Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • And

    veterán

    válasz lanszelot #21375 üzenetére

    Egy kis összefoglaló az alapokról, hogy ne menjünk messzire: "Földelés". Egy handheld / kézi eszközben nyilván nem lehet jelen semmilyen föld(potenciál). Akkor sem, ha éppen dugasztápon van, mivel utóbbiak is galvanikus leválasztanak a hálózatról. Ami egy picit megtévesztő lehet ilyen esetben, az pl. a kapcsolási rajzokon látható GND ('ground'), mert sokszor így nevezik a DC-betáplálás negatív- vagy nullpontját, ami lehet a belső táp- és jelvezetékek közös viszonyítási pontja, de nem sok köze van a valós földpotenciálhoz.

  • And

    veterán

    válasz Archttila #21360 üzenetére

    Nem szükséges tölteni, eleve magasabb nyugalmi feszültséget mértél rajta, mint a névleges feszültsége. Azért egy Li-polimer akku önkisülése sem olyan nagy, hogy két hónap után mindenképp töltésre szoruljon. Szépen lassan állásban is kisül ugyan, de károsan mélykisütött állapotba csak nagyon-nagyon hosszú idő után jutna. Ha majd megjön a többi alkatrész és összerakod a cuccot, utána feltöltöd.

  • And

    veterán

    válasz Archttila #21300 üzenetére

    Li-ion és -polimer akkuk kisütési végfeszültsége 2,7 ... 2,8V körül van, ezen szint alá nem illik meríteni azokat (ha az akkuban van belső védelem, az ennél pár tized volttal alacsonyabb szintnél aktiválódik).
    " Ugy tudom, hogy van egy minimum fesz. szint ami alatt a vezerlo dead-nek cimkezi az akkut, es bele sem kezd a toltesbe."
    E miatt kár aggódni, a szimpla töltésvezérlők nem csinálnak ilyet. A TP4056 - ami az általad linkelt töltő vezérlője is - adatlapján szerepen egy trickle charge threshold nevű paraméter (értéke tipikusan 2,9V), ami azt mutatja meg, hogy ennél alacsonyabb akkufeszültség esetén a töltő még nem engedi rá a cellára a teljes értékű, külső ellenállással beállítható töltőáramot, csak annak a tizedrészét. Vagyis nem tagadja meg a töltést, csak kímélő árammal kezdi.
    "Van bennem egy kis felsz, hogy az Alirol ujkent erkezo akksi tulsagosan le lesz merulve, es a fenti okok miatt nem tudom majd feltolteni."
    Ezen sem érdemes parázni: a Li-xx akkuk (de egyébként ez a többi kémiára is jellemző) terhelés hiányában nagyon hosszú ideig nem mennek mélykisütött állapotba. Többször rendeltem már Ali-ról és máshonnan is Li-ion / polimer cellákat, sosem volt még olyan, amelyiken az érkezésekor túlzottan alacsony feszültséget mértem volna.

  • And

    veterán

    válasz #63718632 #21244 üzenetére

    Nem kell semmihez nyúlnod, hiszen az alaplapi 4-pines aljzat bekötése szabványos, megegyezik azzal, amit linkeltél. Az nem lenne szép, ha az egyes ventik csatlakozója ettől eltérne (a 3 / 4-pines ventik bekötése más tészta, előbbiek nem igénylik a PWM-jelet). Az a TKG és a 2510 felirat nem a pinek bekötését jelenti, hanem a csatlakozó típusára utal: [link].

  • And

    veterán

    válasz Oliverda #20898 üzenetére

    Az NCW200S sorozatra hasonlít ez a papa, lásd: Lomex 43-17-45, utóbbinak a párja pedig az NCH200S-06 (az előbbi termékszámnál lenyitható a 'pár' gombra kattintva, cikkszáma 43-17-44). A pin-raszter a fotón nem látszódik és nem is írtad, a fent említettek 2 mm-es típusok.

  • And

    veterán

    válasz Nerazim #20801 üzenetére

    Ezzel esetedben annyi a probléma, hogy a linkelt antenna még véletlenül sem 'komolyabb', semmilyen tekintetben nem szárnyalja túl az eredetit. Meg sem próbálják - pedig ez e műfajban elég gyakori - nagyobb nyereségűnek feltüntetni, mint amennyi valójában lehet. Ezek valószínűleg hagyományos dipólok, 2 dBi-t alig meghaladó nyereséggel. A hivatkozott típusnál a pigtail-kábel antennától távolabbi végén U.FL-csatlakozó van, ez a "pattintós" csatlakozó, de ezt nem eltávolítható antennáknál le szokták spórolni, mert felesleges költségnövelő lenne az eszközben. Az illesztéssel nem lenne gond, ezek a külső antennák (és a gyári is) nagyon nagy valószínűséggel 50Ω-osak, viszont ilyen beltéri kivitelben, körsugárzóként eleve nem nagyon létezik óriási nyereségű példány (legfeljebb 7..8 dBi), és nem biztos, hogy megoldaná a gyenge kapcsolattal összefüggő gondokat.
    [Mod.: ezek a pici kütyük és antennájuk amúgy is helyiségen belüli kapcsolatra vannak kialakítva, ott pedig nem szokott gond lenni a jelszinttel, inkább a többi wifi miatti interferenciával.]
    Mellesleg az a Tronsmart a támogatott wifi-szabványok alapján egysávos (2,4 GHz-es), egy ilyen kapcsolat (802.11n, MIMO nélkül) amúgy sem barátja a nagyobb linksebességnek.

  • And

    veterán

    válasz noidslu #20653 üzenetére

    Annyit tegyél meg, ha lehet, hogy működés alatt mérj rá az 1k-s ellenálláson, illetve egyetlen leden (ezek most sárgák vagy fehérek?) eső feszültségre! Ebből meg lehet tudni a jelenlegi áramot, és akár a panelen lévő ellenállások értékét is. Utóbbiak nagysága akár közvetlenül, ellenállás mérésével is megállapítható, csak nem a kivezetéseiknél kell mérni, ami ugye nem hozzáférhető. A kapcsolás ismeretében - amit először le is rajzoltál, de később töröltél - nagyjából ki lehet következtetni, hogy mekkora a lehetséges tápfesztartomány kiegészítő / külső ellenállás nélkül. Vagy ha relatív magas tápfeszt használnál hozzá, mint most a 12V-ot, akkor a maximum áramból kiindulva lehet mondani egy minimálisan szükséges külső soros ellenállást.

  • And

    veterán

    válasz noidslu #20642 üzenetére

    Ha tényleg fehérek azok a ledek, akkor abból két darab soros kapcsolása nem fog működni 5V-ról, 3.3V-ról meg pláne nem. Próbálkozhatsz rögtön 12V-os táppal is, a lényeg, hogy ne közvetlenül kapják ezt a ledek, hanem legyen egy megfelelően nagy soros ellenállás (elsőre 1 ... 2,2 kΩ) is a körben, mert akkor a kialakuló nyitóáram semmiképp nem tehet kárt a ledekben.
    Mod.: ha meg lehet tenni, mérj rá DMM-mel azokra az 'ellenállásokra'! Bár ha jól látom, eléggé össze vannak taknyolva ragasztóval vagy műgyantával. De mindegy is, ha teszel egy plusz ellenállást a körbe, akkor nagyobb kiinduló tápfesszel sem tudsz mellélőni, illetve áramméréssel még következtetni is lehet a belső ellenállások értékére illetve a szükséges (kiegészítő ellenállás nélküli) tápfeszre.

  • And

    veterán

    válasz MrDerekas #19518 üzenetére

    Hiába ad közel 5V feszültséget az alaplap, ha a forrásimpedanciája nagy, így a kapcsolón kialakuló áram harmatgyenge. Egyszerűen túl kevés egy led üzemszerű meghajtásához. A dolog nyilván alaplapfüggő is, de egy régebbi lapom (Abit NF7) power switch érintkezőin a kapcsolási áramot rövidzárlatban mindössze 0,5mA-nek mértem. A kapcsoló LED-jén ennél valamivel kevesebb lenne, mert - ahogy említették - annak is van saját soros ellenállása. Ennyire alacsony áramról derengene ugyan kicsit a LED, de azért messze nem világítana normálisan.
    Egyébként van áthidaló megoldás: mint a kapcsoló bekötésén látszik, a váltókontaktus és a LED tápja teljesen el van különítve, vagyis megoldható, hogy egy szimpla kapcsolt tápágat vigyünk a nyomógomb ledjéhez, ami lehet akár 5, akár 12V-os is, és annak megfelelő kapcsolót választunk. Ráadásul azon felül, hogy kicsi az alaplap által szolgáltatott áram, az még állandó is (tehát a led állandóan világítana róla), és terhelve előfordulhat, hogy az alaplap folyamatosan úgy érzékelné, mintha nyomnánk a bekapcsoló gombot.
    A reset-kapcsolón az adott alaplapon ugyan az előbbinél jóval nagyobb áramot (közel 10mA) mértem, de arra meg nem sok értelme van onnan tápot adni, maximum úgy, ahogy az előbb javasoltam: kapcsolt 5 vagy 12 voltos tápról.
    Mod: a félreértés abból fakad, hogy úgy gondoltam, csak az alaplapi power (illetve reset) kapcsolószálat visszük ki a kapcsolóhoz, ami nyilván megkerülhető az adott kapcsolónál, éppen a len külön tápja miatt, ezért sorry. Valóban megtáplálható a MB power-led kivezetéséről is, utóbbi esetben talán jobban járunk, ha a legkisebb elérhető feszültségre (3V) tervezett példányt használjuk, mert abban a legkisebb a leddel soros áramkorlátozás.

  • And

    veterán

    válasz dragonfx #19514 üzenetére

    Ha azt szeretnéd, hogy világítson, akkor az nem fog menni: ezek csak akkor világítanak, ha tápfeszültséget kapcsolsz velük. Márpedig a PC alaplapjára csatlakozó on / reset kapcsoló kontaktusok csak kisáramú jeleket továbbítanak: a bekapcsoló gomb sem visz terhelhető tápfeszültséget, a reset meg pláne nem. Funkcionálisan persze működhet a dolog (mindkettő pillanatkapcsoló, non-latching / momentary switch szokott lenni), de a kapcsoló legfőbb képessége, a fénye az alaplapi áramkörben nem lesz működőképes.

  • And

    veterán

    válasz kmisi99 #18421 üzenetére

    A maximális hőmérséklet anyag / kivitelfüggő: a szénrétegnél úgy 100..120 °C, fémréteg vagy metaloxid kivitelnél néhányszor 10 °C-kal több is lehet. Huzalellenállások legnagyobb hőmérséklete a 200 °C-t is meghaladhatja. Az biztos, hogy a névleges megengedett legnagyobb disszipáció esetén nagyon meleg, kézzel nem érinthetően forró lesz az ellenállás, legyen szó bármely típusról, szóval ez akár normálisnak is tekinthető. Nagyobb méretű és elosztott ellenállásokkal mindenképpen jobban jársz, mivel a nagyobb méret általában eleve nagyobb disszipációs képességet jelent, ha pedig többet használsz soros vagy párhuzamos kapcsolásban, akkor a hőfejlődés is eloszlik közöttük.
    Ha 3,5V-os nyitófeszültséggel számolunk, akkor az ellenállás közel 1/4W-ot kénytelen elfűteni, egy kisebb méretű huzallábas ellenállás pedig legfeljebb ennyire képes. De a ledeket amúgy sem szokás teljesen párhuzamosan kötni, mivel a karakterisztikájuk nonlineáris és nem tökéletesen egyforma, ezért az árameloszlás nem lesz egyenletes közöttük. Az előbbi példánál maradva az össz áram 150mA lesz, ledenként 30mA, az lehet, hogy amúgy sem kevés az adott típusnak. Ha a nyitófeszültséget 3,5 helyett 4V-tal számoljuk, akkor a soros 10Ω disszipációja 0,1W lesz, a ledenkénti áram pedig 20mA.
    #18422: Az igaz, hogy a fehér típusok nyitófeszültsége a legnagyobbak közé tartozik, ugyanakkor a soros ellenállás disszipációját (adott, állandó áram és kötött tápfeszültség esetén) az éppen csökkenti, hogy nagyobb a led-en eső feszültség, hiszen ebben az esetben az ellenálláson fog kisebb feszültség esni.

  • And

    veterán

    válasz kmisi99 #18257 üzenetére

    "Akkor ezek szerint a feszültség csökkenésével egyenes arányban nő az áramerősség? Szóval 12 1A=6v 2A?"
    Nagyjából igen, de ahogy PHM is említette, ebből lejön még a veszteség.
    "Ilyen konverterem van. [link] Elvileg 96% körüli hatásfokú [..]"
    Természetesen a hatásfok nem mindig állandó, függ a be- és kimeneti feszültségtől, valamint a terhelőáramtól. Ez nagyjából minden kapcsolóüzemű konverterre igaz. Az LM2596 adatlapja szerint a te esetedhez legközelebb álló hatásfok-görbék szerint az valahol 80% körül lesz Ube= 12V, Uki= 5V és maximális 3A-es terhelés mellett (kisebb terhelésnél csökken). Vagyis 12V / 1A-es (12W-os) bemenetből 5V-on 1,7...1,9A-es kimeneti terhelhetőségre számíthatsz.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #18030 üzenetére

    "Meddig merülhet ez az akku?"
    Erre nincs konkrét adat, mint egy Li-ion vagy NiMH/NiCd esetén. Az érték típus- de főleg áramfüggő, nagyobb terhelőáram esetén bőven 10V alá is mehet a lekapcsolási pont. Az igaz, hogy relatív kis áramok (<C/3) esetén a tipikus érték 10,5..10,8V.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #18025 üzenetére

    "Én úgy gondoltam, hogy 700mA-al és 14.4V-al."
    Az elgondolás nem rossz, de ugye e két feltétel közül egyszerre csak az egyik teljesülhet. A savas ólomakkuk teljes feltöltése (több más kémiához, pl. a Li-ionhoz vagy -polimerhez) hasonlóan két fő szakaszra bontható:
    - áramgenerátoros mód (állandó árammal töltünk, a feszültség növekszik, míg a feszültséglimitet el nem érjük), majd
    - feszültséggenerátoros mód (a kapocsfeszültséget tartjuk állandó értéken, ekkor a töltőáram már csökken).
    Tehát jól megválasztott feszültséglimit esetén valójában nincs is szükség konkrét lekapcsolásra, a feszültséget állandó értéken tartva a töltöttség szinten tartható, terhelés hiányában a töltőáram nulla közelébe csökken.
    A feszültséglimit pontos értéke a felhasználás módjától függ. Ciklikus üzem (teljes töltés, utána kisütés) esetén a limit magasabb lehet 2,4V/cella értékig (12V-os névleges feszültségű, 6-cellás akku esetén ez 14,4V-ot jelent), készenléti vagy szinten tartó üzem esetén 2,25..2,3V/celláig (13,5..13,8V-ig). Ha a töltés módja ciklikus, a lekapcsolás alsó áramlimitre történhet: mikor a feszültséggenerátoros módban a töltőáram a kezdeti (áramgenerátoros módban megszabott) érték töredékére, mondjuk tizedrészére csökken, a töltés befejezettnek tekinthető.

  • And

    veterán

    válasz IstvánLászló #18009 üzenetére

    Véleményem szerint elképesztő macera az egész a korábban idézett elektronikai, de mechanikai okokból is: fetek kiforrasztása, hűtőborda rögzítése valahol a közelben, erre a fetek felerősítése és szigetelése, 'normális' (furatos, pl. TO-220) tokozás esetén komplett cseréje.
    Az, hogy a feteket 'erősebbre', nagyobb teljesítményt elfűteni és / vagy nagyobb áramot elviselni képes típusokra cseréled, még nem hoz automatikusan semmiféle javulást. Vagyis a korábban felvetett nagyobb disszipáció a határadatok növelésével egy adott alkalmazásban nem csökken, sőt a melegedés még növekedhet is, ugyanis az más paraméter függvénye lehet. A nyitott csatorna ellenállása (Rds_on) ebből a szempontból egy fontos paraméter, ami nem áll szoros összefüggésben a határadatokkal, és a PC-k alaplapjain alkalmazott kényszerhűtés nélküli típusok Rds_on értéke elég jó (alacsony) szokott lenni. Az 1mm vastag akármilyen hővezető gumi hőátadása pedig valószínűleg sokkal rosszabb, mint a jóval vékonyabb szigetelő csillámé, és utóbbival jóval stabilabb rögzítés is megoldható.
    Nagyobb áramú és magasabb frekvencián működő alkatrészek vezetékezését általában a lehető legrövidebben szokás megoldani, ez nem véletlen.
    FET: field-effect transistor, egyetlen T-vel.

  • And

    veterán

    válasz IstvánLászló #18005 üzenetére

    Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mi lenne az egésznek az értelme? Már azon felül, hogy az elszíneződés zavar, az pedig gondolom pár év hatása. Ha a fetek (a fett az valami egészen más :U) hűtést igényelnének, akkor gyárilag is hűtve volnának, de épp a kapcsolóüzem miatt valószínűleg nem disszipálnak annyi hőt, hogy külön hűteni kelljen azokat. Ettől a hűtőfelületük persze még lehet kézzel nehezen érinthetően meleg. Ha kiforrasztod azokat, és néhány centi vezetékkel odébb teszed, akkor a következőket érheted el a mutatvánnyal: például azt, hogy a fetek jobban fognak melegedni. Ez épp a nagyobb frekvenciás működésből és a hosszabb hozzávezetések parazita hatásaiből (plusz ellenállás, kapacitás és induktivitás) adódik, mert például a fet működéséhez szükséges vezérlő feszültség- (és ekkora frekvencián már áram-) impulzusok meredeksége nem lesz kellően nagy, az eszköz egy periódus alatt több időt tölt a lineáris működési szakaszon, ezzel nagyobb hőt termelve, csökkentve a hatásfokot. Ezt persze kompenzálhatja a nagyobb hűtőfelület, de ezek az eleve nem hűtőbordára tervezett típusok - kis hűtőzászló, furat nélkül - amúgy sem könnyen rögzíthetőek hűtőbordára. Hővezető gumi? Hát nem tudom, csillámról már hallottam, de ahhoz is furat kellene.
    A működési frekvenciát (ebben az esetben valahol a néhányszor tíztől néhányszor száz kHz-es tartományban) a teljesítménytranzisztor maga nem igazán befolyásolhatja. Másik hatás lehet a hosszabb vezetékek által keltett nagyobb RF-zaj a gép házán belül. Mondjuk széles spektrumú zajból a gépben jelen lévő rengeteg négyszögjel és impulzus okán enélkül is van épp elég, de kifejezetten növelni nem szerencsés, a számítógépből eredő analóg kimenetek (audió, VGA) vagy épp bemenetek (audió, tuner) minősége is megérezheti.
    Mindent összevetve szerintem nem éri meg ilyen projektbe kezdeni. Én egy eléggé öreg (>10 éves) alaplapot használok, még nem volt ebből gond. Lehet akár tervezési hiba is a te lapodnál, de ha az elszíneződés nem befolyásolja a működést, nem igazán foglalkoznék vele. Az említett hőmérsékletek nem tekinthetők extrém magasnak (terhelés alatt a processzormag sem éppen hűvös), esetleg jobban szellőző házzal vagy plusz ventilátorral javítható a helyzet.

  • And

    veterán

    válasz Archttila #17923 üzenetére

    (Biztosan nem jobban, mint egy átlagos lakás levegőjében állandóan jelen lévő 30..50..stb. százalékos relatív páratartalom. Ez a tisztító levegős flakonból lecsapódó pára elég minimális ideig tartózkodik csak a felületen, mielőtt elpárolog. Az összetétele nem korrozív, és kifejezetten ajánlják elektronikus áramkörök tisztítására is. Természetesen egyéb tekintetben nem feltétlenül egészséges és veszélytelen anyagokról van szó, a felületet viszont nem bántják.)

  • And

    veterán

    válasz Danex #17909 üzenetére

    Szerintem a következőkkel lehet próbálkozni:
    - kimenet hatásosabb szűrése (jó minőségű, low ESR pufferek, párhuzamos kerámiákkal, esetleg LC-szűrés),
    - zárt magos induktivitás / trafó használata (toroid vagy zárt ferritmag),
    - árnyékolás,
    - az egész kapcsolóüzemű DC-konverter kiváltása lineáris stabilizátorral, LDO-val (ami persze adott áramigény és feszültséglépcső felett rémesen pazarló és melegedő megoldás).

  • And

    veterán

    válasz BRIKLY #17872 üzenetére

    Első körben azt kellene letisztázni, hogy mi lenne vele a célod. Hangfrekvenciás mérések esetén a keskeny sávszélesség a jelalak mérésében annyira nem korlátoz ugyan, de egy ilyen relatív olcsó megoldás természetesen mindig kompromisszumos. Amit linkeltél, az egy olcsó, egycsatornás DIY-kivtelű panel, nagyon alap funkciókkal és kezelőszervekkel, valószínűleg komolyabb menürendszer és doboz nélkül. Látni rajta ugyan egy USB-csatlakozót (?), de erről a meglehetősen szűkszavú leírás semmit nem említ.
    Ehhez képest egy USB-s szkóp tudásban jóval többet adhat, másfajta kompromisszumokkal: nincsenek saját kezelőszervei, se képernyője, ezért azzal egy (Windows-os) PC-hez és szoftverekhez lennél kötve. Cserébe sokkal többre képes, persze a képességek javát a PC-s szoftverek adják. Utóbbival rengeteg olyan mérést lehet könnyedén elvégezni, amelyet az előbbi csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem tud: kurzorok használata, egy rakás jelparaméter közvetlen megjelenítése (valódi effektívérték, Upp, fel- és lefutási idők, túllövés, frekvencia / periódusidő, pulzusszélesség, DC-összetevő, stb.), matematikai műveletek a 2 csatorna jele között (összeg, különbség, fázismenet, stb.), FFT (spektrumanalizálás, felharmonikusok megjelenítése, torzítás, stb), együttműködés más szoftverekkel (táblázat- és adatbáziskezelő, függvénykönyvtárak, stb).
    A hangfrekvenciás tartomány jelalakvizsgálatra természetesen az első is megfelel, és alapszintű mérésekre is alkalmas, legfeljebb többet kell hozzá használni a szemedet és egy kalkulátort :U.

  • And

    veterán

    válasz BRIKLY #17870 üzenetére

    Igen, valami ilyesmi lett volna a javaslatom. Ha nem gond, hogy csak 200 kHz az analóg sávszélessége (tehát legjobb esetben is csak a hangfrekvenciás tartományt alig meghaladó jelek vizsgálatára alkalmas, akkor szerezz be egy ilyet, de sajnos ez egy elég súlyos korlátozás.Úgy 60 euró körül már lehet hasonló - de bedobozolt - 2 MHz-es típust is kapni, vagy olyan 20 MHz-est, amely csak egy USB-s dobozka kijelző nélkül, a PC-t használja jelfeldolgozásra és megjelenítésre, viszont ennyi pénzért már két csatornát és esetenként két mérőfejet is kapsz hozzá. Ilyen megoldás is lehet alternatíva.

  • And

    veterán

    válasz BRIKLY #17868 üzenetére

    Normálisabb állapotú, nem kerek képernyővel rendelkező, használt 10..20MHz-es oszcilloszkópok olyan 100...150 euró környékén (esetleg kicsit olcsóbban vagy drágábban) mennek az ebay-en. De azok jó része kétcsatornás és láthatóan fejlettebb példány. Szóval ezért maximum az előbbi tartomány aljának felét-harmadát lehet elkérni ha valóban működőképes. Egy normális mérőfej sokat dobhat rajta ;).
    Mod: ha szeretnél jót tenni egy ismerősöddel, aki értékeli az ilyesmit, akkor - feltéve, hogy valóban kis hibája van, vagy működőképes - ingyen odaadod neki.

  • And

    veterán

    válasz LLKobe #17769 üzenetére

    Esetleg egy kétállású, egyetlen áramkörös váltókapcsolóval: SPDT-switch. A kapcsoló közös ág (középső kivezetés) a ventilátorok közösített pozitív oldalára, a két szélső pedig a +5 illetve a +12V-os tápágra kötendő. A ventik negatív pólusa pedig fixen 0V/GND-re.

  • And

    veterán

    válasz Magnat #17684 üzenetére

    Ez lehet üzletpolitika is, hasonlóan az új nyomtatók és a tonerek / tintapatronok témaköréhez. Egy apró fűszegélynyíróba éppen feleannyiért vettem utángyártott (!) NiCd akkutelepet, mint amennyibe az egész újonnan került, az eredeti akkujáért pedig az új termék árának 80..90%-át kérték volna. Az előbb linkelt akkuteszt eléggé tanulságos, egy 'átlag' 18650-es Li-ion úgy 0,12..0,15Ω belső ellenállással rendelkezik, a gagyibbak pedig még nagyobbal. A nagy áramterhelhetőségű típus pedig ennek a töredékét tudja, 20mΩ körül. Tehát utóbbi félig kisütött állapotában 5A-rel terhelve cellánként 3,55V-os lesz, az összes többi jóval kevesebb, akár 3V/cella alá esik (némelyikről nem is közölnek 5A-es kisütési görbét, mert annyira értékelhetetlen), és ez is csak új korukban igaz, az elöregedett, agyonnyúzott állapot sem igazán kedvez a belső ellenállásnak.
    A 'túlfeszültség' miatt épp ezért nem igazán aggódnék, egy frissen töltött és extrém alacsony ellenállású 8 darabos NiCd pakk kapocsfeszültsége terhelve is lazán meghaladhatja egy ócskább hármas pakk Li-ionét. Egy alacsony belső ellenállású és új Li-ion csomag feszültsége már nagyobb lehet, terhelve is elérheti a 11,5..12V-ot, de ez maximum 1V-tal lehet magasabb egy jó állapotú 8-as NiCd pakk kapocsfeszültségénél. Vagyis egy átlagos és / vagy öreg lítiumion cellákból szerelt pakk energiatartalmának rossz esetben csak a töredékét tudja majd kihasználni a fúrógép az arra jellemző nagy áramterhelés miatt.

  • And

    veterán

    válasz Magnat #17681 üzenetére

    Szerintem azzal lenne a kisebbik gond, hogy a Li-xx pakk magasabb (névleges) feszültségű volna, a frissen töltött 8-cellás NiCd is lehet 11V körül illetve afelett. A nagyobb problémát valószínűleg egy átlagos cellákból összeépített Li-xx pakk NiCd-nél jóval magasabb belső ellenállása okozná, egyszerűen nem volna képes elegendő áramot leadni teljes terhelés alatt. Persze léteznek kifejezetten nagy terhelőáramra méretezett Li-ion cellák is, 18650-es méretben például az itt - többek között - tesztelt AW IMR1600 (mod. kimaradt link: 18650 teszt), alacsonyabb kapacitással, beépített védelem nélkül (annak megléte amúgy is tovább növeli a belső ellenállást), azok talán képesek lennének kiszolgálni egy ilyen gépet. LiPo esetén ez talán eleve kisebb gond, annak meg az ára / választéka lehet problémásabb, mint a sima Li-ion típusok esetén.

  • And

    veterán

    válasz Boogie33 #17612 üzenetére

    (Attól az még nagyon is jó ötlet. LED-driverek - kapcsolóüzemű és / vagy PWM-es - törpefeszültségű kivitelben is léteznek. Sőt ilyen formában léteznek csak igazán! Egy lefelé konvertáló / step down konverter simán működhet 12V-ról, ólomakkuról.)

  • And

    veterán

    válasz tvamos #17575 üzenetére

    "Ha digitális potméter, akkor nem kézzel hajtod, hanem az mcu-val."
    Ez világos. Ami nem az, hogy itt PWM-es vezérlésről volt szó, illetve egy olyan panelről, amelyre azt írták, támogatja a PWM-inputot, a rajta lévő chip adatlapja viszont egyáltalán nem említette ezt. Ha egyszer PWM a cél, akkor miért kellene szórakozni a visszacsatoló ágba tett potméterrel? Ráadásul úgy, hogy az adott driver (XL4001) kimeneti áramát nem a visszacsatoló körben lévő ellenállások határozzák meg, hanem egy a leddel soros és a CS-inputra kötött pár tized ohm-os ellenállás (az FB-inputra csatlakozó osztó a feszültségmaximumot határozza meg, ennek áramgenerátoros módban valóban csak a limitálás a feladata). Tehát ennél a konkrét meghajtónál semmire nem mennénk egy akármilyen potméterrel, legyen az analóg vagy digitális. Valós PWM-vezérlés fogadására képes ledmeghajtóból meg van épp elég, csak az inkriminált XL4001 nem olyan.

  • And

    veterán

    válasz tvamos #17573 üzenetére

    (Szerintem pedig az adott feladatot nem ilyen utólagos kókányolással lehet tisztességesen megoldani, hanem olyan kapcsolóüzemű led-meghajtóval /áramgenerátorral/, amelyet gyárilag felkészítettek PWM-működésre, tehát deklaráltan támogatja azt, nem csak a panelt készítő távolkeletiek írják rá, hogy tudja, mikor valójában ez nem igaz. Sokféle ilyen univerzális tokot kapni nálunk is párszáz forintért. Ezt a digitális potméteres dolgot meg azért nem vágom, mert pont nem PWM-vezérlésre való, hanem analóg potméter kisjelű helyettesítésére.)

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17552 üzenetére

    (Hát igen, mégis csak érdemes elolvasni az adatlapot, és csak akkor használni PWM-mel, ha az kifejezetten említ ilyesmit. Márpedig az XL4001-es adatlapja erről nem ír, tehát ezeknek az olcsó paneleknek a fícsörlistáján szereplő tételeket nem igazán szabad fenntartások nélkül elhinni. Mindannyian gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal, de hát utólag könnyű okosnak lenni :( .)

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17494 üzenetére

    "Gondolom itt is figyelnem kell arra, hogy a forrásfeszültség (31.5V) nagyobb legyen mint a sorba kötött LED-ek max nyitófeszültsége"
    Igen, de itt más az ok, mint egy soros ellenállásos áramgenerátornál: ez kapcsolóüzemű konverter, de csak lefelé képes konvertálni, vagyis a bemeneten mindig nagyobb feszültséget kér, mint amit ad (vannak felfelé vagy mindkét irányban konvertáló áramkörök is, ez nem olyan). A minimális dropout feszültsége 1,5V, tehát legalább ennyivel nagyobb bemeneti feszültséget igényel, mint amit elvárunk tőle a kimenetén.
    "De a fent linkelt felállással mi történne ha csak 10 LED-et kötnék rá (2*5*3.3V = 16.5V, 700mA)? A konverter továbbra is közel a 31.5V-os forrásfeszültséget adná ki?"
    Mivel ez a konverter áramgenerátoros módra (is) képes, 5 darab soros led esetén nyilván az annak megfelelő feszültségszint közelébe állna be a kimenete, de továbbra is az áramot tartaná stabil értéken.
    Egyébként nem nehéz megtalálni, hogy a konverter IC típusa XL4001, és az adatlapja elég sok dolgot elárul a fent említett dropout-feszültségen kívül is: 2A-es maximális áramot adhat, a tápfeszültsége pedig maximum 40V lehet (viszont az eBay-en árult panelen csak 35V-os tűrésű kondenzátorok vannak, ezért annál ennyire specifikálták az inputra adható szintet). A konstans áramot az IC 5-ös (CS, current sense) lábára csatlakozó ellenállás állítja be, tehát akár módosítható is, Rcs= 0,155V / I_led, ahol I_led= a meghajtó kimeneti árama, amperben. A panelen tehát egy 0,44Ω körüli ellenállást lehet találni, amit láthatóan három SMD ellenállás párhuzamos eredőjeként alakítottak ki (Rcs= 1,3Ω II 1,3Ω II 1,5Ω = 0,453Ω).
    Mod: Érdekes, hogy külső PWM-vezérlési lehetőséget nem említ az adatlap. A panelen a driver IC 6-os (engedélyező) lábára viszik ezt a bemenetet, de ez fordított működésű: alacsony szinttel engedélyezett, magassal pedig tiltott a meghajtó. Persze attól, hogy nincs specifikálva, még működhet is a külső PWM-funkció :U.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17491 üzenetére

    Minél nagyobb a forrás feszültsége és a soros ellenállása, annál inkább tekinthető áramgenerátorosnak a táplálás, hiszen annál kevésbé függ az átfolyó áram a terhelésen eső valós feszültségtől. Ha a forrás például 100V, és a 'legrosszabb' esetre (Uf_min=54V) számolsz soros ellenállást 300mA-hez, akkor Uf_max=64,8V-ra még mindig 230mA fog adódni. 200V-os forrással ugyanez 300 és 278mA lenne Uf_min és Uf_max esetére. Könnyen belátható, hogy ez ugyan nagyon szép, csak így a veszteségek is növekednének.
    Tehát az áramlimit miatt a minimális nyitófeszültséggel kell számolni az ellenállást, akkor esik a legnagyobb feszültség a soros áramkorlátozón. Viszont ha épp a maximum közelében lesz a kialakult nyitófeszültség, akkor (attól nem sokkal nagyobb tápfeszültség esetén) kicsi lesz a ledsor árama. Ez egy ilyen játék. Ahhoz, hogy minden jó legyen (állandó áram és a lehető legjobb hatásfok), lehetőleg DC-konverziós / kapcsolóüzemű áramgenerátort kellene használni.
    A példádhoz: ha 3,3V a ledenkénti nyitófeszültség, akkor jól számoltál, de ha csak 3*3V, akkor 3V esne az ellenálláson is, és az áram 441mA-re (névleges+26%) állna be, ami nem mellesleg az adott ellenállás terhelhetőségének is sok lenne (>1,3W). Itt mindenesetre segítség az, hogy három darab soros lednél a nyitófeszültség szórása is kisebb, illetve a nagyobb áramú fehér teljesítményledek nyitófeszültsége valóban inkább pár tizeddel nagyobb 3 voltnál. De a tervezésnél illik a lehetséges szélső értékekre és a melegedésre is odafigyelni, ami ráadásul állandó áram mellett csökkenti a nyitófeszültséget.
    A neten kismillió ledkalkulátor található, amelyek sok mindenre odafigyelnek, még javaslatokat is tehetnek. Például soros kapcsoláshoz: [link].

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17483 üzenetére

    "Tudom, hogy nem az AC részhez kellene nyúlni hanem a DC kimenethez."
    Félreértettem, mivel korábban azt írtad, hogy "Szerintem a tápegységben van áramkorlátozó (mert a lámpában nincsen!) és az elé kellene beiktatni a MOSFET-et", vagyis a tápegység elé, az nem ugyanaz, mint a ledek elé :U.
    A számításhoz: említetted, hogy a jelenleg a ledsoron / panelen mérhető nyitófeszültség 64..65V, és így - ellenállás nélkül - is 300 mA folyik rajta. Ha a nyitófesz értékét pontosan Uf=64V-nak, a táp (feszültségforrás) feszültségét pedig Ut=65V-nak vesszük, akkor 6,8Ω-os soros ellenállással I=(Ut-Uf)/R= 150 mA körüli áramot kapunk. Persze a nyitófeszültség valamennyire áramfüggő is, de még mindig ott van a széles lehetséges értéktartománya, amit specifikáltak rá: 54...64,8V. Ha egy másik, típusra ugyanolyan lámpában csak egyetlen tizedvolttal kisebb a beépített ledek nyitófeszültsége (ugyanekkora nyitóáramnál) a lehetséges maximumnál, akkor a teljes ledsoré Uf= 18*3,5V= 63V lesz, ez pedig 6,8Ω soros ellenállással és 65V-os táppal már dupla akkora, 300mA körüli áramot eredményez, a legrosszabb esetben pedig (ledenként 3V, Uf=54V) már 1,6 ampert! Tehát nem elég, hogy az egyes panelek / ledsorok árama nem egyforma lenne, rossz esetben a megengedett vagy névleges érték többszörösére és növekedhet a nyitóáram. Ezért nem lehet a nyitófeszültséghez közeli tápfeszültséggel (feszültséggenerátorral) és kis értékű soros ellenállással áramot stabilizálni, ha túlságosan nagy a nyitófeszültség lehetséges tartománya.

    Mod. #17485 Bici: ha azok zárt vasmagos induktivitások, akkor az életben nem szeded szét azokat.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17476 üzenetére

    Valamiért leragadtam a 0,9A-es tápnál, de ezek szerint azt csak kérdésed (feszültségtartomány) miatt linkelted be, a valóságban nem olyat használsz.
    "Szerintem a tápegységben van áramkorlátozó (mert a lámpában nincsen!) és az elé kellene beiktatni a MOSFET-et. Igaz?"
    Ez zűrös ügy, épp azért, mert az egy AC-bemenetű előtét, feltehetően valamilyen belső kapcsolóüzemű tápegységgel. Akárhogy is, annak a bemenetére - a hálózat felé - több okból sem köthetsz mosfetet: váltakozóáramhoz az nem jó, és nem ad galvanikus leválasztást sem. Ráadásul ha valóban valamilyen kapcsolóüzemű táp / konverter van benne, akkor nem igazán mennél sokra fázishasításos (pl. triakos) vezérléssel.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17474 üzenetére

    Ezzel annyi a probléma, hogy a gyári lámpa, amit belinkeltél, tartalmaz előtétet, mivel 230V-is hálózatról táplálható. Ezt te eltávolítottad (?) és a korábban említett 900mA-es áramgenerátorról tápláltad? Sehogy sem áll össze a kép, mivel az a panel 300 mA teljes áramot igényel a leírásod szerint.
    Ha ezt olyan feszültséggenerátorra kötöd, amelynek kimeneti feszültsége a panel üzem közben mérhető valódi nyitófeszültségének a közelében - vagy mint esetedben, a konkrét tartományában - van, akkor nem marad 'tartalékod' az áramgenerátor vagy soros ellenállás számára. Ez a ledenkénti 3..3,6V-os nyitófesz tartomány túlságosan is tág, 18-cal felszorozva meg főleg az. Visszaértünk az egyik eredendő problémához, hogy miért nem táplálunk feszültséggenerátorról ledet: a meredek nonlineáris U-I karakterisztika miatt kis feszültségváltozás túlságosan nagy áramváltozást indíthat el a leden (ráadásul az adott áramhoz tartozó feszültség pontos értéke hőmérsékletfüggő, a led pedig üzem közben melegszik). A lényeg: nem tudható biztosan, hogy mi fog történni, ha egy stabil 60V-os tápra kötnéd a panelt. Ha az üzemi (300mA-es) áramhoz tartozó teljes nyitófeszültség >60V, akkor a panel árama kisebb lesz a névlegesnél, ha pedig a valós nyitófesz <60V, akkor túláramot kapnak a ledek (amitől még jobban melegszenek, attól pedig csökken a nyitófeszültségük, attól még nagyobb áram folyik rajtuk, és kész is a hőmegfutás, a panel hamar tönkremehet).
    Tehát a nyitófeszültség mindenképp egy tartományt jelent, és az úgy nem megy, hogy mi egy feszültséggenerátort oda beállítunk és azzal tápláljuk a panelt. A helyes felállás mindig fordított, áramgenerátorosan táplálunk, amire majd kialakul a panelen valamekkora nyitófeszültség. A probléma áthidalható úgy, hogy a tartománynál lényegesen nagyobb értékű feszültségforrást alkalmazunk soros ellenállással, de esetedben ez nem túl praktikus a túlzottan nagy nyitófeszültség és a soros ellenálláson keletkező hőveszteség okán. (Hálózati 230V AC táplálásnál a soros áramkorlátozó elem jelentős részét kondenzátorral építik fel, így az egész kör kevésbé melegszik.)

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17472 üzenetére

    Mekkora annak a led sornak a nyitófeszültsége (hány darab led van sorosan kötve)? Mert ha jóval kisebb, mint 64V, akkor felesleges olyan nagy feszültségű táplálás, a fölös teljesítményt a soros ellenállás fogja elfűteni, ez pedig épp a jó hatásfoknak fog betenni. Márpedig eddig is egy 20..40V-os hasznos kimeneti tartományú 0,9A-es áramgenerátorral tápláltad. Ez legjobb esetben is 24V*0,9A= ~22W veszteséget fok okozni az ellenálláson, teljes áramnál. Ha a sor nyitófeszültsége 40V alatti, akkor ennél is bőven nagyobbat. Ez nem igazán praktikus, bazi nagy ellenállás kell hozzá.
    Minden tekintetben jobban járnál, ha:
    a.) vagy eleve PWM-es képességű áramgenerátort használnál, vagy
    b.) olyan led sort / szalagot szereznél be, amely tartalmaz előtétet, és nem áramgenerátoros táplálást igényel.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17470 üzenetére

    Egy generátor / tápegység vagy feszültség-, vagy áramgenerátoros módban tud működni, a kettő együtt - egy időpillanatban - nem megy. Nem mellesleg adott feszültség mellett adott áramot felvevő fogyasztó csak fix ellenállású lehet (ezt az ellenállást pontosan a feszültség és az áram hányadosa adja), egy led vagy ledsor pedig eléggé nemlineáris alkatrész, pont ezért kell neki áramgenerátoros táplálás.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17467 üzenetére

    Miért kellene stabilizálni egy áramgenerátor kimenetén megjelenő feszültséget? Így pont az áramgenerátoros jellege veszne el. Egy maximális értéken megfogni éppen lehetne, de ezt inkább belsőleg - a saját szabályozókörében - kellene, nem utólag, kívülről. Az értelmét viszont még mindig nem látom, mivel úgyis annyi a kimenetén a terheletlen feszültség.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17463 üzenetére

    Ha eddig működött, valószínűleg ezután is fog. Látszik, hogy nem teljesen korrekt a dolog (például jóval 100% alatt eléred a maximumot), de a vezérlő szerencsére elviseli, bizonyos áramkörökkel ellentétben nem tilt túlfeszültség miatt, nem csökkenti le a kapcsolási frekvenciát, vagy nem elég gyorsan, stb. A lényeg, hogy megy, és ebben az áramkör viszonylagos egyszerűsége is szerepet játszhat.
    Lompos48: no problem :U.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17460 üzenetére

    Tény hogy nem vagyok túlságosan járatos a gyári led-meghajtó modulok világában, de léteznek olyanok, amelyeknek van kifejezetten PWM-bemenetük, például ez: [link]. Driver IC-k esetén is létezik ilyen megoldás, tehát nem az áramgenerátor kimenetet kell szaggatni hozzá valami nagyáramú feten keresztül. (Nálad egyébként ez hogy nézett ki, mi volt a kapcsolóelem, amire a PWM-forrást kötötted?)
    #17459: Nagyjából ugyanazt írtuk, ezt pedig:
    "A példában szereplő 40V DC az áramgenerátor feszültségtartaléka."
    épp az utánad következő hozzászólás cáfolja. Raktam már össze néhány fajta led-drivert, PWM-mel dimmelhető kivitelűt is, és bizony legtöbbször előfordul rajtuk egy OVP- (túlfeszültségvédő) bemenet, amely a ledről egy ellenállásosztóval juttat egy belső komparátorra jelet, és túlfeszültség (akár ledköri szakadás) esetén bizony tiltja a meghajtást. Egy dolog, hogy mi a specifikált kimeneti feszültségtartomány, amelyen belül a meghajtó szépen eldolgozgat a megadott hatásfokkal, és egy másik, amire képes kiülni szakadás esetén, hiszen itt mégis általában kapcsolóüzemű, belső szabályozókörrel ellátott meghajtókról beszélünk. Az adott típusnál a valós többlet a 'névleges' tartomány maximumához képest laza 60..80%.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17457 üzenetére

    A ledek szempontjából nem számít, de a vezérlés oldaláról nézve problémás lehet, ha az nincs felkészítve a PWM-üzemre. Értem ez alatt, hogy például itt van ez a típus, amely meghatározott számú ledet (ergo nyitófeszültséget) feltételez a kimenetén. Ha te ezután kötsz egy külső PWM-es vezérlést mondjuk egy kapcsoló fettel megvalósítva, az azt fogja jelenteni, hogy kikapcsolt állapotban, mikor a ledsoron nem folyik áram, az áramgenerátorról nem tudni, hogy fog viselkedni. Nem véletlenül van megadva rajta a lehetséges feszültségtartomány, szélsőséges esetekben - szakadással vagy rövidzárral lezárva - azt nyilván nem fogja tudni tartani. Ha egy áramgenerátor terhelő ellenállását elkezded növelni, akkor a kimeneti feszültsége (az Ohm-törvény okán) szépen növekedésnek indul, szakadás esetén kiül egy jó nagy értékre. És ez az, amit az adott típusnál nem tudunk: mekkora lesz a maximális kimenőfeszültsége, megvan-e valahol fogva. Mivel a szakadás számára nem üzemszerű állapot, nem tudni, hogy a driver ezt hogy reagálja le, az sem biztos, hogy hosszútávon elviseli-e ez az erősen kínai kinézetű dobozka.
    Mod: persze nem jelenthetjük ki, hogy ez biztosan káros a meghajtóra, meg lehet azt csinálni korrekten is, de az adott típus tervezésénél szerintem előrébb való volt a költséghatékonyság..

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17454 üzenetére

    Egy led meghajtó mindig konstans áramot ad (állandó feszültséggel csak olyan kivitelű led-fényforrás használható, amely már tartalmaz áramkorlátot, ez pl. a led szalagok esetén jellemző), mivel a nyers ledek áramgenerátoros meghajtást kívánnak. A 20..40V DC azt jelenti, hogy a megadott áramot ekkora kimenőfeszültség-tartományban képes tartani, vagyis terhelésként kötött ledeket úgy kell bekötni, hogy a ledsor teljes várható nyitófeszültsége beleessen ebbe a tartományba. Egyes linkeken le is írják, hogy ez a modul 20..30 darab 1W-os (azaz 300mA-es névleges áramú fehér) ledekhez való, azokból 7..11 darab, egyenként 3 darab led párhuzamos kapcsolása köthető sorosan a táp kimenetére. Vagy akár 3W-os ledekből (amelyek egyenként 900mA-t igényelnek) 7..11 darab soros kapcsolását is kihajtja, olyankon nem kell párhuzamosan kötni a ledeket, nincs szükség az áram háromfelé osztására.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17433 üzenetére

    "Ebben az esetben (65/12=5.4) 5.4-e lesz az átfolyó áram a MOSFET-en (1500mA/5.4=280mA) [..]"
    Az áram annyi lesz, de ezt egyszerűbben is ki lehet számolni, hiszen 18W / 65V= 277mA.
    A disszipáció csökkenése pedig nem az áramok arányával lesz arányos, mivel adott értékű ellenálláson a hőtermelést az áram négyzetével kell számolni. Az eredetihez képest ezért 1/7 értékű áram 1/49 részére csökkent disszipációt eredményez. Vagyis: Pd= 0,277A^2 * 0,27Ω= 21mW, ez az adott toknál semmilyen plusz hűtőbordát nem igényel statikus üzemben.
    A PWM-vezérlés annyival bonyolítja a dolgokat, hogy a mosfet gyors kapcsolgatásához a gate-kapacitás miatt a kapcsolási frekvencia növelésével (illetve az átkapcsolási idő csökkenésével) egyre nagyobb gate meghajtóáramra van szükség. De esetedben valószínűleg nincs szükség túlzottan magas kapcsolási (PWM-) frekvenciára, hiszen már 1 kHz-es nagyságrendben sem lesz zavaró a villogás, így ez a hatás nem lesz jelentős.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17426 üzenetére

    Elég necces az az 5V-os vezérlés, mert az a mosfet nem éppen 'logic-level' típus, 5V-os vezérléssel éppen csak hogy ki tud magából préselni 2A-es drain áramot. Ugs= 4,5V-on már csak 1A-t, tehát nagyon határon mozog a kimeneti karakterisztika szerint.
    "Szerintem bordával már csak épp hogy langyos lesz."
    Borda és borda között nagyságrendi eltérés is lehet a hőellenállást tekintve.

  • And

    veterán

    válasz Pubszon #17424 üzenetére

    Kérdés, hogy esetedben mit jelent az, hogy 'elvinni' azt a led szalagot. Kapcsolóüzemben a hőtermelés számítása viszonylag egyszerű: P= Id^2 * Rds_on. Id (drain árama): 2A, az IRF520-as Rds_on értéke: 0,27 ohm, ezekből a disszipált teljesítmény P=~ 1,1W. A nyitott csatorna ellenállása nem állandó, függ valamelyest a nyitófeszültségtől, a megadott érték Ugs=10V nyitófeszültségre vonatkozik. A TO-220AB tokozás hőellenállása hűtés nélkül kb. 60 °C/W, tehát 1,1W-os disszipáció mellett a félvezető réteg legfeljebb 70 °C-szal lesz magasabb hőmérsékletű a környezeténél. Ugyan el fogja viselni (a félvezető réteg belső hőmérséklete legfeljebb 175 °C lehet), de azért nem marad hideg kívülről sem. Az IRF520-nál mindenesetre jóval kisebb csatorna ellenállású és nagyobb áramot elviselő fajták is léteznek ugyanilyen tokozással.
    Mod.: Ha viszont lineáris áramgenerátor a célod a mosfettel, vagyis nem csak a csatorna ellenállása által megszabott minimális feszültség maradna az eszközön, akkor az előbbi értéknél jóval nagyobb lehet a disszipáció. Utóbbi esetben lényegében ugyanannyi, mintha a mosfet egy sima soros áramkorlátozó ellenállás volna: P= I * (U_táp - U_vf * n), ahol U_vf egyetlen led tipikus nyitófeszültsége, n pedig a soros ledek darabszáma.

  • And

    veterán

    válasz MájMekk #17332 üzenetére

    Elvileg - az árkalkulátor szerint - alig több, mint egy százasból még csomagbontási költséggel együtt is kijönne egy darab ház + 6 érintkező. De ha nem előre rendelsz, hanem egyszerűen betoppansz a kisker boltjukba (az adatlapod szerint nem kell túl messzire menned), akkor nem számítanak fel erre pluszköltséget. Ezt le is írták az általános tudnivalók alatt, de a gyakorlatban is így szokott lenni. Ez amúgy is elég kurrens cucc, nem kell minden vevőnél csomagokat bontogatni.

  • And

    veterán

    válasz MájMekk #17329 üzenetére

    Tápcsatlakozó 2,54mm 6-pólusú anya ház, típus: NCH254-06, Lomex-kód: 43-09-10. Ehhez a belső krimpelhető csatlakozó-érintkező: NCT254-T (méret AWG22-30), Lomex-kód: 43-09-17. Utóbbiból a pólusoknak megfelelően 6 db. kell. Mindegyik filléres tétel.

  • And

    veterán

    válasz csigusz04 #16562 üzenetére

    Először is olvasd el ezt, mert a témában 'alapmű' (shtml kolléga jóvoltából): Potméter méretezése hűtéshez.
    "Uvmin= 4V (random, de ennyinek már csak megkéne állítani minden ventit)"
    Ez egyáltalán nem biztos, régebben csináltam kontrolleres / PWM-es ventivezérlőt, az alany Coolink (talán 0,18A @ 12V) ventik még szépen mentek 4V-ról. Másrészt potméteres vezérlésnél nem szokott az lenni a cél, hogy a potival megállíthatóak legyenek a ventilátorok.
    Mivel a ventilátorra eső feszültség minimumaként 4V-tal számolsz, ami a teljes tápfeszültség egyharmada, kétharmada esik ilyenkor a soros potenciométerre, ezért egy 50Ω körüli számított ellenállású ventilátorhoz kétszer akkora végértékű, tehát kb. 100Ω-os potméter nagyjából megfelel, legalább 1W-os kivitelben. A legtöbb hőt a potméter akkor fogja disszipálni, amikor az ellenállása megegyezik a ventilátoréval (ami ugye nem teljesen állandó, de ez más kérdés), egy eredetileg 12V / 220mA-es ventilátorral 6V-os ventilátor feszültség közelében kb. 0,7W-ot. Ezt a teljesítményt ugyan nem a teljes ellenálláspályán fogja leadni a potméter (a maximális terhelhetősége pedig arra vonatkozik), csak a felén, de egy 180mA-eshez gyárilag is ilyet adtak. Ha nagyon korrekt akarsz lenni, akkor 220mA-es venti mellé 2W-os potit teszel.
    "akkor 350/2,31=151,5151
    ami 220/151,5151=1,45(W)
    szóval elméletben egy 150 Ohm 2W potméter elég...
    Úgy érzem, itt már egy kicsit belekeveredtél: elmaradtak az értelmezések, illetve a mértékegységek. Honnan jött az a 350mA-es kiinduló adat, miféle táblázatból?
    Az ugye világos, hogy a potméter teljesítményigénye és a szükséges végellenállásának értéke - mivel az azon eső feszültség áramfüggő - végső soron a felhasznált ventilátor függvénye, így univerzális megoldás nem létezik.
    "no de meddig mehetek?"
    Mivel mehetsz meddig??
    "2*151,5151=303,0302(mA) ez lenne az?"
    Mi lenne ez?
    "szóval nézzük egyszerűen 300+300*0,1=330 [..]"
    Ez szintén micsoda?
    "szóval elméletben 150Ohm (150, mert google uraság csak 100as és 150es potot volt hajlandó nekem mutatni) és 2W potméter elég egésszen 270mA avagy 0.27A-s venti szebályozására min 4V-re"
    Ha a ventilátor névleges (12V-on mérhető) árama / teljesítménye növekszik, az ugyanakkora feszültségminimum eléréséhez szükséges soros ellenállásnak (vagy potméter-végértékek) csökkennie kell. Egy 12V / 0,27A-es venti munkaponti helyettesítő ellenállása 44,4Ω, ha ezt állandónak vesszük, a 4V-os minimumhoz kb. 89Ω-os elméleti soros ellenállás tartozik.
    A végére egy kis szőrszálhasogatás: a ventilátor-potméter témában ellenállásnál a tized- és század ohm-oknak és milliampereknek nem sok jelentőségük van, a ventilátor valódi árama sem szokott centire megegyezni a névleges értékkel, ráadásul némileg terhelésfüggő is. A másik pedig, hogy a tulajdonnévből képzett mértékegységeket kis kezdőbetűvel írjuk, ha valóban mértékegységként említjük azokat, pl.: 54 ohm. Természetesen ha személynévként emítjük (Georg Simon) Ohm-ot, akkor megérdemli a nagybetűt.

  • And

    veterán

    válasz 800.henrik #16117 üzenetére

    Úristen, mit akarsz te ezzel wifi-n :F ?
    Egyáltalán: mi ez? Erősítő, de akkor van rajta egy koax aljzat is, ami innen nem látszik?
    1.) Hogy nem működik 2,4 GHz-en arra mérhet vehetsz,
    2.) Hogy nem kétirányú arra szintén (márpedig wifi-hez az kellene),
    3.) Nem 50Ω-ra van illesztve, bár ez volna a legkisebb probléma.
    A wifi nem TV!

  • And

    veterán

    válasz 800.henrik #16114 üzenetére

    Attól biztos nem, mivel az egy darab csatolókondenzátor. Amúgy az 1W is elég hihetetlen (még EIRP-ként is, meg a belinkelt antenna 12 dBi-s nyeresége is eléggé kamugyanús), meg aztán ha 1 helyett 2W is lenne, az "csupán" 3 dB javulást eredményezne, és csak az egyik - adás - irányban érvényesülne, a kártya vétele ettől semmit nem javulna. Nincs mese, rálátás kell, meg normális antennák mindkét oldalra. Enélkül nincsenek csodák. Ilyen kilométeres linkeke manapság kültéri, antennával egybeintegrált multifunkciós wifi-eszközöket szokás telepíteni.
    Mod: a gyári specifikáció szerint a teljesítménye a kliens-eszközöknél teljesen szokásosnak mondható 16..18 dBm (kb. 40..60mW), szó nincs wattokról.

  • And

    veterán

    válasz moha21 #16033 üzenetére

    Nem is mondta senki, hogy több mint 8A-es áram mellett nem fog melegedni :U. Az előbbi link is 30°C-os hőmérséklet emelkedéssel számol 11A-hez. Ha csupán 2 mΩ átmeneti ellenállással számolunk minden tüskénél, és a 12V-os ágon >8A folyik, akkor a hozzá tartozó két átmenet összesen közel 0,3W-ot fog disszipálni, ami érezhető melegedést fog okozni.
    #16031: A keresztmetszet is számít. Az én tápom (jó régi Chieftec 420W) 4-pólusú molex csatlakozók felé menő vezetékeinek keresztmetszete a rájuk írt adat alapján AWG 18-as (0,82 mm2), amelynek a - szabad vezetékként való - legnagyobb terhelhetősége 15..16A-es, tehát meghaladja az egy csatlakozótüskén átvihető áramot.

  • And

    veterán

    válasz Speed® #16029 üzenetére

    Magának a csatlakozónak a tüskéi 11A-es áramot viselnek el, tehát ideális esetben 187W vihető át egy ilyen meghajtó tápcsatlakozón. Ezt természetesen tovább korlátozhatja a vezetékek keresztmetszete, a táp terhelhetősége és az egy vezetéknégyesen lógó további csatlakozók száma.

  • And

    veterán

    válasz Kolondrum #16019 üzenetére

    Bocs, azt hittem, az a 2,5A kisütőáram akar lenni. Töltési indulóáramnak talán megfelel, de ez típusfüggő is (nem lehet kisebbre állítani?). Nem tudom, mivel töltöd, de ha az egy tisztességes akkutöltő, akkor túltölteni úgysem tudod vele az akku, mivel a töltési végfeszültségen, 13,5..13,8V környékén 'megfogja' az akkut, nem engedi e szint fölé a töltést, inkább csökkenti az áramot. Egyedül az induló töltőárammal lehet gond, mivel a túl nagy érték gázfejlődést okozhat, a normál töltőárama pedig C/10, vagyis 1,1A értékű lenne, és nem találtam utalást arra, hogy ennél a típusnál konkrétan legfeljebb mekkora áram engedhető meg. Ráadásul ezzel a típuskóddal több cég is gyártja.

  • And

    veterán

    válasz Kolondrum #16017 üzenetére

    "Azért 2.5A-el nem akarok nekimenni."
    Egy 11 Ah-s akku számára 2,5A kisebb, mint C/4 áram, vagyis azzal jó ideig bírnia kellene a kisütést, minimum két - de inkább három - órán át, ha jó állapotban van. De arra tökéletesen megfelel, hogy az említett enyhe feszültségemelkedést leteszteld, mivel az jó esetben egy percig sem tart.

  • And

    veterán

    válasz Kolondrum #16015 üzenetére

    Ha 21W-os izzóval terheled, akkor korántsem természetellenes, hogy 12,1V-ig leesett a feszültsége (elvégre az az akku névleges feszültsége). A kapacitása pedig egy relatív kis érték lehet, ha (kis)motorba való. Talán 7..8 Ah körüli? Mod: a típus alapján 11 Ah-s. Azt figyeld meg, hogy állandó terhelésnél a feszültségesés megáll-e, illetve fél-egy perc eltelte után el kezd-e emelkedni egy nagyon picit a kapocsfeszültség, pár századvoltot, esetleg egy tizedet. Ha ez az enyhe feszültségemelkedés megfigyelhető, akkor az akku állapota nem reménytelen. Akár a közelítő kapacitását is ki tudod mérni azzal az izzóval, de egyrészt sokáig - órákig - tart, másrészt mivel az közel 2A-es terhelést jelent, a névleges kapacitást még tökéletes állapotú akku esetén sem kapod vissza, mivel az ólomakkuknál a C/20 nagyságú állandó terhelőáramra vonatkozik.
    Egyébként meg szerezz egy olcsó csepptöltőt (az akku árának fele-harmada), amit állandóan az akkun lehet hagyni, mert tapasztalat, hogy ezek a motorba való savas ólomakkuk nem igazán szeretik a hosszú állást, meleget, akármit (ismerős robogójában három év alatt a második megy tönkre, miután pár hónapot töltés nélkül állt).

  • And

    veterán

    válasz kmisi99 #15880 üzenetére

    A DC 'brushless' ventilátorok fordulatszáma közel lineárisan változik a feszültséggel: [link]. A probléma az, hogy az elindulási feszültség és az ahhoz tartozó fordulatszám viszont igen erősen típusfüggő. Magyarán a feszültség - fordulatszám karakterisztika legalább két pontját (a közelítő egyenes egyenletét) kellene ismerni ahhoz, hogy előre megbecsülj egy adott feszültséghez tartozó fordulatszámot, te viszont csak egyetlen pontot ismersz.

  • And

    veterán

    válasz moha21 #15470 üzenetére

    "Ez hogyan tudnám kideríteni?"
    (Igen kicsi a valószínűsége, hogy az legyen rossz, különösen egy ilyen esemény után. Mint említettem, a kimeneti, relé előtti DC-szint - és ahogy a másik topikban említették, a tápfeszültségek - ellenőrzése sokkal célravezetőbb. Amúgy valóban jó ötlet volt ezt a problémát két topikban is felvetni ;].)

  • And

    veterán

    válasz moha21 #15468 üzenetére

    Ami kattan, az valóban egy relé, melynek elsődleges feladata szokás szerint a bekapcsolási tranziensek eltüntetése. Bekapcsoláskor adott ideig mindenképp leválasztva tartja a hangszórókat a végfokról, de akkor is, ha túlterheled vagy épp túlságosan nagy DC-szint jelenik meg a kimeneten. Ha a relémeghajtó áramkör rendben van, akkor eléggé esélyes a végfokozat halála. Amit meg tudsz mérni, az a relékontaktus(ok) végfokozat felőli pontja, ha ott valami irgalmatlan nagy DC-szintet találsz, kezdhetsz gyanakodni.

  • And

    veterán

    válasz Pete55555 #15248 üzenetére

    Típusra én sem kerestem, de rá van írva: M10B, azaz 0,1MΩ (=100kΩ), a "B" pedig a jelleggörbére utal. Az a "P7610" pedig valószínűleg nem jelöli az ellenállás végértéket, csak a típus-sorozatot (pl. mechanikai méret, terhelhetőség, de a sorozaton belül típus többféle ellenállás lehetséges, amit külön jelölnek).

  • And

    veterán

    válasz Pete55555 #15241 üzenetére

    Szerintem ne a gombhoz keress kabátot! Adatlap alapján az egy 2,2W-os ventilátor, a képen látható potméter pedig teljesen alkalmatlan arra, hogy önmagában, a ventivel sorosan kötve használd: az értéke (ha jól látom) 100kΩ, ráadásul logaritmikus jelleggörbéjű és 0,2W terhelhetőségű. Erre a feladatra pedig legalább három nagyságrenddel kisebb végértékű (47..100Ω körüli), lineáris és úgy 1W körüli terhelhetőségű példány kellene. Szóval a meglévő potenciométer lényegében semmilyen szempont alapján nem jó neked, inkább monó hangerő szabályozónak való. A méretezés részleteihez lásd ezt az írást: [link].

  • And

    veterán

    válasz razorbenke92 #15218 üzenetére

    (Arra nem gondoltál, hogy a led szalag önmagában tartalmazhat áramkorlátozást beépített ellenállások formájában, vagy a tápegysége is lehet áramgenerátoros módú, míg ha az emberfia pusztán natúr ledeket vesz, akkor azok áramát esetleg korlátozni kell? Ledeket nem hajtunk feszültséggenerátorról, ezzel nem kellene vitatkozni. Igen, lehet szerencséd, ha kevésbé meredek karakterisztikájú led sort épp akkora feszültséggel táplálsz, ami még messze az áramlimit alatti áramot eredményez, de ez nem túl jó megoldás, tényleg szerencsefüggő, és egyéb problémák is lehetnek vele, például a hőmérsékletfüggés.)

  • And

    veterán

    válasz TinKi92 #15127 üzenetére

    Nincs konkrét érték, mivel az ellenálláson eső feszültség áramfüggő! Tehát az ellenállás értéke (leginkább) a ventilátor teljesítményétől függ, ahogy a szükséges soros ellenállás terhelhetősége is. Lásd a #15109-es hsz-t.

  • And

    veterán

    válasz Zolexx #14635 üzenetére

    Nem is a pontatlanságra gondoltam, hanem arra, hogy hiába számol milliohm-okkal, a gyakorlatban ennek nincs sok értelme. A vezetékezés ellenállása is minimum sok mΩ, valamint az akkuk belső ellenállása sem ennyire stabil érték, függ a konkrét típustól, megélt töltési-kisütési ciklusok számától, hőmérséklettől, töltöttségtől, stb. Tehát hiába ad akár pontos elméleti értékeket a program, ha ezeket a megkerülhetetlen tényezőket (amelyek ekkora áramok esetén már nagyban befolyásolhatják a végeredményt) nem veszi figyelembe.

  • And

    veterán

    válasz Zolexx #14630 üzenetére

    Ha jobban megnézed, akkor is ugyanazt a hibát (motor túlterhelés) kapod, ha a 450mAh-s akkunál a 'charge state' paramétert normal-ról full-ra állítod, mivel ekkor a kapocsfeszültség még tovább növekedik. Utánanéztem annak a motornak, hát elég brutális darab, annyi szent. Terhelés nélkül alig vesz fel teljesítményt, elvileg 200mA-t fogyaszt így 10V-on. De ha mechanikailag terhelni kezdjük, az áramfelvétele másfél nagyságrenddel növekszik. A maximális terhelése adott, de a problémát a kalkulátor alapján mégis csak az akkupakk belső ellenállása okozza: nagyon kevés csökkenés már durva áramnövekedést okoz szerinte. Ami elméletben nagyon szép, de azért ilyen kis értékű, 10..20 milliohm-os nagyságrend a valóságban azért nem ennyire egzakt dolog, teszem azt a vezetékek ellenállása is hasonló nagyságrendű lehet. Egy négyzetmilliméter keresztmetszetű tiszta rézvezető kb. 6 cm hosszban jelent 1mΩ ellenállást, a kéteres, fogyasztót tápláló vezeték oda-vissza már fele ilyen hosszban is ugyanekkora ellenállást ad. A hossz növekedésével és a keresztmetszet csökkenésével ugye ez arányosan növekedik. Szóval ezeket a század ohm-okat azért ne vegyed annyira fixnek ;). A kalkulátornál némi utánaszámolással sok mindenre rá lehet jönni, hogy mi hogyan jön ki (pl. mekkora nyugalmi akkufesznél számít a töltöttség alacsonynak, normálisnak vagy épp teletöltöttnek), de vannak bizonyos dolgok, amelyek nem egyértelműek, például az akku és a motor(ok) feszültsége még akkor sem egyezik, ha kézzel 0Ω-os belső ellenállást állítok be, és az összes motor áramát az akku belső ellenállásán számítva sem nagyon jön ki nekem a helyes terhelt akkufeszültség.

  • And

    veterán

    válasz Zolexx #14628 üzenetére

    Kezdjük azzal, hogy az akkuk nem 450 és 850mA-esek, hanem mAh-sak! Az akkuk alapjellemzője ugyanis a kapacitás, nem az áram. Az más kérdés, hogy mennyivel terhelhetőek, és hogy esetleg 20*C-nek írjuk a maximális áramot (pedig a két mértékegység mást takar, ez csak egyszerű megszokás még akkor is, ha a C-ből /matematikailag hibásan/ egy dimenzió nélküli szorzóval számítunk áramot).
    Amúgy milyen (kémiájú) akksik ezek? A feszültségükből következtetve két soros Li-ion vagy még inkább Li-polimer lehet, ha már ekkora áramokat adnak le, vagy mégis valami más, például nikkel-kadmium (NiCd)? Utóbbi esetben a névleges feszültség nem stimmel. Akármilyenek is azok az akkuk, feltöltve nem 7,4, hanem 8,4V-osak (Li-xx) vagy 8,5..9V-osak (Ni-xx), tehát nagyobb áramot is képesek a motoron áthajtani. A motor ekvivalens ellenállása a normál üzemi pontban:
    R= 7,4V / 6A= 1,233Ω. Ehhez az értékhez képest az akkupakkok belső ellenállása elhanyagolható, majd' két nagyságrenddel kisebb. A belső ellenállásokon eső feszültség minimális, 0,16 illetve 0,12V lehet, utóbbi esetben a nagyobb kapacitású akku 9A-es lehetséges áramával számolva. Tehát ha valóban ennyi a belső ellenállás, az nem lehet a második akku nagyobb áramának oka, mert a két akku - természetesen azonos üresjárási feszültségnél - terhelt árama közötti különbség ebből sehogyan nem következik.
    Tehát első körben felejtsük el végre, hogy az akkuk "mA-esek", mert ez nem igaz. Fontos lenne tudni, hogy a motor egy kis belső ellenállású feszültségforrásról (például labortápegységről) mekkora áramot vesz fel különböző üzemi feszültségeken, például a névleges 7,4V-on vagy épp 8,4V-on vagy 9V-on. Lehet, hogy az üzemi feszültségén is nagyobb az árama, mint a névleges 6A, és az is elképzelhető, hogy a kisebb kapacitású, 450mAh-s akku belső ellenállása is nagyobb, mint amit megadtak rá.
    Ezek az belső ellenállásértékek mellesleg nagyon alacsonynak tűnnek akármilyen kémiájú akkukhoz, amelyeknek ennyire (viszonylag) kicsi a kapacitásuk, <1Ah.

  • And

    veterán

    válasz Spancer RE #14611 üzenetére

    A legalapvetőbb probléma, hogy te nem low-drop kivitelű stabilizátort használtál fel a kapcsoláshoz, a 7805 ugyanis nem olyan! Ha valóban 5,5V-ot kap a bemenetére, abból egy hagyományos 7805-ös stab IC nem fog tudni előállítani fix 5V-ot, mert neki ehhez a bemenetére minimum 2..2,5V-tal nagyobb feszültséget (tehát 7..7,5V-ot) kell kapcsolnod. Ha az a valós helyzet, amit a linkelt leírásban említenek, és 5,5V a bemenet, akkor oda nem viccből írtak low-drop stabilizátort.
    "megvan a stabil 5V és gondolom az 500mA is, bár azt nem mértük ki."
    Ja, amíg nem terheled, addig esetleg, de amint a fogyasztó elkezd áramot felvenni a 7805-ről, az szépen leejti a kimenőfeszültségét, mivel a minimális dropout-szintje jóval nagyobb, mint az esetedben rendelkezésre álló 0,5V-os tartalék. Nézd csak meg az általad csatolt adatlap 15. oldalán a 4-es számú ábrát: már szobahőmérsékletű chip esetén és mindössze 20mA-es terhelésnél is minimum 1,5V-os a szükséges dropout, azaz már ilyen kicsi áramnál is 6,5V-ot kell a stab bemenetére kötni, hogy a kimenetén 5V maradjon. Ha ez a feltétel nem teljesül, nem lesz meg az 5V-od. Lehetséges low-drop alternatíva például az LM2940-es stabilizátor fix 5V-os verziója (LM2940CT-5.0, a bekötése megegyezik a 7805-ös típuséval), az valóban megelégszik 0,5V-os dropout-feszültséggel a lehetséges legnagyobb árama, 1A esetén.

  • And

    veterán

    válasz Pista0001 #14592 üzenetére

    Tudomásom szerint a belső kapcsolása ezeknek a fogyasztásmérőknek mindössze annyi, hogy a két fő pólus közül az egyik közvetlenül a mérést biztosító aljzatba van kötve (természetesen a külső védővezető szintén), a másik pedig majdnem ugyanígy, egy nagyon kis értékű söntellenálláson keresztül, amelyen a készülék az árammérést végzi. Vagyis az, hogy a fogyasztásmérőre csatlakoztatott mérendő készülék működik-e, lényegében nem befolyásolja a mérőben lévő elem, vagy akár a belső áramkörök működőképessége: amíg ez a sönt vagy a másik pólus fix átvezetése nem szakad meg, a csatlakoztatott (mérendő) gépnek mennie kell.
    "Ha 2000 W-os a hajszárítóm akkor pontosan is mér :U"
    Erről könnyű megbizonyosodni, ugyanis rá szokták írni a készülék házára a maximális teljesítményfelvételt.

  • And

    veterán

    válasz Pista0001 #14590 üzenetére

    Magához a fogyasztás vagy teljesítmény pillanatnyi méréséhez szerintem nem is kell az elem. Mindössze a valósidejű óra, és egyéb beállított paraméterek tárolásához (pl. díjzóna átváltási ideje, Ft/kWh, összesített energiaszámláló, stb.) van rá szükség addig, amíg az eszköz nincs hálózatra csatlakoztatva. Az enyém leírása amúgy említi, hogy az aljzatból kihúzva jóval hamarabb lemerül benne az elem, mintha kapna hálózati táplálást.
    Mod.: Ja, a lényeg, ami kimaradt: ezekben az olcsó 2-3 ezer forintos fogyasztásmérőkben nincs hálózati trafó, tehát a belső áramkörök a hálózattól nincsenek galvanikusan elválasztva. Vagyis valójában a földhöz képest hálózati potenciál mérhető az elem környékén is, ezért nagyon szerencsétlen (kifejezetten életveszélyes) dolog volna ezt kívülről megtáplálni. Nem véletlen, hogy ezeken a típusokon az elemfedél úgy van kiképezve, hogy lehetőleg hálózatra csatlakoztatott állapotban ne lehessen kinyitni, alul helyezkedik el, illetve még egy csavarral is biztosítják, Meg rá is írják, hogy használat közben nem szabad az elem fedelét nyitni.

  • And

    veterán

    válasz Tenken #14561 üzenetére

    "azok a lapos szürke tetejű tekercsek a cpu és a vga mellett micsodák."
    Ahogy írod: tekercsek, avagy SMD induktivitások, valószínűleg nagyobb áramú kivitelben.
    "Valamint ezen a képen látható a hozzá tartozó hűtő, ahol az érintkezési pontok felett egy szürke csík található."
    Rugalmas anyag, fel tud rajta feküdni a panel, viszonylag jó hővezető, de amennyire tudom, elektromosan szigetel.

  • And

    veterán

    válasz Tenken #14552 üzenetére

    Tehát aljzat helyett dugót szeretnél a kábel másik (alaplaptól távoli) végére? Ilyet remélhetőleg nem fogsz találni, mert ha lenne, valaki még használná is, és az nagyon nem lenne szerencsés. Ezzel ugyanis szembe lehetne kötni két USB host-ot, annak pedig egyfelől nincs sok értelme, másfelől kifejezetten káros is lehet, hiszen mindkettő biztosít tápfeszültséget, azok olyankor szépen összetalálkoznának ;). Ugyanezen okból nincs USB A-A (mindkét végén dugasz) kábel sem. Pontosabban: ilyen sajnos létezik, csak épp totál értelmetlen, a gépre veszélyes a használata, és kifejezetten nem szabványos.

  • And

    veterán

    válasz dabadab #14427 üzenetére

    Ja, a 'hidegítő' kapacitás feladata annyi, hogy a tápról leszedje, kisöntölje a nem odavaló, (pl. a kapcsolóüzemű működés miatt) rászuperponálódott nagyobb frekvenciás összetevőket.
    Mod: ezeket a zavart okozó vagy épp a zavarra érzékeny áramkör tápágához legközelebb szokás elhelyezni.

  • And

    veterán

    válasz dabadab #14423 üzenetére

    1.) Kell még pár külső elem, de minimális: tápot hidegítő kondenzátor (ajánlás szerint 100nF), és a maximális csatornánkénti ledáramot meghatározó külső ellenállást az IREF-láb és a GND közé (lásd adatlap 21. oldal, 22. ábra). Az R(IREF) értékét a 14. oldalon említett összefüggés adja meg.
    2.) A TLC5940 vezérlőjeleinek bemeneti árama igen alacsony, a GSCLK-lábon is mindössze ± 1µA (4. oldal, input current). Az oszcillátor ennek a sokszorosát - mA-es nagyságrendben - tudja biztosítani, ezzel nem lehet gond. Az oszcillátor maximális terhelő kapacitása viszont csak 15pF lehet, amivel hamarabb túl lehet terhelni. A ledmeghajtó bemeneti kapacitásáról nincs adat, és ez ebben a nagyságrendben már a kivitelezéstől is függ a szórt kapacitások és a hosszabb lehetséges jelút miatt. Normális kivitelnél (nem túl nagy nyák) pár driver meghajtása közös órajellel valószínűleg nem lesz problémás.

  • And

    veterán

    válasz Con Troll #14195 üzenetére

    Semmi baja nem lesz tőle, mivel az az 1200 mA csupán maximális terhelhetőséget jelent. Vagyis az egy lehetőség, amit a telefonod nem fog kihasználni, hiszen egy sima USB-portról sem tud ekkora áramot lehúzni.

  • And

    veterán

    válasz andrade #14012 üzenetére

    3-3 láb közösített mindkét oldalon, vagy 3 led van a tokban: [link]. Halogén kiváltására jó, de a trafó cseréjét igényli DC 12V-os stabil tápra. Hallottam már olyat is, amelyik AC-ról is működik, de azoknak valószínűleg rosszabb a hatásfokuk (plusz graetz-híd, áramkorlát).

  • And

    veterán

    válasz freaghill #13974 üzenetére

    Meglehetősen igénytelen, azon kívül a ledekre veszélyes is lehet ez a kapcsolás. A problémái a következők:
    1.) Egyetlen tranzisztor bázisára van bízva a vezérlés. Ez pedig ebben a formában meglehetősen rossz megoldás, mivel egyrészt egy Si-anyagú tranzisztor nyitófeszültsége 650..700mV körül van (a vonalszintű jel messze ez alatti amplitúdójú), másrészt ha a szint elegendő is lenne a vezérléshez, akkor meg a tranzisztor bázis-emitter diódája az említett nyitófeszültség felett szépen levágná a jel pozitív csúcsait, iszonyatos torzítást eredményezve, ha ugyanezt a jelforrást vinnénk az erősítőre is. Lényegében hiányzik egy puffer fokozat a vezérlésből.
    2.) A ledekkel nincs sorba kötött ellenállás (áramkorlát), így a ledek árama erősen függ a tápfeszültségtől, és nagyon könnyen megszaladhat a körben az áram. Kék vagy fehér ledekkel sem biztonságos (pedig azok nyitófeszültsége a legmagasabb), más színűekkel négy darabot használva egyenesen öngyilkosság.
    Összefoglalva: ez egy nagy rakás kaki, inkább hanyagoljuk a megépítését.
    #13972: Leddel valóban sokkal egyszerűbb a kivitelezés, pl.: [link]. Bármely közismert elektronikai alkatrészboltban (Lomex, Elektrokontha, Mikrovill, SOS Electronic, stb., némelyik postázást is vállal) beszerezhetőek a hozzávalók.

  • And

    veterán

    válasz harcikoca #13969 üzenetére

    Teljesítménye (terhelhetősége) legalább akkora lett az új eredő ellenállásnak, mint az eredetié volt? A hangváltó többi alkatrésze: nagy elkók és induktivitások rendben vannak (rövidzár, szakadás)? Nem terhelted túl a hangfalat? Vagy ahogy a HE-topikban kérdeztek rá: nyák, az egyes különálló hangszórók rendben vannak?
    Mod: Egyszerre két (főleg kiemelt) topikban ne tedd fel ugyanazt a kérdést légyszíves!
    #13970: Nem hinném, hogy ez a <10% eltérés az ellenállásnál annyira befolyásolná a hangképet (főleg, hogy fokozatosan romlott is a csere után), a kapacitások és az induktivitások szórása ennél valószínűleg sokkal nagyobb. Ott valami más gond lesz.

  • And

    veterán

    válasz atti_2010 #13531 üzenetére

    "Ennek az áramszolgáltatók nagyon örülnének de jelenleg 1000W elfogyasztott arámért 3000W kell termelni"
    Ez természetesen nem igaz. A korábban említetteken túl, szerintem az erőművek hőveszteségére gondolhattál (?), mert arra nagyjából kijön: az atomerőmű például 34% körüli villamos / hőteljesítmény hatásfokkal dolgozik, vagyis hő formájában 3x annyi teljesítmény keletkezik a hasadásból, mint amennyiből villamosenergia lesz. A hálózati veszteség bőven 10% alatt marad, mint a statisztikákból is kivehető: [link]

  • And

    veterán

    válasz szab.tam #13449 üzenetére

    "így a nyaláb vastagítására, látható hullámhosszra kell rámenni."
    A látható hullámhossz gondolom egyértelmű, de az a mélyvöröstől az élénkpiroson, narancson, sárgán, zöldön és kéken keresztül egész az ibolyáig tart, és nem mindegyikhez tartozik olyan lézer, amely alap hullámhosszon tudná ezt (pl. zöld színű félvezető lézer sincs, ezeket infra hullámhosszú alaplézer táplálja, amelyből egyéb kristályos anyagok hoznak létre zöld fényt). A nyaláb átmérőjét viszont szerintem félreértetted: azt nem növelni, hanem csökkenteni kell, hogy a teljesítménysűrűség a kisebb sugárátmérőben megnövekedjen, és így jobban látható legyen. A szokásos pointerek optikái ilyennel nem tökölnek sokat, egyetlen kollimátorlencséből állnak, amelynek a fókusztávolságától és a nyers lézerdióda meglehetősen nagy értékű divergenciájától (a sugár diódából kilépő szögétől) függ a modulból kilépő végső sugárnyaláb átmérője. A nyaláb átmérőjének csökkentéséhez több lencsetag kell, az olcsó cuccokból ezt kispórolják, vagy eleve nem is cél a vékony sugárnyaláb.
    Az ár kérdéshez: komplett, nagyobb teljesítményű (1-200mW körüli zöld, vörös és kék) lézermodulok külföldi aukciós oldalakon tizenegynéhány ezer forint körül mozognak, de ezek némelyike sok kívánnivalót hagy maga után: elégtelen hűtés (rövid idejű működés károsodás nélkül), igénytelen kivitel és optika, hűtés hiányában viszonylag rövid élettartam. Nyers, bontott diódák (akár sokszáz mW-os teljesítménnyel) ennél jóval olcsóbban beszerezhetőek, de azokat körül kell építeni meghajtó áramkörrel, optikával és hűtéssel. Ezek költsége pedig a beszerzési helytől és minőségtől függően nagyságrendi különbségeket is mutathat. HA érdekel a téma, keress az eBay-en a laser diode kifejezésre (akár a színt is beteheted a kereső kifejezésbe), és csodákat fogsz látni :U. Példa: [link].

  • And

    veterán

    válasz szab.tam #13447 üzenetére

    Az, hogy maga a sugár mennyire látszódik, a következőktől függ:
    1.) hullámhossz (avagy szín, van erről elképzelés?), 2.) levegő 'szennyezettsége', pára- és portartalma, 3.) sugár átmérője, 4.) lézer teljesítménye, 5.) egyéb, meg ami még nem jut eszembe.
    A hullámhossz csökkenésével a szóródás (Tyndall-effektus) mértéke nő, a kék szín ezért előnyös. Ugyanakkor az emberi szem a zöldre a legérzékenyebb, azonos teljesítmények esetén ezt a színt látjuk legfényesebbnek. Ha nincs 'aktív füstölés', a szóródást okozó lebegő részecskék mennyiségén nem tudsz változtatni. A sugár átmérője optika kérdése, a teljesítmény pedig a nyers lézerdiódáé (mert gondolom, félvezető lézerről lenne szó).
    A kihívás az, hogy a fénycsík láthatóvá tétele vagy valóban 'ködösítést' igényel ([link]), vagy pedig elég nagy optikai teljesítményt (minimum 100mW-os nagyságrend), ami pedig meglehetősen veszélyes a szemre. Blu-ray lejátszóból, egyéb helyekről (eBay) hozzá lehet jutni megfelelő teljesítményű diódákhoz, azokkal lehet ilyeneket játszani: [link], [link], [link]. Végső soron: megoldható, annyira nem is vészesen drága vagy nagy fogyasztású, viszont kurvára veszélyes móka. Van 1-2 darab 100mW-os lézerem (vörös és zöld), relatív tiszta levegőben nem húz túl látványos fénycsíkot egyik sem, viszont percek alatt káprázik az ember szeme a visszaverődött fénytől. A szembe jutó közvetlen (akár fényes felületről visszaverődő) lézersugár viszont már ekkora teljesítménynél is pillanatok alatt végleges látáskárosodást okozhat. Egy pár mW-os pointernél ez nem gond, de ilyen teljesítményeknél már nagyon is az.

  • And

    veterán

    válasz Kakashi356 #13286 üzenetére

    1.) Eleve rendelkezésre álló alacsonyabb (pl. 5V-os) tápfeszről járatod.
    2.) Soros feszültségstabilizátorról (pl. 6, 8, 9, 10V-os), ez mindenféle ventihez megfelel, amíg a stabilizátor maximális áramát nem léped át.
    3.) Soros - nagyobb teljesítményű - ellenállás vagy potméter, az előzőhöz képest annyi hátránnyal, hogy ez a módszer csak egy bizonyos áramfelvételű / teljesítményű ventilátorhoz jó, más fajtához más érték kell.

  • And

    veterán

    válasz fo_di #13251 üzenetére

    Egy három állású, minimum két áramkörös kapcsolóra van szükséged. Ilyen például a Lomex-ben kapható 45-02-89 rendelési számú, tárcsás kivitelben: ez 3 állású, de négy áramkörös (vagyis négy jelet tud háromfelé kapcsolni). Sajnos billenő kivitelben nincs három állású, illetve csak olyan, amelyiknek a középső állása nem vezet sehová (on-off-on). Úgyhogy a három állású tárcsás lehet a megoldás, két 'felesleges' áramkörrel, mivel neked csak két jelet (L és R) kell kapcsolnod.

  • And

    veterán

    válasz FireKeeper #13242 üzenetére

    Részletes specifikáció a PWM-es ventikhez: [link], a lényeg a 10. oldalon. Természetesen 555-ös időzítővel is lehet PWM-vezérlőt készíteni, pl.: [link], a teljesítményfokozat (Q1 és környéke) nélkül, mivel a kapcsolótranzisztort a 4-pines ventilátor eleve tartalmazza.
    Mod.: kifejezetten PWM-es ventilátorhoz való vezérlő: [link].

  • And

    veterán

    válasz atesss #13238 üzenetére

    "Milyen vezeték kellene erre ?"
    Minél nagyobb keresztmetszetű (amit még könnyen rá tudsz tekerni), annál jobb. Valamilyen zománc- vagy lakkszigetelésű tekercselőhuzal az igazi.
    "Az eltérés mit okozhat ?"
    A tűrés elég nagy, ráadásul az induktivitás értéke egy csomó tényező függvénye, és némely paraméterek lefixálását igényli. Ilyenek pl. a minimális terhelőáram, vagy - amit az adatlapon is említenek - a tekercsen folyó áram maximális hullámossága (ripple current), az átlagáram százalékában. Itt találsz egy DC-konverterekhez való induktivitás kalkulátort: [link], a használatával sok érdekesség kiderül. Az LT1619-es fix 300 kHz-es frekvencián dolgozik, a maximális megengedhető áram-hullámosság a tekercsen 30%. Érdekes módon a példakapcsolás adatait behelyettesítve a kalkulátorba, a rajzon megadottnál nagyobb induktivitást eredményez.
    "Kb. mekkora áramig lehet jó ?"
    Ez a gerjesztéstől függ, azt pedig a menetszám és az átfolyó áram szorzata határozza meg. A menetszám viszont ugye nagyban függ a kívánt induktivitásértéktől, hiszen utóbbi a menetszám négyzetével arányos. A javasolt toroid magnak viszonylag normális adatlapja van, a tekercseléstől meg nem kell annyira félni, mindössze pár dolognak illik utánaszámolni (maximális indukció). A ferrit anyagú magok nagyságrendileg 0,3T (3000 gauss) körül telítődnek, erre oda kell figyelni, de a kiszámításához minden adat rendelkezésre áll az adatlapon (vasmag hatásos hossza, relatív permeabilitás), a szükséges menetszámot pedig egy adott induktivitásértékhez az AL-értékből (szintén adott) lehet megkapni. A tekercsen folyó maximális áramot az előbb belinkelt kalkulátor is megmutatja.
    "Használható lehet ez az IC + MosFET + Schottky + Induktivitás más ki vagy bemeneti fesz tartományhoz is ?"
    Természetesen. Az IC maga csak vezérlő, a FET egy bazi nagy áramú és jó paraméterekkel rendelkező típus, a diódával sem lehetnek gondjaink, bár a Schottky-ból felesleges duált venni, mikor szimpla is van. Egyedül az induktivitás értéke változhat a kívánalmaknak megfelelően. Sajnos pont ennek a konverternek az adatlapja nem ad túlzottan sok támpontot a konkrét értékválasztáshoz, de ez legyen a legnagyobb baj, meg azért több példakapcsolás is akad.
    Igen, a mosfet adatlapját én is néztem, elég alacsony a szükséges Ugs. Az nagyobb probléma szokott lenni, hogy az alacsony nyitófeszültség a megadottnál lényegesen nagyobb csatorna-ellenállással párosul, bár ez itt alapban nagyon alacsony, és a kívánt áramtartomány sem extrém érték a fet képességeihez képest.
    #13239: Mondom, az induktivitás értéke a kisebb gond, a nagyobb az, hogy a pontos típus ismerete nélkül sosem leszel tisztában az adott induktivitás / mag képességeivel (DC-ellenállás, telítődési áram), miközben 'fillérekért' vehetsz megfelelő adatlappal rendelkező magot, ami jó nagy tartalékkal rendelkezik (mondjuk méretre sem kicsi ;) ), és azzal kedvedre kísérletezhetsz.

  • And

    veterán

    válasz atesss #13236 üzenetére

    Az LT1619-es megfelelő lehet. A Chipcad árlistáján ugyan nem látni, de érdemes rákérdezni, az SOS Electronic-nál viszont azt írják, hogy rendelésre hoznak. A Farnell is forgalmazza, a szállítási feltételeiket nem ismerem. (Persze rendelésre mindegyik tud hozni, a minimális darabszám kérdéses.)
    Az adatlap 15. oldalán van egy konkrét 5V -> 12V / 5A-es megvalósítás. Mosfet-nek megfelel pl. az IRL2203N (logic level, Qg_max: 60nC), a Schottky a specifikált (vagy más, minimum 15A-es típus, pl. az MBR-sorozatból). Az induktivitás nehezebb ügy, az adott rajzon megadott típus mondjuk megfelelő lenne a maga brutál kivitelével, de ilyet - vagy hasonló kész nagyáramú típust - nem tudom, hol lehet beszerezni (és esetleg az induktivitás értékét is növelni kell valamelyest). De te magad is tekercselhetsz egyet egy megfelelő magra, kellő átmérőjű vezetékből. Példa: a Lomexben kapható 5961001101-es típusú (cikkszám: 50-01-04, AL=75nH) toroidra 5 menettel kapsz 1,8µH induktivitást, és ekkora áramnál még ez a mag sem fog telítődni.
    Mod: problémás lehet a tervezett legkisebb bemeneti feszültség. Ugyan maga a konverter tok alacsonyabb feszültségről is működőképes, de a mosfetet mégis csak ki kell nyitni (bár az ajánlott típus nagyon alacsony nyitófesznél képes nagy áramot vezetni), ennyire alacsony táp már a hatásfok romlásával járhat, ha a kapcsolás működőképes marad.

  • And

    veterán

    válasz atesss #13233 üzenetére

    A végére már nagyon elvesztél a módosításokban és a részletekben, de az eredeti feltételeket beírva a Linear Tech keresőjébe, ezt a találati listát adta: [link].

  • And

    veterán

    válasz andrade #13230 üzenetére

    Ne vicceljünk már! Minden változtatható méréshatárú DVM-ben egyetlen méréshatárral (3,5 digites kijelzés esetén 200mV) rendelkező alapműszer van, mivel az ellenállásokból felépített feszültségosztót már jó ideje kitalálták. A tizedespontot is oda tehetjük, ahova akarjuk, konkrétan ennél a panelműszernél is.

  • And

    veterán

    válasz GNKING #13219 üzenetére

    Egy kapcsolóüzemű megoldás: LT1374. Max. 4,5A-es step-down DC-konverter. Az adott alkalmazáshoz 15..25V-os bemeneti feszültséget igényel, és egy lineár stabilizátorral szemben nem egyszerűen 'elfűti' a többletet. Fél amperes áram felett a hatásfoka tipikusan 87-90%, és viszonylag kicsi (természetesen nagyáramú) induktivitást igényel, esetedben 10µH körül. A konvertert a ChipCad forgalmazza, induktivitás is beszerezhető hozzá (pl. DO5022P-103).
    A Deprez-műszert én sem erőltetném hozzá, mert egyrészt minek, másrészt ha mégis egyszerű, pici és relatív olcsó megoldás kell erre, akkor inkább egy digitális panelműszer, pl.: [link].

  • And

    veterán

    válasz juhi1414 #13040 üzenetére

    (Márpedig valamilyen határértékeket muszáj bevezetni az impulzuscsomagok közötti szünet értelmezésére, amely tartalmazhatja akár az aktuális / utolsó csomag jellemző tulajdonságait - két utolsó különálló impulzus időbeli távolsága, hossza -, mert ha ezt nem tesszük meg, nincs az a kiértékelési módszer, amellyel az egyes csomagokat külön tudjuk választani. Ha pedig már kiértékelés, akkor célszerű huzalozott logika helyett egyszerű mikrokontrollerben gondolkodni.)

  • And

    veterán

    válasz juhi1414 #13037 üzenetére

    A rajz alapján a kapujelek létrehozásához a Lompos48 által javasolt megoldás megfelelő, amennyiben a ráhagyás minden esetben egyforma lehet (valamint hosszabb, mint két bemeneti impulzus időkülönbsége). Különben ezt te magad is belerajzoltad, hiszen a kapujelek lefutó éle mindig adott idővel követezik az utolsó impulzus után. Azaz tudható (?), hogy ennél a következő bemeneti impulzus (vagyis a következő impulzuscsomag kezdete) mindig később jön? Ha ez nem biztos, de a bemeneti impulzusok száma mindig azonos, akkor azok számlálása is beépíthető a kiértékelésbe.
    Mod. #13040: aha, szóval ez nem jött be, az impulzusok száma nem állandó.

  • And

    veterán

    válasz juhi1414 #13035 üzenetére

    Ez így problémás. Ha te sem tudod meghatározni, hogy mikor van 'vége' az impulzusoknak, akkor az áramkör honnan tudja? Sajnos kell valamekkora ráhagyás, különben minden egyes impulzus újabb csomag kezdeteként értelmezhető.
    Ha leírnád, hogy pontosan mire kell, akkor azért jobban lehetne rajta ötletelni. (Amúgy ez a téma a HE-topikba jobban illik.)

  • And

    veterán

    válasz Lompos48 #12743 üzenetére

    Semmi gond, mikor én írtam, még nem volt ott. Mire én módosítottam, már te is..

  • And

    veterán

    válasz Wind-Storm #12739 üzenetére

    Lakatfogó: [link].
    Lompos48: "Csak váltóáram mérésére használható."
    Ez konkrétan DC-t mér, akkumulátorkörben van. A HE-topikban nemr;g te magad fejtetted ki a Hall-szenzoros elvet :U.

  • And

    veterán

    válasz LGLuke #12657 üzenetére

    A visszajelzett fordulatszám kétszerezhető pl. frekvenciát duplázó áramkörrel, olyanokra itt találsz rengeteg példát: [link] (CMOS logikai áramkör javasolt). Viszont ennél talán egyszerűbb megoldás a fordulatszámmérés 'átverése' egy egyszerű multivibrátoros kapcsolással. Utóbbinál természetesen hátrány, hogy független a ventilátor valós fordulatától, így a venti hibája esetén nem fog történni semmi.

  • And

    veterán

    válasz gyenesmartin #12529 üzenetére

    Ja, nem azok kerülnek egy vagyonba ;] ? Mondjuk a terhelhetőségük legjobb tudomásom szerint azoknak sem óriási, nem arról híresek (meg nem ilyen célra lettek kitalálva).
    Ennél egyszerűbb elvű PWM-es vezérlő szinte nincs is: [link]. Ha a fetet jól választjuk meg, akár 10A-es nagyságrendű áramot is áthajthatunk rajta, és alig fog melegedni.

  • And

    veterán

    válasz gyenesmartin #12527 üzenetére

    Forgó? Hát nem is tolópotméterre gondoltam ;). (Vagy te pontosan milyenre is?)
    Forgókapcsoló? Elméletben az is lehetséges, csak épp drága, nagy, valamint egy csomó teljesítmény-ellenállás is kellene mellé, a végén úgy nézne ki, mint egy régebbi oszcilloszkóp bemeneti érzékenységválasztó fokozata, szóval nem túl gyakorlatias.
    Nagy teljesítménynél ezt képtelenség normálisan más módszerrel összehozni, mint valamilyen változtatható kimenetű tápegységgel, vagy kellően gyors (minimum párszáz Hz-en műkodő) PWM-es vezérléssel. Utóbbi nagyon jó hatásfokú lehet, nem disszipál feleslegesen hőt, vagy csak nagyon minimálisat. Az elv ugyanaz, mint a PWM-es ventilátorvezérlők esetén.
    Mod: természetesen ha nem kell folyamatos vezérlés, egyszerűen csak túl fényes, akkor egy megfelelően méretezett teljesítmény-ellenállás is elegendő lehet, csak az nem túl jó összhatásfokot eredményez (mivel az ellenállás esetleg baromira fűteni fog), és extrém hosszú szalagnál lehet, hogy olyan nagy teljesítményigénye lesz, hogy kénytelen ellenálláshuzalból maga a felhasználó elkészíteni. (Meg akkor már felmerül a kérdés, hogy miért kellett olyan nagy fajlagos teljesítményű vagy hosszúságú szalagot beszerezni.)

  • And

    veterán

    válasz andrade #12524 üzenetére

    Elméletben ez mind nagyon szép, csak két apróságot nem vettél figyelembe:
    1.) Ha a hasznos ellenállás-tartomány a végérték töredéke (mondjuk 10Ω-os nagyságrendben), akkor csak a pályának egy nagyon kicsi része lesz használatban. Ezzel azt érjük el, hogy a potmétert lehetetlen normálisan beállítani, mivel épp csak hozzáérünk és hatását tekintve a két végértéken találjuk magunkat: teljes fényerő vagy közel nulla fény. Itt ugye több okból sem használhatunk többfordulatú potmétert (nem lehet trimmer a teljesítményigénye miatt, ebből kovetkezően marha drága is volna, ha egyáltalán létezne megfelelő).
    2.) Ez az előzőből következik, és PHM kolléga is utalt rá: ez a teljesítményigény. Egy potméterre megszabott maximális disszipálható teljesítmény a teljes ellenálláspályára vonatkozik. Ha ennek csak egy töredéke disszipál hőt, akkor a maximális terhelhetőség közelítőleg arányosan csökken. Vagyis hiába van egy 1kΩ / max. 2W-os terhelhetőségű potméterünk, annak egy 50Ω-os szakaszán már csak tizedwatt nagyságrendű teljesítmény disszipálható.
    Ezzel a gyakorlatban bukott a mutatvány.

  • And

    veterán

    válasz andrade #12521 üzenetére

    Ne már :O. PHM korrekt választ adott, te pedig már másodszor ajánlasz olyan potmétert, ami az adott feladatra teljesen alkalmatlan. Semmit sem tudunk arról a ledszalagról, de 1k még egyetlen ledhez is sok volna, nemhogy egy rakáshoz.

  • And

    veterán

    válasz moha21 #12495 üzenetére

    Lehet. Nem szentírás, van olyan venti, amelyikből alapban kijön a jel (be van építve a felhúzás), meg olyan is, amelyikben nincs. Utóbbi esetben egy 10kΩ-os ellenállással a Vdd-re húzva a tach-kimenetet, kialakul a négyszögjel ([link]).

  • And

    veterán

    válasz Wind-Storm #12492 üzenetére

    "Biztos vagy te abban, hogy az pont négyszögjel lenne amit a hall ic szolgáltat?"
    (Jó közelítéssel négyszögjel, de az sem biztos, hogy önmagában, külső felhúzó ellenállás nélkül jel mérhető ott, mivel szokás szerint egy kapcsolótranzisztor nyitott kollektoros kimenetéről van szó, amely fordulatonként két impulzust ad.)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés