- Rég várt frissítést kap az Android tárcsázója
- Bemutatkozott az Oppo kamerás csúcsmodellje
- Huawei Watch Fit 3 - zöldalma
- Samsung Galaxy Watch8 és Watch8 Classic – lelkes hiperaktivitás
- Xiaomi 14 - párátlanul jó lehetne
- Huawei Watch Fit 5 Pro - jó forma
- Samsung Galaxy Z Fold7 - ezt vártuk, de…
- Telekom mobilszolgáltatások
- Samsung Galaxy S25 Ultra - titán keret, acélos teljesítmény
- One mobilszolgáltatások
Aktív témák
-
-
ngabor2
nagyúr
Piros (mod) gomb.
[Szerkesztve]meg még másik 2, nomeg 2 infó
így a szééép.
ráadásul nekem elég ritkán írja ki mostanában, hogy letelt a módosítási idő, vagy mi.
mod: vééégre jancsika is lelépett. lassan elfogy a söröm (vagy lassan fogy el a söröm? annyira nem bejövős
). -
Janoska26
addikt
Piros (mod) gomb.
[Szerkesztve]sirály hogy van olyan
-
FehérHolló
veterán
-
FehérHolló
veterán
-
-
cimbiék lemásztak a triglavról.. törve, de élve ám...
eredetileg mont blanc lett volna, de aztán mégsenem
szerk.
mivan? (visszaolvasás rulez)
neduddki elkapott vkit?
marvin, most lesz az erő diadala a fej felett, vivá!
[Szerkesztve]hol, merre, hányméter?lebontom
Pukkancs : Én szótlan fickó vagyok amúgy...
frweggsrámszakadt fdhkhlfa a plafon mmmmppfff 
[Szerkesztve] -
nyitni kéne egy topicot, a magyar szappanopera brazil beütéssel címmel, vagy valami hasonló, oszt összehzni egy frankó kis sztorit, forgatókönyv, stáb az van itt elég agyalágyult
oszt haddszóljon, oszkár aranyglóbusz miegymás világhírnév, endru vajna, fasza minden, ollári ollári óó 
Pukkancs : addig nem marad kórházba mer kirakják, mivel nem bírja fizetni a napidíjat![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
[Szerkesztve] -
Janoska26
addikt
nyitni kéne egy topicot, a magyar szappanopera brazil beütéssel címmel, vagy valami hasonló, oszt összehzni egy frankó kis sztorit, forgatókönyv, stáb az van itt elég agyalágyult
oszt haddszóljon, oszkár aranyglóbusz miegymás világhírnév, endru vajna, fasza minden, ollári ollári óó
Pukkancs : addig nem marad kórházba mer kirakják, mivel nem bírja fizetni a napidíjat
[Szerkesztve] -
jaja, asszem az a biginigje a bjutiful frendcsipnek vagymi
Pukkancs : ja meg a négerek a kászágrándén, fulzsenszijó tezzsvérem, ejj régi szép idők...
troland26 : nemazok, mer a végén kiderül, hogy örökbefogadták a szülei, úgyhogy fújhatja az örökséget, a jányt azt viheti
[Szerkesztve] -
freeemail az laza, azzal szórakoztam régebben mikor az exemmel szakítottunk, hogy megfejtettem a jelszavát, a jelszóemlékeztető sokat segít ha ismered az illetőt, aztán ha ez megvolt, gyorsan törlgettem kicsit, tudom csúnya dolog volt, nem is vagyok rá büszke, de a bosszú édes íze elvette az eszem, azta kicsit is ami volt, de ennek már jóideje, úgymond a multé
-
nekem a jelszóm egy fémlapra van leírva. azelőtt valamelyik szokásos jelszavam volt, de kitalálták, hogy 3-havonta változtatni kell, min. 6 karakter, és kisbetű, nagybetű, számjegy kell bele. és természetesen az utolsó sok nem lehet. úgyhogy jelszóváltáskor leírok erre a fémlapra 7-8 betűt/számjegyet, ugyan az lesz mindhárom jelszóm, egyszerre változtatom, aztán igyekszem nem kikapcsolni a gépet. tehát a melóhelyi jelszavamat senki nem ismeri
még én se...
ja, és természetesen ez a fémlap az asztalomon van, mindenki szeme előtt, csak nem tudják, hogy milyen titkot rejt. ha valamit el akarsz rejteni, tedd közszemlére.
(csapolok egy sört.)Min. 6 karakter 3 hónapra..? Halovány. Pár óra egy mai gépen...
#3062: 'éniszgyűrű..? Akkor sokan megtudhatják...
#3065:
[Szerkesztve] -
Bazze én meg a freemail fiókom jelszavát felejtettem el , .. Legalább is azt hittem aztán rájöttem , hogy mivel több, mint 3 hónapja inaktív voltam szépen törölték az egészet ,de előtte vagy 20 jelszó variációt kipróbáltam
freeemail az laza, azzal szórakoztam régebben mikor az exemmel szakítottunk, hogy megfejtettem a jelszavát, a jelszóemlékeztető sokat segít ha ismered az illetőt, aztán ha ez megvolt, gyorsan törlgettem kicsit, tudom csúnya dolog volt, nem is vagyok rá büszke, de a bosszú édes íze elvette az eszem, azta kicsit is ami volt, de ennek már jóideje, úgymond a multé
-
ngabor2
nagyúr
nekem a jelszóm egy fémlapra van leírva. azelőtt valamelyik szokásos jelszavam volt, de kitalálták, hogy 3-havonta változtatni kell, min. 6 karakter, és kisbetű, nagybetű, számjegy kell bele. és természetesen az utolsó sok nem lehet. úgyhogy jelszóváltáskor leírok erre a fémlapra 7-8 betűt/számjegyet, ugyan az lesz mindhárom jelszóm, egyszerre változtatom, aztán igyekszem nem kikapcsolni a gépet. tehát a melóhelyi jelszavamat senki nem ismeri
még én se...
ja, és természetesen ez a fémlap az asztalomon van, mindenki szeme előtt, csak nem tudják, hogy milyen titkot rejt. ha valamit el akarsz rejteni, tedd közszemlére.
(csapolok egy sört.) -
Most éppen az a gond, hogy jelszót szeretnék változtatni 6-5-4-3-2-1-re de nem tudom, hogyan módosítsam a panelen..... (nem jön le az előző). Lehet, hogy fölé írom, csak akkor már belelóg a Vista oldalsávban az időjárás gadget-be.
(Meg nem fogom tudni, hogy most melyik az érvényes....)
u.i.: XXX-et már próbáltad?legjobb és legdizájnosabb megoldás az lenne, hogy vennél egy acél gyűrüt, belegravíroztatnád a jelszót, és lekrómoztatnád
-
hinnye, hogy Te milyen okos vagy télapó
Én a Goldengate-es jelszavamat felejtettem el, így most nem tudok letölteni puccérnős képeket
[Szerkesztve]Bazze én meg a freemail fiókom jelszavát felejtettem el , .. Legalább is azt hittem aztán rájöttem , hogy mivel több, mint 3 hónapja inaktív voltam szépen törölték az egészet ,de előtte vagy 20 jelszó variációt kipróbáltam
-
hinnye, hogy Te milyen okos vagy télapó
Én a Goldengate-es jelszavamat felejtettem el, így most nem tudok letölteni puccérnős képeket
[Szerkesztve]Most éppen az a gond, hogy jelszót szeretnék változtatni 6-5-4-3-2-1-re de nem tudom, hogyan módosítsam a panelen..... (nem jön le az előző). Lehet, hogy fölé írom, csak akkor már belelóg a Vista oldalsávban az időjárás gadget-be.
(Meg nem fogom tudni, hogy most melyik az érvényes....)
u.i.: XXX-et már próbáltad? -
Én is mindig elfelejtettem az elején az 1-2-3-4-5-6 karaktersorozatot, ezért fel is írtam alkoholos filccel az LCD kijelző sarkára az óra fölé, mert ott zavar a legkevésbé, de néhány hónap után már alig-alig kellett odapillantanom. Megjegyeztem.
hinnye, hogy Te milyen okos vagy télapó
Én a Goldengate-es jelszavamat felejtettem el, így most nem tudok letölteni puccérnős képeket
[Szerkesztve] -
Én is mindig elfelejtettem az elején az 1-2-3-4-5-6 karaktersorozatot, ezért fel is írtam alkoholos filccel az LCD kijelző sarkára az óra fölé, mert ott zavar a legkevésbé, de néhány hónap után már alig-alig kellett odapillantanom. Megjegyeztem.
Én mostanában az ebayes jelszavamat szoktam elfelejteni
MEg a szerveremen a jelszót.
Bezzeg régen, mikor szinte midnegyik ugyanaz volt.... Addig nem volt gond. -
Én leírtam egy post-it-re és elrejtettem itt az asztalban egykét alkalom utánmár nem kellett megnéznem
Én is mindig elfelejtettem az elején az 1-2-3-4-5-6 karaktersorozatot, ezért fel is írtam alkoholos filccel az LCD kijelző sarkára az óra fölé, mert ott zavar a legkevésbé, de néhány hónap után már alig-alig kellett odapillantanom. Megjegyeztem.
-
Döbbenj: jelszót/pin-t SOHA. Pedig van vagy 50 AKTUÁLIS. Viszont az arcmemóriám pocsék... Reggelente mindig megdöbbenek a tükör előtt...
Ja, a szmálji(k) jelentése ugye megvan..?
Passzív dohányos vagyok...
Értelmezés: -> [pofánverés] ->
[Szerkesztve]dohányzol? mert ha igen, akkor nem csodálkoznék ezen
-
Döbbenj: jelszót/pin-t SOHA. Pedig van vagy 50 AKTUÁLIS. Viszont az arcmemóriám pocsék... Reggelente mindig megdöbbenek a tükör előtt...
Ja, a szmálji(k) jelentése ugye megvan..?
Passzív dohányos vagyok...
Értelmezés: -> [pofánverés] ->
[Szerkesztve] -
-
-
HI!
Ht amig ki nem derul ki votl addo hagy maragyn, utanna majd torolheted eszt a formedvenyt!!!:- )))
udv
neduddki
p.s. eszem megall,egy hozzaszoalssal vki onkre teszi nehezen felepitett renomemet: - (((
/ird ma meg honna gyut?! koszi/Vadul nyomozok, már Kántort is bevetettem, de nem haladok vele, mert csak énekel...
-
Winner_hun
félisten
-
Ja, mondjuk kedvcsinálónak az elejétől kellett volna betennem.
Mondjuk, még betehetem.
Tehát: Rejtő annak, aki még nem ismeri!!
''- Pénzt vagy életet!
- Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.
Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek:
Egy ideges útonálló.
Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz.
- Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!...
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
- Utoljára figyelmeztetem, és azután... - kezdte újra komolyan.
- Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!... - és mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: - Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám...
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni!... - és artikulátlan rikácsolással röhögve bólogatott: - Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr! Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!... Két dolláron alul nem tesz ilyent. Az öreg Wagner nagy emberismerő, well, my best gangster!...
Ebben a pillanatban, váratlanul, néhány lépésnyire tőlük, feltűnt két arra sétáló katona.
Ezek elfogják!
Az útonálló rémülten zsebre vágta a pisztolyát. Az áldozat gépszerű alkalmazkodással leeresztette magasba emelt karjait, a katonák felé fordult és...
És nem szólt semmit!
Ráadásul felettük most zizegés hallatszott! Két biciklis járőr kerekezik, beszélgetve a rakparton, és az áldozat nem mozdul. A katonák és a járőrök eltávolodtak. A rabló villámgyorsan újra előrántotta a pisztolyát, és rákiáltott az áldozatra:
- Egy moccanást sem, mert...
A másik rémülten körülnézett, és szinte sírva, de azért igen erélyesen rászólt:
- Ne ordítson, maga ló! Idecsődíti nekem a csendőröket!... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! Képes és a legnagyobb kellemetlenségeket csinálja nekem!
A rabló megrémült.
Te jó Isten! Mi ez?!
Az áldozat jobban fél a csendőrségtől, mint a fegyveres útonállótól. Ki lehet ez az ember? Miféle szörnyű, régóta keresett bűnöző?
- Fel a kezekkel!
Az áldozat dühösen emelte a magasba karjait.
- Mondja, maga tornaórát rendez itt?!... Becsületszavamra, ilyet még nem láttam! Ez a mániája a kezekkel. És harmadszor: ne hadonásszon állandóan a pisztollyal, mert elsül, és visszajönnek a rendőrök... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! - siránkozta türelmetlenül, és közben akkorát csuklott, hogy szakadt keménykalapja az orráig süppedt.
- Mondja maga bolond?
- Lehet, de ez most nem fontos... Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -, adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom. Na?... mit vitatkozzunk itt soká. Nem igaz?
- Futni hagy? - álmélkodott az útonálló. - Örüljön, ha nem bántom és elmegyek.
- Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hupplá!... Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más. Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról. - És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: - Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg Wagner olimpikon lehetne... És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont. Na?... választhat: pénzt vagy életet?!
Az útonálló végképp elvesztette a talajt maga alól. Lelője ezt a szörnyeteget ötven centért? Vagy megkockáztassa, hogy kést vágjanak belé távozáskor? Mert hogy ő, revolverrel a kezében, egy dollárt fizessen az áldozatnak az világröhej volna.
Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt. Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska rongyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusának jelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény reá tűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.
- Na mi lesz? - sürgette a rablót az áldozat. - Itt akar megöregedni? Adjon egy dollárt, és menjen a fenébe!.. Ilyen egy hülye sztrovacsek.
Hogy a sztrovacsek kifejezés mit jelentett Wagner úrnál, azt senki sem tudta. Állandó, csontig ható részegsége még őt is erősen akadályozta abban, hogy akár csak saját szavait is helyesen értelmezze.
- No de értse meg - kiáltotta dühös kétségbeeséssel az útonálló -, nincs pénzem, és nem akarom lelőni. Sajnálom magát!
- Mi közöm ahhoz nekem?!... Maga ne legyen jó az én egy dolláromért! Tessék csak lőni!
- Nem teszem! És figyelmeztetem, hogy ha odamegyek...
- Akkor megrúgom, és jön a bicska. Az én konyhakésszerű, hatalmas zsebkésem. Ha viszont a helyén marad, akkor megint csak ott tartunk, hogy tessék lelőni!... Szép kis hecc! Na, tudja mit: Ide hallgasson! Ha nincs pénze, fizessen természetben. Elfogadom a revolvert. Majd csak adnak egy kis pálinkát érte a Három Piros Dugóhúzó dajningrumban! Na, benne van?
...Minek folytassam? Rövid, elkeseredett vita után Wagner úr megkapta a revolvert. Sem a hátba szúrást, sem a villamosszéket nem kockáztatja az ember ötven centért. A rabló pályája kezdetén volt, mindössze tizenkilenc éves, mellesleg ez is mentse tehetetlenségét.
- Na jöjjön, kis sztrovacsek! - vigasztalta a rablót humánus áldozata. - Maga is kaphat egy korty pálinkát... Hoppla! Legalább a muníciót elihatja a revolveréből... Ni, milyen szép nadrágrögzítő! - kiáltotta, ahogy elindultak, és egy hosszú spárgát pillantott meg lefüggni a feje fölötti vastraverzről. - Ezt leszedem innén, de a mindenségit... odacsomózták... - és kedvesen a fiatalemberhez fordult: - Nincs magánál egy bicska véletlenül?
- Mi?! - kérdezte a rabló, és halálosan elsápadt. - De hiszen... Maga fenyegetett... Magának van kése!
- Ne gyerekeskedjék! Soha életemben nem volt késem... Hopplá... no, várjon! De revolverem most már, hála Istennek, van, hát csak nyughassék, kedves sztrovacsek...
És a dühös útonálló orra elé tartotta saját fegyverét.''Asszem felvetem Parcinak, hogy legyen hsz hosszlimit... Kicsit alacsonyabb, mint most...
-
Ja, mondjuk kedvcsinálónak az elejétől kellett volna betennem.
Mondjuk, még betehetem.
Tehát: Rejtő annak, aki még nem ismeri!!
''- Pénzt vagy életet!
- Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.
Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek:
Egy ideges útonálló.
Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz.
- Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!...
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
- Utoljára figyelmeztetem, és azután... - kezdte újra komolyan.
- Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!... - és mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: - Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám...
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni!... - és artikulátlan rikácsolással röhögve bólogatott: - Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr! Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!... Két dolláron alul nem tesz ilyent. Az öreg Wagner nagy emberismerő, well, my best gangster!...
Ebben a pillanatban, váratlanul, néhány lépésnyire tőlük, feltűnt két arra sétáló katona.
Ezek elfogják!
Az útonálló rémülten zsebre vágta a pisztolyát. Az áldozat gépszerű alkalmazkodással leeresztette magasba emelt karjait, a katonák felé fordult és...
És nem szólt semmit!
Ráadásul felettük most zizegés hallatszott! Két biciklis járőr kerekezik, beszélgetve a rakparton, és az áldozat nem mozdul. A katonák és a járőrök eltávolodtak. A rabló villámgyorsan újra előrántotta a pisztolyát, és rákiáltott az áldozatra:
- Egy moccanást sem, mert...
A másik rémülten körülnézett, és szinte sírva, de azért igen erélyesen rászólt:
- Ne ordítson, maga ló! Idecsődíti nekem a csendőröket!... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! Képes és a legnagyobb kellemetlenségeket csinálja nekem!
A rabló megrémült.
Te jó Isten! Mi ez?!
Az áldozat jobban fél a csendőrségtől, mint a fegyveres útonállótól. Ki lehet ez az ember? Miféle szörnyű, régóta keresett bűnöző?
- Fel a kezekkel!
Az áldozat dühösen emelte a magasba karjait.
- Mondja, maga tornaórát rendez itt?!... Becsületszavamra, ilyet még nem láttam! Ez a mániája a kezekkel. És harmadszor: ne hadonásszon állandóan a pisztollyal, mert elsül, és visszajönnek a rendőrök... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! - siránkozta türelmetlenül, és közben akkorát csuklott, hogy szakadt keménykalapja az orráig süppedt.
- Mondja maga bolond?
- Lehet, de ez most nem fontos... Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -, adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom. Na?... mit vitatkozzunk itt soká. Nem igaz?
- Futni hagy? - álmélkodott az útonálló. - Örüljön, ha nem bántom és elmegyek.
- Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hupplá!... Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más. Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról. - És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: - Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg Wagner olimpikon lehetne... És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont. Na?... választhat: pénzt vagy életet?!
Az útonálló végképp elvesztette a talajt maga alól. Lelője ezt a szörnyeteget ötven centért? Vagy megkockáztassa, hogy kést vágjanak belé távozáskor? Mert hogy ő, revolverrel a kezében, egy dollárt fizessen az áldozatnak az világröhej volna.
Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt. Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska rongyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusának jelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény reá tűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.
- Na mi lesz? - sürgette a rablót az áldozat. - Itt akar megöregedni? Adjon egy dollárt, és menjen a fenébe!.. Ilyen egy hülye sztrovacsek.
Hogy a sztrovacsek kifejezés mit jelentett Wagner úrnál, azt senki sem tudta. Állandó, csontig ható részegsége még őt is erősen akadályozta abban, hogy akár csak saját szavait is helyesen értelmezze.
- No de értse meg - kiáltotta dühös kétségbeeséssel az útonálló -, nincs pénzem, és nem akarom lelőni. Sajnálom magát!
- Mi közöm ahhoz nekem?!... Maga ne legyen jó az én egy dolláromért! Tessék csak lőni!
- Nem teszem! És figyelmeztetem, hogy ha odamegyek...
- Akkor megrúgom, és jön a bicska. Az én konyhakésszerű, hatalmas zsebkésem. Ha viszont a helyén marad, akkor megint csak ott tartunk, hogy tessék lelőni!... Szép kis hecc! Na, tudja mit: Ide hallgasson! Ha nincs pénze, fizessen természetben. Elfogadom a revolvert. Majd csak adnak egy kis pálinkát érte a Három Piros Dugóhúzó dajningrumban! Na, benne van?
...Minek folytassam? Rövid, elkeseredett vita után Wagner úr megkapta a revolvert. Sem a hátba szúrást, sem a villamosszéket nem kockáztatja az ember ötven centért. A rabló pályája kezdetén volt, mindössze tizenkilenc éves, mellesleg ez is mentse tehetetlenségét.
- Na jöjjön, kis sztrovacsek! - vigasztalta a rablót humánus áldozata. - Maga is kaphat egy korty pálinkát... Hoppla! Legalább a muníciót elihatja a revolveréből... Ni, milyen szép nadrágrögzítő! - kiáltotta, ahogy elindultak, és egy hosszú spárgát pillantott meg lefüggni a feje fölötti vastraverzről. - Ezt leszedem innén, de a mindenségit... odacsomózták... - és kedvesen a fiatalemberhez fordult: - Nincs magánál egy bicska véletlenül?
- Mi?! - kérdezte a rabló, és halálosan elsápadt. - De hiszen... Maga fenyegetett... Magának van kése!
- Ne gyerekeskedjék! Soha életemben nem volt késem... Hopplá... no, várjon! De revolverem most már, hála Istennek, van, hát csak nyughassék, kedves sztrovacsek...
És a dühös útonálló orra elé tartotta saját fegyverét.''Ez felülmúlhatatlan.
-
Gratula, gyors volt!
Én is nagyon bírom ezt a részt, meg úgy Rejtőt is általában.
Integra: Vagy az is lehet, hogy most az elvonóról netezik. A kérdés csak az, hogy alkohol vagy drog.
[Szerkesztve]Ja, mondjuk kedvcsinálónak az elejétől kellett volna betennem.
Mondjuk, még betehetem.
Tehát: Rejtő annak, aki még nem ismeri!!
''- Pénzt vagy életet!
- Életet!
A revolveres merénylő ettől a választól úgy megijedt, hogy visszahőkölt. A számtalanszor elhangzott támadó felszólításra, amióta a világ világ, először hangzott el a fenti válasz. A rabló lövésre kész pisztolya megrezdült a kezében, és egyszerűen nem tudta, hogy mit tegyen. A megtámadott egyén két karját nyugodtan felemelte, mint akit nem érdekel, hogy mi lesz.
Ez volt lefolyását és befejezését tekintve minden idők legkülönösebb és legszomorúbb bűnügyi komédiája. Színhely: San Francisco, Oakland. Írta: az élet.
Személyek:
Egy ideges útonálló.
Egy rezignált áldozat.
(Katonaság, néptelenség.)
Idő: pénz.
- Barom! - ismétli a rabló. - Pénzt vagy életet! Nem hallotta?
- Mit ordít! Azt hiszi, süket vagyok? Miután szabadott választanom, hogy a pénzemet adjam-e vagy az életemet, én az életet ajánlottam.
Az útonálló helyzete kétségbeejtő volt.
- Ha komédiázik pórul jár! Háromig számolok!...
- Maga egy számtantanár, becsületszavamra!... Mondtam, hogy az életet megkaphatja. Én ingyenélő vagyok, hát az életre nincs rezsim. De honnan veszek másik ötven centet, ha ezt odaadom?
Most képzeljük el a rablót. Agyonlőjön valakit, tehát villamosszéket kockáztasson ötven centért, vagy szégyenszemre távozzék e rövid beszélgetés után?
- Utoljára figyelmeztetem, és azután... - kezdte újra komolyan.
- Ne adjon terminusokat! Maga rám bízta a választást, most tessék lőni!... - és mert megszánta a pisztolyával tehetetlenül hadonászó támadót, szelíden folytatta: - Verje ki a fejéből, tisztelt martalóc úr, hogy én magának akár csak egyetlen vasat is adjak. Nincs rá eset, higgye el, drágám...
- Utoljára figyelmeztetem: ha hülyéskedik, úgy főbe lövöm, mint a pinty!
- All right! De siessen, mert nem érek rá itt ácsorogni!... - és artikulátlan rikácsolással röhögve bólogatott: - Maga egy nagy áldozat nálam, rabló úr! Egy alig züllött martalóc! Az ilyen ötven centért nem öl embert!... Két dolláron alul nem tesz ilyent. Az öreg Wagner nagy emberismerő, well, my best gangster!...
Ebben a pillanatban, váratlanul, néhány lépésnyire tőlük, feltűnt két arra sétáló katona.
Ezek elfogják!
Az útonálló rémülten zsebre vágta a pisztolyát. Az áldozat gépszerű alkalmazkodással leeresztette magasba emelt karjait, a katonák felé fordult és...
És nem szólt semmit!
Ráadásul felettük most zizegés hallatszott! Két biciklis járőr kerekezik, beszélgetve a rakparton, és az áldozat nem mozdul. A katonák és a járőrök eltávolodtak. A rabló villámgyorsan újra előrántotta a pisztolyát, és rákiáltott az áldozatra:
- Egy moccanást sem, mert...
A másik rémülten körülnézett, és szinte sírva, de azért igen erélyesen rászólt:
- Ne ordítson, maga ló! Idecsődíti nekem a csendőröket!... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! Képes és a legnagyobb kellemetlenségeket csinálja nekem!
A rabló megrémült.
Te jó Isten! Mi ez?!
Az áldozat jobban fél a csendőrségtől, mint a fegyveres útonállótól. Ki lehet ez az ember? Miféle szörnyű, régóta keresett bűnöző?
- Fel a kezekkel!
Az áldozat dühösen emelte a magasba karjait.
- Mondja, maga tornaórát rendez itt?!... Becsületszavamra, ilyet még nem láttam! Ez a mániája a kezekkel. És harmadszor: ne hadonásszon állandóan a pisztollyal, mert elsül, és visszajönnek a rendőrök... Ilyen ideges rablót még életemben nem láttam! - siránkozta türelmetlenül, és közben akkorát csuklott, hogy szakadt keménykalapja az orráig süppedt.
- Mondja maga bolond?
- Lehet, de ez most nem fontos... Ide hallgasson, rablovics úr - kezdte békülékenyen a megtámadott -, adjon nekem egy dollárt, és futni hagyom. Na?... mit vitatkozzunk itt soká. Nem igaz?
- Futni hagy? - álmélkodott az útonálló. - Örüljön, ha nem bántom és elmegyek.
- Ez is egy álláspont, de nem az enyém. Hupplá!... Ne remegj, pajtás, csak csuklottam! Az én álláspontom más. Ha elmegy, akkor majd én előveszem a késemet, és szanzsén a nyakszirtjébe hajítom hátulról. - És rekedt, joviális kacagással felrikácsolt: - Well, my dear gyilkos! Zsebkésvetésben az öreg Wagner olimpikon lehetne... És rekordidő alatt úgy a bicskámat, mint az egy dollár tarifát kiveszem magából! Látja, ez egy jó álláspont. Na?... választhat: pénzt vagy életet?!
Az útonálló végképp elvesztette a talajt maga alól. Lelője ezt a szörnyeteget ötven centért? Vagy megkockáztassa, hogy kést vágjanak belé távozáskor? Mert hogy ő, revolverrel a kezében, egy dollárt fizessen az áldozatnak az világröhej volna.
Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt. Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska rongyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusának jelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény reá tűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.
- Na mi lesz? - sürgette a rablót az áldozat. - Itt akar megöregedni? Adjon egy dollárt, és menjen a fenébe!.. Ilyen egy hülye sztrovacsek.
Hogy a sztrovacsek kifejezés mit jelentett Wagner úrnál, azt senki sem tudta. Állandó, csontig ható részegsége még őt is erősen akadályozta abban, hogy akár csak saját szavait is helyesen értelmezze.
- No de értse meg - kiáltotta dühös kétségbeeséssel az útonálló -, nincs pénzem, és nem akarom lelőni. Sajnálom magát!
- Mi közöm ahhoz nekem?!... Maga ne legyen jó az én egy dolláromért! Tessék csak lőni!
- Nem teszem! És figyelmeztetem, hogy ha odamegyek...
- Akkor megrúgom, és jön a bicska. Az én konyhakésszerű, hatalmas zsebkésem. Ha viszont a helyén marad, akkor megint csak ott tartunk, hogy tessék lelőni!... Szép kis hecc! Na, tudja mit: Ide hallgasson! Ha nincs pénze, fizessen természetben. Elfogadom a revolvert. Majd csak adnak egy kis pálinkát érte a Három Piros Dugóhúzó dajningrumban! Na, benne van?
...Minek folytassam? Rövid, elkeseredett vita után Wagner úr megkapta a revolvert. Sem a hátba szúrást, sem a villamosszéket nem kockáztatja az ember ötven centért. A rabló pályája kezdetén volt, mindössze tizenkilenc éves, mellesleg ez is mentse tehetetlenségét.
- Na jöjjön, kis sztrovacsek! - vigasztalta a rablót humánus áldozata. - Maga is kaphat egy korty pálinkát... Hoppla! Legalább a muníciót elihatja a revolveréből... Ni, milyen szép nadrágrögzítő! - kiáltotta, ahogy elindultak, és egy hosszú spárgát pillantott meg lefüggni a feje fölötti vastraverzről. - Ezt leszedem innén, de a mindenségit... odacsomózták... - és kedvesen a fiatalemberhez fordult: - Nincs magánál egy bicska véletlenül?
- Mi?! - kérdezte a rabló, és halálosan elsápadt. - De hiszen... Maga fenyegetett... Magának van kése!
- Ne gyerekeskedjék! Soha életemben nem volt késem... Hopplá... no, várjon! De revolverem most már, hála Istennek, van, hát csak nyughassék, kedves sztrovacsek...
És a dühös útonálló orra elé tartotta saját fegyverét.'' -
''Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt. Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska rongyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusának jelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény reá tűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.''
Megkerestem!!
u.i.: Egyébként ez is zseniális, a ''Kékszakállú'' és Wagner kapcsolata Rejtőnél.
Gratula, gyors volt!
Én is nagyon bírom ezt a részt, meg úgy Rejtőt is általában.
Integra: Vagy az is lehet, hogy most az elvonóról netezik. A kérdés csak az, hogy alkohol vagy drog.
[Szerkesztve] -
-
''beleesett''
Mondhatjuk úgy is, hogy belepofozták.
Szerk: Hmmm... Mintha egy d betű hirtelen g betűre változott volna.
[Szerkesztve]''Az áldozat kissé imbolyogva, de nyugodtan várt. Megdöbbentően toprongyos volt. Ruházatát egy jobb madárijesztő sem vállalta volna. Inget egyáltalán nem viselt, viszont mindenféle ócska rongyot kötött a nyakára, mintegy jelezve a fehérnemű szükséges voltát. Feltűnő ismertetőjele lehetett volna valami körözvényben, hogy egy alig elszáradt gardénia díszlett a gomblyukában.
A hervadt virág hervadhatatlan gyermeki optimizmusának jelképe volt. Szimbóluma annak a könnyed, buzgó kedélynek, naiv életfilozófiának és szüntelen mámoros derűnek, mellyel Wagner úr a nap minden percében széttárta lelkivilágát a legcsekélyebb, legegyszerűbb örömök előtt is.
Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú vén arcán, állcsontja mentén ritkás, de hosszú szőrű matrózszakáll vonult félkörben. Első látásra inkább zsinórral felkötött műszőrzetnek hihette volna az ember.
És amint a holdfény reá tűzött, ez a szakáll végképp elrettentően hatott az amúgy is döbbent rablóra.
Ijedten felkiáltott!
Ugyanis a rendkívüli szőrzetnek csillogó, búzakék színe volt!
Aki nem tudta, hogy Wagner úr, egy csodálatosan nagy pofon következtében, belezuhant a rakparton előkészített hajófestő zománcába, az így, a holdfényben, kísértetnek hihette.''
Megkerestem!!
u.i.: Egyébként ez is zseniális, a ''Kékszakállú'' és Wagner kapcsolata Rejtőnél. -
-
-
Vagy inkább fordítva, kijózanodott. Mint egyszer asszem kékszakáll valamelyik Rejtő regényben. Szegény nagyon meg is lepődött, mit keres annyi gazember között. Neduddki is valami ilyesmit érezhet most.
Wagner úr.
(De valóban kék szakálla volt, mert beleesett egy hordó kék zománcfestékbe. )
)
így a szééép.
).
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
bazze én nem láttam a végét , most miért kellett ezt.......
Vagy utód..? 
Aktív témák
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Rég várt frissítést kap az Android tárcsázója
- exHWSW - Értünk mindenhez IS
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Autós topik
- Bemutatkozott az Oppo kamerás csúcsmodellje
- Elektromos autók - motorok
- Automata kávégépek
- Gaming notebook topik
- További aktív témák...
- Dell Precision 5560 i5 11500H 16GB 256GB SSD 1920x1200 Matt IPS
- Új - MacBook Pro M5 Chip 14" 10C / 10C / 16 GB RAM / 512 SSD / Silver / Black - 27% Áfás
- Új - MacBook Pro M5 Chip 14" 10C / 10C / 32 GB RAM / 1TB SSD / Silver / Black - 27% Áfás
- Micro - Fujitsu Esprimo Q958 (i5-8400, 8GB DDR4 RAM, 256GB SATA SSD)
- Hp Pavilion Gaming laptop
- (10x15.000Ft/BANKMENTES-RÉSZLET) GAMER PC // i7-6700 // DDR4 8GB RAM // 128 GB SSD // AMD RX580 8GB
- BESZÁMÍTÁS! ASUS B760 i7 13700K 32GB DDR5 512GB SSD RTX 4070 12GB Aerocool P500B Digi ARGB 750W
- GYÖNYÖRŰ iPhone XR 128GB Red-2 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3984, 100% Akkumulátor
- Asus RoG CROSSHAIR X870E APEX Alaplap!
- HP EliteBook 840 G6, G5 14" i5, 8-16GB RAM, SSD, jó akku, számla, 6 hó gar
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest