Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • llax

    senior tag

    válasz dokanin #2 üzenetére

    Li-ion akkuknál az alatt a 15 év alatt több, mint duplájára nőtt a kapacitás/tömeg, kapacitás/térfogat arány és ennél is többet javult a kapacitás/ár aránya. A kifejlesztésük óta többszörös a javulás... Ez a javulás folyamatos, még odébb van az a határ, ahol már a kémia és fizika közbeszól. Minimum egy további duplázás (de inkább több), addig másnak kevés esélye van mellette.
    Kicsit olyan ez, mint a chip-ek csíkszélessége és a számítási teljesítmény/fogyastás aránya. Az alapanyag továbbra is szilícium, a csíkszélesség csökkentés előnyei ismertek, mégsem ugranak át több lépcsőt, mivel ahhoz nem csak gyártó gépeket kell fejleszteni, hanem egyéb gyártástechnológiai változtatásokra is szükség van. Ezek fejlesztése és a gazdaságos tömeggyártásba átvitele időigényes. Jelenleg ilyen úton jár a Li alapú akkutechnológia is. Egye-egy újabb gyártósor építésénél, régi cseréjénél/felújításánál mindig van némi upgrade a gyártott akku paramétereiben is.
    Jelenleg az a probléma a sok laborban létező "csodaakkukkal", hogy tömeggyártásban (eleinte biztosan) nem lenne olyan szuper és a gazdaságos gyárthatóság elérése is időigényes (első perctől vagy jobbnak, vagy olcsóbbnak kellene lennie, mint a Li-*). Senki nem akar több év veszteséget bevállalni egy alapvetően (legtöbb célra) jól használható, gazdaságosan és nagy tömegben gyártható, továbbra is fejlődő ágban lévő technológia mellett. Mindezek mellett dolgoznak a Li újrahasznosítás gazdaságossá tételén is (egyelőre nem az - olcsóbb bányászni), ha ebben sikerül eleget előrelépni, akkor a "csodaakkuk" még sok ideig maradnak a laborokban. Majd eljön azoknak is az idejük (közülük 1-2-3-nak), ha kezd kevés lenni lítium, így az kezd nagyon drága lenni...

  • llax

    senior tag

    válasz Cs1csó #27 üzenetére

    "Most megint beindulnak az álomgyárak?"

    Igen, csak azzal a különbséggel, hogy már nem egyetemi és egyéb, (nagyrészt) közpénzekből finanszírozott laborokban, hanem erősen profitorientált cégeknél. Ilyen helyzetben már nagyobb az esélye, hogy (ha nem ebből, de valamelyik újabb fejlesztésből) sorozatgyártásba kerüljön valami.

    Egyébként a Li akku is ilyen álom volt több évtizedig. Az elv rég ismert volt, az olcsó tömeggyárthatóság még nem.

    [ Szerkesztve ]

  • llax

    senior tag

    válasz Cs1csó #29 üzenetére

    "A lítiumos akku történetét nem ismertem."

    Nagyon dióhéjban: '73-ban kezdődött. 1,5 évtized labor, majd a japánok, élen a Sony-val kereskedelmi terméket csináltak belőle, közel egy évtized alatt alkalmas és elég olcsó lett a kommersz cuccokba, nagyjából az ezredfordulón kezdett el (majdnem) mindent leváltani.
    Aki itt 15-évezik, az nem veszi figyelembe, hogy 15 évvel ezelőttig is bő 30 éven át fejlődött...

  • llax

    senior tag

    válasz Komplikato #36 üzenetére

    A szuperkondik fajlagos kapacitása (/tömeg, /térfogat) sokkal alacsonyabb és sokkal drágább is, mint a Li-* akkuk. Az önkisülése is nagyobb.
    Ugyanakkor (nagyon) sokkal gyorsabban tölthető, sokkal gyorsabban kisüthető, mindez sokkal kisebb veszteségekkel, mint a Li-* akkuknál.

    Tehát vannak előnyei és hátrányai, sőt igazából annyi a közös bennük, hogy mindkettőben energiát lehet tárolni és mindkettő a 21. században kezdett terjedni (de egyik sem friss fejlesztés...). Az egy másik világ. Közvetlenül akku helyett sok helyen nem használható.

    Hibrid járműben 1-2x-i fékezés energiáját hatékonyan eltárolni (kisebb veszteséggel, mint Li-* akkunál), majd gyorsításnál visszaadni jó lehet, értelmes elektromos hatótávot vele elérni emberi áron nem lehet.

  • llax

    senior tag

    válasz atus72 #50 üzenetére

    A lítiumnak is kellett közel 30 év a kitalálástól a piacképes termékig.

    Mindez úgy, hogy az összes fém közül a lítium a lehető legjobb anyag erre a célra, más fémekkel kisebb energiasűrűség érhető el. (a nagyon egzotikus nem fém alapúak tudják csak felülmúlni) Az, hogy a legjobb lenne, már a 19. sz. végétől ismert, de egy olyan anyagról van szó, ami képes akár a levegő nitrogénjével is reagálni, akár szobahőmérsékleten is (oxigénnel, vízzel annál inkább...) és a vele vegyületet alkotó anyagok többségéhez is nagyon szeret ragaszkodni, így tölthető akkut kissé nehézkes volt készíteni belőle.

    Még rengeteg fejlődési potenciál van a Li alapú technológiákban is. A beépített Li mennyiség kihasználtsága messze van a fizikai-kémiai korlátoktól és az adott tömegbe-térfogatba beépíthető Li mennyiség is messze van a maximumtól. Energiasűrűségben az abszolút (gyakorlati, gazdaságos!) határ legalább 4-5x-e a jelenleginek, a kb. köv. 10 év duplázásáig nagyobb nehézség nem várható. Ezzel kell minden másnak versenyeznie, vagy sokkal jobbnak, vagy sokkal olcsóbbnak kell lennie.

    Az egyéb fém alapú akkukkal (azonos fejlettségi szinten) csak kisebb energiasűrűség érhető el, ezért az előállításának sokkal olcsóbbnak (kWh/$) kell lennie (különben nem piacképes), amellett, hogy az előállítása is környezetbarátabb. A témaindító cikkben ilyen irányú fejlesztésről/törekvésről van szó, az nem 3 év (több...) alatt fog eldőlni, hogy marad-e a polcon, vagy nagyszériás termék lesz belőle. Az mindenképp biztató, ha erősen profitorientált óriáscégek állnak egy fejlesztés mögött.

  • llax

    senior tag

    válasz Aprósólyom #70 üzenetére

    Kb. ugyanazt a technológiát tudnád használni nátriummal, a lítium majdnem 1:1-ben kiváltható vele (nem részben, egészben), csak lényegesen kisebb lesz az energiasűrűség. Amíg van emberi áron lítium, addig a kiváltásnak ezt a módját nem fogják erőltetni.
    Ha az alkálira (most Li) épülő akkutechnológia a várható menetrend (kicsit kezd olyan lenni, mint a chipgyártás) szerint fejlődik tovább, akkor kb. 10 év múlva már nátriummal is tudni fogod a mai lítium akku energiasűrűségét. Előrelépést (a maihoz képest) legfeljebb anyagköltségben jelenthet majd. (jelenleg kicsit olcsóbban tudnál sokkal gyengébbet készíteni)

    Annak részleteiről, hogy pontosan milyen megoldáson dolgozik az IBM, jelenleg nem sokat lehet tudni... Amilyen verseny van kialakulóban, az alapelveket még részletek nélkül is jobb hétpecsétes titokként kezelni. Most kicsi előnnyel is nagyot lehet kaszálni...

  • llax

    senior tag

    válasz Tigerclaw #73 üzenetére

    Igen, csökkent a gyártási költség, de nem az autók ára csökken ezzel, hanem az elérhető hatótáv nőtt. Ugyanis itt nem egy kg akku költsége a mérvadó, hanem 1kWh tárolókapacitás költsége. Mivel közben nő az energiasűrűség is, nem egy (ugyanakkora) cella ára csökken, hanem kb. a régi darabáron (picit olcsóbban) kapsz nagyobb kapacitást. Sőt, még darabra is többet építenek be az újabb autókba...

    [ Szerkesztve ]

  • llax

    senior tag

    válasz Reggie0 #76 üzenetére

    "Egyaltalan nem lehet ugyan azt a technologiat hasznalni, ha igy lenne, akkor mar reg lenne olcsositott natrium-ion akksi az energiasurusegre nem erzekeny teruleteken."

    Ha nem is pontosan ugyanazt, de nagyrészt lehetne. Most sem a Li a legnagyobb költség, hanem a gyártástechnológia, azt pedig nem éri meg alacsonyabb hatékonysághoz pazarolni. Majd ha elég kevés/drága lesz a Li, akkor majd megéri... Vagy akkor, ha a Li előállítás szennyezésére is lesznek valamiféle kvóták...

  • llax

    senior tag

    válasz Reggie0 #78 üzenetére

    Az alkáli esetén alkalmazandó kow-how önmagában is nagy érték. Ehhez kellett az a közel 30 év a Li esetén (nem magához a lítiumhoz...). Kulcskérdés volt pl. a szeparátorok fejlesztése, az ott elért eredmények már hozzáigazíthatók más alapanyagokhoz is. Az egyre elvarázsoltabb szerkezetű grafit anódok szintén ugyanez... Amik (gyártástechnológiájának tovább)fejlesztésébe a legnagyobb energiákat ölik, pont azok az elemek, amik megfelelő változtatásokkal felhasználhatók akár nátriumhoz is.

  • llax

    senior tag

    válasz pakesz #83 üzenetére

    A modellezésnek az a színvonala most is, elektromos kivitelben is eléggé drága ahhoz, hogy ne kapjon minden gyerek olyat karácsonyra... (az most is min. több százezres játék) No meg repülő alkalmatosságoknál az élettartama az első felszállási kísérletig szólna... (azokat továbbra sem szoftver irányítja/stabilizálja)
    Az akkuk kapacitás/tömeg és leadott teljesítmény/tömeg aránya + az újabb elektromos motorok teljesítmény/tömeg aránya akkorát nőtt, hogy modellezésben már 2002-2004 környékén feléjük billent a mérleg nyelve. Repülésben a gyors terjedéshez kellett a lítium akku, "földi" járműveknél már sokkal hamarabb (30+ éve) terjedt az elektromos Ni-Cd akkuval, de a kiütéses győzelemhez ott is a lítium kellett.
    A Ni-Cd akkuk ugyan szerény kapacitás/tömeg aránnyal rendelkeztek, de magas teljesítmény/tömeg aránnyal, ami bennük volt, azt gyorsan le tudták adni, így modellezésben népszerűek voltak. A modernebb és nagyobb kapacitású (és környezetbarátabb) Ni-MH az inkább a távirányítókban és gyerekjátékokban terjedt el :) (modellezésen kívül viszont néhány évre majdnem mindenütt, amíg nem jött emberi áron a lítium).

  • llax

    senior tag

    válasz Cs1csó #91 üzenetére

    Az elsődleges probléma a beharangozás módja... A közlemény PR osztályon íródik és túl (feleslegesen???) sokakhoz eljut (ha nem tudom, nem fáj...). Ha ma sem lenne több egy néhány soros rövid hírél pl. a Rádiótechnika folyóiratban, akkor nem generálna ilyen hozzá(állás)szólásokat sem :) Akik azokat olvasták, eleve komolyabban vették a témát és talán jobban a helyén tudták kezelni ezeket a híreket.

    [ Szerkesztve ]

  • llax

    senior tag

    válasz Hunter2 #100 üzenetére

    "Persze csak míg az elektromos autó alól kicserélheted az üzemanyag forrását addig a dízel/benzines alól nem."

    Ha nagyon lassan is, de ez a csere folyamatban van... (Eu átlagban 20% körül-alatt van a szén+lignit, 35% a megújuló, a nagy ellenzők a német 40% körüli szén+lignit értékkel riogatnak...)
    A fejlesztések is gyorsabban zajlanak, ha mellé gyűlik elég gyakorlati és piaci tapasztalat. A kiszolgáló infrastruktúra is épülget. A villamos hálózat fejlesztéseinél is egyre inkább szempont. A terjedés nélkül mindez nem lenne.

  • llax

    senior tag

    válasz Tetsuo #101 üzenetére

    Egyik sem volt kamu, csak a helyükön kellene kezelni a kapott információkat.

    Az a kamu, amit a szenzációhajhász média művel ezekkel a bejelentésekkel. (és ahogyan sok ember képzeletében megjelenik)

    [ Szerkesztve ]

  • llax

    senior tag

    válasz Reggie0 #131 üzenetére

    Tegyük azt is hozzá, hogy a kondiban tárolt energia a feszültség négyzetével arányos, így pl. 1/10 feszültségig "visszatöltődés" az energia 1%-ának bennmaradását jelenti. Így talán jobban elhiszik, akik nem hiszik...
    Szinte "semmi nem marad", de nagyfesz kondinál néha az is kellemetlen tud lenni :) Töredék feszültségen az önkisülés is kezd nagyon lassúvá válni. A gyakorlatban nem évekig, hanem a kisütés utáni napokig-hónapokig tárolás jelent valódi kockázatot.

  • llax

    senior tag

    válasz Tetsuo #134 üzenetére

    Egyenfeszültségű témáról van szó, több száz voltos, de inkább kilovoltos tartományban, ilyennel nem sűrűn találkozni egy átlagos háztartásban (még a hosszabb ac 230V kábelt is illik kisütni, ha nemrég még hálózaton volt és piszkálni akarod - de más okból - csak hogy háztartási példa is legyen). Iparban, adóállomások körül és (főleg kondik kapcsán) bikább csöves adóvégfokot használó rádióamatőröknél előfordul(t - részben múlt idő) ilyen dc nagyfesz környezet.

Új hozzászólás Aktív témák