Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Karma
    félisten

    Abból indultam ki, hogy nekünk azt erőltették, hogy ha akár statikus tömbökkel is dolgozunk (persze, nem a pointertömbökre gondoltam :B), és azokat adjuk át a függvényeknek, akkor lehetőleg adjuk át a méretét is, mert így könnyebb kezelni (pl. ha iterátorral rohangászol végig a tömbelemeken, akkor mittomén, for ciklusban a feltétel lehet az, hogy i<meret, stb. - persze úgy is lehetne, hogy tomb[i] != '\0' ), nem kell a függvényen belül is sizeof()-fal p×csölni, és így esetleg pl. main()-ben mondjuk elég egyszer sizeof-olni (talán ez gyorsaság szempontjából is érdekes lehet, fene tudja). Ez nem lehet elfogadható szempont? A 2-3. pont mondjuk teljesen igaz.

    Hát nem tudom, oktatnak érdekes dolgokat :U Mondjuk production kódot még nem írtam/láttam sima C-ben, lehet hogy tényleg van ilyen konvenció.

    De nem esküdnék meg rá. Nemrég láttam, hogy valahol a BME-n is goto-val tanítják a Pascalt! :Y Akkora lett a fejem hogy csak na...

    Egyébként az, hogy végigiterálsz a tömbön, még nem jelenti azt, hogy iterátorral dolgoznál. Az iterátor egy objektum-orientált minta. Röviden: ahelyett, hogy ismerned kéne a tömb/lista/stream/kismacska belső szerkezetét, és ezt figyelembe véve temérdek kódot generálnál, kérsz a kollekciótól egy iterátort, egy általános interfészt megvalósító objektumot, aminek ilyen műveletei vannak tipikusan: hasNext(), next(), removeCurrent(), satöbbi. Így szerkezettől független kódot tudsz írni :)

    A szempontod egyébként jogos, de most hogy leírtam az előző blokkot leesett, hogy igazából miért is jobb kézzel átadni a hosszt kívülről: ezzel egységesen lehet kezelni a fix méretű és a heapen lévő tömböket is!

Új hozzászólás Aktív témák