Az egy teljesen más taktika. Gondolom használható az is, de a 10 BB-shez egy fél A4-es oldalnyi instrukcióval hozzá lehet fogni. És azzal már lehet nyerni. Persze finomítani nem árt rajta, de alapjában jó. És játék közben sem kell bonyolult döntéseket hozni. Ha még nincs a fejedben az egész, akkor ránézel a papírra, és betolod, vagy eldobod. Ennyi. Mondjuk nem is nevezném pókernek.
De azt vettem észre, hogy járulékos hatásként, amire egyébbként egyáltalán nem számítottam, sokat javult a játékom NL10-en. Mostani eszemmel visszanézve, régebben csak játszottam a saját lapjaimat, de az ellenfelek lapjairól gyakorlatilag csak ködös elképzeléseim voltak. Ezt a ködöt pedig nem tudtam, és nem is mertem eloszlatni pl. egy jókor elhelyezett, megfelelő mérető emelésel, visszaemeléssel. Amióta NL50-es ellenfeleket figyelek (mert jó sok ideje van ilyen SSS mellett az embernek a többieket nézni), és megszoktam az ottani vakokat, sokkal agresszívebb lett a játékom jó értelemben, és másrészről sokkal meggondoltabb is vagyok. Mostanában úgy csinálom, hogy megy 6-7 NL50-es asztal SSS-el, és mellettük egy NL10 SH. A NL50 termeli a bónuszt, a NL10 meg a pénzt. 
Az utóbbi időben valahogy sokkal jobban "látom" mi van az ellenfeleknél, és az ő lapjukat, stackjüket, pozíciójukat játszom, a saját lapjaim másodlagosak. Azt hiszem ez fejlődés, de majd az idő eldönti.
A távlati cél a NL50 SH full beülővel, stabil nyeréssel.
Még magamnak is nagyképűnek tűnt ez a gondolat, vagy hasonlat, ami akkor ötlött fel bennem, mikor sok NL50-en eltöltött idő után először újra NL10-en játszottam. Leírom ide, hátha más is gondolta már így.
Szóval képzeljetek el egy szobát, ahol be van zárva 10 (vagy 5, vagy akárhány) ember. A szoba tele van fegyverekkel, kicsikkel, nagyokkal, élesekkel, életlenekkel. Ilyen kardokra, késekre, buzogányokra, régifajta ölőszerszámokra gondolok. A szobában mindenki mozog, sétál, futkározik, amit akar. Egy adott jelre felragadják a hozzájuk legközelebb eső fegyvert, és elkezdődik a küzdelem. Csak egy maradhat.
Aki nem akar küzdeni az adott körben, az eldobja a fegyverét, és leül a fal mellé. A csavar a dologban, hogy vannak akik jól bánnak a fegyverekkel, és vannak akik nem. Ráadásul az emberek szeme is be van kötve, nem látják egymást jól. Van akié vastag kötéssel, ő egyáltalán nem lát, és van akié csak egy vékony szövettel, ő meglehetősen jól látja az ellenfeleket, hogy milyen fegyverük van, és hogy mit csinálnak vele. Beszélni szabad, és mindenki él is vele. Megpróbálják elhitetni az ellenfelekkel, hogy nekik van a legnagyobb fegyverük, és tutira ők győznek, így feladásra kényszeríthetik harc nélkül az ellenfeleket.
Na NL10-en a 10 emberből 6-7-egyáltalán nem lát, csak vagdalkoznak össze visza. Ha éppen a pallos akad a kezükbe, akkor azzal alighanem leterítik a legjobban képzett harcost is, akinek csak egy vacak kés jutott. De gyakran nem ismerik fel, hogy pallos helyett csak egy vacak késük van, és nekirontanak a jól képzett pallosos ellenfélnek is. Általában veszítenek, de néha, véletlenül csak sikerül átcsusszanniuk a védelmén, és ledöfik.
Ha megvan a győztes, akkor új kör kezdődik, mert itt természetesen nem hal meg senki igazából, legfeljebb egy kicsit frusztrált lesz a végére.
Na én azt gondoltam, hogy NL10-en 6-7 vak között nekem alig van a szememen kötés, és ha pallosom van, akkor csak véletlenül döfhetnek le késsel, viszont én képes vagyok megfelelő körülmények esetén a pallosost is biztonsággal leteríteni, mivel ugye ő nem lát jól, én meg igen, és ráadásul jobban is bánok a fegyveremmel, mint ő az övével.
Hát nem nagyképű gondolat?