HTC U12+ - egy gombolat bánt engemet

Külső, kijelző, tartozékok

Bárcsak úgy kezdhetném a tesztet, hogy a HTC él és virul – a Nexus One és a One M7 gyártója azonban megállíthatatlan spirálként produkálja a rosszabbnál rosszabb pénzügyi negyedéveket, mintha középen csak egy fekete lyuk tátongana. Ez nemcsak a tajvaniak mobilos sikertörténete, hanem a jól összerakott U11 és U11+ vásárlói érdektelensége miatt is sajnálatos: a tavalyi két csúcsmodell tényleg pöpec lett, mégis délibábként derengett a mobilpiac eseményhorizontján. Amikor az Apple keresztülvitte a noccsos kávamentesítést, a Samsung az Infinity Display AMOLED kijelzőt és a Huawei a tripla hátlapi kamerarendszert, míg a OnePlus és a Xiaomi pénztárcabarát zászlóshajókkal borzolta a piaci kedélyeket, a HTC a trendekre álmosan és rugalmatlanul reagált, az ár/érték harcba pedig nem tudott beleszólni.

[+]

Friss csúcskészüléke, az U12+ a tökéletes példája a lépéskényszernek, amikor egy gyártó úgy érzi: valamit tenni kell, hogy a közönséget visszaszerezze. A feltámadás helyett ilyenkor persze egy pofonba is bele lehet szaladni, és ne kerülgessük tovább a forró kását: a gyártó olyan rossz döntést hozott, hogy a fal adja a másikat. Adott egy fém-üveg házával roppant mutatós phablet, áttetsző hátlapi variációjával. Ott van aztán a fantasztikus összeszerelés, az IP68-as por- és víz elleni védelem és a jókora méretek ellenére is kényelmes fogás, már az íveknek, nem a csúszós kivitelnek köszönhetően. Nincs notch, vagyis bevágás, és simán megemészthetők a megmaradt kávák, cserébe a ház minőségi sztereó hangzást nyújt. A dupla hátlapi kamera pedig szinte kötelező kellék, és sikerült elöl is megkettőzni a lencséket.

Nem kötelező a notch: az U12+ szimmetrikus kijelzője a OnePlus 6 megszakított panelje mellett [+]

Hol itt a hiba? Sehol, a HTC-nél mégis sikerült a semmiből gyártani egyet, amikor valaki azt kiáltotta: gyerekek, mennyire ósdi már az a sok nyomógomb! Ha eltüntettük pár éve a jack portot, akkor minek billegjenek oldalt ezek a vackok? És lőn sötétség: hiába utalnak rá a képek, a jobb oldali, hüvelyujjra eső hangerő fel / le és a recézett bekapcsoló nem billentyű, hanem rideg, mereven kiálló, nyomásérzékelővel ellátott „gomb”. A hivatalos indoklás szerint ettől a vázszerkezet masszívabb és vízállóbb lett, de láttunk már nagyon masszív és roppant vízálló mobilt ilyesmi nélkül is. A dolog persze nem újkeletű: az iPhone 7 is haptikus, nyomást imitáló, passzív megoldásra cserélte a főgombot, csak ezt sokkal jobban sikerült azt kivitelezni. A sajtóbemutató első ismerkedésétől kezdve a tesztidőszak végéig nem tudtam az U12+ álbillentyűivel megbarátkozni, sőt: egy jobban idegesítettek.

Azok a gombok merevek, nyomásérzékelővel és haptikus visszajelzéssel [+]

Nem okés, hogy lenyomom a bekapcsolót, és néha semmi nem történik. Meglehetősen fura, ha véletlenül a hangerőszabályzóval villantanám fel a kijelzőt, és elmarad a haptikus visszajelzés. Amikor meg van ilyen, a gombok helyett igazából a telefon egész alsó szekciója rezeg, semmiképp sem lenyomást imitálva. Ha gyorsan, többször nyomom le a gombokat, kevesebbszer rezeg az U12+ ennél a számnál, a kameraindítás dupla lenyomással nekem pedig tízből nagyjából kétszer jött össze. Mintha a különféle gombok még eltérő nyomást is igényelnének a működtetéshez, érzésre pedig a rezgések kicsit késnek is. Úgy sikerült tehát a HTC-nek öngólt lőnie, hogy még fel sem kocogott az ellenfél a pályára. Épp a klikkelés visszacsatolása hiányzik nekem, amit ha profin megcsinálnak, most az Edge Sense szorítófunkciók pozitív kiterjesztéséről áradozhatnék, de a kettő együtt, így megvalósítva béna.

Testvérek – a HTC U12+ az U11+ mellett [+]

Az U12+ alsó harmadát persze továbbra is össze lehet szorítani az extra funkciókért, esetleg duplán megkocogtatni valamelyik oldalt az egykezes elrendezésért. Amikor viszont azért markolja jobban az ember a telefont, hogy jól meg tudja nyomni a gombjait, ehelyett pedig egy Edge Sense funkció lép életbe, jogos a kérdés: bárki tesztelte-e a mobilt kiadás előtt, illetve melyik tervezőt bántottak gyerekkorában a gombok? A szorításérzékelés erőssége persze állítható, így nyilván a vétlen bevitel is kiküszöbölhető zsebbe csúsztatáskor és kihúzáskor, ami nálam gyakran előállt. Amikor viszont keményebbre vettem a szorításérzékenységet, kényelmetlenül nehézzé vált az Edge Sense funkciók szándékos kiváltása, szóval a balansz így is, úgy is hiányzik. Nehéz elképzelni, hogy ilyen, a mindennapokban zavaró hibákból hogyan kovácsolhat az U12+ sikert. Legyen ugyanis csillagos ötös a folytatás, a használat így is, úgy is kompromittálva lett. Pedig innentől kezdve tényleg felfele kanyarodik a száj.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A 188 grammos készülék még a Vivo Nex 90%-os képernyő-dominanciája mellett is kijelző-központúnak hat: oldalt alig maradt káva, felül amúgy is rengeteg elem igényelt hely, igazából csak alulról faraghattak volna. A 156,6 x 73,9 x 8,7-9,7 millimétes paraméterek nem vészesek a phabletek között, a fogásváltás mellett opció az egykezes elrendezés, az 1440 x 2880 pixeles Super LCD 6 megjelenítő pedig tűéles, kellően élénk színekkel. Adott a DCI-P3 és sRGB kalibrációs séma, a kézi korrekció, az olvasómód, a HDR 10 támogatás és még a 1080p-s felbontás opciója is. Pontos az érintési visszajelzés és kellően erélyes a rezgés. Nem elegendő viszont napfény alatt a maximális fényerő: árnyékba húzódva sokkal jobban látszanak a tartalmak, a fénysűrűség pedig oldalra fordítva tovább csökken. Egy új generációs OLED panel ma már meggyőzőbb a tökéletes feketéivel és remek betekintési szögeivel. Aláhúzza ezt az LCD modul alján észrevehető, recézett egyenetlenség a háttérvilágításban, amit több U12+ modell esetében is észrevettem.

[+]

Legalább nincs szenzorsziget a Gorilla Glass 5 védőüveg alatt. Nem is jutott volna neki hely: el kellett férnie a két 8 megapixeles kamerának, a beszélgetési hangszórónak, az előre figyelő mikrofonnak, a fénymérőnek, a közelségérzékelőnek és az RGB értesítési LED-nek. Alul viszont semmi nem indokolja a megmaradt kávát, hiszen a kezelősáv virtuális és elrejthető, illetve volna innen reszelni. A két nanoSIM-et, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát balra lehet behelyezni, alul-felül újabb mikrofonfurat van. Lent mehet a helyére az USB-C kábel, és itt van a sztereó BoomSound hangszórópár erélyesebb eleme is. Festett fémkereten összesen nyolc antennakivezető sávot lehet megszámlálni. Azt, hogy ezek, illetve az Edge Sense nyomásérzékelés az U11-hez hasonlóan sérülékeny vázszerkezettel járnak-e, nem próbáltam ki hajlításteszt keretében.

Jack kimenet nincs és az USB-C átalakítót is kispórolták, a USonic füles viszont eleve Type-C-s [+]

A HTC imádja a mikrofonokat (mi pedig a jó hangminőséget), mert azokhoz passzoló furatból a hátlapon is akad kettő. Felül 12 + 16 megapixeles dupla kamera, lézeres fókuszrásegítő, dupla LED villanó és ideális helyen lévő ujjlenyomat-olvasó pillantható meg. Kicsit lejjebb HTC feliratra és minősítési szövegre bukkanhat a fürkésző szem. Olvasnivaló a csomagolásban is akad, egy szögletes SIM-tű, egy kemény és a négy sarkánál bepattintható védőtok, egy QuickCharge 3.0-s tőltőfej és egy USB-C kábel társaságában. Arra azért kíváncsi volnék, hogy egy oldalakra is ráhajló védőtok mennyivel nehezítené tovább a digitális gombok kezelését, azokat mindenesetre a mellékelt védelem nem takarja. A Type-C-s, aktív zajszűrős U Sonic mikrofonos füles és a két extra pár gumiharang nem maradhatott ki, a Type-C - jack átalakító viszont igen, ami pofátlanság egy méregdrága csúcskészüléktől, ilyen döntésekkel lehet vásárlót veszíteni. Meg úgy egyébként több szuper tulajdonság mellett néhány félresikerült döntéssel, mondjuk a vezetékmentes töltés kispórolásával. Pedig juthatott volna neki hely a méretes házban, de legalább a 3420 mAh-t telep gyorsan feltölthető.

Snapdragon 845, HTC Sense

A Snapdragon 845 mobilplatform bevetésében nincsen semmi meglepő, a négy 1,8 GHz-es Kryo 385 Silver, a négy 2,8 GHz-es Kryo 385 Gold mag, illetve az Adreno 630-as grafikus gyorsító kitűnő szolgálatot tesz. Abban már annál inkább, hogy a problémás One M9 óta nem melegedett ennyire HTC csúcstelefon, bár az U12+ annyira nem forrósodik fel. Nyáron nyilván minden telefon felhevül, de speciel a tesztkészülék a húszfokos hidegfront alatt is érezhetően melegedett videorögzítéskor vagy intenzív játék közben, amit leginkább a 10 nm-en maradt SoC többletteljesítménye indokolhat. A HTC Sense felület Android 8.0-n, 6 GB RAM-mal és 64 / 128 GB-os UFS tárolóval roppant fürge, de azért egy Xperia XZ2 vagy OnePlus 6 még mindig pattogósabb. Mindenesetre semmilyen játék vagy alkalmazás nem érezteti a lóerő hiányt, hiszen nincs is, a játékfüggők pedig Full HD felbontásra válthatnak az üzemidő és a képfrissítés növelésére.

Egy-egy váratlan döccenés és a Sense Home indító rendszeres leállása viszont bezavart a képbe, a Sense UI pedig, nos, a Sense UI. Nincsenek itt meglepetések: miközben a MIUI vagy az OxygenOS folyamatosan újít, a HTC egy eleve okés köntöst toldoz-foldoz anélkül, hogy emelne a pulzusszámon. Ott a főoldalon balról előcsalható hírolvasó panel, bár én a kapcsolódó News Republic bulvárértesítéseket alapból nem kértem. Akad menü, több téma és rendezési opció, testreszabható a kapcsolópanel és egy sor hasznos gesztus is jár. Csak az egész picit mintha megragadt volna a pár évvel ezelőtti viszonyok között. Szívesen kiváltottam volna például a virtuális kezelősávot iPhone X vagy OnePlus 6-féle gesztusokkal.

[+]

Szerencsére a megmaradt sáv elrejthető, és akár öt ikon is ráfér, balra simítva pedig további öt. Ezeket lehet tetszőlegesen feldobni: vissza, főoldal, alkalmazásváltó, értesítőpanel, kapcsolópanel, képernyőzár, egykezes mód, képernyővideó és képernyőfotó. Kár, hogy kapcsolók vagy alkalmazásindítók nem rakhatók ide. Nem árt amúgy alternatív gesztusokkal helyettesíteni a digitális gombokkal rosszul működő képernyőkép lopást vagy kameraindítást – az utóbbihoz elég csak a sötét képernyőn kétszer lehúzni az ujjat. Egyszer feltolva, dupla koppra vagy a hátlapi, remekül működő ujjlenyomat-olvasóra téve az ujjat a bekapcsoló megnyomása nélkül felvillan a zárképernyő, felemeléskor pedig a környezeti kijelző az órával és az értesítésikonokkal. Akad 2D-s arcalapú feloldás, ami egész hatékony jó fényviszonyok között, de nem olyan gyors, mint a OnePlus 6 megoldása, és nem olyan biztonságos, mint a 3D-s vagy íriszalapú.

[+]

A legfőbb vezérlési extra persze az Edge Sense, szabadon választható funkcióval az U12+ aljának egyszeri vagy hosszú összeszorításakor, illetve valamelyik oldal dupla koppintásakor. Ha el van rejtve a kezelősáv, hasznos lehet például a dupla érintéshez a visszalépést rendelni, de felugorhat a képernyő szélén a három kezelőgomb is, esetleg az Edge Launcher tucatnyi indítóikonja. A fentiekhez rendelhető még a Google Asszisztens, a HTC Alexa, a Sense Companion ajánló, a zenelejátszó, a kamera, a hangfelvevő, a zseblámpa, a WiFi HotSpot bekapcsolása, az értesítések megjelenítése vagy a képernyőkép készítése. Engem egy idő után annyira zavart a szorítóműveletek vétlen bevitele, hogy kikapcsoltam, meghagytam viszont a dupla kocogtatás funkcióját.

[+]

Az intelligens elfordításgátló is összefügghet a nyomásérzékeléssel. Ha ugyanis aktív, és az ember egy kézzel, álló helyzetben használja az U12+-t, nyugodtan eldőlhet vele az ágyban, a képernyőtartalom nem fordul el. Ha viszont két kézzel dönti meg, a telefon tudja, hogy el kell fordítani a tartalmakat. A rendszer egyébként 15 GB tárhelyet foglal, és számos alkalmazást kínál a jófajta fájlkezelőtől kezdve a rendszerfelügyeleten át a Súgóig. A Messenger, a Facebook vagy az Instagram telepítését nyugodtan a felhasználóra lehetett volna bízni, nem rossz viszont, hogy felkerült az Under Armor Record az aktivitáskövetésre, hátha ez is motiválja a júzert egy kis mozgásra.

[+]

A szokásos Google alkalmazások előnyeit aligha kell ecsetelni: jól jön a sokrétű és villámgyors Chrome böngésző, illetve a mindenféle fiókot integráló Gmail levelező. A Gboard helyett ugyanakkor a témázható, magyarul is tudó és átméretezhető TouchPal az elsődleges billentyűzet, és jól teszi a dolgát. A telefonkönyv számos fiókból, a SIM-ekről és a mobilról is behívja a névjegyeket, többféle rendezési és szűrési elvvel, a tárcsázóban működik a gyorskeresés és a gyorshívás.

Fotós képességek

Egyetlen hátlapi kamerával is remekelt tavaly az U11 páros, így optimistán vártam a folytatást, amely a 12 megapixeles, 1,4 mikronos, f/1,75-ös rekeszértékű főegységet megtartotta, akárcsak az optikai képstabilizálást. Igaz, a dual-pixel autofókusz helyett most sima PD-típusú jár, lézeres rásegítéssel, ami hajszányival lassabb élesítést jelent éjszaka, de továbbra is hibátlant. Bevet ugyanakkor az U12+ egy zoomlencsét is (a termékoldalon az 1,85x és 2x-es nagyítás is szerepel), 1 mikronos szenzorpixelekkel, f/2,6-s rekeszértékkel, stabilizálás nélkül.

[+]

A dupla rendszer nem csak zoomképességeket, hanem bokeh módot is kínál (1-2. példa lent), ügyes szeparációval az éles és az életlen részek határán, bár az iPhone portrémegvilágítása nélkül. Nem csak arcot lehet kiemelni (hogy hívják a Bogról készült portrét? Bogeh), 0,5 és 2 méter között bármilyen tetszőleges tárgyat. Portrémód ráadásul az előlapi, dupla 8 megapixeles modulhoz is jár, csakhogy gyatra minőséggel, valami a feldolgozás során félrement (lásd a 3-4. képet). Aki akar, viszont AR-matricákat is használhat, illetve néhány effektet. Az előlapi modul esetében a képernyő, hátul pedig két LED tud vaku gyanánt felvillanni.

[+]

A kamera gyorsan indul, kattintáskor viszont akad némi, váratlan késedelem. Automata módban könnyen hozzáférni a HDR-hez, az AR-matricákhoz, a vakuhoz, a másod- és szelfikamerához, a bokeh módhoz, az exponálóhoz és a videofelvevőhöz. A bal felső sarokból továbbá panoráma és szelfipanoráma, valamint gyorsított és lassított felvétel is elérhető, illetve a profi mód. Az utóbbi a fehéregyensúlyt (2300 - 7500 K), az expozíciót (+- 3 Fé), az érzékenységet (ISO100 - 800), a záridőt (1/8000 - 32 mp) és a fókuszt engedi állítani, a mérési vagy fókuszmódot nem. Makró, sport és éjszakai sémák is választhatók, ilyenkor a szoftver azokat a beállításokat kínálja fel, amelyekkel ezekben az esetekben babrálni érdemes. Adott továbbá a DNG RAW mentés, illetve az egész szoftver esetében az önkioldó és a rácsvonalak. A profi móddal ugyanakkor sehogy nem lehet a zoomkamerához hozzáférni, ami főleg este sajnálatos.

A nappali képminőség kiemelkedő: remek a vonalélesség még a széleken is, nincsenek komolyabban elmosva vagy túlélesítve a részletek, a HDR pedig nyugodtan automatán maradhat, a dinamikatartomány vele együtt, összességében remek. A kamera ráadásul a makrók és naplemente után is megbízható marad, úgyhogy nem kell állandóan a beállítások között gépészkedni, bár sötétben néha túlexponál az automatika. Mindenesetre ilyenkor is sok részlet rögzül, még rövid záridő mellett is, az optikai képstabilizálásnak és a kézi módnak hála pedig könnyedén tovább lehet növelni a minőségen. Pontos a fehéregyensúly, ráadásul nem kell több másodpercnyi expozíció egy kellően részletes esti fotó produkálásához.

A teleobjektíves modul lomhábban fókuszál és vonalélességben sem annyira erős, ám így is sokkal jobban jár az ember, mintha digitálisan nagyítana. Legalábbis nappal, amikor jó hasznát venni a másodlencsének. Este viszont még a legharsányabb fényforrások esetében is kizárólag a főkamera kerül bevetésre, digitális nagyítással. Nyilván azért, mert a telés eredmények sokkal zajosabbak lennének, stabilizátor nélkül pedig eséllyel bemozdulnának. Mégis sajnálatos, hogy kézi módban nem kényszeríthető a zoomkamera használata.

Videofelvétel, multimédia

Az U12+ is kipróbálja magát a 4K felbontás és 60 FPS együttes műfajában, a lent látható eredményekkel. Ebben a témakörben még mindig az iPhone X az etalon, a HTC esetében ugyanis nem elég hatékony az optikai képstabilizálás, amint az ember lépdelni kezd, az elektronikus rásegítés csak 1080p esetében érhető el.

A fehéregyensúly és a dinamika mindenesetre a helyén van, a fókusz pedig stabil. 4K / 60 FPS esetében mintha előfordulna képkockavesztés, ami 4K / 30 FPS esetében nem jellemző, a videós háziversenyt mégis a 1080p nyeri az alább demonstrált EIS-nek köszönhetően.

Ha hangminőségről van szó, a HTC verhetetlen. Annyi mikrofon van az U12+-on, hogy kérhető térbeli, 3D-s rögzítés, avagy a zoomolt témára koncentráló és ráerősítő akusztikai fókusz. De a tömörítetlen sztereó hangopció sem akármilyen: konkrétan kristálytiszta és dinamikus. Nyilván a komolyabb széllökéseket egy telefon nem fogja tudni megszűrni, nincs viszont semmiféle alapzúgás vagy hallható szűrés. Ha tömörítetlen rögzítést választ az ember, a telefon MKV formátumban ment, H.264-es video és FLAC audio kódolással.

Végezetül adott a lassított felvétel 240 FPS-sel, 1080p-ben, ami inkább tűnik felskálázott 720p-nek, de kellően élesek az eredmények. A 480/960 FPS nyilván látványosabb lassítást tesz lehetővé, az U12+ viszont folyamatos rögzítést nyújt az XZ2 tizedmásodperceivel szemben, a OnePlus 6-tal szemben pedig hangfelvétel is készül.

Ha már 4K / 60 FPS video rögzíthető, akkor az ilyen le is játszható a fapados natív szoftverrel, ahogy az Xvid kódolású videók is. A DivX, az AC3 hang, a feliratok és a HDR10 kódolású videók viszont csak akkor futnak el, ha mondjuk egy VLC Playert telepít az ember. A Widevine DRM biztonsági szint sajnos csak Level 3-as a magasabb szintű Level 1 helyett, ami annyit tesz, hogy a Netflix, az Amazon Prime Video vagy például a Play Filmek alacsony felbontáson streamelnek, hiába a rendelkezésre álló 2880 x 1440 képernyőpixel. A kisebb gyártóktól az ilyen baki nem meglepő, a HTC-től viszont már azért is csalódást keltő, mert az U12+ képernyője vezetékesen (Type-C - DisplayPort) és vezetékmentes is tükrözhető. A YouTube HDR tartalmai ugyanakkor lejátszhatók, akár 1440p-ben.

[+]

A multimédiához a piac egyik, ha nem a legjobb sztereó rendszere tartozik. Manapság a BoomSound rendszer alsó fele az erélyesebb, míg a beszélgetési modul inkább magas hangokban jó. Az összkép ugyanakkor kitűnő a mobilok között: hangosan és tisztán szólhat a kétcsatornás zene, némi basszus is akad, egy kisebb Bluetooth hangszóró simán kiváltható vele. A fülesre is kitűnő, dinamikus, zajmentes és részletes hang jut, combosabb fejhallgatót is meghajtva. Csak ott a bökkenő: nincs jack port, a HTC pedig kispórolta a csomagolásból az átalakítót – vegye csak meg a júzer a konvertert, ha nem tetszik neki a Type-C-s USonic füles. Ami nekem éppenséggel bejött: minőségi hang árad az agybadugós megoldásból a fülre, jófajta zajszűréssel, kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel és többféle gumiharanggal a kényelem érdekében. A headsettel természetesen beszélgetni is lehet. A Play Zene a szokásos lejátszási opciókat nyújtja a veszteségmentes formátumok támogatásával, a WMA fájlok meghajtása nélkül. Akadnak widgetek, a számok előadók, albumok, dalok, listák, és műfajok szerint csoportosíthatók, plusz a USonic füleshez egyéni hangprofil is képezhető. Az FM-rádió kimaradt, nem úgy az AptX, AptX HD és az LDAC vezetékmentes kodekek támogatása.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Az U12+ két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával, akár 1200/150 Mbps-os le- és feltöltési sebességgel 4G-n (5CA, 4x4 MIMO, VoLTE), minden hazai LTE sáv támogatásával (B4/B12/B17/B28/B20/B5/B8/B3/B1/B7/B32/B2/B13/B66). A vételi és beszélgetési hangminőség kiváló, a hang tiszta és zajos környezetben is hallani, a másik oldalon is remekül értették a szavam. A kétcsatornás WiFi modem érzékenysége jó (802.11a/b/g/n/ac, MU-MIMO, Direct, HotSpot, DLNA, Airplay, Miracast), a Bluetooth 5.0-s (A2DP, LE, AptX, AptX HD, LDAC), az USB 3.1-es (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort). A navigáció villámgyors és pontos, szobabelsőben is pillanatok kérdése (AGPS, GPS, Glonass, BeiDou, Galileo). Van NFC, hangszenzor és hall szenzor, gyorsulásmérő, giroszkóp és Edge Sense nyomásérzékelő, nincs viszont barométer vagy infra.

[+]

Az U11+ 3930 mAh-s telepe 3500 mAh-ra apadt, az előd 4,5 - 5,5 órás átlagos képernyőideje pedig 3,5 - 4,5 órára, és a tesztidőszakban sajnos az előbbi volt a jellemző, mindennapos töltés mellett. Ez csalódást keltő – kiváltképp a kijelző, a kamera és a 3D-s játék fogyaszt sokat. Visszafogottan is másfél naponta érdemes az U12+-t töltőre dugni, a mellékelt, QuickCharge 3.0-s darab pontosan két óra alatt van meg vele, a vezetékmentes opció kimaradt. Gyógyírt jelenthet a felbontás csökkentése vagy a takarékos, esetleg a telefont butamobilra redukáló ultratakarékos mód. Mégis inkább az optimalizálásra kellett volna rámenni egy takarékosabb kijelzőpanellel, mert egy P20 Pro lazán rádupláz az U12+ rövidke üzemidejére. Videózni tíz órán át lehet töltésenként, 150 niten, netezni pedig kilenc órán keresztül.

[+]

Összefoglaló

Az U11+ tesztjét pár hónapja úgy zártam: ha sikerül a kritikus pontokon javítani, a folytatás lehet a túlélésért küzdő HTC nagy visszatérése. Az U12+ pedig, mint kameratelefon, remekül sikerült. Mint multimédiás ketyere, a hangszórókból kiáradó és a fülesre menő hang részéről kifogástalan, a HDR10 kompatibilis képernyő is tűéles. Mint kommunikációs eszköz, minden passzol, mint erőgép pedig, sem a játékok sem az alkalmazáskezelés oldaláról nem lehet panasz: ez egy igazi csúcskészülék. Adott tehát egy mutatós, IP68-as védelemmel ellátott, hatalmas képernyővel szerelt masina, mégsem tudom ajánlani. A pénzügyi pánik ugyanis rossz döntést szült: nyomásérzékelős gombokra cserélték az igaziakat, és ez hazavágta a mindennapos használat kényelmét. Megbízhatatlan, késik és furcsa a haptikus visszajelzés. Erősebb nyomást kívánnak a digitális gombok a hagyományosaknál, emiatt gyakran lép életbe az egyszer hasznos, máskor zavaró Edge Sense szorításérzékelés. A gyors kameraindítás, de gyakran még a hangerőszabályozás is idegesítő, a jack kimenet után a HTC-nek tehát sikerült valamit újfent kipécéznie, amivel az ég egy adta világon soha, senkinek nem volt baja.

Ha csak ennyi volna a 260 ezer forintos phabet hibája, az már elég volna, ám maradt kritika a folytatásra is. Hiába tűéles és sokrétű a képernyő, ha napfény alatt keveset látni belőle, és hiába gyors a hardver, ha tavaszias időjárás mellett is érezhetően melegszik a ház, a nap végére pedig lemerül a telep. A HTC Sense felületen ráadásul szoftverleállás és döccenés is előfordul, ami korábban elképzelhetetlen volt. Így aztán ott lapulhat az U12+-ban a piac egyik legjobb fotós hardvere és képfeldolgozása, a kategória legtisztább hangfelvétele vagy a kitűnő BoomSound mindenféle variációja, több sebből vérzik, mint Caesar a szenátus lépcsőjén. A konkurencia pedig még nem is kért szót – a OnePlus 6 például sokkal olcsóbb, és csak fotós képességben és hangszóróban gyengébb, miközben videóban, képernyőben, üzemidőben vagy kezelésben sokkal jobb. Roppant erős ár/érték vonalon a Honor 10 is.

Kiforrottabb és kiegyensúlyozottabb az iPhone 8 Plus, a Galaxy S9+ és a Huawei P20 Pro a HTC árszintjén – jófajta nyomógombokkal. A G7 ThinQ is sokrétű opció, közben pedig elkezdtek bemutatkozni a tényleg kávamentes, Oppo Find X-féle különlegességek, így aztán nehéz lesz ezzel a HTC mobillal nyereségesnek lenni. Mintha egy One M7 és One M8 után kötelező volna egy One M9-féle baklövés. Az U11+ tesztjét még úgy fejeztem be, hogy érdemes kivárni az U12+-t, egy hét használat után visszatérve egy billentyűs készülékhez viszont azt mondom: akinek HTC kell, inkább a tavalyit válassza, olcsóbban. A közhely ugyanis a tajvaniakra sajnos igaz: régen tényleg minden jobb volt.

Bone123

A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

HTC U12+

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	156,6 x 73,9 x 8,7 - 9,7 milliméter
	Tömeg	188 gramm
	Színvariációk	fekete, áttetsző kék, vörös
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2880 pixel (538 ppi)
	Kijelző típusa	Super LCD6 kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 845
	Processzor típusa	4 x 2,8 GHz Kryo 385 Gold + 4 x 1,8 GHz Kryo 385 Silver
	Processzor csíkszélessége	10 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 630
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 / 128 GB (a rendszer kb. 15 GB-ot foglal)
	Memória bővíthetősége	microSDXC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B4/B12/B17/B28/B20/B5/B8/ B3/B1/B7/B32/B2/B13/B66
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 1200 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, LE, LDAC, aptX HD)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac (dual band, Mu-MiMo, hotspot, Direct, DLNA, AirPlay, Miracast)
	USB	Type C (USB 3.1, MTP, OTG, DisplayPort)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, Glonass, BeiDou, Galileo)
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	minden értesítés / prioritás / teljes némítás
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.0 (Oreo)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	HTC Sense Companion, Súgó, Viveport, UA Record, Zoe videoszerkesztő, TouchPal
	Multimédia
	Fő kamera	12 megapixel (PD + lézer autofókusz, f/1,7,5-es rekeszérték, OIS) + 16 megapixel (1,85 / 2x optikai zoom, f/2,6-os rekeszérték), dupla LED villanó
	Másodlagos kamera	2 x 8 megapixel (fixfókusz, 84 fokos látószög, f/2-es rekeszérték)
	Videófelvétel	4K (60, 30 FPS), 1080p (30, 60, 240 FPS lassítás)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3500 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, hang szenzor, ujjlenyomat-olvasó, iránytű, hall szenzor, Edge Sense gesztusfunkciók, nyomásérzékelős gombok, haptikus visszajelzés