Új hozzászólás Aktív témák

• #208 hugo chávez aktív tag FollowTheORI #132

  Új Válasz 2015-11-11 06:20:38 #208

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  hugo chávez

  aktív tag

  válasz FollowTheORI #132 üzenetére

  "Alapvetően az x86 és az egyszálú soros végrehajtásban van közel a vég... és ott is azért mert az órajelet nem tudják felemelni tovább (gyakorlatilag 10-15 éve? megrekedtünk ezen a 4-5GHz körüli szinten), illetve az ILP (utasítás szintű párhuzamosságok) kiaknázása is már a plafont verdesi."

  Na igen, csak pont az egyszálú soros végrehajtás az, ami minden feladathoz alkalmas, ezért a sebességének növelése lineáris gyorsulást jelent minden programban.

  " Ígyis a fejlődés nagyrésze amit látunk már hasonló trükkökre "elpazarolt" tranzisztormilliókba került.
  A thread szintű (SMT) párhuzamosságok kiaknázására, meg a többmagos dologban persze még lehet kiaknázatlan dolog, de azt sem lehet a végtelenségig csinálni sajnos. "

  De most pont az van, hogy egyre nagyobb tranzisztorbüdzsé áll rendelkezésre az egyre csökkenő csíkszélesség által. Viszont a soros végrehajtás sebességét nem tudják már érdemben növelni. SMT jó dolog, de a hatékonysága attól függ, hogy mennyire vannak kihasználva egy-egy adott programszál által a végrehajtóegységek. Ha eléggé, akkor nem sokat ér, hisz a szálaknak egymással kéne versengeniük az erőforrásokért. Magtöbbszörözés is egy képcsőfok, de nagy teljesítményű magokból sokat nem tehetnek rá egy lapkára, ugyanis az nagyon megemelné a fogyasztást, ráadásul a programok jelentős része nem is tud 4-8-16 mag/szál-nál többet megfelelően kihasználni, mert nem párhuzamosíthatóak annyira a feladatok. Keveset fogyasztó apró, "buta" magok sokasága meg az egyszálas teljesítményt öli meg.
  Van még a GPGPU-vonal bevonása, ami a heterogén felépítésű (pár darab nagy teljesítményű "latency-optimized" hagyományos procimag és a sok apró "throughput-optimized" magból álló GPU-szerű tömb együtt) APU-kkal és a HSA/OpenCL 2-vel teljesedhet ki (szerintem úgy 2020-ra ki is derül, hogy mennyi alkalmazás lesz képes profitálni ebből a felépítésből és végrehajtási módból), de továbbra is ott van a probléma, hogy sok feladatot egyszerűen nem lehet eléggé párhuzamosítani, pláne nem az APU throughput-optimized magjainak optimális kihasználásához szükséges többszáz-többezer szálra. Egyébként az AVX célja és problémája is hasonló, mint az APU-ké. Ugyanis nagyon sok mindent nem lehet "SIMD-esíteni", pláne nem az 512-1024, vagy még több bit széles vektorméretre.
  Viszont tranzisztorkeret meg van és egyre nagyobb lesz. Tehát szerintem logikus lesz ezeket a tranzisztorokat feladatspecifikusra tervezett egységekbe fektetni, amik semmi másra nem jók, de egy-egy adott konkrét feladat végrehajtását nagyon fel tudják gyorsítani. Vagy esetleg FPGA tömbökbe, amiket aztán mindig az épp aktuális program/feladat végrehajtásához konfigurálgatnak hozzá.

  "És ha jól sikerül a Zen, ezért is zárkózhatnak fel nagyon közel. Reméljük a legjobbakat nekik, a "történelmi" esély még megvan most.. "

  Igen, most még (mert ha ezt elcseszik, akkor a PC-s CPU piacon kb. végük lesz) van esélyük. Én szorítok nekik. És vevő is lennék egy mobil Raven Ridge-re, ha jól sikerül.

• #129 hugo chávez aktív tag

  Új Válasz 2015-11-10 04:14:26 #129

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  hugo chávez

  aktív tag

  Húúú, komoly anyag, különösen az eleje! Köszi.

  Egyébként szerintem itt is az látszik, hogy lassan vége van az általános célú teljesítménynövelésének szilíciumon. Viszont, a csökkenő csíkszélesség által lehet több "specifikus" utasításkészletet és ezekhez tranzisztorokat (AVX-256-512), vagy akár még külön ASIC-eket pakolni a lapkára, ez lehet egyfajta irány a teljesítmény növelésére, de ezeket már egyre inkább adott (aktuálisan igényelt) feladatokhoz kell majd szabni.

Új hozzászólás Aktív témák