Új hozzászólás Aktív témák

• #4708 alapz@j tag buherton #4707

  Új Válasz 2014-05-10 08:20:32 #4708

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  alapz@j

  tag

  válasz buherton #4707 üzenetére

  Van egy string könyvtáram, ahol a String típus egy struktúra, amiben egy char* változó mutat a tényleges karaktersorozatra. Hogy a felhasználónak ne kelljen még plusz a memóriakezeléssel is bajlódnia, a sztringek mutable-ként működnek, úgy, hogy a függvények új memóriaterületet allokálnak az eredménynek, a régi területet pedig felszabadítják free-vel Ez ugye a felhasználó számára nem látszik, mert ő mindig ugyanazt a String változót látja. A konstruktor függvény első verziója egyszerűen felvette a felhasználó által megadott char* értéket. Ez viszont nem jó, mert ha a stack-en van a karaktersorozat (és nem static), akkor ugye az megsemmisül, ha char* x = "x" formában definiált volt, akkor az r/o memóriaterületen van és az első free-nél kiakad a rendszer, stb. Úgyhogy a jelenlegi konstruktor duplikálja a karaktersort a heap-re, ami csak annyiban rossz, hogy ha már eredetileg is ott volt, akkor kétszer annyi memóriát használ a program. Az lenne a legelegánsabb megoldás, ha a konstruktor érzékelné, hogy a paraméter a stack-re, r/o területre vagy a heap-re mutat és ennek megfelelő memóriafoglalási stratégiát választana.

Új hozzászólás Aktív témák