Új hozzászólás Aktív témák

  • janos666

    nagyúr

    válasz maajsz #6937 üzenetére

    Ha tényleg észlelhetően más látványt szeretnél, akkor sokkal inkább HDR, mint több pixel. Nyilván jót tesz neki a nagyobb felbontás is (az meglátszik pár 5-10 éves játék bizonyos elemein is), de 1080p SDR és 2160p HDR közt a tágabb színtér és fényerőtartomány sokkal látványosabb egy ilyen játékban, ami eleve egy lasershow (és ha láttad már mindkét képmódban a MEA-t, pár látványelemről szerintem egyértelműen lerí, hogy a HDR módhoz lett kitalálva).

    De szerintem még HDR-en túl is inkább azért érhet meg egy második végigjátszást, hogy megnyugodjon az ember: "ez tényleg ennyi" (ami ürességet hagyott maga után a játék, az nem azért volt, mert pont a legérdekesebb dolgok felett siklott át elsőre az ember, nem maradt le semmiről), és mert a stílus kedvelőinek jobb érzés lehet ebben a köntösben lövöldözni, mint más hasonló jelmezben gyilkolászni (pl. Battlefield).

    Nekem másodjára még jobban felhívta magára a figyelmet, hogy mennyi felesleges időt pazarol el az ember életéből (ide-oda szaladgálások), milyen üres, és tovább rontja a szájízt a tudat, hogy ez már vélhetően örökere befejezetlen marad (nem csak DLC, de közvetlen folytatás se valószínű).

    Én azóta is erősen javaslom minden identitásválságban tetypedező RPG-orientált mindenevő játákosoknak és/vagy elvonási tünetekben szenvedő régi-Bioware-függőnek a 2017-es Torment-et. Sajnos messze nem lett tökéletes ez sem (a grafikai minőség pl. nyugodtan kritizálható, illetve ezen is látszik, hogy nem aknázták ki teljesen a potenciált, csak dolgoztak míg le nem járt a legutolsó határidő és/vagy elfogyott a költségkeret), de az mindenképp sikerült neki, hogy felidézze az 5-10 évvel korábbi RPG játékok hangulatát/erényeit, és ez nagyon klisésnek hangzik, de nálam tényleg sikerült beváltania az ígéretét. Azt mondja segít megkeresni a játékosnak a választ a kérdésre: "What does one life matter?" --- Kb. két héttel a játék befejezése után tényleg megfogalmazódott bennem a válasz erre, megértettem mi motiválta a játékban hozott döntéseim, ami korlátozottan kivetíthető a hétköznapi életünkre is.

    Az Andromeda ettől egyszerűbb kérdésekből vet fel sokat, de általában a kérdés is kimondatlan marad, míg a válasz legfeljebb is ködös, illetve legtöbbször nem velünk mondatja ki a mi saját válaszunkat, hanem a szánkba adja a sajátját.
    Ilyen pl. az a Angara lelki válság a "teremtett faj" kérdésben (számít-e, hogy evolúció az egysejtűtől, "Isten", vagy másik "ember" teremt valaki...), vagy a bennszülött/bevándorló népek konfliktusai (ami most divatos téma felénk is), stb. Ott vannak, de nekem nem igazán sikerült újraformálnom (akár megerősíteni, vagy módosítani) a véleményem a segítéségével semmiről.

    Bár most, hogy belegondolok, a meglepetés-románc she-Ryder és bi-Vidal közt talán az eddigi legjobb Bioware-románc. Teljesen meglepett, mert a játék korai verziójában tudomásom szerint nem létezett (illetve a he-Ryder karakterem amúgy sem volt / lett volna rá vevő), emiatt tényleg spontánnak érződött. Persze tömör, kidolgozatlan (de tényleg mit is várnánk, ha utólag szúrták bele patch-ben és az egész játékban semmi nincs úgy igazán finomra csiszolva, főleg nem a karakterek lélekvilága). Csak úgy futottam vele és "így alakult", nem tűnt olyan előkészítetten odasugalltnak, mint a legtöbb ilyesmi.

Új hozzászólás Aktív témák