Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Kergeboci

    aktív tag

    Spencer

    Ballada egy igazi tragédiáról. Így kezdődik a film, és nem véletlen, hogy a címválasztás nem Diana. Ugyanis akármennyire arra számít az ember, hogy a hercegnő halálát megelőző napokról lesz szó, némi foreshadowingon kívül, teljesen más tragédiáról mesél ez a film.

    Nem ismerem Diana életrajzát, nagyjából abból táplálkozom csak, amit gyerek koromban hallottam. Így egy kicsit meglepett az a film megnézése után talált BBC-s interjú, ahol nagyon őszintén beszél a szülés utáni depressziójáról, önképzavaráról, betegségéről.

    A film, egy ilyen időszakot jár köbe, belekényszerítve minket a főszereplő visszás érzéseibe. Rendkívül zavarba ejtő kamerakezeléssel, színészi játékkal (jó értelemben), szövegkönyvvel, és zenével alátámasztva ezt az érzést. A jazz és klasszikus zene kettősségét megtörő (vagyis inkább abba beépülő) zajok és zörejek végig feszültségben tartják a nézőt, nem különben a főszereplő viselkedése. Depressziós, zavart elmeállapotba nyerhetünk betekintést Kristen Stewart olyan lenyűgöző alakításán keresztül, ami alapján az az Oscar jelölés szerintem simán díjra is váltható.

    A film minden esetre erősen a 2016-os Jackie-re hajaz. Nem kimondottan élvezetes nézni, maga a film története, cselekménye nem igazán létezik, minden a színésznő játékának, a karakter érzelmeinek van alárendelve. Ebben piszok erős, de csak ebben, így azért ajánlani, csak a fentiek ismertetésével merem.

    #értékelés

Új hozzászólás Aktív témák