Aktív témák

  • wanderer
    csendes tag

    Egy újabb történet - s természetesen ezt is az ÉLET (így, csupa nagybetűvel) írta, én csak lejegyzem:
    Helyszín: egy állami tulajdonú olajipari vállalat, valamikor a '90-es évek elején.
    Alkalmazott voltam eme vállalatnál, s főnökeim tudomására jutott, hogy a számítógépet nem csak nagydarab tévés doboznak tartom, hanem használni is tudom (még valamikor a '80-as évek elején már Spectrum-mal kezdtem, stb). eme híremnek köszönhetően megkértek (utasítottak), hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően minden péntek délután mentsem el az elmúló hét adatait. Ennek programja eléggé primitív volt, semmi extra.
    Leültem a gép elé, s fogtam a lemezt (1.2M, 5 1/4''), berak a meghajtóba, lefuttattam a programot, lemez megír, majd felcímkéztem a lemezt. Kerestem a korábbi archív anyagot, hogy a legutolsót is oda tehessem. Kb 5 perc után megkérdetem a korábbi mentéseket végző kollegínát, hogy merre tárolják az előző lemezeket.
    -Hát hogyhogy hol? - szólt a felháborodott válasz. - Hát azok a lemezek a gépben vannak!
    Eléggé meglepődtem, majd visszakérdeztem: - Hol???
    - A gépben.
    A levegő kicsit sűrűbb lett egy pillanatra, majd megkértem a hölgyet, mutassa meg, hova dugták a lemezeket. Annak rendje és módja szerint megmutatta: a meghajtó és a ház frontja között volt egy 3-4 mm-es illesztetlenségből adódó rés. A lemezeket ott tolták be.
    Kerítettem egy csillagcsavarhúzót, s főnököm aggódása és fenyegetése ellenére leszedtem a ház borítását. A kép magáért beszélt: vagy 15-20 db floppy csúszott, mintegy folyt ki a gépből.
    Természetesen azok adattartalma annyi volt, mint a kollegina iq-ja, aki ezek után megkérdezte: - Most már feliratozhatjuk azokat a lemezeket?
    Még yó, hogy nem volt rendszerleállás a mentetlen időszakban.
    Hát ilyen az élet.

Aktív témák