Vajon más lett a napirendünk? Vagy nem jól osztom be az időmet? Vagy túl sok program van?
Nem tudom, de az tény, hogy mostanában nem végzek a betervezett dolgokkal. Kicsit zavar, mert megszoktam, hogy pucban áll a ház, hogy időben kész az ebéd, hogy a gyerekek megkapnak mindent, amit szeretnének. De most úgy érzem, hogy ez nem megy. Lehet, hogy nem kellene foglalkoznom vele; lehet, hogy ez csak egy időszak, de vhogy nem találom a helyem, a rendem, a menetem.
Borka sajnos nehezen javul. Reggel hőemelkedése volt megint, a köhögés sem sokat csillapodott. Sokat nayfog, sírdogál, nem igazán jó a hangulata. És nagyon bújós lett. Ami viszont jó hír, hogy nem fáj semmije. Az étvágya ma nőtt. Persze, mert palacsinta volt ebédre, de azt igyekezett tudomásomra adni, hogy a rémségesen sok (1 kisebb merőkanálnyi) leves miatt van rosszul, és nem a 6 palacsintától, amit pillanatok alatt betömött. Szörnyű, hogy mennyire rühelli a leveseket. Tiszta apja. Pedig hát igyekszem mindig csak olyan leveseket készíteni, amit szeretnek, és azokat is csak ritkán főzök, de örökösen reklamálnak miatta.
Délelőtt kicsit levegőztünk megint az udvaron, de játszani nem volt kedve. Így inkább a napon ültünk, és beszélgettünk, míg Réka aludt a kocsiban.
Rékus is köhög kicsit, meg szörtyög folyton. Hiába használjuk a porszívó-orrszívót, nem hoz ki neki szinte semmit. Szerencsére láza nincs, és nagyon remélem, hogy nem is lesz.
A délutáni alvás után összeszedtem a lányokat, és átvittem anyáékhoz. Mi pedig elmentünk bevásárolni pár dolgot. Mivel itt a tavasz a kabátokat és a cipőket is le kell váltani, vmi könnyedebbre. De sajnos a régiek elég ramaty állapotban voltak, így cipőt kellett vennünk mindkettőnknek. Körbejártuk fél Szombathelyet, és épp mire feladtuk volna - indultunk is hazafelé -, megláttunk egy cipőboltot. Visszafordulás, és irány be. De, ááhh, mégsem olyan, amilyen tetszik, akkor menjünk tovább. És végre megtaláltuk azt a cipőboltot, amit kerestünk is, de sehol nem találtam meg a neten, hogy Szombathelyen hol lehet; ez pedig az Office Shoes. Nagyon jó márkájú cipők vannak, pont az a stílus, amit mindketten szeretünk. Laza, sportos, de mégis elegáns. No, miután otthagytunk egy rakat pénzt - Franc, amikor ennyi pénzt kell kiadni ruhára vagy cipőre mindig lelkiismeretfurdalásom van, hogy megtehetem-e? De aztán ha belegondolok, nem is olyan sok pénz érte, hiszen nem egy évre veszem. - végre hazaindultunk.
Negyed 9-re értünk haza. Borka már itthon volt anyósommal, Réka anyáéknál. Gyors kipakolás, fürdés, és alvás. Igen ám, de Rékát most nagyon megzavarta ez a késői herce-hurca, meg, hogy nem voltunk itthon. Nagyon nyűgös volt, és csak az én kezemben nyugodott meg. Talán most már elalszik.
Borkát relatíve hamar, fél 10-kor ágyba tudtam dugni. Hőemelkedése volt megint. Jajaj. Jó lenne már, ha javulna.