Aktív témák

  • ladybug
    őstag

    Nagyon-nagyon álmos vagyok. Olyannyira, hogy a gépelés sem akar működni, úgyhogy ha félregépelést látok, az ezért van. Azt hiszem, ma nem nézek semmit, hanem megírom ezt a kis szösszenetet, és megyek aludni. Mhhmmmm, finom puha ágy. Frissen mosott és vasalt ágynemű. Ez a legjobb az egészben. No, és persze Kedvesem, mert nélküle az alvásom sem az igazi.

    Reggel egy sms-t kaptam, aminek nagyon örültem, és már nagyon vártam. Egyik kedves barátainknak megszületett a gyermekük. Ezúton is szeretnék gratulálni nekik, és sok egészséget kívánok.

    Aztán ahogy olvastam a kis üzenetet, úgy bennem is előjöttek az emlékek. Amikor beindult a szülés. Amikor toporogva vártam a nővérkét, hogy menjünk már. A férjecskémet, hogy velem legyen, mert vele a szülés is sokkal jobb. Vártam a fájásokat, hogy hamar túllegyünk rajta, és a dokit, hogy megmutassa végre a lánykánkat. És megpillanatva a kis Drágát, rájöttem ismét, hogy gyönyörű dolog a szülés, születés.

    Eh, de régen is volt már. Több, mint 1,5 éve. A kisasszony azóta már sokat fejlődött. És még többet fog. A szája be nem áll, kis dumagép lett belőle. Bár ezen nem csodálkozom, mert nővére ugyanilyen. Ma is megállapították, hogy mennyire hasonlít a két lányka egymásra. Akkor nézzük is meg:


    [kép]

    Borka 1,5 évesen.


    [kép]

    Réka 1,5 évesen.


    [kép]

    Együtt a mai napon.

Aktív témák