Új hozzászólás Aktív témák

• #17 tope addikt mr_black #16

  Új Válasz 2007-07-26 12:36:09 #17

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tope

  addikt

  válasz mr_black #16 üzenetére

  Én speciel hadarok beszélgetés közben, de ha odafigyelek egy kicsit, akkor sokkal kevesebbet (nemtom, hogy a dadogásra igaz-e ez az állítás) és kicsit kellemetlenül érzem magam, amikor visszakérdeznek, hogy tessék, mit mondtál... illetve nem értem, lassabban...

• #15 PazsitZ addikt mr_black #13

  Új Válasz 2007-07-26 11:47:36 #15

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  PazsitZ

  addikt

  válasz mr_black #13 üzenetére

  Van egy haverom aki szintén dadog. Gyerekkorában járt logopédushoz is, valamelyest mégis megmaradt neki a dolog. Sokszor mikor szük körben ismerősökkel beszél szinte teljesen elmúlik nála a dadogás. Akkor jön elő, ha ismeretlen ember van ott, vagy valamit gyorsan akar mondani avagy ''érzelmileg felpörgeti a téma''.
  Emiatt ő is kissé hátrányban érzi magát, pedig így is van sok barátja, ismerőse, nyitott rendes srác. A csajokkal szemben viszont emiatt ''fél''.
  Amíg egy albiban laktunk folyton biztattuk, ne törödjön ezzel.
  Bár belátom biztos nem könnyű, de szerintem nincs olyan sok ember, aki csak ezért utasítana vissza, akár mint barátot, vagy mint partnert. Aki meg esetleg mégis az úgysem érdemli meg a társaságod.
  Szóval csak bátran, fel a fejjel

• #3 bLaCkDoGoNe veterán mr_black #1

  Új Válasz 2007-07-24 16:05:43 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bLaCkDoGoNe

  veterán

  válasz mr_black #1 üzenetére

  Hiába próbálom beleképzelni magam a helyedbe, 100%-ig úgysem sikerül, ezért lehet, hogy nem jó következtetésre jutok: furcsának tartom az írás eleje és vége közötti kontrasztot. Azaz azt, hogy a pokolba kívánod a dadogást, ugyanakkor el is fogadod, mert hozzád tartozik. Így nehéz túllépni rajta. Nem vagyok szakértő, ezért nem tudom, hogy hogyan ''gyógyítható'' ez a dolog, és azt sem, hogy mi okozza; de úgy érzem, hogy ez a beletörődés-féleség nem az igazi! A változás mindig az emberben van.
  
  Drukkolok, hogy sikerüljön.

• #2 ham_ tag mr_black #1

  Új Válasz 2007-07-24 16:04:32 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ham_

  tag

  válasz mr_black #1 üzenetére

  Nekem tetszett az írás. Tudom, hogy ez nem vigasztal, de sokaknak ugyanezek a problémák (ismerkedés, nyitás új emberek felé) dadogás nélkül is megvannak.
  Egyébként nincs semmilyen módszer amivel ezt orvosolni vagy enyhíteni lehetne ?

Új hozzászólás Aktív témák