Tegnap kissé zsúfolt napunk volt megint. A hétvégéink vhogy így sikerednek.
Péntek: Reggel ágyneműhuzatolás, gyorsan kimostam, és kitettem teregetni, mert olyan szép idő volt. Kb 2 órára rá, már elkezdett szemerkélni az eső, pedig reméltem, hogy gyorsan megszáradnak a huzatok.
Borkát nem sikerült elaltatnom. Nagyon izgatott volt az este miatt. Várta nagyon Eszter érkezését. Párom ma korábban eljött a munkahelyéről, így nyugodtan elkészülhetett a pakolással az esti lanpatyhoz. 6-kor el is indultunk külön autóval gyerekekkel Zegre. Édesanyámék auóját vittem el, de mire levezettem ezt az alig 40 km-t nagyon ideges lettem. Esett az eső, és az ablaktörlőnek iszonyatos nyekergő hangja volt, ha törölt, ráadásul le sem törölte rendesen az ablakot. És még sötét is volt. Kész borzalom. Vmi a lengéscsillapítókkal sem stimmelt, tehát maradt az óvatosság.
Így is odaértünk mindenki előtt, elfoglalhatták a fiúk a „legjobb” helyeket. Eszterék is hamar megérkeztek. Mi pedig indulhattunk is haza. A visszaút már gyorsabban telt, hisz Eszterrel jót beszélgettünk. De, hogy most is legyen min izgulni....Ment előttem egy autó. Én gyorsabban mentem volna, tehát meg akartam előzni. Amikor mellé értem gyorsítani kezdett, és mivel már egyre közelebb kerültünk egy kanyarhoz, kénytelen voltam visszaállni mögé. Az ilyen típusú vezetőkre nagyon mérges tudok lenni. Hogy lehet vki ilyen önző, hogy mások életét veszélyeztetve ilyet tegyen. Felháborító.
Hazaértünk, majd egy finom vacsora elfogyaztása mellett meg is nyugodtam. A gyerekeket lefürdettük. Eszter nagyon élvezte a babázást, kérte, hogy hadd fürdesse ő Rékát. Ügyesen ment neki.
Miután minden csemetét lefektettem, beszélgettünk még éjfélig. Mint a régi szép időkben, amikor a kollégiumbn dumcsiztunk a lányokkal éjnek idején.
A torkom meg egyre jobban fájt, már alig volt hangom. Nyelni is nehezen tudtam, és folyton ingerelt a köhögés. Éjjel többször is úgy éreztem, mintha késsel vagdosnák fel a torkomat. Nagyon fájdalmas volt.
Szombat: Réka nagyon rendes volt. Hajnali fél 4-kor ébredt meg először, de addigra már úgy tele volt a mellem, hogy kénytelen voltam lefejni egy kicsit. Eszter is megébredt ránk többször is. Emiatt kissé lelkisimeretfurdalásom lett, mert nem tudott nyugodtan pihenni szegény.
Réka fél 6-kor és 8-kor ébredt fel még.
A délelőtt hamar eltelt. Főzőcskéztünk. Magunknak és a fiúknak is külön. Hogy örültek egy kis főtt ételnek.....A pizzából már elég volt nekik. [Nem is pizzáztunk.
De a chipset már nagyon utálom.
- peterkeT]
A nagylányom sikeresen elszórakoztatta megint a csapat nagy részét. Amikor már teljesen felpörgött, és fel-alá szaladgált egy szűk helyen, jobbnak láttam elindulni. Hazafelé pillanatok alatt elalaudt.
Nagyon csend van. Alszanak a gyerekek, és hiányzik a Párom ölelő karja. Vagy Eszter csivitelése. Car így „egyedül” elaludni.
A torkom kicsit javult, de most meg a köhögés piszkál állandóan.
Megyek is pihenni.