Új hozzászólás Aktív témák

• #14204 Dhampir félisten

  Új Válasz 2017-07-28 15:33:30 #14204

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dhampir

  félisten

  Elkezdtem írni egy kis sztorit, habár témája alapján a Call of Pripyathoz kapcsolódik:

  A légiós

  A rozsdamarta vasajtó morogva utat engedett a Szkadovszk fedélzetére kilépő Kalauznak.
  A délutáni Nap szemhunyorítást parancsoló fénye már meg-megtört, amint lángokkal teli hasa a nádak zászlóinak cafrangjára ereszkedett.

  A cserzett arcú sztalker megállt a hajó egy alkalmas pontján és élesre összehúzott szürke szemeivel körbekémlelte a gőzölgő látóhatárt.

  Egy újonc érkezését várta, de a gödrök labirintusában lapuló langyos tocsogók rezzenetlen tükrei pillanatnyilag semmi jelét nem mutatták a vendég közeledtének.
  Arrébb valami mozgás mégis megtörte a pillanatnyi csöndet. A Leégett falu irányából vadkanok motoszkáltak, éppen a letaposott sás között turkáltak. Fakó sárga agyarukról nagy csobogással csurgott vissza a sokökölnyi darabokban kikotort élettelen, szennyes iszap, aminek bosszús röfögéssel fordítottak hátat az örökké éhes állatok.

  Kalauz sóhajtott egyet és mint aki magában beszél valamit, megrántotta a vállát, majd visszaindult a hajó gyomrába. Bakancsos lépteinek kongó neszei már elhaltak, amikor az alkonyat narancs-ibolya fénypászmái végigsimították a mérges ködöket felköhögő öblöket.

  Aztán egyszer csak csizmaszár klaffogása bolygatta meg a táj nyugalmát. A vadak füleiket hegyezték, a dombok között egy Husi érdeklődve felvisított. Egyre közelebbről hallatszott, amint sáslevelek vagdalják és az alattomos nádtorzsokok gáncsot vetnek a lábaknak.

  Minden jel arra mutatott, hogy ember közelít a menedék felé. Léptei határozottak voltak, nem úgy, mint egy zombi dülöngő járása. Hirtelen hangszóróból kitörő rekedtes hang parancsolt megállást.

  - A Szkadovszk fedélzetére tilos fegyverrel a kézben belépni, tedd el a puskádat, mielőtt "véletlenül" lepuffantanálak!

  Az őrszem: "Őrszem" éber volt.
  Hátizsák puffant és fegyvertok cipzárja nyisszant a homályban, a hadieszköz eltétetett.

  A látogató végre elérte a hajó egykori padozatának vasszerkezetét. A rozsdás rácsokon a bejárati lámpa alá ért, amelynek fényköre még jobban kiemelte a hajó szegecselt vaslemezén végigfutó, élő rozsdaereket. Mintha egy nagy rozsdás pók szőtte volna át hálójával az egész hajótestet. Habár a gépház régóta nem üzemelt a megfeneklett Szkadovszkban, odabentről mégis valamiféle dobogás szűrődött ki. Az ajtó kinyitása után a belépőt mellbe vágta a meleg levegőben elkeveredő étel- és italszag, valamint a karcos, zsírfoltos asztalok fölé görnyedő, elfáradt sztalkerek ruházatának kipárolgása. A dobogás a szemközt álló csapos háta mögül kibömbölő rádióból sugárzó zene ritmusára dübögő lábtól eredt, ami egy félhomályos sarokban bőrkabátjában ücsörgő testes emberhez kapcsolódott.

  - Jó estét idegen! - szinte belerobbant fülébe a mézes-mázosnak egyáltalán nem nevezhető hang. - Szultán látni kíván téged.
  - Bonsoir! - Jó estét! - nyögte ki zavarodottan a vendég.

  Egy magas férfi ránézett.
  - Comment vous appelez-vous? - Hogy hívják Önt, kérem?
  - Je m'appelle Pierre. - Pierre vagyok.
  - Je m'appelle "Kalauz". - Kalauz vagyok. - Je parle un tout petit peu français. - Csak keveset beszélek franciául. Ha jól tudom, magára vártam ezidáig.

  - Pierre, viens ici! - Pierre, gyere ide! - nyekkent meg egy ittas, mosdatlan szájú hang a sarokban. - Gyere ide, máskülönben, mert ha nem, akkor, akkor... fenyegetését puffanás tompa zaja követte, amint a részeg nyelvtudóst kidöntötte delíriuma.

  - No, te se kapsz több rumos teát ma estére. Nem kocsmában vannak, uraim. Ne feledkezzenek el a Szakodvszk házirendjéről és most még szép szóval kérem, hogy őrizzék meg emberi méltóságukat, amíg ezen a hajón tartózkodnak. - hajolt ki pultja mögül a borzas arcszőrzetét fenyegetőn előmeresztő csapos. - Majd a doki ellátja a baját ennek a szerencsétlen flótásnak.

  Hé, Reszketeg, ráérsz most? - kiabált fel a félhomályba.

  A zörgő lépcsőn káromkodását elfojtva ereszkedett le Reszketeg, a hajóorvos.

  - "Butykos" megint kilőtte magát. Fiúk, segítsetek felvinni bajtársatokat.
  Bosszúságát legyűrve megmozdult pár kimerült ember.

  - Ritkán, de előfordul ilyesmi. - szólalt meg ismét Kalauz, miközben érdeklődve futtatta végig tekintetét a jövevényen. Minden túlélt nap végén igyekszünk valamiképpen feledni, vagy legalábbis mérsékelni a Zóna szörnyű emlékeit. - mormogta maga elé. - Egyébként Pierre, beszéled a nyelvünket?

  - Kicsit, még bizonytalanul. - Nem túl hégóta állomásoztunk a Zóna... köhnyékén... Itt váratlanul elhallgatott, mintha idő előtt kifecsegett volna valamiféle titkot.

  ...

Új hozzászólás Aktív témák