Új hozzászólás Aktív témák

• #37 tordaitibi veterán Gargouille #36

  Új Válasz 2021-04-12 22:14:40 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tordaitibi

  veterán

  válasz Gargouille #36 üzenetére

  Igen tudom. Évekig voltam munkakapcsolatba ilyen magas falas emberkékkel és van közeli hozzátartozóm is ilyen, aki sajnos nagyon magas falakkal küzdve éli az életét.
  
  Amit írtam, úgy spontán jött, aztán el is méláztam rajta, de a végén csak megnyomtam a küldés gombot.
  Talán icipicit segít, ha nem is sokat.

• #34 tordaitibi veterán

  Új Válasz 2021-04-12 20:47:58 #34

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tordaitibi

  veterán

  Idecsöppentem, olvasgattam.
  Én kimondottan örülnék ha fix ip-m lenne, nyagyságrenddel egyszerűbb lenne az összes otthoni és munkahelyi szerver és hálózati beállításom, a dyndns-féleségekről nem is szólva. Majd egyszer az IPV6 megoldja talán.

  Nem csak ip alapán megy az azonosítás, minden böngésző elküld olyan paraméterek tömkelegét a gépedről amelyek alapján 100%-ban azonosítható.

  Minden fejben dől el.
  Mondhatod hogy könnyen beszélek. Nehogy azt hidd, másnak leányálom az egész élete és soha semmi problémája nincs, és 100 éves korában mosollyal az arcán alussza magát át a túlvilágra. Ez viszonylag ritka, eddig még nem volt rá példa pár ezer év alatt.

  Én nagyon sokáig gátlásokkal teli, szégyellős ember voltam. Nem kevés túlsúllyal küzdöttem szinte egész életemben.
  Ez erősen rányomta a bélyegét a fiatalkoromra, míg a többiek strandra meg a Balcsira jártak és ötösével szedték fel a csajokat, én otthon gubbasztottam a szobában. Borzasztó sokat csúfoltak emiatt, és más miatt is, pl. a tornaórák napokig tartó sokkokat okoztak nekem.
  Aztán mégiscsak lett feleségem és 2 szép gyerekem.
  És szépen a szokásos válás lett a dologból, ez is iszonyat trauma volt, mert magamra vezettem vissza, nem vagyok se jó, se jóképű.
  És 34 éves koromba egy szép nyári napon úgy döntöttem hogy ott rohadjon meg az egész szégyellősség meg gátlásosság, meg önmarcangolás, egy kétgyerekes családapa 30 felett lehet dagadt disznó.
  Nem részletezett családi és munkahelyi traumák után lettem pánikbeteg, ezt senkinek nem kívánom. Önerőből felálltam belőle de az a 2 év a durva volt nagyon.

  És ez a fejben dől el dolog az simán, óriási erővel kisugárzik az emberből. Ez biztos pedig nem vagyok spiritiszta meg ilyen aura izé hívő.
  De azt tudom hogy ezután nemsokára több kolléganőm is az ölembe esett, biztos véletlenül..? és nekiálltam azt bepótolni ami eddig elmaradt. Faltam a nőket, tizesével. Ez mostanra, 60 felé kissé alábbhagyott de el nem múlt teljesen.

  Mindenki hordja a keresztjét, ki kisebbet, ki nagyobbat. Nem zöldebb a szomszéd füve sem, az csak tőled nézve az, ha átmész hozzá, közelről foltos és fakó.

  Így van ez. Ne csüggedj. Tedd meg a lehető legtöbbet amit tudsz. Magadért. És jobb lesz hidd el.
  De erre az önhibáztatás, és a problémáid folyamatos mantrázása nem hogy nem segít de a lehető legrosszabb megoldás mert minden percben megrősít abban hogy mindennek te magad vagy az oka. Nagyon nem jó.

  És magázódás helyett, nagyon nehéz lesz de válts tegezésre. Itt, és lassan mindenhol általános. És közvetlenebb is kicsikét.

Új hozzászólás Aktív témák