oszlopnév

  A szabványok jók és hasznosak, de azért néha nem árt frissíteni azokat.

  @Szmeby: Szerintem a beszállítókat nem hibáztathatjuk, mert lehet elhangzottak ellenérvek. De a megrendelőnek/ügyfélnek mindig igaza van. Az se igaz, hogy minőségi cég nem végez kontár munkát. Van az a pénz.

  Nálunk - pénzintézet - szintén az évek az alatt olyan igények születtek, hogy már csoda, hogy működik a rendszer. Mindig kértek valamit. Félig leszállították, mert gyorsan kellett valami. De a végét már nem rendelték meg, mert addig volt rá működő workflow. És az igények is olyanok .... . Régiek közül persze már szinte senki sincs. Szóval, ha kérdés merül fel, szép kutató munka.

  Ó, én nem hibáztatom, biztos vagyok benne, hogy elhangzottak. Mindig elhangzanak.

  Egy ideális világban ez úgy működne, hogy a beszállító szépen feláll az asztaltól és közli, hogy van egy minőségi szint, amihez már nem hajlandó adni a nevét, a megrendelő meg hajára kenheti az "igazát". Ha a megrendelő akkora polihisztor, hogy szakmai érveket vétóz meg (vagy eleve nem is egyeztet, csak utasít), akkor miért fordult a beszállítóhoz eleve. Egy tucat majom is tud pötyögni utasítás alapján, nem kell ehhez szakember.

  Nyilván olyan szerződést kell kötni az elején, ami megengedi a minőséghez való ragaszkodást és annak nem teljesülésekor az elsétálást. Kár, hogy ritka az a beszállító, aki fontosnak tart ilyesmit belefoglalni a szerződésébe. Másrészről meg ott bukik meg a csipkerózsika történetem, hogy kell a pénz, etetni kell az alkalmazottakat, így a beszállító inkább nyel egyet, görbít a gerincén még egy kicsit, és azt mondja: "jól van".

  Ami engem alapvetően bosszant ebben a viselkedésben, hogy mindkét résztvevő elhiszi, hogy ettől lesz jobb a világ. És értetlenül állnak például azon probléma előtt, hogy ó, hát milyen nagy a fluktuáció! Majd jönnek a menedzsment és hr tanácsadók, akik tudják a tuti receptet a fluktuáció csökkentésére. De valahogy nem sikerül. Mert a résztvevők még mindig azt hiszik, hogy valami leküzdhetetlen külső erő arra kényszeríti őket, hogy megalkudjanak és minden szakmai érvet nélkülöző utasítást egy megcáfolhatatlan törvényként fogjanak fel: "A magasságos megrendelő kinyilatkoztatott. Mégis legyen skálázható a rendszer, amit a jövő héten adunk át. A könyörületes megrendelő hozzátevé: a határidő 5 nappal bővülhet, ha kell. A megrendelő elvárja, hogy legyen olcsó. Dologra! Ámen."

  Majd a fél-2 éves csúszást követően: "A mindenható megrendelő nagyon örül, hogy VÉGRE elkészült a rendszer. De csak akkor lesz elégedett a munkával, ha ezt a néhány frissen kitalált módosítást még ingyen beletesszük. Akkor majd boldog lesz, de azért érezzük egy kicsit magunkat szarul, amiért ilyen kontár munkát végeztünk, és ilyen sokáig tartott. De azért örülünk, hogy az áldott és kegyelmes megrendelő eltekintett a kötbér fenyegető suhintásától igénytelen munkánk ellenére is."

  Komolyan, ha nem lettem volna (leginkább elszenvedő) részese ezeknek a játszmáknak, csak röhögtem volna ezen a bohózaton. Minden szereplőnek megvan a helye, tökéletesen összeállt az ökoszisztéma. Egy szociológiai aranybánya. Nem is értem, mit ágálok ellene.

Új hozzászólás Aktív témák