Új hozzászólás Aktív témák

  • tranceplanet

    addikt

    Idén töltöm a 44. életévem. Egy autó alkatrész gyártó cégnél dolgozom mérnök támogatóként 20. éve. Gépész technikus a végzettségem, nem beszélek idegen nyelvet, kevéske angol, ami rám ragadt az évek során. A számítástechnika imádatom hozott erre a fórumra 11 éve. Körül-belül két éve kezdődött minden, elküldték az egyik technikus munkatársam. A részlegünkön négyen maradtunk, 2 mérnök és két technikus. Azóta a cég belekezdett egy enyhe mélyrepülésbe, sok részlegről felmondanak az emberek, operátorok már csak Ukránok jönnek a céghez dolgozni. Rengeteg mérnök is itthagyta a céget. Egyre több plusz melót a nyakunkba varrnak, ráadásul a technikus munkatársam pár év és nyugdíjba megy. Kezdem azt hinni, hogy az összes technikusi meló rám marad, de nem vagyok Rambo. Kezdenek pánikszerű gondolataim támadni, egyre gyakrabban negatívan állok mindenhez és úgy érzem minden akadályt nehezebben veszek és túl sokat agyalok. Parázok az új melóktól és az új dolgok betanulását is egyre inkább kerülöm, szinte pánikszerűen menekülök az új dolgoktól. A feleségem is észrevette, hogy rossz a hangulatom és otthon is sokat morgok. Nem tudom letenni a melót, mert otthon is a melós dolgokon jár az agyam. Voltam két hét táppénzen és sikerült feltöltődnöm és kikapcsolódnom, de vissza mentem melózni és kezdek vissza süllyedni. Régebben bírtam a strapát, de most valami nincs rendben, szerintem a fejemben rendet kellene tenni, de egyedül úgy érzem nem megy. Nekem úgy tűnik, hogy ezek a tünetek a kiégés jelei. Sajnos a kapcsolatom is kissé megromlott, pedig próbálok igyekezni, de nem mindig sikerül. A jövőt sötéten látom és mindenhez a negatív oldalról közelítek, nem pedig a pozitív oldaláról. Egy jó pszichológust keresek, lehet valami vallás is jót tenne, pl. buddhista. Próbálok mozogni is, gerinctornázom, denevér pózt is alkalmazom, kicsi gyúrás. Lehet intenzívebb testmozgás kellene. Szóval úgy érzem az árnyéka vagyok önmagamnak. Az önbizalmam a béka segge alatt van, eléggé introvertált vagyok. Nézegetem az állásokat, hegesztem az önéletrajzomat, de nehezen tudok kimozdulni a komfort zónámból. Legszívesebben lelépnék pár évre Tibetbe, hogy megtaláljam a lelki békémet vagy ilyesmi. Persze túlságosan szeretem a feleségem, hogy egyedül hagyjam. Nincs gyerekünk és úgy néz ki már nem is lesz, nem jött össze és nem fogadtunk örökbe. Lehet túl sokat foglalkozom magammal, mindig agyalok. Bárcsak lenne egy kapcsoló, hogy kiiktathatnám egy időre a gondolkodás funkciót. A feleségem egy külön téma, róla is tudok írni... :F Elnézést a szövegért és a helyesírási hibákért. :DDD

Új hozzászólás Aktív témák