Új hozzászólás Aktív témák

• #56 Csemike aktív tag Apollyon #49

  Új Válasz 2009-11-01 19:56:33 #56

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  válasz Apollyon #49 üzenetére

  Lány vagyok, ennek ellenére nekem sose volt egyszerű ismerkedni, mivel kifejezetten csúnya vagyok.
  Amúgy, azért nem jött össze semmi, mert még ugye szerettem ABE-t, és ahogy írtam, próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést, mivel tudtam, hogy ő már másé lett időközben. Úgyhogy úgy gondoltam, jobb ha én is nekifekszem az ismerkedésnek, voltak randik, mozi, iszogatás, hiába.

• #47 Csemike aktív tag Apollyon #46

  Új Válasz 2009-11-01 18:53:43 #47

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  válasz Apollyon #46 üzenetére

  Így van, nem olvastad el a hsz-eket.

  Én pl. próbálkoztam más megismerésével, de hidd el, nem a lustaság volt az oka, hogy mégse sikeredett semmi.

• #44 Csemike aktív tag

  Új Válasz 2009-11-01 18:28:27 #44

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  Nem alkothatunk úgy véleményt a lányról, hogy nem hallottuk az ő verzióját. Ezt nem az "asszonyi szolidaritás" mondatja velem, de azért egy kicsit erős ismeretlenként olyat leírni, hogy "ha nem tudott belőled papucsot csinálni, majd fog másból".
  Bocsi mephi, ez nem ellened szól, én elhiszem azokat, amiket leírtál, de meghallgatnám a párodat is erről az egészről. Ki tudja, igazából mik voltak a motivációi, mi bántotta igazán, lehet, hogy csak egy hatalmas kommunikációs gát van benne, ami miatt nem tudja elmondani, hogy miért ment el, és csak kifogásokat keres.

  Az én fejemet is tömték az ismerős "felmelegítve csak a káposzta jó" meg hasonló szövegekkel, hogy ne is reménykedjek, meg minek ringatom magam hiú ábrándokba. Igyekeztem ennek megfelelően is viselkedni, ismerkedtem mással, de semmi komoly nem lett, mert úgy álltam hozzá. Tudtam, hogy úgyse lesz belőle semmi, hát nem is lett, és egyátalán nem is bántam.
  Nagyon szerettem, akkor is amikor elhagyott, és utána is, de idővel elnyomtam magamban azt a fura érzést, hogy még mindig egy kő nehezedik a szívemre, és próbáltam nem naponta lesni az iwiw-jét. Nem üldöztem, egyátalán, nem hívogattam, nem írogattam neki. Ő keresett meg. Üzent iwiw-en, egy kábé közepesen érdeklődő "hogy vagy" szintű levélben. Mondanom se kell, hogy azonnal megdobbant a szívem. Aztán elkezdtünk levelezni, végül megbeszéltük, hogy összefutunk egy kicsit beszélgetni egy pohár sör mellett, kivel mi történt az eltelt hónapok alatt stb. (semmilyen szinten nem tartottuk a kapcsolatot).
  Egy délután összefutottunk, beszélgettünk semleges dolgokról, elmentünk iszogatni a WestBalkánba, aztán gyakorlatilag az egész éjszakát együtt töltöttük, és újra "összemelegedtünk" (hogy ezzel a csúnya szóval éljek). Nem voltak elvárásaim, nem görcsöltem, hogy hogyan fog tovább alakulni, nem siettettem semmit, csak hagytam, hogy történjen minden, ahogy történik.
  És aztán újra és újra találkoztunk, sokszor nagyon hosszan és mélyen beszélgettünk, és végül megismertem, azthiszem úgy igazából és teljes mértékben... Azt vettük észre, hogy megint olyanok vagyunk mint régen, csak már csöppett érettebb fejjel éljük meg egymást.

  Lehet, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta a jó, de egyelőre az idő minket igazol.

  Szerk.: Nem mondom, hogy kergess ábrándokat arról, hogy majd egyszer ti ketten újra együtt. De ne zárj ki semmit, soha ne mondd, hogy soha, mert (figyelem, nagy közhely következik ) az élet írja a leglehetetlenebb sztorikat.

• #14 Csemike aktív tag mephi666 #7

  Új Válasz 2009-11-01 11:46:17 #14

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  aktív tag

  válasz mephi666 #7 üzenetére

  A szakítás nem sétagalopp, az biztos, s bár nem tudom milyen a másik lovon ülni (én még nem hagytam el senkit, mindig velem szakítottak, bármilyen ciki is bevallani, igaz összvissz volt eddig 2 komolyabbnak látszó kapcsolatom, és a harmadikban vagyok most benne ) azért abban biztos vagyok, hogy annak a félnek is ugyanolyan szar, aki kimondja a végszót. Sőt, ha már régóta haldoklik egy kapcsolat, akkor tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy melyik fél mondja azt, hogy "hagyjuk most itt abba kedvesem".

  Legutóbb, amikor ilyesmi történt velem, nagyon hasonlóan éreztem, mint te. Abszolút tudom és átérzem, hogy mik kavarognak most benned. Hiába mondták nekem is, hogy menjek el szórakozni, kikapcsolódni, a hátam közepére kívántam mindent és mindenkit. Csak szívtam a cigiket egymás után, nem ettem, néha elsírtam magam, és nagyon becsapottnak, átvertnek éreztem magam...
  Ez az állapot eltartott néhány napig, de szerencsére dolgozni is kellett, így sokat voltam bent a munkahelyemen, mert akkor legalább nem kattogott üresjáratban az agyam. Ez az egy tevékenység (mármint a munka) volt az, ami lekötött, amivel sikerült elvonatkoztatni attól, hogy én most egy elhagyott szerelmes vagyok, akinek az a dolga, hogy sírjon és gyászolja élete szerelmét.
  Tulajdonképpen ez a krízis nagy önismeretre tanított. Hiszen amikor már tudtam józan fejjel gondolkodni, magamba szálltam, és megnéztem, hogy én mit csináltam rosszul. És hát volt hibám bőven... Rájöttem, hogy én hol rontottam el a dolgokat, hogy nem csapott be senki, nem vert át senki, csak vak voltam, és bizony sokszor önző és kegyetlen. És nem véletlenül kerültem ebbe a krízishelyzetbe, hiszen tanulnom kellett, meg kellett ismerjem önmagamat.

  Ez a szakítás amúgy ABE-val történt. Két év után, 2007 tavaszán szakítottunk, aztán szeptemberben, 5 hónap után újra egy pár lettünk. Akkor már más ember volt ő is, én is. Más most a kapcsolatunk is, azthiszem mindketten megfizettük a tanulópénzt, s tudunk értékelni dolgokat.

  Nem mondom, hogy menj szórakozni, foglald le magad, mert tudom, hogy ilyenkor semmire nem vágyik az ember, pláne nem kéretlen jótanácsokra.
  De ha túl vagy már a sokadik cigarettán, elsírtad már minden könnyedet, nézz magadba, jó alaposan. Lehet, hogy érdekes dolgokat fogsz meglátni.

Új hozzászólás Aktív témák