Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • guftabi96

    addikt

    válasz mike1334 #5446 üzenetére

    Hát ebbe jól beletrafáltam :D
    A válaszból és az avatarból ítélve nekünk igen nagy valószínűséggel nagyon különbözik az ízlésünk. (A Kertvárosi gettóból én nem tudtam 2-3 résznél többet megnézni).

    (#5447) gbors
    A történetvezetéssel nem volt bajom. Egyszer-egyszer még érdekes is volt az "egyszer erről már volt szó egy másik szemszögből" dolog, de olyan óriási hozzáadott értéket nem láttam benne.
    "Mindkét könyvnek fontos eleme a szélsőségesen abszurd, ironikus humor, ha azt nem viszi jól a gyomrod, akkor veszett ügy"
    Na igen, ez az első dolog: humor terén nagyon válogatós vagyok. Az biztos, hogy a Bajnokok reggelije számomra a legkisebb mértékben sem volt humoros... és akkor még finoman fejeztem ki magamat.

    A 22-es csapdájánál legalább volt néhány szituáció, amit tekinthetünk viccesnek/tanulságosnak/elgondolkodtatónak.

    Ez van.
    ----------------------------------------------------

    Az ismeretlen Kimi Raikkönen:
    Jobbra számítottam. Voltak benne érdekes részletek, de nem mondanám egy kifejezetten jó könyvnek. Néhány helyen kifejezetten rosszul van megírva. 6/10

    Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak.
    Nem titok, hogy kedvelem "Tibikét". Nagyon jól ismerem azt a fajta falusi környezetet és az ahhoz tartozó embereket, amiről sok standupja szól. Én is ebben nőttem fel és jelenleg is ebben élek. Valami hasonlót vártam a könyvtől is, mint az előadásaitól. Nem igazán azt kaptam. Sokszor kifejezetten szomorú és nyomorúságos ez a történet - sajnos azért, mert teljes mértékben a valóságból merít.
    Nem gondolom, hogy Bödőcsnek el kell dobnia a mikrofont és tollat kell ragadnia, mert nem egy óriási megfejtés a könyv. Egyszer olvasható, de nem való mindenkinek. 6.5/10

  • válasz mike1334 #5446 üzenetére

    +1 :K

    A 22-es nekem is nagy kedvencem, Vonneguttól a Bajnokok reggelije annyira nincs a legelejében, inkább a Titán szirénjei és a Macskabölcső.

    @guftabi96, Heller szuperfragmentált történetvezetését kell szokni, az biztos. Mindkét könyvnek fontos eleme a szélsőségesen abszurd, ironikus humor, ha azt nem viszi jól a gyomrod, akkor veszett ügy a könyvek minden további értéke ellenére. Ezenfelül mindkét könyvben némileg másodlagos szerepet játszik a sztori, ez sem mindenkinek jön be. Nagyon hangsúlyosak viszont a karakterek, ill. a helyzetrajt, különösen, ahogy a 22-es próbálja elsősorban indirekten átadni, micsoda elmebaj mind maga a háború, mind a szélesebb környezete. "Fel fogja emelni. Ahányszor csak megközelítem, mindig fölemeli."

Új hozzászólás Aktív témák